Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
1984. június 15., péntek o A Magyar Tudományos Akadémia Mérésügyi és Méréstechnikai Szolgálatának akusztikai kutatójában Videoton-gyárt- mányú hangsugárzókat vizsgálnak (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Rába kistraktorok Sorozatban gyártják az év hátralevő részében az idei tavaszi BNV egyik legsikeresebb kiállítási tárgyát, a Rába kistraktort. Már ára is van: 160 ezer forintba kerül. Az Agroker győri, pécsi, debreceni, békéscsabai, kecskeméti és lajosmizsei telepére szállítják az első példányokat. A gyár egyéves garanciát vállal a kistrakto- rokra, s ebben négy kötelező szerviz is benne van. A Rába vezetői azt ígérik: folyamatosan beszerezhetők lesznek az alkatrészek is. A Csehszlovákiából vásárolt licenc alapján készülő, 15 lóerős motorral felszerelt győri univerzális kis- traktor négykerék-meghaj- tású, könnyen kezelhető és irányítható. Motorja 2400-as fordulattal működik. Az eke és a hagyományos munkaeszközök mellett még mintegy két tucatnyi munkagép vontatható vele. Alkalmas országúti vontatásra, gyümölcs, szőlő, zöldségeskertek megművelésére. Csatlakoztatható hozzá billenős és sima pótkocsi, tolópad, ke- fés seprőgép, kultivátor, talajmaró és még fűkaszáló gép is. Vizsgáztak a bűzafajták Bár az őszi búzafajták végleges minősítésére csak december végén kerül sor, idén a szokásosnál is „kí- váncsiabbak” voltak a kutatók, nemesítők munkáit előbb vagy utóbb elbíráló szakemberek. Így azután megrendezték azt a fajtaminősítő tanácskozást, amelyre a napokban került sor, mégpedig a NÖMI fajtakísérleti állomásán, illetve a vásárhelyi tangazdaságban. A fajtaminősítésről nem árt tudni, hogy hazánkban ezt a tevékenységet huszonöt tagú kollektíva folytatja. Az ő szakvéleményüktől függ egy-egy új fajta elfogadása, bevezetése a köztermesztésbe. Szemtanúi lehettünk annak, mennyi vita. lelkiismeretes munka, kimerítő határjárás, szenvedélyes felszólalás, érvelés előz meg egy végleges, visz- szavonhatatlan határozatot. A felelősség ugyanis óriási, az ország legjobb szakembereiből álló zsűri véleményét — joggal — ugyan ki vétózná meg? Nos, e tanácskozás rendhagyó volt, hiszen a fővárosunkban dől majd el az új fajták sorsa, de a szántóföldben, majd az állatorvostudományi egyetem tangazdaság-központjában már így, június derekán véleményt cseréltek kutatók, professzorok. külkereskedelmi szakemberek, és persze a termesztők. Székkutason, ahoL fogadták a vendégeket — közöttük dr. Magyar Gábor MÉM- miniszterhelyettest; dr. Pintér Lászlót, az MSZMP KB munkatársát; Szilágyi Ernőt, a Csongrád megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét; Hankó Ferencet, a Békés megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhelyettesét; dr. Kapós Sándort, a NÖMI főigazgatóhelyettesét és Bagi Józsefet, a Gabona Tröszt vezérigazgató-helyettesét —, a résztvevők több mint 160 fajta őszi búza kisparcellás kísérleteit, majd a nagyüzemi táblákat tekintették meg, és véleményezték. Arva Éva Japánban jártam Élmények a fekelö nap országából a főkönyvelő szemével Ancsin György, a Békéscsabai Konzervgyár főkönyvelője, a közelmúltban tanulmányúton járt Japánban. Túl az egzotikus tájak legfrissebb benyomásain, alkalmat kerestünk, hogy felidézzük az életre szóló élmény néhány emlékét. Azzal kezdődött a történet, hogy gyárunk mintegy 10 millió forintért egy TPA— 1148 jelzésű számítógépet vett, magyar gyártmányút, amelyet a Központi Fizikai Kutató Intézet állított elő — mondja Ancsin György. — Az anyag- és készárukönyvelést, valamint az export- számlázást eddig is a Számítástechnikai Vállalattal végeztettük, ám. ha saját tulajdonunkban komoly technika van, szeretnénk azt minél hatékonyabban kihasználni. E cél érdekében a Kertészeti Egyetem számítástechnikai tanszékével kötöttünk szerződést, és a megállapodásunk egyik pontja szerint közös tanulmányunkat szervezünk a számítás- technikában élenjáró országokba. így jutottam el két egyetemi oktató társaságában Japánba, ahol a Jama- guesi egyetem vendégei voltunk. Másik világban, másfajta emberek közt jártunk, csodálattal figyeltük" az életet, s igyekeztünk élményeinkből minél többet elraktározni. — Magyar ember, egy