Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
o 1984, június 21., csütörtök igNilUKTHH A Népszínház táncegyüttese a várban Igazi csemegét kínált ismét a gyulai várjátékok programja a tánckedvelő közönségnek. Örömmel vesszük a.törekvést, hogy az effajta igényt is szeretnék kielégíteni. A múlt évben a Pécsi Balett vendégjátékán tapsolhattunk, s most — vasárnap és hétfőn — ismét neves együttes: a Népszínház táncegyüttese mutatta be műsorát a gyulai vár színpadán. Őket már láthattuk a kö- ' zelmúltban, hiszen nem is olyan régen — a múlt év márciusában és szeptemberében — tettek körutat megyénkben, nagysikerű ifjúsági előadásokon bemutatva sajátos, csak rájuk jellemző, népi hagyományokból fogant műsorukat. Akkoriban éppen azt hiányoltuk, miért csak a diákságnak teszik lehetővé a műsorok megtekintését — zártkörű, kora délutáni előadások voltak —, holott az együttes táncosai nemcsak az ifjúsághoz, hanem hozzánk felnőttekhez is szólni kívánnak ... Nos, most ez a lehetőség is adott volt, s éltek is vele sokan, hiszen az előadások kezdetére szép számú közönség gyűlt össze. S hamar hozzáteszem — úgy hiszem a többség nevében — érdemes volt eljönni. Sokan, sokat vitatkoznak erről a máshoz nem hasonlítható stílusról, melyet a Népszínház táncosai képviselnek. Ám egy biztos: szidjuk, vagy dicsérjük, méltatjuk vagy pocskondiázzuk a látottakat, hatása alól képtelenek vagyunk kivonni magunkat. Elég volt csak az előadás végén távozó közönség beszélgetéséből egy-egy hangfoszlányt elkapni: mindenki a műsorról beszélt (!). Dicsérte, vitatta, mondanivalót próbált keresni, vagy éppen a lehetetlennel próbálkozott : sorolni valahová, a néptánc vagy a balett skatulyájába. Az együttes művészeti vezetője, Győrlalvay Katalin, SZOT- és Erkel-díjas Érdemes Művész egyik Békés megyei kőrútjukon maga is színpadra lépett, hogy szavakkal segítse a művészi élmény befogadását. Nos, ekkor így vallott a táncról: „Éppen olyan művészet, mint a többi... mégsem lehet pontosan, szavakban megfogalmazni, mit is akar mondani.” Másutt, műsorfüzetükben, így nyilatkozik: „Néptáncegyüttes vagyunk: sem a klasszikus, sem a modern balett nyelvét nem használjuk. Műsorunk és művészi szándékaink mégis kissé különböznek a közönségnek már ismerős néptáncműsoroktól ... mi a néptánchagyomány .szavaiból’ és szellemének tiszteletben- tartásával igyekszünk olyan színpadi műfajt kialakítani, amely mai — természetesen múltunk által is meghatározott — érzelmeinkről, indulatainkról beszél a múlt szavaival.” E vallomások ismeretében talán könnyebb véleményt formálni a várszínházi előadásról is. Mondhatnánk, hogy az együttes által bemutatott koreográfiák meghök- kentőek. Ám amint nem minden áron azt próbáljuk magyarázni, mit is mondanak számunkra a látottak, csupán elgyönyörködünk a fegyelmezett, bravúros technikájú előadásmódban, s abban az átélésben, mely az együttes minden tagjára jellemző volt, máris semmivé válik meghökkenésünk. Melyiket is emeljük ki a bemutatott koreográfiákból? Talán a „I^áin és Ábel” című produkciót, amely nem csupán a próbatermek verítékező küszködését adta vissza, hanem a sikerhez vezető út nehézségének különbözőségét is? Vagy beszéljünk a „Vadászatról” s az azt követő „Ostinató”-ról, mely napjaink nagy gondját, az emberi kapcsolatteremtés képtelenségét fejezte ki? De nem hagyhatnánk ki e méltó felsorolásból a megrázó erejű, „Rekviem a forradalomért. Táncolja a falu bolondja” című koreográfiát sem, ahogy a két „Bújócs- ká”-t vagy az „Ellentétek” című koreográfiát sem ... Nincs értelme minden számot külön felemlegetnünk, hiszen a műsor így, összetettségében volt élményt nyújtó egész, s ahogy életünket sem apró epizódokra bontva idézzük, úgy e műsort sem szabad ízekre szednünk, hiszen mi mást szándékozott bemutatni, ha nem életünket, esendőségünket, bánatainkat és örömeinket? Nos, úgy hiszem, ezért volt ránk olyan nagy hatással a táncegyüttes előadásának minden perce. Nagy Ágnes A „Káin és Ábel" egyik pillanata Fotó: Béla Ottó Finnországban vendégszerepeit az orosházi Madrigál kórus Az