Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
1984. június 15., péntek I Pénteki beszélgetések Fényes Szabolcs — Több mint ötvenéves zeneszerzői múlttal, csaknem ötven operett- és zenés színdarab, 130 filmzene, megszámlálhatatlan tévé- és rádiójáték után hogyan látja Fényes Szabolcs: van-e megfejthető titka annak, miből lesz siker? Megtervezhető-e a siker? — Egyszerű a válaszom: nem. Rengeteg tényezőtől íügg nemhogy egy operett, de még egy dal sikere is. Ki énekli, hol énekli, melyik darabban hangzik el az a dal. Abban az országban, abban a színházban mire van éppen akkor igény, szükség. Felsorolni is lehetetlen, mennyi tényező befolyásolja a sikert, ezért megtervezni is az. Csak egy példa. Lehár Ferenc megírta a Sárga kabát című operettet, ami nagyot bukott, s a fináléban elhangzott egy kis dalocska, amit senki észre nem vett. Néhány év múlva Lehár átdolgozta a Sárga kabátot, s a Mosoly országa címen került színpadra, és világsiker lett. A fináléban elhangzott dalocska pedig, Vágyom egy nő után, örökzöld melódia azóta is. — Volt-e olyan műve, amiben úgy érzi, „bennmaradt” a jogos siker? — Bizony nagyon sok volt. De nem szoktam belenyugodni. A '30-as évek derekán egy bukott operettemben volt egy duett, s erre tenyér össze nem verődött. Mikor ugyanezt rá három évre beraktam az Ida regénye című filmbe, Jávor Pál előadásában sláger lett Oda vagyok magáért címen. Ilyen példa rengeteg volt. S ma is vannak „el n^m csókolt csókok” az életemben, amelyek sikerében még bízok. — Hosszú évekig volt az Operettszinház igazgatója? Miképp tudta egyeztetni ezt a munkát zeneszerzői tevékenységével? — Mint zeneszerző kárát láttam. Főleg eleinte. A barátaim rábeszéltek, hogy csináljam, mert rosszul ment akkor az Operettszínház. Az első előadás óriási siker volt. így aztán ment a dolog tovább. '49-ben megváltam az operettől, de '57-ben megint elvállaltam, s újabb négy évig csináltam. De ekkor már mint zeneszerző nem hagytam magam. Azt a fogadalmamat viszont mindig megtartottam, hogy saját darabomat nem adom elő. — Milyen igazgató volt Fényes Szabolcs? — Maga az igazgatói munka nem okozott örömet nekem. A művészi részével nem volt baj; a darabok dramaturgiai, zenei előkészítését élveztem, szerettem, de a színészekkel lefolytatott viták, a szerepekről, a szereposztásról, meg a gázsiról eléggé fárasztottak, s ezeket igyekeztem másnak a nyakába varrni. Amúgy sem vagyok megfelelő alkat a sirámok meghallgatására ... — Irt operettet és musicalt. Hogyan tudná megfogalmazni a két műfaj különbözőségeit? — Az operett a hangok birodalma. Ezüstös melódiák szólnak. Szépen énekeljen a primadonna, szépen énekeljen a bonvivan! A mese az legyen mese, az se baj, ha csacsiság! Legyenek egyenruhák, frakk legyen és bál! A musical a ma műfaja. Témaválasztása korlátlan. Bárkié lehet benne a főszerep. Olyan emberek sorsa kerülhet előtérbe, akik az operettben csak epizódfigurák lehetnének. A musical intellektuálisabb műfaj. Nemcsak elbírja, hanem igényli a tartalmasabb szöveget, s hiányoznak belőle az operettben megszokott sémák. Az elmondottakból következően más az igény a játszókkal szemben. Nem énekesekre, hanem jól éneklő színészekre van szükség. Nem kell az operetthang, annál inkább fontos az érthető, jól értelmezett szöveg- mondás, hiszen fontos dolgok hangzanak el a dalokban. — Kik az ön számára a legfontosabb, legszeretette bb zeneszerzők? — Elsősorban komoly zenét hallgatok. Eljutottam Bartókig és Sztravinszkijig. Számomra ők a határállomás. A kortárs zenét nem tudom annyira megközelíteni. Talán ha belemélyednék és hónapokig foglalkoznék velük, de jelenleg a kortárs zenében nem látók túl Bartókon és Sztravinszkijén. A könnyűzeneszerzőket — így engem is — az elmúlt fél évszázadban a francia impresszionisták inspiráltak