Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
NÉPÚJSÁG a 1984. május 12., szombat Vizsgáztak a szórakoztató zenészek Érezzük jól magunkat! — Mond neked valamit az, hogy szórakoztató zenész? — Étterem, füst, diszkó ... Nem sokat! — .. .És azt tudod, hogy valakiből hogyan lehet zenész? — Tényleg! Hogyan? Ha száz embert megkérdezünk, legalább 95-nek a „szórakoztató zenész” szóról nem éppen a Parnasszus jut az eszébe. S arra a kérdésre, hogy erre a bizony nem könnyű — s a vendéglátó- ipar átszerveződése kapcsán csak bonyolódó — pályára hogyan lehet lépni, alig tud valaki kielégítő választ adni. Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) és a Művészeti Dolgozók Szak- szervezetének szórakoztató- zenei bizottsága éppen a sokat vitatott színvonal megtartása és emelése érdekében rendelte el, hogy az úgynevezett IME-seknek (ideiglenes működési engedéllyel rendelkezőknek) bizonyos idő elteltével meg kell újítani ezt a — az „1-es fokozat” esetén a munkavállalásra, a „2-es fokozat” esetén alkalmi közreműködésre jogosító — működési engedélyt. Az eleddig kiadottak most lejártak. A közölt határidőig — a megújítás körülményeiről lapunk is tájékoztatta az érdekelteket — háromszázötve- nen jelentkeztek. A zenészí hivatás legalsó lépcsőfokát jelentő meghallgatásokat (azoknak, akik először jelentkeztek vizsgára) és a korábban kiadott IME-k felülvizsgálatát immár hagyományosan tíz napon át Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Házában tartották meg. Meg kell jegyezni, hogy a következő lépcsőfokokat a C, B és A kategóriás (regiszteres) vizsgák jelentik, amelyeket bizonyos meghirdetett időpontokban, a megyei OSZK-ki- rendeltségek javaslatára, az OSZK központjában lehet letenni. Ennek feltétele igen szigorú. * * * A tíz nap közül a mai az úgynevezett tánczenészeké. Krizsik Alfonz, az OSZK központjának munkatársa a vizsgabizottság elnöke, dr. Sárhelyi Jenő művelődéstörténész, a békéscsabai zeneiskola nyugalmazott igazgatója és ötvös Nándor karnagy a két vizsgabiztos. Minden jelentkezőnek — attól függően, hogy az „1-esre” vagy a „2- esre" jött, 100, 200 számot tartalmazó repertoárlistával kellett érkeznie. A vizsga a legszabályosabb; leginkább az érettségik hangulatával azonos. Az adminisztrációt — hiszen ez sem kevés — Hajdú Antal, az OSZK megyei kirendeltségének vezetője és Palotai István, a szórakoztató zenészek szakszervezetének megyei titkára végzi. A vizsgázók, a meghallgatásra kerülők a helyzetnek megfelelően (?) izgatottak, drukkosok. A színvonal a negatív tartományból indul el... Gedó Gábor ül most a dob mellé. Gerláról jött, az új étteremben játszik estéről estére. Mint elmondja, négy évig tanult klasszikus dobot, két éve az OSZK csabai stúdiójának hallgatója. Az élesért” jött. A zongorán játszott klasszikus és mai számokat kell kísérnie. A vizsgabiztosok arcát a zenei élmény öröme árasztja el... Érzi a hangszert, érzi a ritmust, alkalmazkodik minden stílushoz. A döntés; biztos az „1-es”. Kérik, jelentkezzen a regiszteres vizsgára. Mai tudása alapján is biztosítottnak látszik a B kategória. S ez a fizetésbesorolásban is sokat számít... Utána Gombkötő Géza gitáron következik, a csorvási ÁFÉSZ-étteremben szórakoztatja közönségét. Látszik, nagyon izgul. Pedig most nincs miért. Engedélyét neki is négy esztendőre meghosz- szabbítják. A békéscsabai Hegedűs László kérésével