Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-08 / 106. szám
1984. május 8., kedd o Sarkadi építők Kényszerű változások A termékszerkezet átalakításáról egyelőre sokkal több szó esik, mint ahányszor az a valóságban megtörténik. Igen lassan halad a struktúraváltás és — ha nem is kísérik könnyek — elég keservesen megy végbe, inkább csak a körülmények kényszerítő hatásának engedve, a folyamat. Ritkán előzi meg józan megfontolásé hosszú távú terv, precíz felkészülésről tanúskodó stratégia. A Sarkadi Építőipari Szövetkezetről nem mondható el, hogy évek óta készülődött termékszerkezetének átalakítására. No, persze, ez nem jelenti azt, hogy törekvésük nem lehet sikeres. Csökkenő nyereséggel Egy biztos, az 1983-as esztendő nem kerül a dicsőséges évek közé a szövetkezet történetében. Az a 320 ezer forintos össznyereség, amit elértek, nemigen ad okot örömre. Szinte minden tevékenységük eredménye — a szolgáltatás kivételével — elmaradt a bázistól és a tervezettől. Mi lehet ennek a hátterében? A szövetkezet elnökét, Mocsári Zoltánt kérdeztük. — Gondok tulajdonképpen már 1982-ben jelentkeztek — magyarázza —, amikor az előző évi 48 millió forintos árbevételről 61 millióra futottunk fel. Megnövekedett a készletállomány, elindult az anyagigényes gázszerelésszolgáltatás, a szövetkezet pedig rendre fizetésképtelen helyzetbe került, finanszírozási nehézségekkel küszködtünk. Szakcsoportok alakultak, elsőként itt a szövetkezet körében. Jó példaként emlegettük a sarkadi mintát. Most? A szakcsoportok közül jó néhány megszűnt, vagy megszűnőben van. — A szakcsoporti tevékenységből a szövetkezetnek körülbelül egymillió forint nyeresége származott. Ekkor — »elsősorban az építőiparban — még bőven volt munka. A vasipari részlegben viszont már 1982-ben rohamosan csökkentek a megrendelések, a beruházások visszafogásával párhuzamosan. A dolgozókat mi idejében átképeztük víz-, gázszerelőkké, ám ettől a vasipar nem termelt több nyereséget. Az üzemi általános költségből reá eső részt azonban természetesen viselnie kellett, vagyis romlott a jövedelmezőség. A vasipari tevékenység nyeresége 1981-ben még hárommillió forint, 1982-ben egymillió 200 ezer forint. 1983-ban már csak 130 ezer forint. Szakcsoportok megszűnőben — Az 1983-as évet nagyon gyengén kezdtük, de bíztunk. Az első negyedév mindig nehéz szokott lenni, majd ka. Ráádásul anyaghiány miatt egy-két-három napig is állt olykor a munka. Ilyen körülmények között persze kiéleződtek a belső érdek- ellentétek. A szakcsoportoknak nem tudtak és nem akartak munkát adni. A szövetkezetnek ugyanis — bonyolult számviteli összefüggések alapján — az állt az érdekében, hogy inkább túlóráztasson, a béralapot gyarapítva, mint hogy kiadja a szakcsoportnak a munkát. A bérszint így is csak 96,4 százaléka lett az előző évinek. Feszültség keletkezett, aminek következménye néhány szakcsoport megszűnése. Továbbá a létszám 7,5—8,6 százalékos csökkenése. — Gondoltuk már menet közben .hogy mentjük, ami menthető — így az elnök — rendbe jönnek a dolgok. Munkát kerestünk. A gázszerelőknek Gyulán, Csabán, Békésen találtunk csupán, ami természetesen többlet- költséget jelentett. Sarkadon ugyanis nem készült el a külső vezeték. Az építőiparban se volt már elég munParasztos stílus Fotó: Fazekas László A nem termelő munkakörök számát például csökkentettük. A költségek szinten tartását céloztuk meg és ez abszolút értékben sikerült is. A tehergépkocsikat, a ZIL- eket, pedig dízelre állítottuk át. El kell ismernem azonban azt is, hogy a nehézségek megelőzéséért, a gondok elkerüléséért, főként a korábbi időszakban, nem tettünk meg