Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. május 12., szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Dér Endre: Szerelem Mindketten 80 évesek. A napon sütkéreznek. Az öregembernek már lassan megy a járás, az öregasszony sü- két. Beszélgetnek. — Apus, szakíts egy almát a iáról! A férfi csoszogva megy a fához, leszakít egy almát, odaviszi az öregasszonynak. —— T essék — Te bolondos, magadnak is szakíts egyet, s egyél. Ki tudja, meddig ehetünk. Az öregember megint el- csoszog a fához, leszakít egy almát, s visszaül a szekéré. ölébe ejtett karral ul tovább. __ Egyél, mire vársz? __ Nem kívánom — tagolja a férfi, s kezével is jelzi, hogy semmi sem kell neki. El van rá szánva, hogy végig itt marad a felesége közelében, bár érzi, hogy mar ezt sem képes sokáig elviselni. — A, te ügyefogyott — pattan föl az öregasszony, es szalad, előregörbedve, kést hoz meg egy kiskanalat, majd hámozni és kaparni kezdi az almát. Kiskanalan- ként adja az öreg szájába. _ Nem kell!... Nem kell! — int az kezével, de a szájába tömködött álmát lenyeli. , „ _ Mit mondasz? _ Nem kell! — kiabalja most már türelmét vesztve az öregember. — Hogy fekete? _ Ne-em kell! _ A, dehogynem ken. Csak szalonnát meg kolbászt nem lehet mindig enni. Gyümölcs az mindig kell. Ami terem, nekünk minden ke£ Én bizony eszek. Ami nem eszik meg engem, azt meg eszem én .. • . Az öregember föláll, a ka pu felé megy, lenyomja a kilincsét, megnézi a postala dát, majd visszamegy.-1 Jött valaki? Az öregember int, hogy senki sem jött. _ A postás volt? _ Nem... — a fejét az öregember. — Hát akkor? _ Semmi hát akkor, semmi! __ Mi van? _ Semmi-i! - ordít vörösre dagadva az öregemül Pópityné? Szegényke, miért nem engedted be. Biz tosan el akarta mowiani hogyan csalja az ura. En mondtam neki a pultkor. „Böske, a négy £a' dent eltakar, nem kell ki szolgáltatnod masnak uradat”. Bizony ezt mond ötvenéves korában nagy gyerekek mellett.. • Dolgo fTcsak otthon dolgozott mindTg. Cafat az, aki elveszi másnak az urát Mint ahogy cafka volt a te babad is. Azt hiszed, nem tudom ^ te tagadtad, de en utánad mentem es láttam. ^ nem vonatra mentél, hanem a falu végére, az elvai asszony Nusikadhoz. .... _ Nem volt semmifele Nusikám. Hi _ Volt. Bizony volt. ni szén a gyerekeid hoztak vissza hozzám. Visszahoztak tőle pedig ott zokogtál konyhaasztalán & én megkérdeztelek, mit ke r^tS nála, azt felelted, hogy szereted. És akkor én megpofoztalak. Meg én ..■ Soha nem is bánom! Hiszené csak azért mentem hozzad mert arra gondoltam, olyan derék és megközelít hitetlen vagy, bogy óm fossz engem soha megcsalni. Északkor hatvan esztendős korunkban megtörtént. Meg történt, ha mondom. _ Semmi sem történt. Semmi, ha mondom! __ Ott van az asszonyról a f énykép a dobozomban, a te leveleid között. A temetese- re is elmentél, tudom. Azt nem bántam; amiért elKi sérted az utolsó útjára. Azt mondják, te voltál az egyetlen, aki a koporsó után ment. Kutyamód halt meg mert kutyamód élt. Nem tudom elfelejteni neked. Milyen nagy indulatú vol- . mindig. Erőszakos... Mindig akartál... Majd kicsattantál a sok vértől meg a pirosságtól, meg a szere- lemtol Csakhogy te nem is tudtad soha, mi a szerelem. Te azt hitted szerelemnek, amikor azt az elvált asszonyt magad alá gyűr- ted Pedig nem az ... Hiába voltai hűtlen, sose tudtad meg, mi a szerelem. De én tudom ... Mit szólsz hozzá en tudom... Vagy talán mégiscsak tudod? Hadd lám! — Hagyj engem ilyen marhaságokkal... — Lásd, rettegsz az uj- jaim érintésétől, mert nem tudod, hogy a szerelem megmarad. Félreudvaroltál, nem adtál jó példát a gyerekeknek, és nem tudod még azt sem, miért