feltűnést kelt. Ragaszkodik hozzá, hogy saját „szerelésével" mutatkozzék be. Technikus; a nyárra Szabadkígyósra lesz szerződése. Pillanatok alatt beszereli „komplett zenekarát”, vagyis a három elektronikus orgonából-zongorából, dobgépből álló szerkezetet, amelyeken aztán a vizsgabizottság őszinte csodálatát és elismerését kiváltó zenét produkál. Ahogyan az egyik vizsgáztató megjegyzi: „Itt nemcsak a számítógép, a technika dolgozik. Érteni kell ahhoz is, hogyan kezeljük!” Hegedűs László bizonnyal sikerrel szerepelne a kategóriaszerző-meghallga- táson is. A „Fire-drake" együttes együtt lép a bizottság elé. A dombegyházi művelődési házból jöttek. „Tűzkacsá”-ra fordítják nevüket. Gyömbér Mihály (gitár-ének), Takács Lajos (együttesvezető, dob), Molnár Sándor (gitár, szaxofon, ének) és Megyeri András (basszusgitár) már az első pillanatban kitűnő hangulatot teremtenek. A zenekar maga — noha váltott tagokkal — 1982-ben volt tizenöt éves. A mostani felállású együttes — kisebb-nagyobb működési szünetekkel — 1970 óta zenél együtt. És jól. Ez a véleménye a vizsgáztatóknak. Pedig ők csak a „2-est" kérik. Igazi amatőrök. Kár, hogy oly kevés van ebből a ..fajtából”. * * * Ez a nap, a vizsgáztatás utolsó előtti napja, a népi zenészeké. Már a meghallgatást várók csoportja feltűnést kelt. Valamennyien sötét öltönyben, ha úgy tetszik: ünneplőben várják, hogy a bizottság elé szólítsák őket. Valamennyien hivatásosok. A szó munkajogi értelmében. Engedtessék meg e sorok írójának : megható, ahogy készülnek a bizony sorsdöntő fellépésre. Aki a lehető legrosszabb véleménnyel is van a szórakoztató zenészekről, most minden bizonnyal módosítaná véleményét. S ezt igazolják is ... A mai vizsgaelnök a Csongrád megyei OSZK-ki- rendeltség vezetője, a Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, Kisszin Miklós. Segítő, megértő, bár kérlelhetetlen művészi színvonalat követelő, igazán atyai vizsgaelnök. Segítőtársai Ötvös Nándor és Palotai István. A megyeszerte ismert (sőt: nemzetközi hírnevű) Palotai Miklós vezette zenekar adja a vizsgázók kíséretét. Most is „széthúzott” a mezőny. Akik „éppert csak” brá- csáznak, bőgőznek, cimbal- moznak, klarinétoznak, hegedülnek, őket az OSZK megyei stúdiójának látogatására kötelezik. Annak elvégzése után ismételhetik a vizsgát. De vannak szép számmal olyanok is. akik igazi „meglepetések”. Közülük való például Farkas József is, aki eleddig a füzesgyarmati étteremben muzsikált. A vizsgáztatók nem vehetik figyelembe azt, hogy éppen a kórházból érkezett. Ennek dacára élményszámba megy. amit és ahogy hegedül. Ahol ő muzsikál, bizton nem üres esténként az étterem! A népi zenészeknek nem kellett előre összeállítaniuk a repertoárlistát. A jelentke- . zést elfogadó értesítés mellé kaptak egyet, amely a legismertebb népdalokat, virág- énekeket, kurucnótákat, műdalokat, operettslágereket (!), valamint a népies dalok közül a hallgatókat, a lassú és friss csárdásokat, andalgókat tartalmazza. A kétszázas lista számait „illik” tudni, ez az alap. Fazekas József a sarkadi Pelikán étterem zenekarának prímása. A fiatal muzsikus — évekig tanulta is a zenét — elismerésre ingerli a vizsgabizottságot. Nem is marad el az „ítéled": a jövő év májusában vétek lenne, ha nem utazna Budapestre a regiszteres vizsgára! Az utána következő Flóra József békési, a Fürdő étteremben hegedül Invenciózus játéka