Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1984, május 12., szombat

Parancsoljon, tisztelt uram!

Mire éhezik a vendéglátás?

Nincs ellentmondásosabb iparág a vendéglátásnál. Dicséretek és lesújtó vélemények váltogatják egymást. Petőfi így ír 1847-ben: „Klasszikus úr a magyar kocs- máros, barátom. Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egy-két szót, enni pedig fizetésért sem ád...” Ugyanakkor Pablo Neruda és Miguel Angel Asturias a Megkóstoltuk Magyarországot című könyvben ételeink pazar ízétől, s boraink zamatától mcgmámorosodva, ujjongó örömmel szóltak nagy felfedezésükről, a magyar konyháról. De nemcsak a vendégek, hanem a szakmabeliek is vitatkoznak a jövőről. Néhány éve nagy port kavart az egyik vendéglátóipari szakember cikke. Ezeket írta: „Ma a vendéglátás saját történelmének sötét középkora! Persze, a valódi középkorban és mai szakmánkban is akad pár jó név... Ki lehet találni a sötétségből!” Valóban, a közvélemény már jő ideje azt firtatja: miért nem tölti be hivatását a magyar vendéglátóipar? Szenvedélyes és nosztalgikus írások, riportok, mértéktartó gazdasági elemzések látnak napvilágot. A megszólalók különböző kívánságokat tolmácsolnak. Például: több hangulatos kiskocsma, kávéház, fogadó kellene. Van, aki a gyors kiszolgálást és a korszerű ételeket kínáló üzleteket, a jobb, szórakoztatóbb műsort hiányolja. Mások azt vetik a vendéglátás szemére, hogy elszakadt a gasztronómiai hagyományoktól. Mit szólnak mindezekhez a vendéglátás képviselői, vezetői?

A közelmúltban egy szakmai tanácskozáson dr. Tóth József, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója üldözött ágazatnak nevezte a vendéglátást. Itt az alkalom, hogy megkérdezzük: mire alapozza ezt az állítását?

Érdekek harca

— Mindenki tudja: mostoha körülmények között, korszerűtlen üzletekben, elavult eszközökkel, kedvezőtlen munkaidőben dolgozunk. Sajnos, szakmánk társadalmi megítélése is rossz. Fenntartom a véleményem, hogy ennyire üldözött ágazat nincs még egy a népgazdaságban. Mindez kihat a munkahelyi légkörre, a kiszolgálásra. Itt van mindjárt a sokat vitatott szeszes ital értékesítése. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a vendéglátás alaptevékenységéhez tartozik. Vállalatunk bevételének 54 százaléka ebből származik. Annak ellenére, hogy az ital eladását tiltó, ránk nézve hátrányos jogszabályok bástyázzák körül.

— Ha jól értem, önöknek szorgalmazniuk kell a szeszes italok értékesítését, miközben a társadalom küzd az alkoholizmus ellen. Hogyan lehet a kettőt összegyeztetni?

— Mondhatnám azt is: sehogy. Mivel én gazdasági szakember vagyok, sajátos módon értelmezem az iszá- kosság megfékezését. Az előbb említett korlátozó jogszabályok, utasítások és

ajánlások csak a vendéglátást sújtják. Talán nem érdektelen megjegyezni: országosan a vendéglátás italforgalma csökken, az egy emberre jutó fogyasztás pedig emelkedik. Miért? Reggel hat órakor bárkit kiszolgálnak szeszes itallal az élelmiszerboltokban. így az utca válik kocsmává. A fiatalok már „igényesebbek’'. Az ABC-ben megvásárolt palackos italokat a mi üzleteinkben isszák meg egy-egy kóla vagy tonik kíséretében.

— Egyszóval: a gond a ven- déglátásé, a haszon a kiskereskedelemé. Ha most eltekintünk a gazdasági érdekektől, hogyan lehetne a szeszfogyasztást visz- szaszorítani?

