Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

1984. június 17., vasárnap D BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG újra Mezőhegyesen B z osztrák örökösödési háború meg a hétéves háború a katonák mellett a katonalovak életét sem kímélte. Az alaposan megtizedelt lóállomány gyarapítására Mária Terézia tervei alapján fia, II. József katonai mcncsbirtoko- kat alapított Mezőhegyesen, Kisbéren és Bábolnán. így jött létre Mezőhegyesen éppen 200 évvel ezelőtt nem csak a mo­narchia, hanem az egész kontinens, legelső „állami gazdasá­ga", amelyet valójában a birtok első magyar jószágigazga­tója, Kozma Ferenc tett naggyá a kiegyezéstől kezdődően: a századforduló legkorszerűbb mezőgazdasági nagyüzemeként tartották számon a mai mezőgazdasági kombinát elődjét. Egyéb iránt az elődnek igazán nincs mit szégyenkeznie az utód miatt. A kombinát eredményei átlagon felüliek. Mezőhegyesen — érthetően — a 200 éves évfordulóra való előkészületek jegyében telnek napjainkban a hetek. £pül~ szépül a nagyközség: 7 ezer 800 ember otthona, további 110 bejáró dolgozó munkahelye, hiszen itt a kombinát mellett cukorgyár, kendergyár, vasipari szövetkezet, kötőüzem kínál munkaalkalmat, s külön szakmunkásképző szakmaszerzési lehetőséget. Amire mostanában mégis joggal a legbüszkéb­bek, sikeres lakásprogramjuk mellett (hat év alatt 540 több szintes lakást építettek) a mczőhegycsiek — az egy általános művelődési központnak nevezett csodalétesítmény, amelynek iskolája, színházterme, tornaterme, nyelvi laboratóriuma, könyvtára és így tovább, talán már a XXI. századot idézi, s amelyet egy éve vehettek birtokukba. No, és még valami: a jövő év végéig az erősen városiasodó nagyközség valamennyi utcájába bevezetik a gázt. A hajdani Central Hotel Platánok között, kársak alatt A lovassági kaszárnyából lakásokat alakított ki dolgozóinak a kombinát Kérem, tegyenek most ve­lünk egy kiadós sétát. Maga a látvány is megéri a fárad­ságot, ha egyáltalán fárad­ságnak szabad nevezni a ké­nyelmes gyaloglást e szeles, de napsütéses délelőttön, il­latozó harsak, óriás platánok alatt, ápolt parkban, frissen nyírt gyepen, takaros házso­rok, felújított szép épület- együttesek között. S emel­lett sok minden kiderül az itt élők szemléletéről, a köz­ség múltjáról és jövőjéről is. Ha valaki először jár Me­zőhegyesen, elcsodálkozik: mennyi a látnivaló, milyen egységes, kulturált a falu­kép! Induljunk tehát. Kalau­zunk Szűcs Istvánná, a nagy­községi tanács műszaki fő­előadója. Javaslatára a Koz­ma Ferenc utcából, az állami gazdaság hajdani központi épületétől indulunk. Az épü­let jellegzetesen mezőhegye- si, színei a sárga és a bar­na, fehér gipszdíszítéssel. A túloldalról hasonló házak villannak elő, az ott a fog­orvosi rendelő felújított épü­lete, emitt szolgálati laká­sok sora. Amint jobban kör­benézünk, feltűnik: alig lát­szik valami az épületekből, mintha csak egy nagy park­erdő tisztásain építkeztek volna. — A község belterülete 367 hektár és ebből 210 ezer négyzetméter a zöldterület, de ebben még nincs benne a sok-sok élőkért! — magya­rázza Szűcs Istvánná. — Per­sze nem kis gond a közterü­letek karbantartása. Útközben újabb meglepe­tés: a régi kovácsoltvas ut­cai lámpasor, amihez mé­retben és stílusban is igen jól illenek a Béke parkban felállított modern lámpák is. De tartsunk sort, hiszen még csak a hajdani Centrál Ho­tel előtt járunk. A favázas épület most a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ-é. Egykori szépsége igen meg­kopott. Égetően szükséges már az állagmegóvó munka, amit az ígéretek szerint 1985-re elvégeznek és a ven­déglátást szolgálja majd e vonzó épület. Szemben