feledteti a kisebb megbicsaklásokat, iynelyeket vizsgadrukkja okoz. Ezen az estén ő is annak a tudatában léphet a közönség elé, hogy az eddigi munkája eredményes volt. * * * A vizsgák tapasztalatait Kisszin Miklós így összegezte: — Napok óta részt veszek a Békés megyei vizsgáztatáson. Eddig négy megyében működtem közre. Ügy vélem, hogy a legtöbb népi zenész gondja az előképzettség hiánya. De sokuknak — szerintem indokolatlanul — kisebbségi érzésük is van. Pedig tehetségesek, többük alkalmas arra, hogy a regiszteres vizsgán is öregbítse dinasztiája, a megye zenészeinek jó hírnevét. Ezért fontos az önképzés. Ehhez nagyszerű segítséget ad a megyei OSZK stúdiója, tanszakai. A zenészeknek — de hát ki másnak! — igényesnek kell leniük önmagukkal szemben! Ezt követeli a vendég, s bízom benne — mert ez is inspiráló lenne — a munkáltató is. Véleményem szerint a szórakoztató zene visszatér az élő zenéhez. A diszkónak — s ezt statisztikai adatokkal is igazolni lehet — lassan bár, de megállíthatatlanul — leáldozott. De az is szükséges lenne, ha a zenészeink „összkomfortosabbak” lennének. Vagyis minél több hangszeren, minél több stílusban tudnának minél magasabb művészi színvonalú zenét játszani, összegzésül hadd mondjam el: kellemesen csalódtam a Békés megyei zenészekben. Remélem, a közönségnek is ez lesz a véleménye. Mi is reméljük, hogy a most vizsgázott háromszázötven szórakoztató zenész alkotó munkása lesz a bizony nehéz könnyű műfaj hétköznapjainak. A közönség érdekében is. Nemesi László Cannes — a világ legnagyobb filmpiaca „Közösségre vágytam Középiskolás klub Békéscsabán 99 A 37. filmfesztivál nyílt meg pénteken Cannes-ban. A nemzetközi seregszemle — a hetedik művészet nagy ünnepe — megváltoztatta arculatát: vége a rossz ízű sztárkultusznak, vége a nagyszabású koktélpartiknak és a fényűzésnek — vélekedik derűlátóan az AFP francia hírügynökség tudósítója. Tavaly a fesztivál új helyszínre költözött, a kongresz- szusi palotába, amelyet rögtön „bunkernek" neveztek el. Az eredmény kiábrándító volt: rossznak bizonyultak a vetítési feltételek, veszélyes volt felmenni a mozgólépcsőkön, az aprólékos ellenőrzés teljesen feleslegessé vált; szinte leírhatatlan volt a tolongás a fesztivál idején. Nagy érdeklődés előzi meg a 37. fesztivál nyitógáláján bemutatandó új Sergio Leo- ne-filmet, a „Volt egyszeregy Ameriká"-t. A rendező tíz éven át tárgyalt producerekkel, ebből három évet csak a gyakorlati előkészületekre fordított, míg végül harmincmillió dollárból egy három és negyed óráig tartó „filmfolyamot” rendezett. Az AFP szakírója szerint az idei seregszemle nagy szakértelemmel kikevert koktélhoz hasonlítható. A patinás nevek mellett ugyanis számos ismeretlen rendező is jelentkezik, akik első filmjeiket mutathatják be a szakma színe-java előtt. Tavaly szép magyar siker született: Erdőss Pál „Adj király katonát!” című filmje kapta az Aranykamerát. A hivatalos versenyben nagy nevek lesznek, köztük két nyugatnémet rendező, Wim Wenders és Werner Herzog. Az előbbi az Egyesült Államokban forgatott „Paris—Texas”, az utóbbi pedig az Ausztráliában készített „Ahol a zöldhangyák álmodnak” című filmjével szerepel. Az olasz Marco Bellocchio Pirandello IV. Henrikjét vitte, filmre, Mészáros Márta pedig „Napló gyermekeimnek” című filmjével jelentkezik, hazánkat képviselve. Látható lesz a versenyprogramban a Nagy- Britanniában