orosházi Madrigál kórus 1983. májusában a KOTA közvetítésével egy-egy hetes svédországi, 1984. májusában pedig az OKISZ és a KISZÖV támogatásával egy 10-napos finnországi turnén vehettek részt. A Madrigált a Kelet-Finnországi Egyetemisták Diákszervezetének Wiol-kórusa látta vendégül. A finn énekkar 1983. szeptember 29. és október 9. között 10 napot töltött hazánkban, és részt vett a II. orosházi kórustalálkozón. Ezt a látogatást viszonozta az orosházi kórus. A 41 fős csoport a megér- kéfcés utáni első napot, május 25-ét Kouvolában töltötte, az ‘ottani Finn—Magyar Baráti Társaság tagjainál. Még aznap este a Kouvola melletti Litti község új, a finn építőművészetet reprezentáló impozáns művelődési házában önálló hangversenyt adott a kórus. A Madrigál a hosszú és fárasztó út után is jól szerepelt, nagy sikert aratott. Helsinkiben és környékén további három, igen jelentős hangversenyt tartott még a Madrigál. Mosolygó Miklós karnagy és Németh Katalin másodkarnagy irányításával. Az elsőt a Karjala-házban (Helsinki egyik legszebb művelődési központjában) a Wiol-kórus- sal közösen. Főleg a Kodály- és Bartók-kórusműveket várta nagy érdeklődéssel a közönség, s a tapsból ítélve, nem is csalódott. A hangverseny ünnepi színfoltja volt, hogy Szokolay Bálint, a Madrigál első karnagya (aki Finnországba is elkísérte kedves csoportját) ismét dobogóra állt, és vezényelte kórusát. A közönség nagy tapssal köszöntötte az idős, de töretlen lelkesedésű mestert. A második koncertre Mes- silében, egy üdülőtelep kultúrtermében került sor nagyon bensőséges keretek között. A siker itt sem maradt el. A harmadik hangverseny számunkra eléggé furcsa körülmények között hangzott el az Esplanadi-parkBan lévő szabadtéri színpadon egy verőfényes csütörtöki napon, délidőben. Bármilyen szokatlan volt is az időpont, a felcsendülő magyar dalok nagyon sok arra sétáló finnt megállítottak s ott tartottak a koncert végéig. Ez utóbbi alkalommal az az öröm és megtiszteltetés érte a kórust, hogy Púja Frigyes, hazánk finnországi nagykövete, aki tudomást szerzett a Madrigál vendégszerepléséről, eljött, és meghallgatta a hangversenyt. A koncert után meleg szeretettel köszöntötte a csoportot, és gratulált. Utalt arra is, hogy egy-egy ilyen sikeres cserekapcsolat mutatja az igazi értékét a 25 éve megkötött magyar— finn kulturális megállapodásnak. A hivatalos fellépések mellett számos alkalom adódott még a közös éneklésre, s a két kórus ezeket a lehetőségeket mindig kihasználta. Tartalmas, szép és emlékezetes napokat töltött a Madrigál kórus Finnországban. Űj barátokkal, új dalokkal, új élményekkel gazdagon tért vissza a csoport. A turné véget ért, de hosszú nyári pihenésre nem gondolhat a kórus. A próbák rendszeresen folynak tovább, mert készülni kell az őszi szereplésekre. Ezek közül is a legfontosabbakra: az október 22-i jubileumi hangversenyre (2p éves fennállását ünnepli a csoport) és a december 15-i minősítő hangversenyre. A Madrigál kórus jelenlegi felkészültsége és lelkesedése biztosíték arra, hogy a jövőben is eredményesen szerepel majd a koncerteken. Halász Edit HANGSZÓRÓ Nem csodálom, hogy Marschall Éva mikrofon elé kérte azt az asszonyt, aki kamaszlányként a francia ellenállásban harcolt. Pécsi Anna történészről van szó, bár akkor még Lázár Panninak hívták. A második világháború előtt pár hónappal került ki családjával Grenoble-ba, mert itthon a szülők ’19-es múltjukkal sehogy sem tudtak boldogulni, különösen, hogy a börtön után is politizáltak. Az apa odakint is mozgalmi életet élt, s a kislány, mivel ebben a szellemben nevelkedett, maga is jó alany volt erre. így, amikor Sebes Imre 1942-ben többedmagával Grenoble-ba szökött, és az ottani magyarok közt ellenálló csoportot alakított, ők egy ifjúsági csoportot hoztak létre. Röpcédulákat szórtak, plakátokat ragasztottak, s mindehhez nem kis bátorságra volt szükség a megszállt Franciaországban, ahol már akkor a németek kegyetlen megtorlásokat alkalmaztak. Az ifik nemsokára kommunista párttagok lettek, Lázár Panni egy nemzetközi szervezet