Békés megyei gazdasági vezető miben talál különbséget a hazai és a távol-keleti viszonyok között? — Szinte mindenben! Olyan apróságoktól, hogy személyesen is megtapasztaltuk a két pálcikával evés művészetét, egész a tokiói metropolis gigantikus forgalmáig, tömegeiben, ritmusában teljesen más az a világ. Nem jobb, nem rosz- szabb, másfajta. Meglepett, milyen hallatlan precizitással zajlik a közlekedés, mennyire udvariasak az emberek. Az áruházak bőséges kínálatáról, s az eladók szolgálatkészségéről, hazai fogalmaink szerint beszélni sem lehet. — Vendégként milyen tapasztalatokat szerzett Japán mezőgazdaságáról, élelmiszeriparáról? — Amerre jártunk, Tokiótól Jamagucsiig, mindenütt a mi háztáji gazdaságainknak megfelelő farmokat láttunk. Rendkívül intenzív termelés folyik, sok terményből évente kétszer is van betakarítás. Legfőbb növényük a rizs, amelynek felvásárlási árát az állam szavatolja, egyébként a szabadpiaci hullámzások érvényesek. Vendéglátóink is arról faggattak leginkább, hogy itthon hogyan oldjuk meg a kistermelők áruinak szervezett begyűjtését, feldolgozását. A gyárakban magas fokú a gépesítés, a műveletek nagy részét robotokra bízzák. A munkások és alkalmazottak szinte családias ragaszkodással kötődnek a munkaadóhoz. A fizetések differenciálásakor is az a legfőbb szempont, hogy ki, mennyi ideje dolgozik a cégnél. Ott is előfordul kapun belüli munka- nélküliség, hiszen a gazdasági élet pangása Japánban is érezhető, ám arról szó sem lehet, hogy egy régi munkást ezért elbocsássanak. Érdekes módon a családias kötődés még az egyetemeken is tapasztalható. Többfelé láttuk, hogy egy-egy profesz- szor egész nap együtt van a diákjaival, még ebédelni is közösen mennek. — Hazai viszonyaink ismeretében, milyen tapasztalatokat tud hasznosítani ? — Megerősödött bennem a meggyőződés: a számítógép önmagában nem képes egyetlen munkahelyen sem rendet teremteni. Csak ott alkalmazható érdemben, ahol megfelelően előkészítették számára a „terepet”. Ilyenkor a termelés ésszerű megszervezéséhez ad segítséget. A mi jelenlegi helyzetünkhöz viszonyítva magasabb szervezettségi színvonalat kell kialakítani ahhoz, hogy bármely számítógéptől eredményt várjunk. Kezdetben jókora többletenergiákat követelnek az új programok, de meggyőződésem, hogy rövidesen megtérül a befektetés. önálló számítógépközpontunk üzembe állításával a nyersanyag beszállításának ütemezését, a göngyöleggazdálkodást, a termelési folyamat irányítását kívánjuk segíteni úgy, hogy mind a termelők, mind pedig a feldolgozó üzem maximális nyereséghez jusson. Különösen ha a számítógépekkel történt felszereltséget nézzük van mit tanulnunk Japántól, de a magyar mező- gazdaság élelmiszer-feldolgozás színvonalát tekintve aligha leszünk rossz tanulók. Andódy Tibor Megér egy kirándulási! Mielőtt a Tisza II. vízlépcső építését Kisköre térségében megkezdték volna, negyven évre visszamenő részletes adatok elemzésével megrajzolták az ország csapadéktérképét. Ebből kiderült, hogy míg a Kárpát-medence nagyobb területére átlagosan 450 milliméter csapadék hullik éves átlagban, az Alföld szivét — Füzesgyarmattól Tiszakécskéig, Békéscsabától a Hortobágyig — alig 300 milliméteres eső áztatja. Nemcsak öntözni jó! A hetvenes évek elején indított hatalmas beruházás megyénkben egészen Kondorosig juttatja el az NK— XIV-es öntözőfürt közvetítésével a Tisza vizét. A természeté talakító munkálat jóváhagyásakor is ezt a fő célt tekintették az áment kimondok, ám ennyivel nem elégedtek meg. Az elfogadott tervek bemutatták azt is, hogy ebben a térségben Abádszalóktól Tiszavalkig egy olyan víztározó rendszer jön létre, amelynek másodlagos hasznosítása, ha nem is olyan nagy horderejű, mint az elsődleges, még se kevésbé fontos. Tíz évvel ezelőtt ugyanis már nagyon jól látszott, hogy a Balaton előbb-utóbb „kipukkad”, telítetté, túlzsúfolttá válik a nyaralás idényében. Határozat született tehát a kiskörei tározó idegenforgalmi, turisztikai, üdültetési jellegű hasznosítására, azzal a pontosan megfogalmazott feladattal, hogy itt elsősorban a Balaton tehermentesítésére kell a környezetet alkalmassá tenni. Tudott dolog, hogy a program indulásának az időszak — a maga gazdasági