élő lengyel Jerzy Skolimowski, illetve a brazil Carlos Diegues egy- egy filmje is. Az AFP szakírója szerint mindannyian joggal pályázhatnak díjra. Franciaországot két filhn képviseli a versenyben: Bertrand Tavernier „Egy vasárnap vidéken” című alkotása és Jacques Doillon „A kalóz” című műve. Ami a bíráló bizottság ösz- szetételét illeti, az idén is tekintélyes zsűrit sikerült összehívniuk a szervezőknek. Az elnök Dirk Bogard lesz, olyan kollégák oldalán, mint Isabelle Huppert, aki korábban Cannes-ban már elnyerte egyszer a legjobb női alakítás díját, két rendező, Michel Deville és Stanley Donén, valamint Ennio Morricone, a Volt egyszer egy Vadnyugat zeneszerzője, valamint az író és forgatókönyvíró Jorge Semprun. A nemzetközi zsűrinek magyar tagja is lesz, Dósai István személyében, aki jelenleg a római Magyar Akadémia igazgatója, korábban a Hungarofilm vezérigazgatója volt. A fesztivál egy másik magyar vonatkozású híre, hogy az egyik szekcióban bemutatják majd Elek Judit „Má- ria-nap” című filmjét, amely Szendrey Júliáról szól. És végül: hiába a szervezők ígérgetése, hogy megpróbálják puritánabbá tenni a fesztivált: Cannes nem lenne Cannes az olyan hírességek jelenléte nélkül, mint Woody Allen, Ingmar Bergman, Gerard Depardieu, Philippe Noiret, Nastassia Kinski, Claudia Cardinale, Jacqueline Bisset, Michael York. Anouk Aime ... Nem először próbáltak Békéscsabán az ifjúsági házban középiskolás klubot létrehozni. Egyszer azért fulladt kudarcba a kezdeményezés, mert túlnyomórészt zenei programokat kínáltak, s túl nagy tömegeket vonzott, így közösséget nem lehetett szervezni belőlük, s a rendet is nehezen tarthatták. Máskor meg sz'nte minden alkalommal csak előadást hallgathattak a résztvevők, mindig mástól. Még ha színvonalasak voltak is ezek az előadások, lassan elmaradoztak a klubtagok, hiszen többnyire némaságra „ítéltettek”. Mindezekből levonva a tanulságokat fogtak hozzá újra a középiskolás klub megszervezéséhez 1983 végén, s az első foglalkozást januárban tartották meg. Néhány hónap telt el azóta, s az eddigi tapasztalatok szerint nyugodtan mondhatjuk: megtalálták azokat a formákat, melyek vonzóvá teszik a klubot a középiskolások körében. Csütörtök, hat Ara Este hat óra előtt érkezem az ifjúsági házba. Az előtérben lányok, fiúk beszélgetnek, játszanak. Néhány perc múlva nyílik az ajtó, megérkezik Ági néni. A gyerekek köréje sereglenek, köszöntik, kérdezik: hol lesz a foglalkozás? A szemekből köny- nyen kiolvashatom, a fiatalok szeretik klubvezetőjüket. Sajnos, a megszokott klubterem most foglalt, mondják a portán, a harmadik emeletre kell menni. Immár együtt baktatunk fel a lépcsőkön, miközben záporoznak a kérdések Ági nénihez. Győzi válasszal. Némi nehézség árán bejutunk a kijelölt terembe, már körülbelül negyvenen vagyunk. A helyiség inkább tanácskozó, nemigen alkalmas klubösszejövetelre. Ági néni a gyerekekre bízza, rendezzék át, ahogy nekik a legmegfelelőbb, de vegyék figyelembe a mai programot: a régóta egyik legsikeresebb együttesről, a Rolling Stones- ról beszélgetnek majd Értelmesen eltölteni az időt Csendesebb szobába vonulunk, hogy ne zavarjuk a készülődést, velünk jön még Ambrus Ildikó, Csák Irma, mindketten a közgazdasági szakközépiskola másodikos tanulói, s Bende Tamás is, aki most — érettségi után — a 611-es számú Iparitanuló Intézetben első éves. — Hogyan alakul