Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-10 / 108. szám
1984, május 10., csütörtök o A textilgyárak a minőség javításáért A textilipari vállalatoknak egyre inkább számolniuk kell avval, hogy a világpiacon és itthon egyaránt csak a kifogástalan, magas színvonalú termékek találnak vevőre. A Textilipari Minőségellenőrző Intézet tapasztalatai szerint a ruházati szövetek és a lakástextíliák minősége számottevően javult, bár továbbra is előfordul, különösen az új gyártmányok esetében —, hogy a termék nem mindenben felel meg az első osztály követelményeinek, így azokat kénytelenek másodosztályba sorolni, ami jelentős veszteségekkel jár. A vállalatok többsége erőfeszítéseket tesz, hogy termékei megbízhatóak, kelendőek, gazdaságosak legyenek. A Bajai Finomposztó Vállalatnál éppen a minőségjavítása érdekében újabban zsugorítják a pamutszálakat, s így formatartóbb lesz a szövet. A gyártás során folyamatosan ellenőrzik a minőséget. Így érik el, hogy a vállalat által készített textíliák 92 százaléka első osztályú és mintegy tíz országban találnak vevőre. A keresletnek megfelelően újabban tiszta gyapjúból is szőnek szöveteket és angóra fonalat is felhasználnak a természetes alapanyagú kelmék előállításához. A mintaszövésekből saját konfekcióüzemükben kész terméket gyártanak, s így közvetlenül is megismerik a vásárlók véleményét. A győri Richards Finomposztógyárban a gyártás kezdetétől folyamatosan figyelemmel kísérik a minőség alakulását, s ha ismétlődő hibát észlelnek, azt a technológia módosításával korrigálják. A gondos ellenőrzésnek köszönhető, hogy a vállalat termékeinek 97,5 százaléka első osztályú. A kifogástalan munkára ösztönzi a dolgozókat a bérezés is. A szövődében például a munkások keresetének 30—35 százalékát a gyártmányok minőségétől teszik függővé. Az utóbbi időben több olyan gépet, berendezést állítottak munkába, amelyekkel szebbé varázsolják a kelmék küllemét, telítettebbé, lágyabb fogásúvá a gyapjú- szöveteket, ezzel is versenyképesebbé teszik termékeiket a nemzetközi piacon. A Rábatext Textilipari Vállalat az elmúlt évben megújította fonodáját és szövö- déjét. Korszerű, termelékeny gépeket helyezett üzembe, és ezek a korábbi berendezéseknél biztonságosabban, kisebb hibahányaddal dolgoznak. Tökéletesítették a kikészítés munkafolyamatait is. így legkényesebb vásárlóik igényeit is képesek kielégíteni. Korszerűsítik minőségszabályozási rendszerüket is, amelynek keretében a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a minőség tervezése, a műszaki feltételek biztosítása és az ellenőrzés között. Kísérletképpen a konfekció gyár részlegben úgynevezett minőségi kört hozták létre. A kör tagjai hetenként egyszer ülnek ösz- sze, s megvitatják a munkájukkal kapcsolatos minőségi problémákat, s keresik a megoldás módját is.. A Pápai Textilgyár és a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat közös üzemet hozott létre olyan kelmék gyártására, amelyek mérete jobban megfelel a piac igényeinek. Az itt működő szovjet szövőgépeken 150 centiméter széles terméket gyártanak. A piaci tapasztalatok szerint ugyanis ez a legkelendőbb méret. Eddig a textilgyárban főleg 90, kisebb mennyiségben 140 centiméteres kelméket készítettek. Az új üzemben az idén másfél millió négyzetméternyi széles kelmét gyártanak, teljes egészében exportra. Mintegy húsz tőkés országnak szállítanak, legnagyobb vevőik közé tartozik az NSZK, Franciaország és Görögország. A minőségre különösen nagy figyelmet kell fordítani a műszaki célra szánt textíliák gyártásakor, hiszen e termékek jó része csak akkor használható, ha a minőség kiváló, a szövetben minden szál feszültsége, a teherhordó szálak száma egyenlő. Az Albertfalvai Cérnázógyár — ahol gumiabroncsbetét-szö- vetet és egyéb műszaki textíliákat állítanak elő, 1979. óta folyamatosan korszerűsíti szövőgépparkját. Legutóbb olyan belga szövőgépeket állítottak üzembe, amelyeknek alkatrészellátása, -szervize jórészt import nélkül is biztonságosan megoldható. A szövőgépekre vetülékcsévélő és -váltó robotokat szereltek, ezzel a minőség javulása mellett a hatékonyságot 20—25 százalékkal növelték. Magyar festőüzem a Szovjetunióba Az Avtopromimport szovjet külkereskedelmi