— Többek között úgy, hogy reggel 9 óráig sehol ne adjanak szeszes italt, ahogy ez a környező szocialista országokban már bevált. Természetesen nekünk is van tennivalónk a rövid italok arányának csökkentésében, a kulturált kiszolgálás fejlesztésében. A szabályozók azonban egyértelműek. Mondjuk, hogy egy adag sertéspörköltért 25 forintot fizet a vendég. A nyersanyag, a konyha fenntartása, az általános költségek, a munkabér sok pénzt elvisz. Ugyanakkor a féldeci konyak is ennyibe kerül. Azt hiszem, felesleges ecsetelni a különbséget. Szerintem egy nevezőre kellene hozni az ételek és az italok eladását a kínálat-kereslet törvényei szerint. Erre már vannak próbálkozások a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű üzletekben. A

módszer kiszélesítésének egyelőre személyi és technikai akadálya van. Ugyanis kevés a vállalkozó, az új iránt fogékony üzletvezető. Erre éhezik most legjobban a vendéglátás.

Jönnek a luddisták?

— Az újítások egyikeként tartják számon a játék-, illetve a nyerőautomaták megjelenését, amely meglehetősen viharos fogadtatást ért meg. ön az ellenzőket modern luddistáknak (géprombolóknak) nevezte. Ezt komolyan gondolja?

— Nem szeretném, ha valaki is félreértene, csupán hasonlatnak szántam. Arra utaltam, hogy túlzott az aggodalom. Némelyek azt hangoztatják: az automaták családokat tesznek tönkre, mert a családfő minden pénzét, szabad idejét a gépnek szenteli. A gyerekek elhagyják az iskolát, a szakköröket, nem tanulnak, ellopják a szüleik pénzét és még sorolhatnám. Arról szó sincs, hogy ezek az automaták szórakozási igényeket elégítenek ki. Azt viszont elfogadom, hogy a kulturált feltételeket, a szabályos üzemeltetést nekünk kell garantálni, hogy a fiatalkorúak ne kerülhessenek a gépek közelébe.

— Megértem a kifakadását, de hadd jegyezzem meg: ez a szolgáltatás az elején bizony döcögött, és sem az állami, a szövetkezeti és a magánvendéglátás, sem a kiskereskedelem nem tett meg mindent a feltételek megteremtéséért. Ugyanez a helyzet a zeneszolgáltatás és a nyitva tartás körül. Egyetért ezzel?

— Csak részben. A szórakozóhelyek egyik alapvető szolgáltatása a zene és a műsor, nélkülük aligha képzelhető el esti-éjszakai nyitva tartás. Az a furcsa eset állt elő, hogy az üzletvezetők megpróbáltak alkalmazkodni az igényekhez. A meghosszabbodott záróra viszont másutt felháborodást váltott ki. Nemcsak a nyitva tartás korlátozását, hanem a zene megszüntetését, az üzlet bezárását követelték. Emiatt több étterem, presszó tönkrement, lanyhult a vállalkozói kedv, holott semmiféle jogszabályt nem sértettünk meg.

— Megint ellent kell mondanom. Az igaz, hogy az utcai hangoskodásért, verekedésért, erkölcstelen magatartásért nem a vendéglátás a felelős. De ne feledjük: a részegség, a duhajkodás nem egyszer az italboltokban, a presszóban, az étteremben kezdődik. Főleg a szerződéses üzletekben, ahol reggelig tartott a diszkó Itt, az ön szavaival élve „a vendéglátás összes betegsége megtalálható.” Mire gondolt?

— Elöljáróban leszögezem: a szerződéses üzletekben dolgozók nagy része tisztességes, szorgalmas, vállalkozó szellemű, szolgalat- kész ember. Munkájukkal elégedettek a vendégek, a vállalat. A gondot a kisebbség okozza, amely 25—30 százalékra tehető. Ezek anyagi előnyökre számítva rontják a vendéglátás hírnevét. Az üzletvezetők hanyagok, felületesek, megkárosítják a vendéget, magatartásuk megbotránkoztatja a közvéleményt, és komoly erkölcsi, anyagi károkat okoznak a vállalatnak.

Megvillant Damoklész kardja

— Ügy tudom, jelenleg 6 millió forint átalánydíjjal tartoznak a szerződéses üzletvezetők. Ugyanakkor a szakmai színvonal is romlott. Mi ennek az oka?

