Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

1984. június 17-, vasárnap o Lörincze-korszak? Nap nap után romlik nyelvűnk állapota. Lépten-nyo- mon tapasztalhatjuk: mindenütt, ahol beszélni szüksé­ges, egyre kevésbé vagyunk képesek mondandónk pon­tos, szabatos kifejtésére. A pongyola kifejezések, a sztereotip nyelvi fordulatok, az előre gyártott — ét semmitmondó — „gondolatok", az érzelmi elszürkülés jegyeit (is) magán viselő nyelvi megnyilatkozások nem­csak a mindennapi beszédben kisértenek, hanem a tö- megtájékoztatási eszközök is — bár nyilván szándékuk ellenére — terjesztik a kevésbé igényes önkifejezést. Így azután találkozhatunk dadogó színésszel a pódiu­mon, láthatunk megszólalni alig tudó embereket a té­vében, a rádióban, hallhatunk anyanyelvűnket kerékbe törő nyilatkozókat, s a sajtóban is olvashatunk nyelvet- lelket gyötrő, a nyelvi sajátságokat semmibe vevő mon­datokat. Hétköznapi beszélgetéseinkben is néhány szó segítségével „oldjuk meg" egymás gondjait — egyéb­ként sem érdekel bennünket különösebben mások éle­te, baja — s rohanunk tovább, hogy ne kelljen beszél­getni. II népi Lengyelország 40 éve Oz Interpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgálat és a Békés megyei Népújság közös pályázata Most és a következő öt vasárnapon ugyanezen a helyen egy-egy alkalommal cikk található lapunkban Lengyelor­szágról, a végén két kérdéssel, totószerűen három válasz- lehetőséggel (1, x, 2). Kérjük, a válaszokat gyűjtsék össze, és együtt küldjék be a következő címre: Lengyel Kultúra, 1065 Budapest VI., Nagymező utca 15. A beküldési határidő: 1984. július 31. A helyes megfejtők között a következő díjakat sorsol­ják ki: Fődíj: kétszemélyes, négynapos tartózkodás a varsói Fó­rum Szállóban, oda-vissza ingyenes repülőjeggyel. További díjak: 20 értékes lengyel népművészeti tárgy, az Interpress, az Orbis, a LOT és a budapesti Lengyel Kultúra ajándékai. Sorsolás: 1984. augusztus 15-én lesz, a nyertesek névsorát augusztus 20-a után lapunkban közöljük. Potenciál és távlatok O Talán túl riasztó, amit eddig elmondtam, de szán­dékosan sarkítottam. E je­lenségek léteznek, élnek, hatnak. És veszélyesek. Mert a nyelv elsődleges önkifeje­zési eszközünk, s megfelelő birtoklása nélkül nem érvé­nyesülhetnek még legszebb, leghasznosabb gondolataink sem. Ezért (is) tiszteletre mél­tó azok munkálkodása, akik anyanyelvűnk védelmében lépnek fel nap mint nap Közülük ma a legtekintélye­sebb és legismertebb: Lörin- cze Lajos. Sok-sok előadás, könyv, szervező munka jel­zi fáradhatatlan munkálko­dását nyelvünk védelmében. Talán legnépszerűbb vál­lalkozása az Édes anyanyel­vűnk című sorozat a rádió­ban. Nem könnyű munkába kezdett, amikor útjára indí­totta műsorát. Arra azon­ban biztosan nem számítha­tott^ hogy a több mint har­minc évvel ezelőtti néhány adás után már ezrek jelent­keznek .levelekben, s kérnek tanácsot nyelvi ügyekben. Mégis így történt. Ennyire szeretnénk nyelvünket? örülnék, ha így volna. Meg­A törvény védi a közélet tisztaságát. Nehogy a külön­böző szervek törvényes, pártatlan és elfogulatlan működésébe vetett bizalom csorbát szenvedjen. Az úgy­nevezett korrupciós bűncse­lekmények — a vesztegetés, és a befolyással való üzér­kedés — éppen ezt a bizal­mat veszélyeztetik. Azaz a közélet tisztaságát, s azokat az erkölcsi és társadalmi követelményeket. amelyek a szocialista társadalom kö­rülményei között