leginkább. Ravel és Debussy az, akiknek életművéből a legtöbbet merítettek a köny- nyűzene klasszikusai: Gershwin éppúgy, mint Lehár, vagy a jó amerikai musicalszerzők. De Bartók és Sztravinszkij már olyan magaslatokon van, ami a köny- nyűzeneszerzők számára csak hallgatási élmény, de az ő világuk nagyon különbözik a könnyűzene világától. Ungar Tamás--------------------------------------------------------------131 jdukfiTfl Kiállítás a nosztalgia szellemében? Ügy vélem, nemcsak az alkotók, hanem a megye képzőművészete iránt érdeklődők is örültek, mikor hírét vették a Békés megyei képző- és iparművészek első tárlatának. A meghívóból az is kiderült, hogy ez a régi és jogos óhaj végül a Békés megyei Tanács művelődési osztálya és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum összefogása révén teljesülhetett. Az első bemutatkozást reméljük, több is követi. Hiszen szüksége van az alkotóknak is arra, hogy szőkébb hazájukban megmé-- Tettessenek. A közönség pedig ily módon képet kaphat a megyében születő képző- művészeti alkotások, műfajok sokszínűségéről, színvonaláról. E kölcsönös visz- szajelzésre tehát alkotónak, befogadónak egyaránt szüksége van. A gyulai Dürer-teremben megrendezett tárlat a látogatók többségében mégis vegyes érzelmeket indukált. Először is a színvonal feltűnő egyenetlensége miatt. Voltak igazán kitűnő, a magyar piktúra élvonalában is bizton helytálló művek, de voltak a válogatást, zsűrizést is megkérdőjelező munkák. Az előbbi megállapítást olvasva, mielőtt bárki a hivatásos-amdtőr agyon- vesézett ellentétre gondolna, gyorsan tisztázom: nem e kategóriához kapcsolható a korábban leírt minősítés. Mégis, ha már a megmérettetésről szóltam korábban, egy szentségtörönek tűnő észrevételt tennék. A megye hivatásos képzőművészeinek feltehetően nagyobb vonzerőt és nekirugaszkodást jelentene, ha külön kiállításon mutathatnák be legfrissebb alkotásaikat. Ez a kiállítás, vagy tárlat rangját, súlyát, értékelhetőségét is megkönnyítené. A rendszeresség pedig még ösztönző erővé is válhatna. Akkor remélhetően, nein évek óta visszaköszönő alkotásokkal találkozna a megye képzőművészete iránt érdeklődő, többnyire stabil közönség. Ügy tűnik, elkalandoztam a Békés megyei képző- és iparművészeti tárlattól, s rossz emlékeken alapuló fejtegetésekbe kezdtem. Erről szó sincs. A jelenlegi tárlaton is felfedezhető néhány régen született alkotás. És ezekből a munkákból bizony képzőművészeti életünk jelenlegi állásáról, fejlődéséről nehéz következtetéseket levonni. Illetve valamiféle összekötőkapocs, tendencia mégis felfedezhető a látottakban: ez pedig a múltba fordulás. (Terjedelmi okokból e jelenség okainak kutatására most nem vállalkozhatok.) Szó sincs valami egységes, tudatos képzőművészeti nosztalgiahullámról, hiszen a tartalom és forma igen változatos. Az egykori falusi idill újraálmodásától kezdve a romantikus nőábrázoláson át a múlt életformáját, jellegzetes alakjait idéző kompozíciókig sok minden megtalálható. A formai kifejezések tára is bőséges, s mi több, időnként határozottan magával ragadó módon tudnak hatalmukba keríteni ezek a művek. (Vár- konyi János: Emlékezés Székely Aladárra, Árpád fürdő, Patikus című olaj képei.) Már egészen más, inkább meditativ hangulat — groteszk figurái révén pedig —, némi humor, ki kacs in tás érezhető Tóth Ernő munkáin. (Madarak csodálói, Séta, Zene.) Meditáció szabadban című olajfestményén a táj és ember ritkán élvezhető, zavartalan kapcsolatát fogalmazta meg egyszerű szépséggel. A kiállítás rendezője, Ibos Éva nem véletlenül tette az előbb említett két festőműJános vegyes technikával készült, Schéner Mihály álma című kompozícióját. Az egy falon, egymás mellett látható munkákban — ha technikailag nem is, de — gondolatilag, a formai megoldásban kétségtelen