Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. május 12., szombat o fl patikus piócáival kezdődött... Vadászok 25 országból Jubileumi évében továbbfejlődik a MŰVÖD Hovatovább megszokottá válik, hogy egyes, arra érdemes nagyvállalatok önálló exportjogot kapnak. Nemcsak az irántuk megnyilvánuló bizalom jelentkezik ebben, hanem az a jól megfontolt gazdasági érdek is, hogy ezáltal újabb piacokat hódíthatnak meg közvetlenül a termékeiknek, és jobb árbevételt tudnak elérni. Üjab- ban olyan népgazdasági ágazatok is bekapcsolódnak ebbe a folyamatba, amelyekről korábban aligha tudtuk ezt elképzelni. Ilyen például a bortermelés, amelynél a fel- szabadulás óta egy exportimport vállalat kezében összpontosult a kereskedelem, de napjainkban már tudunk önálló exportjogról. A másik időszerű példa a magyar vadkereskedelemé, amelyben az elmúlt hónapokban alakult ki teljesen új versenyhelyzet. Új versenyhelyzetben A dolog érdekessége, hogy éppen az idén ünnepli félévszázados fennállását a Mavad, a Magyar Vadtenyésztő és Kereskedelmi Vállalat, amely egyedüli képviselője volt a külföldre irányuló hazai vadkereskedelemnek. Olyannyira, hogy az 1960-as évek közepén a lőtt vad exportja is a Terimpextől ide került. Most pedig, az idén januártól vadgazdálkodási termékek exportjával más szervek is foglalkoznak, fgy párhuzamos exportot folytat a Mezőföldi Erdő- és Vadgazdaság, valamint kísérletképpen, az év végéig külföldieket vadásztat hazánkban a Pegazustour. Mi tagadás, nem éppen örömmel fogadták ezt az új helyzetet a MAVAD-nál. Bizonyos mértékig kétlik, hogy ez hozzájárulna új piacok szerzéséhez, mivel ők jóformán már az egész világot behálózzák. E mellett nem bíznak a magasabb árak elérésében sem, mivel — mint mondják — ebben eléggé élen járnák már mind a külföldiek lődíjait, mind a vadgazdálkodási termékeket illetően. Ám meglátjuk mégis, mit hoz a jövő! Mindenesetre dicséretükre szóljon, hogy a minapi sajtótájékoztatón dr. Báli István, a MAVAD vezérigazgatója úgy nyilakozott, hogy a netán kieső árualap pótlására új cikkeket kívánnak fölvenni a vállalat profiljába, és más módokon is törekszenek az újonnan kialakult versenyben helytállni. Mind maguk, mind a népgazdaság hasznára. Már a közeljövő terveiben szerepel a feldolgozási vertikum további bővítése. Konkréten ez azt jelenti, hogy megkezdték Vecsésen csigafeldolgozó üzem előkészítését, Orosházán pedig szár- nyasvad-feldolgozót építenek föl. Ami pedig az új cikkeket illeti: nem tudnak ugyan sokfélét kitalálni, de például megnövelik a hullajtott agancsok eladását, sőt, rátérnek a nem közvetlenül a vadgazdálkodás körébe vágó árukra. így például díszhalakkal is foglalkoznak majd, vagy bizonyos baromfifélékkel, amelyek különlegességet jelentenek a külföldi piacon. Ilyen a hernádi Március 15. Tsz-ben kitenyésztett Hermina csirkefajta is, amelyet különleges keverékkel táplálnak, és így sajátosan finom, a házi csirkéhez hasonló ízt, zamatot kap a húsa. , II csigától a kutyáig Hasznos ötletekben tehát nincs hiány, ennyi eredményt mindenesetre hozott a versenyeztetés. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a MAVAD-nál eddig sem lehetett panasz a kezdeményezőkészségre. Erre mutat, hogy helyes piackutatási érzékkel már jó néhány esztendeje észrevették: nagy lehetőségek rejlenek a kutya- és macskaexportban. No, ne gondoljon senki rosszra: nem a külföldi étlapok választékát kívánták bővíteni ezzel, hanem a hazánkban hones híres kutyafajták kedvelőinek akartak kedvezni, hiszen a magyar puli, kuvasz. komondor valóban világhírű barátja az embernek. S ugyanígy van néhány macskafajtával is, amelyet szívesen vásárolnak az állatbarátok. Az étlapok választékát viszont a csigaexporttal gazdagítják, különösen Franciaországban, az NSZK- ban és Svájcban, ahol különösen nagy a keletje. Nálunk pedig sokaknak nyújt előnyös mellékkeresetet a szezonidőben, mert egy-egy ügyes csigafogó naponta egy mázsát is „összevadászik”. Nem megvetendő jövedelem ez, ha figyelembe vesszük, hogy egy kilóért a MA VAD 13 forintot fizet a gyűjtőknek. így is az éves bevétele csigából 60—70 millió forint. Igaz, hogy mintegy másfél ezer tonnát exportál. A különleges exportcikkek közé tartozik a pióca, amelyet még ma is sok helyen hasznosítanak orvosi célokra. Ennek a kis állatkának jelképes szerepe is van a vállalat történetében. A felszabadulás után újjáéledt vállalat ugyanis 1945-ben egy patikustól átvett és Svájcba küldött piócaszállítmánnyal indult meg újra. Akkor még egyébként az 1934-ben alapított Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Rt. égiszében működött, és csak 1949-ben alakult meg — az időközben alapított Apróvad- értékesítő Kft.-bői — a jelenlegi MAVAD. Az első külföldi vadászok azonban csak 1956-ban jöttek a közvetítésével hazánkba, hogy azóta már rendszeresen 25 országból érkezzenek. Köztük legtöbben az NSZK-ból. Legtöbbet élő vadból A MAVAD félévszázados története természetesen elválaszthatatlan a magyar vadgazdálkodástól, ami jókora változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, illetve bizonyos átrendeződés ment végbe. A nagyvadállomány a többszörösére növekedett, de a környezeti feltételek változásának a következtében viszont mérséklődött az apróvad mennyisége. A természetes környezet változása következtében tűntek el, illetve minimálisra csökkentek néhány évtizede még slágernek számító olyan cikkek, mint a rák, a béka, vagy éppen a pióca. A forgalom mindenesetre dinamikusan fejlődött, főként az elmúlt másfél évtizedben. A legsikeresebb évet azonban tavaly zárták, mintha az idei jubileumot kívánták volna köszönteni ezzel. A tőkés árbevételük 9,1 százalékkal meghaladta még a rekordnak számító 1979. évit is. Ebből a legnagyobb forgalmat az élő vad teszi ki, amely a leghagyományosabb cikkük, és mintegy egyötödét adja a bevételnek. A két meghatározó: az élő nyúl és az élő fácán. A legnagyobb vásárló Olaszország és Franciaország. A lőtt vad exportja is jelentős: az árbevétel 35 százaléka. Dicséretes előrelépés, hogy mind többet exportálnak feldolgozott formában, és e célból vadfeldolgozókat építettek. A legújabb a vecsési telep, amely a legkorszerűbb követelményeknek felel meg vaddisznót, szarvast, őzet feldolgozó soraival. Hazai világrekordok A jubileumi évben is megszólalnak természetesen a vadászkürtök, hogy szívesen látott vendégekként köszöntsék a külföldi puskásokat. Hol tartunk már az 1956-os első év vadászatától? Tavaly már több mint 15 ezer külföldi puffantotta vadjainkat, s eredményezte a MAVAD forgalmának több mint 40 százalékát. Közben azzal is öregbítették hírnevüket, hogy két gímszarvas világrekordunkból az egyiket közülük lőtték, egy