nemcsak a hatóságok, s hivatalos sze­mélyek működésében érvé­nyesek. hanem a gazdasági életben is. A gazdasági vesz­tegetés elkövetőit a közfel­fogás nem a hivatalos sze­mélyekre vonatkozó mér­tékkel méri. Ezt a jogsza­bály sem hagyja figyelmen kívül. Csak a kötelességsze­géssel kapcsolatos gazdasá­gi vesztegetést bünteti. Nem szükséges azonban, hogy az elvárt, kilátásba helyezett kötelességszegést ténylege­sen el is kövessék. Éppen ezért fogalmaz úgy a bünte­tőtörvénykönyvünk. hogy az állami szerveknek, szövetke­zeteknek, vagy egyesületeké­nek az a dolgozója, aki kö­telességének megszegéséből előnyt kér, vagy fogad el. illetve az előny kérésével egyetért, vétséget követ eL Aki pedig az előnyért köte­lességét megszegi. bűn­tettet valósít meg. A kereskedelemben a csúszópénz kapcsolatban van a hiánycikkekkel. Nem véletlenül tartja azonban a szóbeszéd, hogy mindenhez hozzá lehet jutni, csak meg kell kenni a kerekeket. A hiánycikkeket ugyanis mes­terségesen is elő lehet idéz­ni. Előfordul, hogy az ipar megtermeli az árut, a ke­reskedelem viszont nem rendeli meg. S az úgyneve­zett hiánycikkek valahol, va­lamelyik raktárban halmo­zódnak fel. Vagy ha meg­lepő a műsor — azóta is töretlen — népszerűsége. Kik írnak, kik kérnek véle­ményt Lőrincze Lajostól? Nem lehet merev határokat húzni, maradjunk ennyiben: nagyon sokan. Sokan jelent­keznek, kérnek eligazítást — vagy foglalnak állást — ap­ró-cseprő ügyekben és na­gyobb horderejű kérdések­ben is. Mert a megfogalma­zás módja sok mindent el- dönthet. Pereket is És sor­sokat. Több mint harminc éve hallhatjuk az Édes anya­nyelvűnk ötperceit a rádió­ban vasárnaponként. Az el­hangzott előadásokat szá­molni nem érdemes, hallgat­ni kell inkább. Miért? Mert napi gondjainkról szól min­den egyes műsor. Fogalma­zásbeli • nehézségeinkről, a kifejezés vadhajtásairól, az új szavak helyesírásáról, a még nem rögzített — de közmegegyezés alapján el­fogadott — szabályokról, a kiejtésről, a szólások, köz­mondások helyes használa­táról, idegen és torzszülött szavakról, új — jó, vagy el­vetendő — nyelvi jelensé­gekről, és ki tudná még fel­rendeli, nem kerülnek a pultra, csak a pult alá. Sze­rencsére az ilyen esetek eléggé ritkák, ám akadnak, csak nehezen kerülnek a felszínre. Aki adja a csú­szópénzt, örül, hogy hozzá­jutott az áruhoz. Aki viszont a markát tartja, minden oka megvan. hogy hallgasson. Igenám, csakhogy a korsó addig jár a kútra, amíg el nem törik. Jusztin H$la, az ÁFÉSZ medgyesegyházi jár­mű-villamossági boltjának vezetője sem gondolt arra. hogy vesztegetés vádjával a bíróság elé kerül. Ahogy emelkedett a benzin ára. egyszeriben sláger lett a kis fogyasztású segédmotor- kerékpár. Különösen a Ba- betta. Az egyik medgyes­egyházi lakos régóta szere­tett volna vásárolni egyet. 1982. januárjában két mun­katársa értesítette, hogy a jármű-villamossági boltban kapni lehet segédmotor-ke­rékpárt. Nosza rajta, el is mentek mind a hárman az üzletbe. Az eladótérben nem láttak Babettát egyetlen egyet sem. A vevő már kez­dett kételkedni munkatár­sai szavában, amikor ész­revette az üzletvezetőt. Hoz­zá fordult felvilágosításért. — Van Babettánk — vá­laszolta az üzletvezető. — 5900 forint az ára. csak hát... — Mi az a csak hát? — A vételárhoz még hoz­zá kell adni 500 forintot. — Miért? — Mert én is pénzt ad­tam érte, csak így juthat­tam hozzá. A tanúk vallomása sze­rint a vásárlás időpontjá­ban az