maradéktalanul mindent. Termékek és remények A kátyúba tehát belekerültek, amiből kiutat a termékszerkezet átalakítása és a termékváltás kínált. — Most elsősorban faipari tevékenységünket fejlesztjük. Üj termékeink: a fenyőből készült lenyitható asztalok, összecsukható székek. Ügy tűnik, elég nagy a kereslet ezekre a panelos lakásokban is gazdaságosan használható bútorokra. Legtöbbet belőlük a Domus- áruházakba szállítunk, de jelentkezett igényével a Skála is. Exportra szintén új garnitúrát készítettek, a „Veronikát”. A kölni és a stockholmi vásáron mutatták be. Június végéig 80 garnitúra mintát szállítanak amerikai megrendelésre, vagyis nagy üzlet lehet belőle. A külföldi kiállításon egy érdeklődő nézegető megkérdezte a sarkadi székekre mutatva: ugye, ez svéd stílus? Hát nem. Ez kimondottan magyar stílus. Mondhatnánk úgy is, ősi paraszti, hiszen ez ihlette, egy kidobott régi-régi szék, melynek ösz- szes dísze enyhén hajlított, ívelt a lába. Lehet, hogy ez segíti meg a szövetkezetét ? Sz. I. Petőfi Tsz, Dombegyház Megtanultak varrni, tekercselni Országosan a hetvenes évek elej én-közepén kezdődött a mezőgazdasági nagyüzemekben a melléküzemágak létesítése. Nem kis vita előzte meg ezeknek az alaptevékenységen kívüli ágazatoknak a létrehozását. Sokan amellett kardoskodtak, hogy régen is a földből éltek meg a mező- gazdaságban dolgozók. - Az ipari vállalatok, üzemek — főleg a gyengébb eredményt elérők — pedig attól féltek, hogy a munkaerő egy része visszaáramlik a mezőgazdaságba. A dombegyházi Petőfi Tsz-ben 1978-ban döntöttek úgy, hogy az EVIG- gel közösen egy villanymotor-tekercselő üzemet hoznak létre. A termelés öt évvel ezelőtt, 1979. május elsejével kezdődött. Akkor még két műszakban, mintegy 120—130-an dolgoztak. Akik hazajöttek A termelőszövetkezet telepén példás rend, tisztaság fogad. A virágágyásokban körös-körül szép rózsatövek láthatók. Belépünk a tekercselő üzem műhely- csarnokába. A hosszú asztalok mellett kétoldalt ülnek a dolgozók, zömmel lányok, asszonyok, a szalag egyik végén indul a termelés, s mire a másik végére ér, elkészül a villanymotor. Egy- egy munkás meghatározott munkafolyamatot csinál. Jelenleg egy műszakban folyik a termelés, mintegy száz fővel. Fodor Julianna vékony, fekete hajú, fiatal lány. Korábban Mezőkovácsházán. két műszakban dolgozott az EVIG-nél. — Miért jött haza? — Bizony, fárasztó volt az utazás. Ha délelőttös voltam, korán kellett kelni, már 5 órakor indult a buszi és csak délután 4 körül értem, haza. A délutáni műszakba ebéd után indultam, s éjjel 11-re vergődtem haza. A keresetem itt nagyobb. Másfél éve dolgozom Dombegyházán. Kisebb a közösség, több az ismerős. Társa, Köfalvi Erzsébet, szintén Mezőkovácsházáról jött haza a Petőfi Tsz-be. ö így vélekedik: — Csak jobb, ha közelebb van az ember a lakásához. Az utazás elpazarolt idő volt. Naponta két órát vett igénybe, így a nyolcórás távollétből 10 óra lett — mondja a fiatal lány. — Elégedett a sorsával? — vetem közbe. — Egyelőre igen. Megfelelő a jövedelem. Később lehet, hogy mást csinálok majd. Ez a munka nem- olyan tiszta, mint a varrodai, de jobban lehet vele keresni. No meg az az igazság, otthon sem szeretek varrni. Varga István művezető a megalakulás óta kíséri figyelemmel az itt folyó tevékenységeket. — Az első időszak a betanulás volt. Jó néhányan lemorzsolódtak. Mára kialakult a hatvan-hetven tagú törzsgárda. A lányok- asszonyok elsajátították az alapvető fogásokat. Tavaly 75 ezer műszakóra volt a tervünk. Mindezt alaposan túlteljesítettük, s elértük a százezret. Várhatóan az idén tovább nő a teljesítmény. Mintegy 120 ezer