csináltad. Oktalan bábu voltál. Nem vetted észre, hogy én éjszakánként liliomokról álmodok. Valóságos szaguk van azoknak a liliomoknak. Csak te semmit sem veszel észre Na, mégis jött valaki? — Nem jött senki. , ~ Akkor meg minek járkálsz állandóan ? Csinálni kellene valamit! Vizet kell hányni? — Dolgozni!... Valamit u°f-Soz-,ni! — vörösödik az erőlködésbe az öregember. Hát akkor, csináljunk! Rajta, csináljunk! Te megpermetezed a szőlőt, én meg megkopasztom a csirkét, rajta hát, dolgozzunk! A konyhában újabb és újabb tálakat vett elő az öregasszony. E folyamat lattan az öregember teljesen megfeledkezett előbbi, nagy tenniakarásáról, megigazította a ruháját, deres haját végigsimította, és elszundított a karosszékben de nem nyitotta fel a szemét, amikor a kezén érezte egy másik öreg kéz simítását. Hé, öregem ... bizony, egészen lisztes a hajad, és a szakállad is már háromnapos. Nehezedre megy mostanában a borotválkozás? — Neem! — makacskodik az öregember. 77 ,Pe a permetezést megpróbálhatnánk. Mi ketten Az öregember elcsoszog, piszmog, próbálkozik, de semmi nem jön össze. Mintha az emberi tudat is saß”" ségére lenne a megfakult dolgokban, mintha az összemosódni készülő tárgyak elveszítették volna eredeti formájukat... _Add csak ide azt a rezg álicot, úgy látom, nem a te kezedbe való... Az öregember int, nogy talán vízért fog menni. __ Reszketsz, öregem, es b izony elesel, ha a vallad- ra akarod venni a permetezőgépet. Add csak nekem, hiszen meg is tántorodta . Üldögélj egy kicsit, ülj ie, ha mondom. , Az öregember a fanak támaszkodik, s mély zokogásba kezd. Egy megnevezhetetlen pillanatban meg egy szer úrrá lesz rajta nagy természete. Rángatni ke«h magáról a ruhát, szakallat haiát tépi és megfeszült vénemberi kiáltozásokkal kergetné magát legsziveseb ben a halálba. — Mit csinálsz te eszeveszett? Ajándék az élet... szerelem az élet! Mit tanú- tál te mellettem, miért el tél velem 60 éven keresztül, hát nézz ram! Itt va gyök én is, öregen es gor bén. Süketen semmit se hallok. Tedd le azt az ara mot! Képes lennel a jo gye^ rekeidet meghurcolni aÄ mert te öreg le£te£_ . z nem engedelmeskednek az ujjaid, és mar mindent elfe lejtettünk? Az öregember lassa" 5^ engedi gyermekei, .unoka feketekávés zsinórját, megsemmisülve ul vissza helyére. , — Megnyomkodom a na- tad. A fejedet bedörzsölöm sósborszesszel. Így m- Job már? ... Na latod! Hét gye reket hoztam a világra, gyerekeidet. Mindből em- bér lett. Ne gondolj tea halálra A halai orok fele] S Mennyit ápoltalak nagy betegségeidben... Men y szer elfirattalak katona korodban ... Hányszor atoW telek. A fiámmá fogadtalak, a lábadat mostam, a Keze det csókoltam. ^ennyiszer megbántottalak, ®zereta követeltem tőled, emlékszel - Mert én egészen akartaiaK. ^gondolataidat, az «*£ Sa“ fffÄ csak 'fogadkoatál. ff “oÄ & nem baj. Sokáig azt hittem, bai Még nem is olyan régen azt akartam tőled, úgy érezzél, mint én. ölelj, ha én ölelni akarlak. Milyen oktalan is voltam. Igyál egy keveset. Jobban vagy? Az öregember int: jobban van. — Mégis inkább bedörzsölöm a szíved táját, akarod? Az öregember int, hogy akarja. Az öregasszony sósbor- szesszel kezdi dörzsölni férje mellét. — Bizony, rossz feleséged voltam. Milyen - durva voltam hozzád. Hányszor a szemedre vetettem azt a ballépésedet, pedig én is sokat tanultam abból. Dehogy is voltunk mi hibásak. Túl fiatalon kezdtük, én folyton a fellegekben jártam, úgy képzeltem a szerelmet, mint valami forró, fojtogató érzést, amitől meghal az ember. Te pedig egészen mást akartál... De nyugodjál meg kedvesem, én voltam a hibás, én voltam az ábrándkergető, én voltam az, aki örökké