egy-egy foglalkozás? — kérdezem tőlük. — Hattól fél hétig általában beszélgetünk arról, hogy milyen programokat lenne érdemes tervezni — válaszol Tamás. — Azután legtöbbször nyolcig valamilyen kötött foglalkozás van, ezeket Ági néni vagy mi tartjuk, vagy külső előadó. Utána újból beszélgetünk olyan dolgokról, ami bennünket érdekel. Volt már úgy, hogy fél 11-kor szóltak a portáról, rég lejárt az időnk. — Mi a vonzó ebben a klubban? — Csabán alig van lehetőség másra, mint moziba, színházba járni — mondja Ildikó. — Mindig szerettem volna értelmesen eltölteni az időt, s barátokat szerezni. Itt mindez sikerült. Sok érdekes emberrel találkoztunk, s egymást is jobban megismertük az eddigiek során. — Közösségre vágytam — kapcsolódik a beszélgetésbe Irma —, s bár kollégista vagyok, ez itt mégis más, megismerhetem a többi iskolában tanulókat, gondjaikat, örömüket is. És ez olyan jó dolog . . . — Hoztatok-e magatokkal másokat is? — Én az osztályban beszélgettem a klubról, hogy milyen jó itt — mondja mosolyogva Ildikó —, s el is jött egyszer egy lány. Azután ő is itt maradt. — Egyszer elhoztam egy barátnőmet — így Irma —, azután ő meg a barátnőjét. Egyikőjük sem marad el azóta. — Egy lányt elhívtam én is, de mert kollégista — vakarja meg a fejét Tamás —, nem nagyon engedik._Ott nagyon „demokratikusan” megszabják nekik előre a heti programjukat. Például választhatnak: tanulnak vagy kézimunkáznak ... Már szól a Rolling Stones- muzsika, a gyerekek visszamennek a többiekhez. Ketten maradunk. Egymásra van szükságük Dr. Soósné Szigetvári Ágnes, a közgazdasági szakközépiskola pszichológusa vezeti a klubot, vele beszélgetek tovább: milyen elképzelésekkel vágott neki januárban a munkának, milyen programok voltak, mik az elképzelései? — Hittel fogtam hozzá, ezt a korosztályt jól ismerem, és nagyon szeretem a gyerekeket. Mániákusan hiszek abban, hogy a kapcsolatteremtés képessége elsajátítható. Célom az: tanuljanak meg együtt élni a gyerekek, lássák, lehet közösséget teremteni. S tanuljanak meg beszélni, szerepelni, viselkedni egymás előtt — és egymással. Legyenek képesek elviselni a kudarcokat, ugyanakkor tudják azt is, nem feltétlenül kell mindig kudarcot szenvednie valakinek. Szeretném, ha tudatosulna bennük: alapvetően egymásra van szükségük. Eddigi programjaink változatosak voltak, sokféle vetélkedőt tartottunk, önismereti játékokat — ezt szeretik a legjobban —, meghívtunk diákalkotókat, érdekes foglalkozású embereket. S főleg: sokat beszélgettünk, vitatkoztunk mindennapjainkról, a bennünket közvetlenül érintő dolgokról. Ügy érzem, beváltak az elképzeléseim, szeretnek eftyütt lenni a gyerekek, egyre jobban megnyílnak egymás előtt, mernek beszélni személyes problémáikról, s mernek már kérdezni is. Nagyon szeretek velük lenni. Azt hiszem, a nyári szünet után újból együtt lesz ez a baráti közösség, s folytathatjuk megkezdett munkánkat. % Már rég nem hallatszik a Rolling Stones-zene,» amikor visszamegyünk. Az ideiglenes klub ajtaja résnyire nyitva, csak azon nézek be, s hallom az István, a király című filmről beszélgetnek benn — most már programon kívül, /kém zavarom őket, elbúcsúzom a klubvezetőtől, s hazaindulok. Útközben a beszélgető- partnereim — s a többiek — nyílt arcát látom magam előtt, őszinte mondataik ismétlődnek bennem. Öröm volt hallgatni őket, látni: hogy egymásra találtak. Pénzes Ferenc