vállalat komplett magyar gyártmányú festőüzemet rendelt, melyet a rosztovi kombájngyárban állítanak majd munkába. A berendezést a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára készíti, amely már korábban is szállított festősorokat a rosztovi gyárba. Ezek 1979 óta kifogástalanul üzemelnek, ezért esett a szovjet partnerek választása ismét a HAFE-ra, amikor a gyár festőrészlegének bővítéséhez kerestek vállalkozót. A 754 millió forint értékű festőüzem szállítását már az idén megkezdik, s 1986-ban fejezik be. A HAFE-ban már hozzáláttak a berendezések és a hozzájuk tartozó konve- joros szállítórendszer terveinek a kidolgozásához, mert minden egyes festőüzemet egyedileg alakítanak ki a vásárló igényeinek megfelelően. A gyár vegyészei a felületvédelem teljes technológiáját kidolgozzák, s ennek alapján készülnek majd a berendezések. A HAFE termékeit több más szovjet mezőgazdasági gépgyártó vállalatnál is ismerik és alkalmazzák. Az elmúlt négy évben olyan nagy gyárakba szállítottak festősorokat, mint például a harkovi és a minszki traktorgyár, vagy a gomeli és krasz- nojarszki kombájngyár. Jelenleg pedig a herszoni gyárban készülő kukoricabetakarító kombájnok festőberendezésein dolgoznak, melyek szállítását jövőre fejezik be. Ferde olajkutak A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének olajbányászai idén az év végéig százezer méternyi kutató és feltáró kutat mélyítenek, s ezek sorában elkészül a szegedi szénhidrogén-medence ezredik kútja is. Szeged-Al- győn már olyan sűrűn sora; koznak egymás mellett az olaj- és gázkutak, tankállomások, gázfeldolgozó és egyéb üzemek, hogy az újabb kutaknak szinte alig jut már hely. Ezért Algyőn már a legtöbb helyen csak irányított ferdefúrásokkal hozzák a felszínre a föld mélyének kincseit. Az idén működésbe állítandó huszonnyolc algyői kútnak a felét már ferdefúrással készítik. Így hatolnak le a közeli folyók, a Tisza és a Maros medre alá is, s a szeged- móravárosi egykori lóversenypálya területén levő kutakkal a város lakott területe alá is. A módszer alkalmazásában olyan nagy gyakorlatra tettek szert, hogy ezerháromszáz méterre is eltértek már a felszíni kiindulási hely és a mélyben levő befejező pont között. Egy időben sikerrel alkalmazzák az úgynevezett bokorfúrást is, ami azt jelenti, hogy a ferdekutakat a felszínen egymástól néhány méterre indítják, s így a berendezés minimális mozgatással, gyorsan és kis költséggel áttelepíthető. Nem mindennapi rakomány indult útnak Bratislavába Gyuláról a közelmúltban. A vízgépészeti vállalat gyulai gyárában készült el a képen látható hatalmas víztoronytörzs, amely majd egy ezer köbméteres tartályt fog tartani. A 3 méter 60 centi átmérőjű — összeállítás után 61 méter magas — víztorony elemeit 7 hatalmas, különleges tehergépjármű szállította Csehszlovákiába, de vasúton is tíz vagonnal indult útnak. A víztorony összsúlya megközelíti a 270 tonnát Fotó: Béla Ottó Mezőkovácsháza és térsége hagyományosan kukoricatermő terület. A talaj- és éghajlati adottságok kedveznek eme fontos gabonanövény termesztésének. Szemerkélt az eső Mezőkovács- házán, amikor felkerestem az Üj Alkotmány Termelőszövetkezetet. Józsa Péterrel, a növénytermesztési főágazat vezetőjével együtt indultunk a határba a terepjáró gépkocsin. Korán kelnek Hideg szél fújt, Sódar József és. Sütő István, a vetőgép kiszolgálói a tábla szélén álló vetőmagos zsákokkal megrakott pótkocsi mellé húzódtak. — Fél 4-kor keltünk. Ugyanis két műszakban vetünk. Fél 5-kor kezdődik a munka és déli 1 óráig tart. Naponta — ha nincs meghibásodás — mintegy 30—35 hektár a teljesítményünk — mondta Sódar József. — Elég régóta csináljuk már ezt a munkát. Megszoktuk. Egyébként a növénytermesztési főágazatban gyalogerőként dolgozunk. Ha befejezzük a vetést, azután a gázvezeték-fektetésnél kapunk feladatot — veszi át a szót társa, Sütő István. Időközben a tábla végére ért a John Deere traktor az IHC-Cyklo vetőgéppel. Nyergéből Dús Sándor szállt ki, akinek ez az ötödik szezonja a kukoricavetésben. — Csak ilyenkor ülök traktorra, amikor vetni kell. Fontos ' a gyors munka. Egészségügyi okok miatt máskor a műhelyben dolgozom. Szeretem a vetést, igaz mire vége a műszaknak, alaposan