küldtelek. De te nem akartál a szerelmünkben ünnepnapokat csinálni, kár, sajnálom most is... Mégiscsak elmegyek az orvosért. — Ne ... Beszélj csak! — markol az öregember a felesége hajába, ruhájába. — Be-szélj! — Hozok egy korty konyakot. Az öregember int, hogy ne hozzon semmit, inkább fogja meg a kezét. — Hozom, persze, hogy hozom a konyakot. — És már szalad is görbedten be a szobába, onnan vissza. — Mi van veled? Fáj valamid? Az öregember a fejére int, fájdalmas hátának a szék nyomása, nyöszörögve mondja egyre ugyanazt: — Rosz- szul vagyok. — Mondtál valamit? Gyere, kapaszkodj belém, és dőlj a kanapéra. Ha elesel, nem tudlak fölemelni. Elszaladok orvosért... — Maradj! — még meg akarja mondani az öregember, hogy nincs a közelben orvos, bár fontosabbat kellene mondania, de csak megcsókolja a felesége kezét. Az öregasszony felkiált: — Adok egy aszpirint... Miért nem beszélsz? Nagyon mélyeket sóhajtasz, hallasz engem? Add a kezed, hadd fogjam. Ez az életünk... Itt vagyok melletted ... Most már mindig melletted fogok lenni... Az öregasszony, ahogy a rend előírja, lecsukta férje szemét, és tovább beszél hozzá: — Ügy történt, ahogy akartad. Te elmentél, én ittmaradtam. Még meleg vagy ... Látod, nem kellett áramot nyelned, milyen szépen haltál meg ... Kicsit még megsiratlak. Drágám!... Drágám — ismételte meg a szót, és újra sírni kezdett. — Most el kell mennem a szomszédasszonyhoz, tudod, hogy segítsen felöltöztetni téged... Azonnal visszajövök. Az öregasszony egy bekötött fejű, nehéz léptű, mo- solygó-síró öregasszonnyal jött vissza. — Azt hiszem, Ilus, hogy az én apusom meghalt. Ugye, meghalt? — Meghalt. — Odajött hozzám, és azt mondta nekem, ő rosszul van. Mondom, feküdj le apus, mert ha elesel, nem tudlak fölemelni. Ö szegénykém lefeküdt, de előbb megcsókolta a kezem, és bocsánatot kért tőlem, és megköszönte az eg^z életünket. Így történt. Akkor lefeküdt, én mondtam, hogy adok aszpirint, de ő csak azt felelte, nem kell már neki semmi. Neki már nem kell semmi, Ilus. Nézd csak meg, csakugyan meghalt? Nem hihe- tem, Ilus! Cs. Pataj Mihály: Nádas Cs. Pataj Mihály: Meditáció Simái Mihály: Schéner Mihály a lovát ugratja Mert érintik kivirágzott kezek, megtáltosodik megintlen a fa. Fényesre gyalult bőre megremeg. Felhőtlen ívben szivárvány-nyaka. — Ágaskodik Schéner Mihály lova. A tavasz kék patkói fénylenek, pattognak a patákra csillagul. Mert ihleti akácillat — tüzet fuvint, ahogy útjára szabadul. Nyerít, ahogy a rétre szabadul; búzavirágok, pipacsok tábláiba. — Táncol, táncol Schéner Mihály lova. Repül mögötte egy miacsuda, egy vörösbor-sujtásos huszárruha, s egy betyáros bajusz, mely nem konyul. Két hajnalcsillag-sarkantyú kigyúl, és minden olyan lesz, mint valaha, és minden olyan lesz, mint még soha. Gyermekké válik a jelen s a múlt, — vágtat velünk Schéner Mihály lova. Köves István: Fuvolaszóló — egy lélegzetre (Grencsó Istvánnak) A Háromlábú Lúdanyó (Frau Tripoden) meséitől rémisztő álmokat látnak a remegő rókafiák: vérengző nyúlfalkák elől menekülnek hatlapuvá nemesedett káposztafejek útvesztőjében, a keménykékre fagyott külső leveleken magabiztos öntudattal kukorékoló kukacok őrjáratoznak ügyet sem vetve a félrehajtott fejjel fülelő csavart nyakú csőrtelen csízcsapatra ... Csoda-e ha rémisztő álmaikból világgá futnak a rókafiák míg lapockán nem nyugtatja őket távmosolyával a jókor érkező vad(zöld)ász. Tomka Mihály versei: Kilincs Elenged a kilincs, utánad int az ág — most veszíti el a vályogház fiát. • • V Ünnep Ünnep, ünnep, múlhatatlan ünnep, kardvirágok nyíló sorfala, várvavárt, ki nem talál ma otthont, nem érhet soha-soha haza.