eladótérben Babetta segédmotor-kerékpár nem volt elhelyezve. A raktár­ban viszont 7—8 állt. Jusz­tin Béla nemcsak Babettá- ért kért.csúszópénzt, hanem hőtárolós villanykályháért is. 1982. januárjában az egyik vevő hőtárolós vil­sorolni, miről szól hozzánk közvetlen, barátságos hang­ján. A lényeg: hozzánk szól, nekünk akar segíteni'. Szán­déka, hogy alaptalan félel­meinket eloszlassa, a hely­telenül beidegződött nyelvi, kiejtésben fordulatainkat megváltoztassa, hogy bizton­sággal igazodhassunk el az új jelenségek között. Nehéz mindenkihez szól­ni. Nemigen szeretjük, ha kioktatnak bennünket. Lő­rincze Lajos vállalkozása mégis oktatás. De feladatát igazi pedagógus módjára folytatja. Nem kezel le sen­kit, nem ájtatos, nem bur­kolózik szakkifejezésekbe. Az ember észre sem veszi, máris a pártján áll. Varázs­latos? Nem. Egyszerűen sze­reti választott tárgyát. S azokat is, akikhez szól. Meg­értőén, emberséggel. Nem találok jobb kifejezést, még egyszer leírom: pedagógus. A nyelvészek, nyelvműve­lők körében máris úgy em­legetik az elmúlt három év­tizedet: Lőrincze-korszak. Tegyük hozzá, joggal. Mert sokan vannak követői, mert munkássága eddig is hozzá­járult ahhoz, hogy elindul1 tunk a nyelvművelésben egy olyan úton, mely azzal biz­tat, eloszlathatóak azok a félelmeink — a fellelhető pongyolaságok, a burjánzó, s riasztó nyelvi jelenségek so­ra —, melyeket a bevezető­ben említettem. Bár sok a tennivaló. De Lőrincze La­josra és a nyomában, vele együtt dolgozó, tevékenysé­güket anyanyelvűnk ügyé­nek szentelő emberek mun­kájára, további igyekezetére számíthatunk. Az eddigi munkálkodás eredményének is tekinthetjük, hogy az utóbbi években több, nyelv- műveléssel kapcsolatos könyv is megjelent. Hogy a rádió újabb nyelvvédő műsorokat indított útjára. Bízunk, s bízzunk benne: egyre gyak­rabban érezzük ezek jóté­kony hatásait mindennapi beszédünkben, kapcsolata­inkban. életünkben. Pénzes Ferenc lanykályha után érdeklő­dött. — Nincs, nehezen lehet hozzájutni — jelentette ki. majd hozzátette, hogy pró­bál szerezni, de a kályha 1000—1500 forinttal többe fog kerülni, mint a vételár. Jusztin Béla tagadta bű­nösségét a battonyai bírósá­gon. ö sohasem kért csúszó­pénzt. Ha pedig mégis meg­tette, azt csak viccnek szán­ta. Munkahelyén árdrágítás miatt figyelmeztetésben ré­szesült. Az ÁFÉSZ hálózati ellenőre is foglalkozott ezek­kel az ügyekkel. Több pa­naszt megvizsgáltak, és sza­bálysértési határozatot hoz­tak. A bíróság védekezését nem fogadta el. Megállapí­totta, hogy a vádlott a kur­rens cikkekből csak azokat szolgálta ki, akik a vétel­áron felül az általa megha­tározott összeget átadták, il­letőleg vállalták a költségek megtérítését. Jusztin Bélát a battonyai bíróság három rendbeli, szö­vetkezet dolgozója által kö­telességszegéssel elkövetett vesztegetés .bűntette, és három rendbeli vesztegetés vétsége miatt 10 hónap sza­badságvesztésre Ítélte, és két évre eltiltotta a kereskedel­mi bolti eladói foglakozás­tól. A szabadságvesztés vég­rehajtását két év próbaidő­re felfüggesztette. A bünte­tés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként vet­te figyelembe büntetlen elő­életét. Súlyosbítóként érté­kelte a többszörös halmaza- tot, a boltvezetői munka­körrel történő visszaélést. Az ítélet ellen a vádlott és vé­dője felmentés végett fel­lebbezett. A Békés megyei Bíróság az első fokú ítéletet megváltoz­tatta. A vádlott három