— Az érdekek nem mindig esnek egybe. A jó szolgáltatás elengedhetetlen követelménye a szakma ismerete. Az üzletvezető viszont arra törekszik, hogy szakképzetlent foglalkoztasson, hiszen így kevesebb bért kell fizetnie. Az egyetlen szakember, az üzlet vezetője alig van a boltban, áru után jár és intézi a nem kevés ügyet. Egyes üzletekben hidegek, sötétek, piszkosak a helyiségek, kevés gondot fordítanak a dekorációra. A hiányosságokat szigorúbb ellenőrzésekkel, szerződésbontással kell megakadályozni. Csakhogy ezután jön az újabb baj. A bezárt szerződéses üzletet nincs, aki átvegye, mert a hagyományos üzemeltetési formához háromszor annyi létszám szükséges. Az ellátás felelőssége viszont a miénk.

— Belátom: kutyaszorítóban

vannak. Ehhez még hozzá lehetne tenni, hogy a vendéglátásban a szakemberek nincsenek megfizetve, aránytalanságok vannak a szerződéses és a szoros elszámolású üzletekben dolgozók jövedelme között, nem megoldott az utánpótlás, a tanulók foglalkoztatása. Nemrégen a Csaba étteremben kis híján a fejemre esett a mennyezeti vakolat. A vállalatot az idén viszont majdnem szanálták. Tehát: ösz- szedől a fogadó?

— A sors iróniája, hogy tavaly 600 millió forint bevételre tettünk szert, a csaknem 28 milliós nyereség eddig a legnagyobb a vállalat fennállása óta, mégis fizetés- képtelenek lettünk. Egyszerűen eladósodtunk, saját erőből képtelenek vagyunk rendezni a felvett hiteleket, így ebben az évben a szarvasi lovastelepen kívül nem tervezünk beruházást. A fejlesztési alan hiánya azzal jár, hogy az üzletek kívül és belül tovább romlanak. Mintegy 20 egységünk van kritikus helyzetben. Ilyen többek között Békéscsabán a Csaba Szálló és étterem, a Kossuth étterem, a Halászcsárda, Gyulán a Komló Szálló és étterem, a Gulyáscsárda, a Sörpince, a Strand étterem, Orosházán a Béke és a Gólyafészek étterem. Emiatt rossz a szociális ellátás is, ezért nagy a személyzet vándorlása. Az elmúlt esztendőben 668-an mentek el a vállalattól és 528-^n jöttek. Ez a körülmény rányomja a bélyegét a szolgáltatások minőségére.

Együtt kell hegedülni

— Beszéljünk nyíltan: azt rebesgetik, hogy a vállalat vezetőt sem értik meg egymást, tehát más-más hangon hegedülnek. Mi erről a 'véleménye?

— Azért ne feledkezzünk meg az eredményekről sem. Az utóbbi időben rendbe tettük a gyulai Park Szállót, a békéscsabai Köröst, a Strand éttermet, a Jobb, mint otthont, a szarvasi kempingben teniszpályát építettünk. Az idei idegenforgalmi szezonra már megkötöttük a szerződést a megyei idegenforgalmi hivatallal, az IBUSZ- szal. A belföldi vendégeken

kívül lengyel és szovjet csoportok jönnek Gyulára és Békéscsabára, így 30—35 százalékkal nő a szállodák kihasználtsága. Erőfeszítéseink akkor értékesek, ha az ország 20 vállalatához mérjük magunkat. Nos, ebből a szempontból nincs szégyenkezni valónk. Persze, hogy vannak vitáink a kollégákkal, de végül is a döntésekért, azok hatásáért, következményeiért az igazgató a felelős. Néhány példát mondok. Mint ismeretes, 1,2 millió forintot költöttünk a játék- és nyerőautomaták beszerzésére. Sokat győzködtük egymást, míg ráálltam. Szerencsénk volt, mert 10 millió forint nyereséget hozott. Ellenkező esetben lehet, hogy nem beszélgetnék most magával. A szerződéses üzletek kiadásának ütemében is voltak nézeteltérések. Azoknak lett igazuk, akik a gyorsított tempó mellett voksoltak. Most nagy gondunk a 120 műszaki szakember foglalkoztatása. Tudjuk, hogy sokan vannak, de ha elküldjük őket, a gyors, határidős munkákat nem lesz, aki megcsinálja. Azt hiszem, a vállalati gmk mellett döntünk.