áll a felújított tanácsháza, ami egykor nőtlen tiszti lak volt (Lásd a lap első oldalán!) A kis teret egy földszintes új OTP-s ház zárja le, ami az idén készül el. Színével és formájával harmonikusan illeszkedik a régi épülethez, félnyeregtetős, amit műem­léki palával borítanak, erké­lyei faburkolatot kapnak, és a ház térre néző sarkát is háromszög alakú erkélyek tagolják. „Megmenteni a ré­giből, amit lehet, és hozzá­igazítani az újat!" — így mondja a műszaki főelőadó, és irányított tervezésről be­szél. Ehhez pedig jó partnert találtak a szegedi DÉLTERV' egyik szakembere, Palánkat Tibor személyében, aki ha­sonló stílusban több kisla­kást is tervezett — még a kéményük is jellegzetesen mezőhegyesé Már a Béke parkban já­runk, ide látszik az új ne­velési központ impozáns épülete. Sok szépet lehet ír­ni róla — számomra a leg­szimpatikusabb, hogy egyet­len értékes fát sem vágtak ki. építésekor. S ez nem vé­letlen, az új takarékszövet­kezet létesítését is úgy old­ják meg egy ligetes, fás térségen, hogy a növények­hez nem nyúlnak. S már ide látszik a régi ménestelepi épületegyüttes — most me­zőgazdasági kombinátköz­pont — déli kis diadalíve, vagyis a három Hild-kapu Egy híján 100 major tar­tozott hajdan Mezőhegyes­hez, s maga a község volt a századik, a falu, csupa nagy­betűkkel, ahová a majorok­ból ügyes-bajos dolgaikat intézni bejártak a külterü­leten élők, s ahová később sokan behúzódtak, építkez­tek. vagy lakást vásároltak. Napjainkban 19 major tar­tozik közigazgatásilag Me­zőhegyeshez. a régi számo­zás azonban maradt. így a 28-as majoron keresztül ve­zet az üzemi út a kender- gyárba. aminek a hivatalos neve: Magyarországi Ken­derfonó- és Szövőipari Vál­lalat nagylaki kenderfonó­gyár mezőhegyesi telepe. Jobbra maga a gyár — csattognak a gépek — előtte a kis irodaház. szemben hosszú, lapos épületek: a szolgálati lakások. tőlük közül az egyik. Az épület- együttest, miként több me­zőhegyesi épületet, Hild Já­nos tervezte. A két kaszár­nya jellegzetes ívsoros épü­lete közül az egyik ma laká­sok céljára szolgál, a mási­kat most építik át, s lesz a neve Nónius Szálló. Jobb­ról új, kétszintes lakások so­ra — kék színeikkel bizony nem illenek a képbe. Végül balról a hajdani Hangai- vendégfogadó —, ezt is fel­újítják majd, s a szakmun­kásképző intézet használja. S ezzel kiértünk a Lenin körútra, ahol szintén akad látnivaló: azok a bizonyos kislakások, barna-fehérre festve, jellegzetes kéménye­ikkel. Még tovább, Pitvaros felé szabad térség — ide is kislakásokat tervez a ta­nács, természetesen *az össz­képbe illő stílusban. S ha már a terveknél tartunk: sze­retnék helyreállítani a régi korzót is. jobbra a takaros óvoda. s azon túl a bolt. ami ilyen­kor délidőben zárva van. „A 3-as busszal jön a boltos” — magyarázzák a kerítés tövé­ben várakozó-napozgató munkaruhás férfiak. Mel­lettük gázpalackok. A gyár kocsiját várják, ami majd elviszi az üres. és hozza a teli palackokat. A gyárban most az ázta- tás. és a rostüzemi . feldol­gozás folyik; az úton túl ott a tengernyi kender, kissé zi­lált kúpokban, az ad munkát az újig. Száztizenhat em­bert foglalkoztat a gyár, ahonnan a tilolt kendert Pécsre, a kártolt tekercset Nagylakra, a vágott kötözőt, vagyis a zsákmadzagot Nagy­lakra szállítják. A szolgálati lakásokban 50 család él itt. s kötődik sok-sok szállal a kendergyárhoz. Az új házak stílusukkal a régiekhez illeszkednek Az oldalt írták: Gubucz Katalin, Kőváry E. Péter, Tóth Ibolya. A fotókat Veress Erzsi készítette. A menesbirtok régi központját is felújították Tengernyi kender Délelőtt sem unatkozik a könyvtáros A vasút vonala mentén, az egykori korzón könnyen meg lehet