elfáradok. Nagy figyelmet igényel a traktorostól ez a tevékenység. — Ha hazaér, jut-e idő a pihenésre? — Nem nagyon. A háztájiban is bőven akad tennivaló — intett búcsúzóul és felszállt a hatalmas gépre. Tovább haladtunk a gépkocsival. Egy másik táblán starter műtrágyát is szórtak a vetőmaggal együtt. Magyar István és Fenyves János a tsz szállítási ágazatában rakodók, csak ilyenkor, kukoricavetés idején vannak a határban. — Sajnos elég száraz a talaj, jó lenne egy kiadós eső, de látja, most is lassan eláll. Nyolc éve dolgozunk együtt — mondta Magyar István. — Reggel volt egy kis gond a vetőgéppel, de most már rendben van minden. Van elég vetőmagunk, starter műtrágya is — tájékoztatta társa, Fenyves János a főágazatvezetőt. A szeszélyes csapadékeloszlásra jellemző, hogy a nagyközség Kaszaper felőli oldalán száraz dűlőúton mentünk a harmadik vetőbrigádhoz. Itt egy új francia gyártmányú, hatsoros vetőgépet, a NŐDET GOUGIS-t próbálták ki. — Milyen az új gép? — érdeklődtem. — Ügy látom, elég precízen vet. Tartja a mélységet, a teljesítménye is megfelelő. Nagy előnye, hogy talajfertőtlenítő szert és műtrágyát is szór egymenetben a vetéssel — válaszolt Józsa Pál traktoros. — Reggel hattól este hatig vagyunk a határban. Ezalatt 25 hektárt teljesítünk. Még 50 hektár a hátra levő terület. Május elsejére biztosan befejezzük ezt a munkát — mondta búcsúzóul társa, egy magas fiatalember, Árvái Zoltán. Nőtt a vetésterület A határjárás után az irodában folytattuk a beszélgetést Józsa Péter főágazat- veze tővel. — Szövetkezetünk a KITE taggazdasága. Az elmúlt évihez képest mintegy 400 hektárral növeltük a kukorica vetésterületét. Az idén több mint 1800 hektáron termesztjük ezt a fontos gabonanövényt. Tagja vagyunk az IGP—1-nek és legutóbb beléptünk az IGP—3-ba. A korábban látott új francia vetőgép már ennek a programnak a keretében érkezett. A hagyományoknak megfelelően április közepén, 16-fcn indultak a vetőgépek. Csakúgy, mint korábban, két műszakban dolgoznak. Változás csupán annyi, hogy míg régebben kétszer 12 órás műszakok voltak, most kétszer nyolc órában dolgoznak. Az a tapasztalatunk, hogy mindezt jobban tűrik a dolgozók, ugyanakkor a teljesítményekben nincs nagy különbség. Csökkentenék a főszámot — Nagy a szárazság. A régi közmondás szerint: „Ki mint vet, úgy arat”. Mit tettek azért, hogy jó minőségben tudjanak vetni? — Tavaly 405 milliméter csapadék áztatta a közös gazdaság földjeit. Az idén az elmúlt évi 89 milliméterrel szemben eddig 98 milliméter hullott. Ennek ellenére jelentős a vízhiány. Jelenleg háromféle vefésmódot próbálunk ki. Az egyik a hagyományos mód, a másik változatban foszfor starter műtrágya kijuttatása folyik. A harmadiknál 72 centiméterre sűrítettük a sortávolságot. Korábban a hektáron- kériti tőszám igen magas, 80 —90 ezer volt. Azt tapasztaltuk — különösen a szárazabb évjáratokban —, hogy ilyen esetekben sok a meddő tő. Jelenleg FAO-számtól függően, 75—85 ezer tővel számolunk a betakarítás idején. A vetésmélység megfelelő tartására, a három IHC-gép közül kettőt ACROPLAN- csoroszlyával szereltünk fel. Mindennek jobb a mélységtartása, mint a tárcsásnak. Ahol tárcsás csoroszlyákat használunk, ott lezárjuk a talajt vetés után. A terület 90 százalékán PIONEER hibrideket termesztünk. A jobb munkához 60 ezer forint célprémiumot tűztünk ki. Ebből a vetésben részt vevők, a növényvédelmet ellátók és a betakarítok részesülnek — fejezte be a főágazatvezető. A mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz-ben néhány éve már elérték a hektáronkénti 10 tonnát. Az idén is úgy készültek, hogy kilenc tonna felett tudjanak betakarítani. Mindehhez a szakember-ellátottság, a jó vetőmag biztosított volt. A hagyományoknak megfelelően, a munka ünnepére az idén is befejezték a tengeri vetését Mezőkovácsházán. Most már csak az aranyat érő májusi esőre várnak ... Verasztó Lajos Fotó: Fazekas László A csárdaszállási Petőfi Tsz április végéig 650 hektárra vetette el a rizst, a vetést követte a kelesztő árasztás. Jelenleg meleg időjárásra várnak a tsz-ben, hiszen a talajok még nem melegedtek fel a rizs keléséhez szükséges hőmérsékletre Fotó: Fazekas László Kukoricavetők között Mezőkovácsházán