NSZK állampolgár. A világrekordot már hosszú ideje magyar gímszarvas és dámszarvas tartja, 1965-től 1982-ig pedig a legkiválóbb őzagancsban voltunk rekorderek. Nem jelentéktelen, hogy az elejtett szarvasbikákból évente 60—-80 százalék az érmesek aránya. A jubileumi esztendőben van mire visszatekintenie a MAVAD-nak és terveiket ismerve joggal bízhatunk a vadgazdálkodás további fejlődésében, amely a jelenlegi helyzetünkben fontos tényezője a népgazdaságnak. L. Z. A tavaly augusztusban épült vecscsi telepen dolgozzák föl a vaddisznókat {Bánhidy Károly felvétele — KS) Mészáros Mihály szobraiból nyílt kiállítás Budapesten a Vigadó Galériában. A képen; Táncosnő (Fotó; Hauer Lajos) Hazai tájakon flz egri pincék históriája Az egri szőlőtermelésről, pincékről, az első írásos adalék 1443-ból származik. Ekkor Márk prépost adományozott egy kővermet a hozzá tartozó házzal és telekkel együtt a Szűz Mária prépost- ságnak. Tudjuk, hogy ez a város északnyugati szárnyán volt. A másik figyelemreméltó információt az 1493 és 1496. közötti időszakból származó Bakócz-kódex közli. Eszerint a számadást vezető tisztviselő egy dénárt számol el azért, mert az egri pincébe egy ászokfát csináltatott. Ez az- utalás azért érdekes, mert a jelzett szót —• jobb megoldás híján — magyarul építi be a latin nyelvű mondatba. XV. századi adalékokra bukkanunk az egri káptalan Szent Jánosról elnevezett számadáskönyvében is. Ennek alapján két egyházi, papi pince helye is megtalálható, méghozzá a Királyszék nevű hegy oldalán, azaz a vártól északi irányban. Dobó erősségének 1508-as leltárában négy pincét sorolnak fel, az egyik a konyha melletti, a többi neve pedig Rosthelos, Szentlélek és Sáros. Jókora méretűek lehettek, hiszen a legnagyob- ban ötvenöt hordó sorakozott. 1562-ben említenek egy tízágú helyiségrendszert — ezt még nem találták meg a régészek —, amely az alábbi traktusokra oszlott Hosz- szú, Olasz, Egyenes, Űj, Gomba, Külső-kereszt, Hárs, Kút, Tok-ág. Képet alkothatunk a belső elrendezésről is. A többé-kevésbé párhuzamos vájatokat két keresztvonalú út kapcsolta össze. Nem hiányzott a kút sem. A városi felsorolás sem érdektelen. Ez többek között — Szurdok. Zachariás, Fábján, Lantos, Zeleméri-pincéket említ, azaz egyértelműen bizonyítja: a tulajdonosok körében voltak magánszemélyek, polgárok és nemesek egyaránt. A török idők dúlásai visz- szaszorították a szőlőtermelést. Evlia Cselebi, török utazó megemlékezett az egri pincékről is. Beszél a vár földalatti helyiségeiről, a kaszárnya, az ágyútermekről. Afféle mentsvárnak nevezi ezeket, s hadászati jelentőségükre céloz. Ebben volt is valami. Ostoroson és Andorakon a lakosság húzódott meg hegybe vájt, s nehezen felfedezhető, a viszonylag rejtett és jól védhető vájatokbán. Az életüket féltők reméltek megnyugvást, s az esetek többségében nem is hiába. Később bizonyos mérvű gazdasági fellendülés bontakozott ki A Neoaquistica Commissio 1693-as keltezésű összegzése mindössze nyolc lakóházak melletti pincét említ. Ennyit használtak eleink, ennyit volt érdemes számba venni. Később azonban valóságos építkezési láz terjedt el. Ezt hangsúlyozzák az oklevelek, a különböző írásos anyagok. Ma már mindez emlék, de a vigasságkínáló, az egykori mentsvárat nyújtó vágatokban ma is zajlik az élet. Pécsi István Pincék Egerben (Kirilla Imre felvétele —KS)