hasonlóságok fedezhetők fel. Merész, de összehasonlításra, elemző játékra is lehetőséget adó lépés volt. Múltba tekintés. Valahogy egészen más hangulattal, zamattal jelentkezik a „nosztalgia” Koszta Rozália képein. A Régi házak Gyulán és a Tanyák nemes egyszerűségét, féltést, szerete- tet sugárzó képei között ott áll a kiállítás egyik meglepetése: a Séta. Az idős embert mintha ismerném. Az évtizedek során megfáradt lábak tétova tartása, a kissé borostás arc, a lélegzetnyi megállás pihentető öröme, a kutyák türelmetlen megtorpanása olyan zsánerképpé sikeredett, amely érzelmileg fogva tartja nézőjét. S talán ez a tisztaság, az ember iránti feltétlen tisztelet és csodálat az, ami ezt a képet — sajnos — a múltidéző alkotások közé sorolja. Zsáky István képe, az Utca, előtérben a két megfáradt, idős parasztember házsorokban tükröződő tekintetével, szolid jajkiáltás az erkölcsi tartást, egy életre szóló lelki muníciót adó, de eltűnőiéiben levő lakóhelyi kis közösségek után. A galéria földszintjén még egy, már aligha a nosztalgiára, inkább a befelé fordulásra jellemző két alkotást emelnék ki. Kalcsó József képeiről van szó. Rideg, szinte taszító színei, egyéni látásmódja összeté- veszthetetlenné tették immár munkáit. Kalcsó nem az érzelmekre, inkább az értelemre kíván hatni. Szinte ellentéte Gaburek Károly természetszeretetének, színorgiájának, vonalvezetésének. Érdemes lett volna a két alkotó munkáit egymás mellé állítani. Hogy még jobban megrázzanak, s hogy szinte kényszerítsenek az állásfoglalásra. A grafikák az emeletre kerültek. Fülöp Ilona Látomás című sorozata az álmok és látomások erdejébe vezet, a borzalmak és szépségek birodalmába. Egyetlen ránézésre nehezen megfejthető tolirajVarga Géza: Fiú zai elmélkedésre kényszerítenek tehát. Üdítő színfoltjai a kiállításnak Lonovics László bravúros technikával készült szitanyomatai, Oro- ján István az ablakon beköszönő reggeli napfény játékát, sötétet feltörő, győzelmes erejét világosan kifejező képe, s a számomra humorosan, játékosan kun- korodó papírszeletek Gubis Mihály szitanyomatán. A grafikák között Vollmuth Frigyes groteszk, mégis irigylésre méltó, boldogságot sugárzó tusrajza, a lakótelep tízemeleteseinek árnyékában — s a dobozokban élőkön gúnyosan, meg szánalommal is — vigyorgó alakot ábrázoló Szemétdomb című munkája tetszett még. Ez a kép a máról szólt, mégpedig a javából. Takács Győző keramikus igen szerényen jelentkezett ezen a kiállításon. Triptichonjának figurái, rajzolatai emlékeztetnek új, művészi kifejezésmódjának formáira, hangulataira. Varga Géza Fiú portréja és Bolond című bronzszobra hatásos, szépen kimunkált alkotás. Most jut eszembe a kiállítás címe. Az iparművészet csak annyira volt jelen a kiállításon, amennyire Zaho- rán Mária Környezetünk tárgyai című plakátja invitál bennünket a Tornyai Múzeumba. A tárlat rendezői talán túlzottan is törekedtek a teljességre. S mégis fajsúlyos alkotók hiányoztak. Azt hiszem, sokat markoltak, s ezáltal a kívántnál kevesebbet fogtak. A felsorolt észrevételek mégiscsak arra szolgáltak, hogy ezt a jó kezdeményezést tovább csiszolva, a jövőben tisztább képet kaphassunk megyénk nagyközönsége elé tárható, értékekben sem szegény képzőművészetéből. S ezt megerősítendő szóltam magam is inkább az értékekről. B. Sajti Emese Zsáky látván: Utca Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.37: zenekari muzsika. 9.35: Nemzetközi. mesefeszttvál. 10.05: Hétszinvirág. 10.40: Lantmuzsika. 11.00: Tényleg szeretsz? 12.45: Hétvégi panoráma. 13.40: Kósa György müveiből. 14.23: Népdalok. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Révkalauz. 15.35: Operaáriák. 16.00: Huszas stúdió. 17.00: Argentínai zenés Jegyzetek. VI/2. 17.28: Mi közünk hozzá?! 17.53: Brahms: Esz-dúr szonáta. 19.15: Michael Rabin hegedül. 