összekötőjeként egyre komolyabb megbízatásokat kapott. Partizánoknak adott át üzeneteket és csomagokat. Volt úgy, hogy naponta 10—12 emberrel találkozott a németek orra előtt ez az iskolás lány. Minden percben életveszélyben forgott. Aztán vége lett a háborúnak, hazajöttek, itthon végezte el az egyetemet, és az ifjúsági mozgalomban dolgozott mellette. Ma 58 éves. A beszélgetés egy kalandregénybe illő életszakaszról szólt volna a műsor szerint, de annyira visszafogott volt, és oly sok idő elment a kora gyermekévekig, hogy ezt az ígéretet csak részben váltotta be. S több volt a körülményfestő elem, mint kellett volna, és jóval kevesebb a történet, az érdekes epizód. Azonban még így is, ha fiatalok hallgatták ezt az esti műsort, bizonyára irigykedéssel gondoltak az akkori tinédzserekre, a rájuk bízott fontos és életveszélyes feladatokra a nagy történelmi időkben. Kár viszont, hogy a lassan hömpölygő beszélgetést többször megszakította a teljesen funkcióban zene, talán mert csupán a szó hatásában nem bízott eléggé a riporter. Holott csak a feszesség és az élénkebb ritmus hiányzott. Míg itt az indokolatlanul lassú tempó uralkodott, annál nagyobb volt a szavak versenyfutása a Hol tartunk ‘az olvasásban című műsorban. Nyilván, hogy a témáról fél óra alatt minél többet elmondhassanak Bán László szerkesztő indító kérdései után H. Sas Judit szociológus, valamint Gereben Ferenc és Nagy Attila olvasáskutató. Két ténnyel kezdtek: egyre több könyvet vesznek az emberek, s mégis egyre kevesebbet olvasnak. Mindkettőt számokkal dokumentálták bőségesen, ám oly vágtatva, hogy lejegyezni is képtelenség volt, hát még megjegyezni. Csupán — röptében — érzékeim lehetett az arányokat, mint a későbbiek során is a felsorolt adatokat és mást is. H. Sas ugyan igyekezett csökkenteni ezt az iramot, ő normál ütemben beszélt, de a két társa — a két férfi — ezzel nem sokat törődött. S így állt elő — ami nincs hasznára egy műsornak — a „sokat markol, keveset fog” helyzete, hogy túl sok kérdést vetettek föl, tehát a válasz csak rövid lehetett a műsoridő miatt. Például ilyesformán: igen, jó az, ha sok könyvet vesznek, még akkor is, ha a szülők nem olvassák, hiszen csak a gyermekek szeme előtt van a kisebb-nagyobb hátikönyvtár. Majd csak kedvet kapnak. Az olvasási idő csökkenésével kapcsolatban pedig: a világ megváltozott az utóbbi 20 évben, s jó is, meg rossz is a tévé hatalma, és a sok más lehetőség, ami végül is mind az olvasástól veszi el az időt. Az olvasási szokások a szépirodalom kárára változtak meg, mert jó ugyan, hogy nem egyeduralkodó, de rossz, ha nem a műszaki-tudományos nőtt, hanem a könnyűnél is könnyebb műfaj. A baj az iskolára és az otthonra mutat. S‘ a hajtós élet következtében a régebben keveset olvasók még kevesebbet olvasnak. Az olyan típusú emberek, akiknek kalandigényét valaha Jókai, Mikszáth, Dumas és Hugo — tehát klasszikusok — elégítették ki, ma primitív tévékrimikkel „táplálkoznak”. • Ha pusztán helyzetismertetésről lett volna szó a műsorban, ennyi is elég, de kérdésről kérdésre, válaszként, alig. És az iskolával kapcsolatban csak a gyönge igényfelkeltést érintették, s azt már nem, hogy könyvet, de még újságot olvasni is csak úgy lehet, ha a szó technikai értelmében tud is olvasni valaki. Ha nem kerül iszonyú fáradtságába egy-egy mondat „megfejtése”, ha nem kell túl nagy erőfeszítés hozzá. És meg sem fogalmazták azt a nem kis problémát, hogy lassan ellentmondásba kerül a szabad időn belüli munka, és a kulturális jellegű időtöltés. De amit legjobban hiányolok, hogy az olvasás és az érzelmi nevelés összefüggése szóba sem került, holott az olvasás — és ezen belül a szépirodalom — csökkenésének ez a legfájóbb vesztesége. Mert nemcsak a családi és az iskolai nevelés — ha jó — teszi érzékenyebbé és nyitottabbá az embert, hanem ezt kiegészítve és folytatva a jó olvasmányok. Amiknek szinte melléktermékeként érvényesül a hatásuk. S ez egyáltalán nem mellékes. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Operetthármasok. 9.00: Az Állami Népi Együttes műsorából. 