közelíteni a lép­cső fölé magasodó, csupa ab­lak könyvtárat. Jó helyen van ez az épület. A vonatra várakozók közül sokan be­térnek ide, hogy nézegessék az újságokat, lapozgassák a könyveket. A terem klub­szerű berendezése jó lehető­séget nyújt a kellemesen hasznos időtöltésre, a nyu­godt olvasgatásra. Néhány hónapja Baloginé Kovács Mária a felelős a mintegy 17 ezer kötetért. Nemcsak a közművelődési könyvtár új számára (hi­szen eddig tudományos könyvtárban dolgozott), ha­nem maga a település is. Nemrég jött férje után Me­zőhegyesre. — Még mielőtt egyáltalán láttam volna, már szeret­tem ezt a települést. Októ­ber óta élek itt. s eddig nem csalódtam — mondja. Unatkozni még akkor sincs ideje egy könyvtáros­nak. ha nincs olvasója. Már­pedig a mintegy 450 felnőtt, aki beiratkozott ide. jórészt késő délután elégíti ki olva­sási igényét. A délelőtt a könyvbeszerzésé, a rendezé­sé.'a katalógusépítésé, de nem kevés munkát ad a több mint. 700 olvasóval rendel­kező iskolai gyermekkönyv­tár. s a két majori fiók sem. amelyeket épp most próbál­nak ..élőbbé” tenni. A fogorvos elégedett Az új fogászati rendelő­ben csupán egyetlen beteg vár a fogorvosra. Hamaro­san megérkezik dr. Dubszky Zsolt, felveszi fehér köpe­nyét, s megszemléli a műsze­reket. Elégedetten állapítja meg: az asszisztensnő min­dent előkészített. A foghú­zásra váró férfi némi izga­lommal üldögél a fogorvosi székben; néha kipillant, az egykori papiak kissé még gazos udvarára. — Azelőtt nem éppen ideális körülmények kö­zött dolgoztunk — jegyzi meg az orvos. — Májusban költöztünk ebbe a felújított épületbe, ahol kényelmes várót és két rendelőt ala­kított ki a tanács. A fel­szerelésünk azt hiszem, át­lagon felülinek mondható. A fiatal .fogorvos, aki már tíz éve dolgozik Mezőhe­gyesen, elégedett. Szeret itt élni. Csak a napi 25—80 be­teget, a heti két iskolafogá- szali rendelést sokallja egy kicsit. Pedig egyelőre nincs gazdája a szomszédos ren­delőnek. Bár a jelek bizta­tóak: nemrég akadt jelentke­ző nemcsak, a fogorvosi, ha­nem az eddig üres, harma­dik körzeti orvosi állásra is. S aki egyszer úgy döntött, hogy letelepszik itt, ritkán bánja meg elhatározását, Jól felszerelt a fogászati rendelő Iskolából bölcsőde Mezőhegyesen eddig nem volt bölcsőde, s ez gondot jelentett azoknak az édes­anyáknak, akik három év- néL korábban szerettek volna visszamenni munkahelyük­re. A régi. négy tantermes is­kolát most bővítik, felújít­ják, s ez az épület lesz majd — előreláthatólag jövő év­től 7— minden kényelemmel felszerelt második otthona egyelőre húsz, később több kisgyermeknek. A bölcsőde átadásával ta­lán enyhülnek az óvodai gondok is, hisz eddig már két és fél éves kortól vállal­niuk kellett a gyermekek gondozását. A három üzemi és a három tanácsi óvoda csaknem mindegyike túltelí­tett: akad olyan, amelynek 140 százalékos a kihasznált­sága. Csupán a telítettség­gel van gondjuk az óvodák­nak, hisz felszereltségük jó. Nemrég korszerűsítették az egyik tanácsi intézményt, egy másikat pedig a közeljövő­ben bővítenék. Hód-modell Ez a fantázianeve a Hód­mezővásárhelyi Ruházati Szövetkezetnek. A Hód-mo­dell mezőhegyesi részlegé­ben, a szalagok mellett hu- szonketten dolgoznak. 1970 óta működik ez a részleg, munkát adva a mezőhegyesi lányoknak, asszonyoknak. Most éppen gyermekoveral- lokat varrnak — kiszabott anyag érkezik, és készáru távozik Mezőhegyesről. Most még nem a legjobb körül­mények között dolgoznak — egykor a főerdész háza volt az épület, majd lett belőle lakás, vendéglő, i rod a. ahol a varrógépek zakatolnak —, de rövidesen új épületbe, tá­gas, világos munkaterembe költözik a részleg.

Next

/
Thumbnails
Contents