19.35: Karriertörténet négy leosztásban. 20.35: operettslágerek. 21.30: Ami a számok mögött van. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kamarazene. 23.19: Operafinálék. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.44: Slágermúzeum. 9.31: Szomszédolás sok lenével. 10.00: Zenedélelőtt. 11.03: Zongorakavalkád. 11.18: Szólószonáták. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Nyolc rádió nyolc dala. 14.00: Dallamról dallamra. 15.45: A Rush trió felvételeiből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: A Poptarisznya dalaiból. 19.27: Hobby Csoki Kupa. 19.40: Régi nóta, hires nóta. 20.35: Közvetítés a Magyarország —Olaszország vízilabda Tungsram Kupa-mérkőzésről. 21.10: Pécsi Anna történész, akit Lázár Fanninak hívtak. 21.47: Santana összes albuma. 22.30: Hol tartunk? 23.20: Kellemes pihenést! III. MŰSOR 9.00: Az Ifjúsági Rádió irodalmi önképzőköre. 9.29: Erkel: Ünnepi nyitány. , 9.40: A zeneirodalom remekműN veiből. 10.35: Gijs Hendriks kvartettje játszik. 11.05: Operaáriák. 11.22:' zenekari muzsika. 13.07: Háttérbeszélgetés. 13.37: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 14.17: Monteverdi: Vespro della Beata Vergine. 16.00: Hangverseny Bartók műveiből. 17.00: Fiatalok muzsikálnak. 17.31: Szimfonikus táncok. 17.50: Wagner-operák. 18.20: Népzenekedvelőknek. 18.50: Domokos Mátyás könyvszemléje. 19.05: Beethoven összes zongora- szonátái. XII/4. 19.59: Szimfonikus zene. 21.08: Kamarazene. 22.02: Opera-müvészlemezek. 22.47: Rádiószínház: A harmadik futó. (rádiójáték) SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Délutáni minikoktél. 17.20: Végig a cigánysoron. 17.45: Kunsági népdalok. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 9.55: Tévétörna. (ism.) 10.00: A „Fekete Macska” bandája. (szovjet film) V/5. (ism.) 16.30: Hírek. 16.35: Még egyszer gyerekeknek! 17.2S: A fekete város, (tévéfilm) VI1/3. (ism.) 18.30: Ablak. 19.40: Tévétoma. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Szagatel Arutjun: A bíró. (dráma) 21.45: A fele sem igaz! 22.15: Kálmán György önálló estje. 23.15: Tv-híradó I. II. MŰSOR 18.50: Interfórum '84. ünnepi gálaest. 19.30: Ablak. 20.00: Magyarország—Olaszország. Tungsram Kupa vízilabda-mérkőzés. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: A szegedi körzeti stúdió műsora. 22.15: Ütőn. (NSZK-film) BUKAREST 15.30: Kulturális élet. 15.50: A volánnál (autóvezetők műsora). 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági aktualitások. 20.35: Megvalósítások és perspektíva. 21.10: Világfigyelő. 21.30: A román színházi élet hősei. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A zöld terv iskolája. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A Harmadik Birodalomban — filmsorozat. 20.50: Könnyűzenei adás. 21.35: Tv-napló. 21.50: Pénteken 22-kor — kulturális mozaik, II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosítás — művelődési sorozat. 18.45: Érdekes utazás. 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Szembesítés — dokumentumadás. 21.50: Hálaérdemrend — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. Június 15-én, pénteken 21.00 órakor a Gyulai Várszínházban : SAMSON 1984. június 16-án, szombaton 21.00 órakor a Gyulai Várszínházban: SÁMSON MOZI Békési Bástya, 4-kor: Seriff az égből, 6-kor: Kelly hősei I—II. Békéscsabai Szabadság, de. 16, 6 és 8-kor: Eszkimó asszony fázik, 4-kor: Elveszett egy kékszemű. Békéscsabai Terv: Kincs, ami nincs. Békéscsabai Kert: Kisvárosi fojtogató. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Telitalálat, fél 8-kor: Három fivér. Gyulai Petőfi. 3-kor: Alomvilág, 5 és 7-kor: Bombanő. Gyulai Kert: Altatódal nászágyon. Orosházi Béke: Az óriás. Orosházi Partizán: A kéjnő Kaliforniába készül. KaJcsó József: Produkció