nehézségeivel, pénzszűkével, üdülőépítési korlátozásaival, a beruházások visszafogásával — nem nagyon kedvezett. A terv végrehajtása tehát az elmúlt évtizedekben csak nagyon vontatottan haladt és csupán szerény eredményeket ért el. Bárhogy forduljon is a helyzet, az a mondás azért mindig igaz marad, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Ezt bizonyítja többek között az egyik legjobban érintett község, Abád- szalók példája, ahol a helyi összefogás, az itt lakók lelkesedése kimozdította holtpontjáról az- ügyet. Öböl a község lábánál Ezt a honfoglaláskor alapított községet a társközséggel, Tiszaderccsel együtt mintegy nyolcezer ember vallja ma szűkebb hazájának. Ök azok, akik eleinte szomorúan vették tudomásul, hogy a vízlépcső megfosztotta őket a szívükhöz nőtt természeti szépségtől, az Alföldön ritkaságszámba menő erdősültségtől. De ők fedezték fel elsőként azt is, hogy a veszteség fejében nyereséghez is jutottak: 127 négyzetkilométeres víztükör szélére kerültek, s „kaptak egy olyan 14 négyzetkilométeres öblöt, amelynek nyáron 24 fokos a fürdőzésre, vízi sportokhoz egyaránt alkalmas vize. Az öbölben az átlagos vízmélység két méter, az egykori Tisza-holtág területén — mert a tározó azt is magába foglalja — eléri olykor a hat métert is. Az abádszalókiak nyeresége tehát jóval felülmúlja a veszteségüket, hiszen nemcsak egy jó háromszáz méteres szabadstranddal büszkéiked1 hetnek immár, meg kartávolságra eső horgászparadicsommal, hanem az árvíztől sem kell félniük többé. A belvizektől pedig egy szivárgó csatorna mentesíti az 1200 tagot foglalkoztató helyi tsz 11 ezer hektárját. Abádszalókon az idegen - forgalom igazi lendületet két évvel ezelőtt vett, amikor komolyabban nekiláttak az üdülőkörzet fejlesztésének. Kiépült a háromszáz méteres szabadstrand, amit az idén a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával 800 négyzetméteresre bővítenék* Itt már készen várja a vendégeket egy 200 vállfás öltöző, zuhanyzókkal és yízi- sport-eszközöket, kemping- felszerelést kínáló kölcsönző meg egy büfé. Abádszalóki nyár A 400 személyes kempinget tavaly nyitották meg lakókocsiknak és sátoroknak, a fejlesztés második lépcsőjében faházakat építenek, s ezzel a táborhely ezer nyári nomádot képes majd befogadni, akik két teniszpályán, meg az erdei tomapályán küzdhetnek a nyaralás kényelmeitől felgyorsuló hízás ellen. Az abádszalókiak az elmúlt esztendőben társadalmi munkában építették meg az üdülőkörzet szabadtéri színpadát, hiszen jól tudják, hogp »az idegenforgalom fejlesztése a lakosságnak is érdekében áll. Már most is 100 idelátogatót tudnak elhelyezni a fizetővendég-szolgálat keretében magánházakban, amelyekből mostanában 40 —50 is épül évente a községben. Arra is gondoltak a helybeliek, hogy a strandolás mellett egyéb szórakozást is találjanak maguknak mindazok, akik egy-egy hétvégére a környékből, vagy akár több napra és távolabbról is ide érkeznek. Túl azon, hogy a szabadstrandtól nem mesz- sze — ahol egy időben akár ötezren is fürödhetnek — móló és hajóállomás épül, innen viszi a sétahajó utasait egy kis vízi ki rándulásra. Nyitány június 16-án Az igazi programot azonban a most már évről évre megrendezett „abádszalóki nyár” háromhónapos rendezvénysorozata adja. Három évvel ezelőtt készült el az abádszalóki lovaspálya, amely az itteni lovasnapok, fogathajtó versenyek bázisa. Lelátóiról belátható a víztükör is és nyomon kísérhetők a lassan hagyományosnak számító vitorlásversenyek eseményei. A lovasnapokon 1983-ban 20 ezer embert láttak vendégül, míg az egész idegenforgalmi idényben 50 ezer látogató fordult meg itt. Az idei évadnyitót Abádszalókon június 16-án tartják. nagyszabású vitorlás- versennyel, a lovasnapok ideje pedig július 21—22. A községiek — akik most üdülőépítésre csábítják ide a vállalkozókat — szeretettel várnak mindenkit, ahogy ezt a június 6-i alföldi „sajtótájékoztatón” Abádszalók Tanácsának elnöke többször is hangsúlyozta. Tessék a meghívást nyugodtan elfogadni! Megér egy ki ránd ulás t st rand időben! Megyénk határától, a Bucsa —Ecsegfalva vonaltól mindössze 50—60 kilométert kell csak már megtenni. (Kőváryl Az idén kétszeresére bővítik az abádszalóki szabadstrandot Fotó: Nagy Zsolt