— A megyei tanács általános elnökhelyettese versenyre buzdította önöket. Milyen ötletek vannak a tarsolyukban?

— Üzletpolitikánk célja, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk a változó fogyasztói igényekhez. Nagy gondot fordítunk az idegenforgalmi területek ellátására. Terveink között szerepel a Körös Szállóban a valutáért árusító bolt megnyitása. Az étlap szerinti étkeztetésben az Alföldre jellemző elfelejtett ételeket szolgálunk fel. A városokban levő melegkonyhás üzleteinkben állandóan lehet majd kapni diétás, kímélő és kalóriaszegény ételeket. Több a baromfihús, a hal, a sertésmáj, és szorgalmazzuk a kis szesztartalmú, illetve az üdítő italok értékesítését. Üjra megkíséreljük a konvertibilis valutaforgalmazási jog megszerzését egyes üzletekben. Az ételek és az italok fogyasztói árát úgy határozzuk meg, hogy a két árucsoport árszínvonala segítse az együttes eladást, és ne vezessen indokolatlan áremeléshez.

— Az elmondottakhoz csak annyit: reméljük, hogy a tervek valóra válnak, és egyre többször halljuk a vendéglőkben: Parancsoljon, tisztelt uram: Mi pedig megköszönjük a beszélgetést.

Seres Sándor

Ifjúságpolitikai feladatokról tárgyalt a vasasszakszervezet

Hetvenöt éve jeleni meg Lenin:

Materializmus és empiriokritlcizmus

című müve

Az Ipari Minisztérium megalakulásától fogva kiemelt feladatának tekinti, hogy állandóan foglalkozzék a tárca ifjúságának élet- és munkakörülményeivel. E tevékenységnek is tulajdonítható, hogy az ifjúsági törvény ágazati végrehajtásában javultak a szervezeti és minőségi elemek. A jogi keretek viszont nem mindenhol tisztázottak. Mindezt a vasasszakszervezet pénteki elnökségi ülésén állapították meg, amelyen az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásáról tárgyaltak. Mint elhangzott: a testület szükségesnek tartja, hogy a szak- szervezet — a minisztérium és az ágazati KíSZ-szerve- zetek közreműködésével — közép- és hosszú távra szóló ifjúságpolitikai programot dolgozzon ki.

A feladat jelentőségét növeli, hogy a vasiparban mintegy 400 ezer harminc év alatti fiatal dolgozik. Tevékenyen részt vesznek a termelésben, és néhány sajátos mozgalommal nagymértékben hozzájárulnak a gazdálkodás színvonalának javulásához. Védnökségvállalásaik jól szolgálják a beruházások megvalósítását. Közöttük a mikroelektronikai kormány- program, az anyag- és energiatakarékossági vállalások teljesítését. A testület fontos lépésnek tartja a vállalatoknál létrehozott minőségi körök kísérleti programjait. A BHG-ban, a Mátravidéki Fémművekben, az Ipari Műszergyárban, a Sopiane Gépgyárban, a Fegyver- és Gázkészülékgyárban, a Tungsram Rt.-ben, valamint a Gagarin Hőerőműben a társadalmi és gazdasági vezetés minden eszközzel támogatja a fiatalok által felvállalt minőségi munkaösztönző rendszer sikeres elterjesztését.

Az ifjúság alkotó módon vesz részt a pályázatokon, a legutolsó Alkotó Ifjúság pályázaton a bemutatott munkáknak több mint a felét vasipari dolgozók készítették. A pályázatok szélesebb körű bevezetése érdekében a vasasszakszervezet elnöksége fontosnak tartja a közvetlen vállalati érdekeltséget, mert mindeddig ennek hiánya miatt az alkotások nem jutottak túl a pályamunkát készítő fiatalok munkahelyi keretein. Már dolgoznak egy számítógépes feldolgozó rendszeren, amely sok ezer pályamunka gyors értékelését, és a gazdaságossági számítások elvégzését is előmozdítja. Bérkérdésekről szólva a testület megállapította, hogy az elmúlt időszakban sok pályakezdő bérét megemelték A vállalati munkaközösségekbe való bekapcsolódásuk segít a bérfeszültségek feloldásában, egyszersmind a pályakezdéskor jelentkező gondok enyhítésében. Sajnos, a fiatalok egy részét — részben a gazdasági vezetés hibájából — nem képzettségének megfelelően foglalkoztatják.