rend­beli, szövetkezet dolgozója által elkövetett vesztegetés vétségeként elbírált cselek­ményeiből egy rendbelit kö­telességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének mi­nősítette. A további vádpon­tok alól pedig felmentette. A szabadságvesztés mérté­két öt hónapra leszállította. Az ítélet többi részét helyben hagyta. Az első fokú bíróság Halivadék­nevelés nap­energiával A Szarvast Hattenyésztési Ku­tatóintézetben a napokban tele­zik be annak a halkeltetó refe­renciaüzemnek az építését, araety Európában egyedülálló módon napköllektoroktól kapja az ener­giát. Az üzem létrehozása több Ipari vállatat közös munkája. A Váci Hajó- és Darugyár többek között konténereket és a váz- szerkezeteket, az Orosházi üveg­gyár a napfénykollektorokhoz szükséges elemeket, a Lajosml- zsel Szivattyú- és Vízgépészeti Vállalat a szűrőegységekhez szükséges berendezéseket készí­tette és szállította. A magyar találmány lényege, nogy a fűtéshez szükséges ener­giának Jelentős részét napfény­kollektorok biztosítják. A má­sik lényeges újdonság, hogy ilyen üzemet konténerekből le­het tetszőleges nagyságúra épí­teni. attól függően, hogy 100— 150 vagy 200 millió zsengelvadé- kot kívánnak benne nevelni. Amint dr. Müller Ferenc, az in­tézet igazgatója elmondta, fon­tos: egy-egy Ilyen üzem néhány hónap alatt elkészíthető, s a beruházás összege egymillió zsengeivadékra vetítve mintegy .10 százalékkal kevesebb, mint a hagyományos létesítményeké. Szakemberek véleménye sze­rint az ilyen létesítmények lét­rehozására várhatóan a fejlődő országokban lesz lehetőség. A Szarvason megépített bemutató­üzemmel az intézetnek az a cél­ja, hogy az ezen a nyáron ren­dezendő FAD halkutatási kon­ferencia részvevői, vagyis. a vi­lág regionális kutatóhálózatának igazgatói, vezető munkatársat betekintést nyerhessenek a ma­gyar találmányba. Az üzem Jú­nius végén kezdi meg próba- üzemelését. Jövőre teljes kapa­citással dolgozik, és évente 200 millió zsengeivadék előállítását teszi lehetővé. a bizonyítási eljárásban , és a bizonyítékok értékelésénél nem tulajdonított jelentő­séget annak, hogy a tanúk, akik csúszópénzre hivatkoz­tak, korábbi vásárlásaikat felidézve. önmagukat is bűncselekmériy elkövetésé­vel vádolják. A bíróság nem figyelmeztette őket mentes­ségi jogukra. Ezért a me­gyei bíróság a tanúk ismé­telt kihallgatását rendelte el. Ezúttal éltek mentességi jogukkal. Ezért a másodfo­kú bíróság vallomásukat a bizonyítékok köréből kire­kesztette. A főügyészség képviselője a fellebbezési tárgyaláson előterjesztette azt az álláspontját, hogy a tanúkat mentességi jog azért nem illeti meg, mert a vevő nincs abban a helyzetben, hogy megítélje az eladó kö­telességszegését. A megyei bíróság nem osztotta ezt az álláspontot. A kereskedő ugyanis a vásárlótól az áru­ért csakis a számára köte­lezően előírt, vagy a jog­szabályban meghatározott irányelvek alapján kialakí­tott vételárat követelheti. Ezzel minden vásárló tisztá­ban van. A tanúknak tudni­uk kellett, hogy a vételáron felül kikötött összeg nem jogszerű. Tehát azt is, hogy a vételárat meghaladó ösz- szeget követelő kereskedő megszegi a kötelességét? A megyei bíróság azt is meg­állapította, hogy a büntetés kiszabásánál irányadó kö­rülményeket az első fokú bíróság helyesen vette szám-- ba, helyesen ítélte meg azt is, hogy a vádlottal szem­ben a büntetés célja a sza­badságvesztés kiszabását te­szi szükségessé, és