műszakórára számítunk. Az üzemben anyagmentes bérmunkát folytatunk. Tavaly 10 millió forint volt az árbevételünk. Háztartásból varrodába A tekercselő után nézzük mi a helyzet a FÉKON békéscsabai gyárának üzemében. Ezt a munkahelyet 1982. augusztusában létesítették Dombegyházán. A szalagok mellett fürge kezű lányok, asszonyok ingeket készítenek. A zaj miatt félrevonulunk egy csendes helyre, öt olyan asszonnyal, akik korábban a háztartásban dolgoztak. — Nekem sokat 'jelent ez a munkahely. Tiszta, köny- nyű feladatot látunk el. Korábban bedolgozó voltam — mondja Medve Mária. — Székkötéssel foglalkoztam ezelőtt. Mindez nehéz, piszkos munka volt. Tavaly augusztusban jöttem ide. Nem bántam meg. Itt megbecsülnek — teszi hozzá Bakos Lászióné. Lengyel Andrásné korábban a művelődési házban takarító volt. Mint elmondotta. innen szeretne nyugdíjba menni, olyan jól érzi magát. — Miért nem. a tekercselőt választották — faggatom őket. — Nehezebb ott dolgozni. Itt olyan tisztaság van, mint egy kórházban. Mikor először jöttem ide, szinte nem akartam hinni a szememnek — válaszolja mosolyogva Szitás Ferencné. Pilán Györgyné szerint jó a közösség, valamennyien szocialista brigádtagok. A társadalmi munkából is kiveszik részüket. Denutz Györgyné üzemvezető így összegzi a tapasztalatokat: — Kéthónapos tanulóidőt kapnak az új belépők. Ezalatt szinte kivétel nélkül elsajátítják a műveleteket. Egy műszakban folyik a termelés. Az idősebbek zömmel csak kézi munkát csinálnak. Lakosságmegtartó erő Fülöp Sándor, a Petőfi Tsz elnöke a melléküzem- ágakat így értékeli: — Évekkel ezelőtt a növénytermesztésben felszabadult a női munkaerő. Lépnünk kellett. Ezért hoztuk létre öt esztendeje a tekercselőüzemet. Azután meg a lakosságot is itt kell tartani a községben. Az üzemek létesítésével perspektívát adtunk a fiataloknak. Hogy mi az előnye mindennek? A növénytermesztésben nőtt a nyereségünk, mivel nem terheli a’ főágazatot munkabérköltség. Az új belépő ágazatokban — tekercselőüzem, FÉKON — szintén emelkedett az árbevétel. Természetesen nem ment minden simán. Az első évben még veszteséges volt a tekercselő, de azóta folyamatosan nő a nyereség. Békés megyében a tsz-ek kevesebb melléküzemágat létesítettek, mint az ország iparilag fejlettebb területein. Pedig éppen a tavalyi év — a nagy károkat okozó aszály — bizonyította, hogy ott könnyebb talpon maradni, ahol az alaptevékenységen kívüli már nyereségesen termelő, kiegészítő ágazatok is vannak. Napjainkra az a helyzet állt elő, hogy a most indítható, jól jövedelmező melléküzem- ágak „elfogytak”. A másik gondot az okozza, hogy éppen a gyengébb alaptevékenységet folytató nagyüzemeknek lenne célszerű a biztonságért melléküzem- ágat létrehozni. Mindehhez pénzre van szükség. Ami sajnos, éppen ezekben a gazdaságokban nem áll rendelkezésre. Verasztó Lajos A FÉKON üzemében munkát találtak a lányok-asszonyok Fazekas László Különleges autóbuszok Székesfehérvárról Két újabb autóbusz prototípusa készült el az Ikarus székesfehérvári gyárában. Az egyik járművet távolsági közlekedésre szánják; a kocsiszekrényt az Egyesült Államokból származó alvázra építették, nagy teljesítményű, kétütemű dízelmotorral, automata sebességváltóval szerelték fel. A napokban fejezték be egy különleges tárgyalóbusz szerelését. A tizenkét méter hosszú kocsiban számos újdonság szolgálja az üzletemberek kényelmét. A forgófotelek mellé különleges tárgyalósarkot rendeztek be, a buszba videoberende- zést is beszereltek; a vezetőfülkét teljesen elkülönítették a légkondicionált utastértől. A két új autóbuszt a tavaszi BNV-n mutatják be. I,enyitható asztalok