9.44: Chopin táncaiból. 10.05: Két keréken Magyarországon. 10.35: Ravel: A pásztoróra. (opera). 11.25: Idegenforgalmunk előőrsei. 11.39: A csúnya hercegnő, (regény) . 12.55: Operaáriák. 13.18: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 13.34: Múlt, jövő mezsgyéjén. 14.04: Évszázadok mesterművei. 15.05: Kóruspódium. 15.27: Argentínai zenés jegyzetek 15.53: Élő történelem. 17.05: A környező világ. 17.30: Összeállítás Lajtha László zeneszerző életéről. VI/5. 19.15: Karinthy Ferenc: Dunakanyar. (színmű). 20.08: Cimbalomfelvételeinkből. 20.42: Örökzöld dallamok. 21.40: Adottságok — lehetőségek a Pápai Húskombinátban. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Josquin des Prés-művek. 22.50: Egy igazgató névjegye. 23.10: Mozart: D-dúr divertimen- tó. 0.10: Három fanfár. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Dalok a békéről. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak. 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.36: Vadászat. 14.00: Válogatott perceink. 16.00: Népi Zene. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hétvégi Panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: A 04, 05, 07 jelenti. 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 22.10: Operettekből. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Kamarazene. 10.30: A Senior Dixieland Band játszik. 11.05: Katonadalok. 11.25: Kórusművek. 11.50: Zenekari muzsika. 13.07: Kamarazene. 13.51: Operaáriák. 14.10: Szimfonikus zene. 15.04: Vivaldi-lemezeinkből. 16.13: Debussy: Gáláns ünnepek. 16.30: Zenei Lexikon. 16.55: Pophulálm. 18.00: Rádióhangversenyekről. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Beethoven zongoraszonátái xn/6. 20.06: Az MRT szimfonikus zenekarának hangversenye. 21.05: Teli Vilmos (opera). 22.00: Eugen Cicero zongorázik. 22.30: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Fórum a labdarúgásról. Szerkesztő-műsorvezető: Tamási László (A műsor telefonszáma: Szolnok, 18-111), 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.55: Tévétorna, (ism.) 10.00: Utánam srácok. (filmsorozat) VI/3. (ism.) 10.30: Aranyásók Alaszkában. (Francia—NSZK—román film) IV/2. (ism.) 16.50: Szókimondó (ism.) 17.40: Béke, az évszázad rózsája. (Angol film ism.) 18.25: ön hogyan döntene? 19.40: Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Jogi esetek. 21.10: Népzene zenekarra. 21.15: Hatvanhat... 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.30: „Sose vagyok egyedül...” 19.10: A nyelv világa. 19.55: A szegedi körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 20.15: Somogyi lakodalmas (animációs film). 20.30: Brigitta. (tévéfilm). 21.30': Tv-híradó 2. 21.50: Mozart: Requiem. Előadja a Magyar Állami Hangversenyzenekar, Fe- rencsik János vezényletével. 22.45: Képújság. BUKAREST 15.20: Fiatalok stúdiója. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Dalok. 20.50: Eszmék csatája. 21.10: A pillanat. Román film. 21.55: Irodalmi magazin. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Gyalogos az autóban 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Politikai magazin. 21.05: Drámasorozat, ismétlés. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Időszerű a kultúrában. 19.00: Lépések — ifjúsági adás. 19.27: Ma este, 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30:,Zágrábi körkép . SZÍNHÁZ 1984. június 21-én, csütörtökön 20.00 órakor Baján: BASTYASÉTANY 77 1984. június 22-én, pénteken 16.30 órakor Komlón: BASTYASÉTANY 77 20.00 órakor Komlón: BASTYASÉTANY 77 MOZI Békési Bástya: 101 kiskutya. Békéscsabai Szabadság, 10 és 4-kor: Donald kacsa és a többiek, 6 és 8-kor: Gyónás gyilkosság után. Békéscsabai Kert: Óvakodj a törpétől! Békéscsabai Terv, fél 6-kor: A holdlakók titka, fél 8-kor: Dutyi-dili. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Tintin és a cápák tava, fél 8-kor: Fekete- szakáll szelleme. Gyulai Petőfi: Sok pénznél jobb a több. Gyulai Kert: Languszta reggelire. Orosházi Béke: Szupermodell. Orosházi Partizán, fél 6-kor: Kelly hősei I—II. Szarvasi Táncsics: Felhőjáték.