A szakszervezet olyan vállalati gyakorlat megteremtését sürgeti, amely a jövőben még hatékonyabban segíti a fiatalok beilleszkedését és a tehetségesek előre jutását.

Az elnökség megállapította, hogy a vállalatok jelentős anyagi erőfeszítéseket tettek az ifjúság élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Néhány területen azonban nem sikerült megoldást találni. Nehezebbé vált a lakáshoz jutás, egyre gyorsabban növekednek a családalapítás és a gyermeknevelés költségei, ezért szorgalmazzák, hogy a vállalatok tekintsék át, értékeljék át ez irányú lehetőségeiket, és fokozzák a segítségnyújtást.

A XX. század elejére a munkásmozgalom revizionista irányzatai megerősödtek, elérkezettnek látták az időt, hogy a marxizmus filozófiai alapjait is felszámolják. Egyre több filozófiai jellegű mű írója tűzte ki célul a dialektikus és történelmi materializmus megcáfolását. Hatásuk viszonylag jelentős volt, mert a természtettudomá- nyok eredményeit felhasználva és félremagyarázva támadták a marxizmus filozófiáját.

Lenin az 1905—1907-es oroszországi forradalmi események után elérkezettnek látta az időt, hogy felvegye a harcot a revizionista filozófiai irányzatokkal, választ adjon a támadásokra. A válasz a Materializmus és empiriokriticizmus, amelynek megírására 1908-ban került sor és 1909. május 12- én jelent meg Moszkvában. Már a könyv előszavában utal arra, hogy a konkrét gyakorlati pártszervező munka mellett miért kellett elméleti-filozófiai kérdésekre reagálnia: „Ez év folyamán — írja — egész sereg író, aki marxista számba akar menni, valóságos hadjáratot indított a marxizmus filozófiája ellen. Nem egészen fél év alatt négy könyv látott napvilágot, amelyeket főképp és majdnem teljesen a dialektikus materializmus elleni támadásoknak szenteltek.” A magukat marxistának valló orosz filozófusok egy része — Bogdanov, Bazarov, Lunacsarszkij, stb. — szintén száműzni akarta a filozófiát a munkásmozgalomból, s közvetlen veszélyt jelentettek a bolsevikok számára.

Lenin könyvének megjelenése azonnal nagy hatást váltott ki a marxista és nem marxista filozófusok körében. Olyan viták kiinduló pontjává vált e könyv, amelyek mind a mai napig tartanak. Mi váltotta ki ezt a hatalmas érdeklődést, egyrészt az elismerést, másrészt a vesztett támadást? Miért nem zárult le máig sem a Materializmus és empiriok- riticizmusról folyó vita? Miért időszerű ma is az. amit Lenin háromnegyed évszázaddal ezelőtt megfogalmazott?

Számos kérdést tehetünk még fel, mindegyikre választ ad a filozófiai gondolatrendszer, amely szétzúzta mindazokat a nézeteket, filozófiai irányokat, amelyek kétségbe vonták a marxizmus filozófiai tanításait, amelyek a dialektikus és történelmi materializmust ki akarták űzni a munkásmozgalomból.

Lenin nagy figyelmet fordított a természettudományok, elsősorba a fizika fejlődésére, legújabb felfedezéseire, valamint e felfedezések alapján levonható filozófiai következtetésekre, különösen Mach és Avenárius tevékenységére. Elsősorban az ő munkásságuk váltott ki nagy hatást a kortársak körében, zavaros nézeteiket viszonylag jó stílusban fejtették ki. magukat szavakban materialistának vallották, valójában szubjektív idealisták voltak. Lenin bebizonyította, hogy Mach £s tanítványai összekeverik a filozófia és a megismerés, az ismeretelmélet alapvető problémáit, magukra öltve a pozitivizmus álarcát, hangsúlyozva, hogy csakis a tapasztalatra támaszkodnak. E tapasztalati megismerés alapján azonban összekeverték a tudat és anyag viszonyát, egyértelműen idealista álláspontot foglaltak el. Lenin kimutatja, hogy Mach filozófiája égé-