nem le­het eltekinteni a mellék- büntetés kiszabásától sem. Az első fokú bíróság állás­pontját a másodfokú bíró­ság is elfogadta, a főbünte­tés mértékét azonban a bű­nösség körének szűkebbé válására tekintettel leszál­lította, mert a főbüntetés ilyen tartalmát találta arányban állónak a vádlott cselekményének tárgyi sú­lyával és egyéni bűnösségé­nek fokával. (serédi) A népi Lengyelország az elmúlt négy évtizedben el­ért eredményeit az utóbbi esztendőkben felmerült ne­hézségek ellenére sem von­hatja kétségbe senki. Vissza­vonhatatlanul a múlté már a krónikus munkanélküliség és a falusi lakosság nyo­mora, a kirívó szociális kü­lönbségek sora. Már csak az idősebb nemzedéknek van­nak személyes emlékei a hatmillió emberáldozatot kö­vetelő és mérhetetlen pusz- tításokat okozó második vi­lágháborúról, valamint az ország újjáépítéséről. Lengyelországban az el­múlt 40 esztendőben több mint 500 nagy és több ezter kisebb ipari üzem épült, a nagyobbak gépparkját a '70-es években felújították és korszerűsítették. Űj ásványi nyersanyag-lelőhelyek egész sorát tárták fel: az ország keleti részében, Lublin kör­nyékén a szénmedencét, az alsó-sziléziai Lubin és Glo- gow körzetében a rézbányá­kat, és még sorolhatnánk a példákat. A kőszénbányák­ból ma évi mintegy 200 mil­lió tonna szenet hoznak fel­színre. barnaszénből kb. 45 millió tonnát, a villamos- energia-termelés 130 milli­árd kilowatt (most épül az első atomerőmű Zamowiec- ben). Nyersacélból 18—20 millió tonna, tiszta rézből több mint 360 ezer tonna, gépkocsiból (személy- és te­hergépkocsi, valamint autó­busz együtt) mintegy 400 ezer darab az éves terme­lés. Az elmúlt 40 esztendő so­rán Lengyelországban szá­mos új iparág jött létre. Ezek évente több mint 400 ezer magnetofont, kb. 600 ezer televíziót (ezen belül 200 ezer színes tv-t), több mint 2,1 millió rádiót, továbbá számítógépeket és számító­gép-kiegészítő berendezése­ket, 1982 óta pedig mikro­processzorokat állítanak elő. Aránylag magas fejlettségű a lengyel szerszámgépipar. Ami Lengyelország élel­miszergazdasági potenciálját illeti, erről is szemléltetés­képpen néhány adat. Az or­szágban jelenleg évjptetöbb mint 22 millió tonna gabo­nát takarítanak be. A gyü­mölcstermés nagyságát te­kintve (ami pl. almából 2— 2,5 millió tonna) Lengyelor­szág az európai országok él­vonalába tartozik, s ugyan­csak fejlett a zöldségter­mesztés. A Lengyel Népköztársaság gazdasági életének a fellen­dítésében fontos szerepe van a vállalatok önállóságára, önfinanszírozására és ön­igazgatására épülő gazda­ságirányítási rendszer álta­lános reformjának, amelyet 1982-ben vezettek be. Ugyan­csak fontos a szerepe a szo­cialista közösség országaival folytatott, mindinkább szo­rosabbá váló gazdasági együttműködésnek és árucse­rének. A feladatok, amelyek a lengyel nép előtt állnak, ter­mészetesen, még nagyok. Va­lóra váltásuk sok éves mun­kát és komoly ráfordításo­kat igényel. (Interpress — KS) Kérdések: I. Lengyelország legfőbb nyersanyagkincse a kőszén Mennyit termelnek belőle évente? 1. 50 millió tonnát, x. 100 millió tonnát. 2. Mintegy 200 millió tonnát. II. Mikor vezették be Lengyelországban a gazdaságirányítási rendszer általános reformját? 1 1975-ben x 1982-ben 2. 1965-ben A katowicci kohómű a ’70-es években létesült (Fotó: Interprets — KS) tárgyalóteremből Babetta meg a csúszópénz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents