Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-08 / 106. szám

NÉPÚJSÁG 1984. május 8., kedd Penzai jegyzet II hivatalnak packázásai Körmönfont nyakatekertség A penzai Lunacsarszkij drámai színházban több mint tíz éve nem játszottak zenés darabot. A társulat ar­ról nevezetes, hogy színpa­dán nagy erővel jelenít meg drámai műveket. A színészek viszont ebben a műfajban olyan hozzáértést képvisel­nek, amellyel a megye hatá­rain túl is elismerést érde­meltek ki. Éppen ezek mi­att és ezekkel együtt volt iz­galmas az a munka, amely a békéscsabai Jókai Színház két tagjára, Rencz Antal fő­rendezőre és Gyarmathy Ág­nes Munkácsy-díjas díszlet­jelmeztervezőre hárult az elmúlt hónapokban. A két békéscsabai művész a szov­jet testvérváros színházában, a kulturális kapcsolatokban meghatározottaknak megfe­lelően rendezte Cyrano című daljátékát, illetve tervezte a díszleteket és jelmezeket. A művészi munkát még az is nehezítette, hogy a penzai színházban egy-egy dráma színre vitele az első olvasó- próbától a bemutatóig általá­ban hat-hét hónapot vesz igénybe. A Penzában rende­ző békéscsabaiaknak a Cyra­no színrevitelére mindössze két hónap állt rendelkezésre. A bemutató néhány nap­pal ezelőtt, április 28-án si­kerrel megtörtént. Az értő penzai közönség az első tíz­tizenöt percben érezhető fenntartással figyelte a ze­nés feldolgozás bevezető szo­katlan megoldásait, de az el­ső felvonás végén már együtt volt a nézőtér és a színpad. Ebben kétségtelenül nagy érdeme van a két bé­késcsabai művésznek, de an­nak is, hogy a címszerepet játszó G. D. Vavilov, s a > Cristiant alakító E. V. Ba­kalov és a Roxanét tolmá­csoló T. E. Usztyinova. az egész társulat nagy akarat­erővel oldotta meg a daljá­ték számukra bizonnyal nem mindennapi művészi felada­tait. Victor Máté zenéje is belopózott a színészek leiké­be, különösen a kórus volt meggyőző. Ha a dalbetétek általában nem is váltottak ki átütő sikert, annál inkább a szöveg drámai tolmácsolá­sa. Mindent egybevetve, a penzai társulat bemutató előadása, amelynek kulturá­lis küldöttségünk Vámos Lászlónak, a megyei tanács művelődésügyi osztályveze­tőjének vezetésével részese lehetett, meggyőző volt. Amikor az előadás végén a függöny legördült, vastaps köszönte meg a színészek, a társulat és a két békéscsabai művész együttes produkció­ját, s a közönség távozása után a színpadon tartott rö­vid ünnepségen Jurij Alek- szandrovics Vinogradovnak, a megyei tanács elnökhe­lyettesének a művészek mun­káját értékelő szavai tettek bizonyságot arról, hogy a megyéink közötti kulturális kapcsolatnak ez a formája is gyümölcsöző. Testvérváro­sunk színházszerető közönsé­ge, a tapsokból ítélve, meg­szerette a békéscsabai Cyra- nót, s bizonyosan még sok ezer embernek nyújt majd maradandó élményt a fiatal­ságot, a tiszta szerelmet tol­mácsoló daljáték a penzai Lunacsarszkij Színházban. Az előadást követő, éjsza­kába nyúló beszélgetéskor Csányi Tibor, a békéscsabai Jókai Színház, gazdasági igazgatója mondta, hogy sze­rinte Vámos Lászlónak az a néhány mondata, amely a színpadon tartott rövid érté­keléskor elhangzott, igaz ké­pet nyújtott arról a nehéz alkotó munkáról, amit a csa­bai és a penzai művészek igen rövid idő alatt végeztek el. Számunkra, akik részesei lehettünk a bemutató elő­adásnak, még úgy is, hogy a játék szövegéből csak keve­set értettünk, mégis mara­dandó élményt nyújtott a penzai Cyrano. Megyénk kulturális dele­gációja gyakorlatilag ä szín­házi bemutatóra utazott Pen- zába, de szerencsésen alakult ott-tartózkodásunk, mivel egybeesett a nemzetközi munkásosztály legnagyobb ünnepével, május elsejével. S ha a színházban a művé­szi munkában, az alkotás gyönyörűségének megítélésé­ben volt részünk, a május elsejei ünnepségen a Penza megyei kommunisták, mun­káskollektívák sikereiről, ha­za- és békeszeretetéről győ­ződhettünk meg. Nagy meg­tiszteltetésben volt részünk, mint a testvérterület képvi­selőinek, ugyanis az ünnepi demonstrációt Penza megye és a város vezetőivel együtt, a központi tribünről nézhet­tük végig, ünnepelhettük együtt a proletariátus nagy seregszemléjét. Alkalmunk volt találkozni F. Kulikov elvtárssal, az SZKP Penza megyei bizottságának első titkárával és V. Dorosenko elvtárssal, Penza megye ta­nácsának elnökével. Miköz­ben a több mint kétszázezer penzai dolgozó színpompás, erőt és magabiztosságot nyújtó felvonulásában gyö­nyörködtünk, a megye veze­tőinek arra is volt ideje, hogy szót váltsanak velünk. Miután küldöttségünk veze­tője átadta Békés megye párt- és tanácsi vezetőinek szívélyes jókívánságait, a penzai vezetők érdeklődtek megyénk életéről és megkér­tek bennünket, tolmácsoljuk üdvözletüket a Körösök mentén alkotó, dolgozó kom­munistáknak, munkás és pa­raszt kollektíváknak. A meg­bízatásnak ezúton is eleget teszünk. Botyánszki János Jókai Mór élclapja, az Üs­tökös szerint egy izski pol­gár parlamenti felszólalásá­ban így — sőt, imigyen — szólt hozzá a vadászati tör­vényhez: „Az lelki váda­lomnak óhajtása irányában, azon igénybe kell bele pil­lantanom, hogy az nagy tisz­telendő nemes vitézlő mi- nisteriumnak esztencziába való meghatározása lényegbe iratik, melyből majd kihaj- nallik, hogy az mezőn levő vadacskák letartóztatásában a porcziónak ekzekutióját lejjébőezni gondolván: te­hát szerződésünknek sum­mája első huzassék a világ­ba. (Rövid értelme ez lenne: a vadászat adassék ki árendá- ba, az árendaösszeg terjesz­tessék fel a minisztérium­hoz; az adóból a miniszté­rium annyit el fog enged­ni, amennyit a vadászatból beadtunk.)” Mikszáth Kálmán is eb­ből az időből idézett egy abonyi sérelmi föliratot, ahol a türelméből kifogyott tör­Persze, azért manapság is akadnak szépen kicirkal- mazott rendeletek, körleve­lek. S- a legfőbb veszély sem hárult el még teljesen, az ugyanis, hogy a hivatalos, körülményes stílus behatol, lehatol a köznyelvbe, a min­dennapi nyelvbe, s papiros- zörgésű, rettenetes bürok­ratikus tolvajnyelvet „ered­ményez”. A Magyar Nemzet névte­len glosszaírója szedett ösz- sze egy csokorra valót a rá­dióban. televízióban el­hangzott nyilatkozatokból. Valóságos kórlapja a fon­toskodó, körülményeskedö, hivataloskodó stílusnak. S aztán a köznyilatkozat! „A főzés és varrás terüle­tén is komolyak ismereteink hézagai.” „Másodlagosan ke­zeljük az elfekvő területe­ket.” „Vállalatunk nagyon jól értékelte hetvenkettő év­Tizedik évadját nyitja az idén Eger nyári színháza, az Agria Játékszín. A követke­ző szezonban mutatják be Nagy Ignác Tisztújítás cí­mű vígjátékát a líceum ba­rokk udvarán; a darab ren­dezője Valló Péter, a főbb szerepeket Székhelyi József, Pogány Judit, Szirtes Ági és Koltay Róbert játssza. Az első előadásra július 4-én kerül sor, a színművet ezt követően kilenc alkalommal adják elő. Színházi előadások lesznek a nyáron az egri vár rom­vényhatóság a /.kormány ön­kénye egyensúlyának vas­botja” ellen panaszkodott. Méltán írta azt is nagy stí­lusművészünk: „Tagadha­tatlan, hogy minden nemzet hivatalos nyelvének van­nak sajátságai, Angliában csak úgy, mint a legmível- tebb Franciaországban el­ütő az okmányok irálya az irodalmi termékekétől, de ezen elütő sajátságok legin­kább a terminus techniku­sokra szorítkozván, sehol sem kulminálnak annyira az érthetetlenség szándékos hajhászatában, s sehol sem ellenkeznek úgy az élő nyelvvel, mint nálunk, hol pedig erre a legkevesebb szükség van, mivel maga az irodalmi nyelv sem tér el a népétől, hanem abból me­ríti nemcsak erejét, de szí­nét, üdeségét is.” S hogy azért a fejlődés út­ját is lássuk, s mérni tud­juk, íme egy törvény (ke­reskedelmi törvény) száz év előtti, s új (1959-ből szár­mazó) megfogalmazásban: ben ezt a kérdésesen siker­telen akciót." „Téli viszony­latban hallgatjuk a rádiót.” „Azokat a családokat a távlati majorokba telepítjük le.” „Megkezdjük a tudo­mányos életnek egyik vona­lát hetvenöt esztendőben.” Sokan — úgy látszik — még mindig úgy vélik, hogy a körülményeskedés, agyon- cifrázás az igazi stíluserény. Nem árt hivatalos szövegek fogalmazásakor is mindig szemünk előtt tartani azt, amit nem kisebb stílusmű­vész, mint Petőfi mondott a sallangos, dagályos stílusról szólva: „Föl nem érem ész­szel, hogy vannak a nem­mindennapi emberek közt is olyanok, kik nem tudják, vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és min­denek fölötti szabály, hogy akiben egyszerűség nincs, abban semmi nincs.” Szilágyi Ferenc kertjében is, ahol a dél­utáni órákban játsszák majd Bornemissza Péter Magyar Elektráját; a főbb szerepe­ket Koltay Róbert, Reviczky Gábor, Almási Éva és Fehér Anna alakítja, az előadást ugyancsak Valló Péter, ren­dezi. Az Agria Játékszín prog­ramjában számos zenés mű­sor is szerepel: orgonahang­versenyeket rendeznek, ka­marakórusok, népzenei és néptáncegyüttesek szórakoz­tatják estéről estére a kö­zönséget. 1875: XXXVII tv. 359. §: A vétel megtekintésre vagy pró­bára a vevő akaratától függő azon feltétel alatt köttetik, hogy ez az árut megtekintés, vagy megpróbálás után elfogadja. Kétség esetében e feltétel felfüggesztő hatállyal bír. 1959: IV. tv. 374. §: Ha a dolgot megtekintésre, vagy pró­bára vették, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. Agria Játékszín — tizedszer KÉPERNYŐ Nálunk a Hamlet a komoly műfaj Csárdáskirálynője. Né­hány Shakespeare-tragédia játszása amúgy is operettsiker re­ményével kecsegtet a hazai színpadokon. A Shakespeare-drá- mák feszült, gyakran krimiszerű dramaturgiája, cselekmé­nyessége, végtelen emberismerete, költőisége szépen tagolt felolvasásban sem érdektelen. A sikernek persze más okozói is vannak. Shakespeare művei nagy kihívások. Arra figyel a szakma, azt nem lehet odacsapni. Ott fontosat, aktuálisat kell mondani. A rendező ezért belead apait, anyait. Néha en­nek a mű áldozatul esik. Ép (de még kevésbé ép) elme sem tud kitalálni például olyan Hamletet, amilyen ne lett volna már. Hogy csak a szélsőséges megoldásokból említsek néhá­nyat, volt már Hamlet homoszexuális, szenvedett gyógyítha­tatlan Oidipusz-komplexusban, volt már tényleg őrült, volt már ultrajobbos, éppúgy, mint ultrabalos. Ezek az előadások lehetnek érdekesek, ám ilyenkor nem Shakespeare műve vált ki visszhangot, hanem a hamisítás, és a rendezői „écesz”. A Hamletek és a többi nagy Shakespeare-drámák sikeré­hez nagyban hozzájárult egy-egy közkedvelt színész. Ök va­lódi társművészei a rendezőnek, néha az ő „jó formájuk”, kedveltségük, tehetségük viszi a rendezőt a darab felé. S a nézők sokáig emlékeznek egy-egy Antoniusra, Brutusra, Ró­meóra, Júliára, Lady Macbethre, Learre, Otellóra és Ham- letre. Ez utóbbiban különösen „jól vagyunk eleresztve”. Az elmúlt öt-hat év egyike sem maradt Hamlet nélkül. Namármost, ha ennyire kész hamletológusok vagyunk mi magyarok, akkor miért van szükségünk péntek este 8-kor a televízió egyes csatornáján egy afféle iskolatelevíziós Ham- letre? Mert mit láttunk... Egy jól kiválasztott Hamletet: Gálffi László ízig-vérig korunk embere; örökkamasz teste szinte jelképe kiforratlan forrongó korunknak; hosszú cson­tos végtagjaival kiválóan megfelel korunk férfieszményének, s egyben tükröz minden mai (és divatos) önmarcangoiást és idegességet. Szeme feltűnően okos, szája kihívóan érzéki. S ráadásul jó színész. Amit csinált, szinte alig kifogásolható. Azt tette, amit vártunk tőle. Gálffi inspirálta Esztergályos Károly rendezőt, s élt a bizalommal, eljátszotta a Hamletet, csaknem hibátlanul értelmezve, de nem lett tőle nagyobb színész. Tiszta maradt a szereptől. Nem önnön hibájából. Ami körülötte történt, az szürkére sikerült, otromba hibák­kal tarkítottan. Lehet, hogy a színészek és a rendezők értel­mezése értékesebb volt annál, mint amit a kamera láthatóvá tett. Mindjárt a kezdet: látunk egy kamaradrámányi királyi udvart, arc nélkül. Tíz-tizenkét ember masszaként. Fontos mondatok hangzanak el, és se a királyról, se a királynéról, se a beszéd fogadtatásáról nem tudunk meg semmit. Aztán a Laertest megszólaltató Tóth Tamás nem sok jóval biztat: kis túlzással már ekkor eldőlt, hogy Hamletnek Laertes nem lehet ellenpólusa, holott mennyire az kellene legyen. Benkö Gyula viszont, mint Polonius, kárpótol. Egy semmitmondó mondat, és mégis látható, tapintható egy sors. Igaz egysí- kúbb marad ez a Polonius a megszokottnál, hiányzik veszé­lyessége, szenilitása, locsifecsisége, viszont következetesen épített alakítás, ha a Hamlet „különbnek véltelek” szavai fe­lől közelítem meg őt. Marad hát a kívülálló számára becsü­letben megőszült főhivatalnok, akiről persze tudja a kívül­álló, hogy elkövetett „ezt-azt”, és a jó apa... Maradna! Ha látnánk Laertes arcát a búcsúzáskor. Polonius kioktatja fi­át, a fiú most beszél utoljára apjával, ezalatt egy pillanatig sem „látjuk” gondolatait, érzelmeit. Mikor Laertes visszatér apja halála miatt, királyt gyilkolna. Jó lett volna tudni, ho­gyan váltak el. Csak érdekességként: mikor nem sokkal ké­sőbb Polonius lányát, Opheliát tanítja, miként vegye- Ham­let udvarlását, akkor csak Ophelia arcát látjuk. S ezek a rossz vágások hemzsegnek a filmben. A királyné jelen van, mikor a király Laertest bosszúra serkenti Hamlet ellen, ak­kor miképp létezhet, hogy a királyné arcát nem látjuk, amíg fia bőrére kötnek alkut? Szegény Gertrud amúgy is talaj- vesztett maradt: unatkozó szépasszonynak tűnt leginkább; sem a nők „kapuzárás előtti” kapkodó érzelmi élete, sem az efölötti gyötrődése nem kapott megmutatkozási lehetőséget. Mellesleg unatkozó szépasszonysága sem. A felsorolt hibák mellett megszenvedtük a vontatottság és a szélsőséges helyzetek atmoszférájának maximális hiányát is. S még valamit: a Hamlet politikus darab. A tévéfilm vé­gére odabiggyesztett kiszólás, Fortinbras bejövetele, ad ugyan egy politikai ízt, azonban ez a megoldás elválik az egésztől, s ráadásul zavaros, nem helytálló. Persze csak annak, aki látta még. Mert Hamlet egyik igaz­sága, hogy „nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás te­szi azzá”, azt hiszem, sokak számára úgy vált cselekedetté, hogy nézték egy darabig a filmet,' gondolkodtak, aztán a ké­szülék kapcsolójához nyúltak. Ungar Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Cseppből a tengert. . . III. (ism.) 9.00: A hét zeneműve. 9.30: Fényes Szabolcs művei­ből. 9.44: Nádi hegedű. 10.05: MR 10—14. 10.35: Az Állami Népi Együttes műsorából. 11.28: A podolini kisértet, (rá­diójáték) X/6. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza: Jua­nita csókja. 14.35: Brenta: Hősi lanlár. 14.41: Arcképek az orosz iroda­lomból. II. 15.05: Az MRT szimfonikus ze­nekarának hangversenye. 15.20: Nyilnikék. 16.00: Délutáni Rádiószínház: A feladatot vállalom, (hang- játék) 10.47: Népi zene. 17.05: Bevezetés a filozófiába. 17.35: Berki Géza: Szép masz­kok. 17.45: A Szabó család. 19.15: A Rádiószínház bemutató­ja: Hamlet király, (hang- játék) 20.12: Operafelvételekből. 21.00: Tudomány és gyakorlat. 21.30: Népzenekedvelőknek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Marals: La Follia. 22.50: Társadalmi nyilvánosság. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Cseh fúvószene. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Melódiákoktól. 13.25: Látószög. 13.45: Zenés délután. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Kamaszpanasz. i*l35: Moszkvából érkezett. 19.05: Könnyűzenei újdonságok. 19.25: Veszélyes viszonyok. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Magyar anekdotakincs. 21.02: Helena Vondrackova és Petr Spáleny énekel. 21.30: Híres történetek — nagy egyéniségek. 22.30: Gyöngy Pál szerzeményei­ből. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Kamarazene. 10.13: Szimfonikus zenekari hangverseny. 12.19: A kísértetkastély. (opera) 13.07: XX. századi magyar po­litikusok 13.37: Blüesfelvételekből. 14.00: Világújság. 14.20: Hangszerszólók. 15.05: Operaáriák. 15.31: Orosz kamaramuzsika. 16.45: Labirintus. 17.00: A Capella Savaria együt­tes hangversenye. 18.08: Operaáriák. 18.30: Szerb-horvát nyelvű mű­sor. 19.05: Német nyelvű műsor. 19.35: Üj Mozart-lemezeinkből. 20.32: Dzsesszmuzsika. 21.00: Nagy mesterek kamara­zenéjéből. 22.29: Dylan Thomas versei. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Georg Harrison énekel. 17.15: A Nagykunság is kiállít­ja .. . Szolnok megyei fia­talok a Nyílik a rózsa nó­taversenyben. 17.40: Apró-cseprő közügyek. Szerkesztő riporter: Kar­dos Ernő. 17.55: Könnyűzene vonósokra. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az Asia együttes felvéte­leiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. 10.05: Fényképek a falon, (szov­jet kisfilm) HA. 15.00: Iskolatévé. 15.40: Kirándulók figyelem! 15.55: Deltácska. 16.25:. Mozart. p-dúr diverti- mentó. , 16.40: Tigris, (kalandfilm) iV/l. 17.45: A zongoránál: Körmendi Vilmos. 18.15: „Emberiességgel a béké­ért” ! 18.40: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ün­nepén. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Egy szélhámos karrierje, (lengyel film) VIIA. 21.00: Stúdió ’84. 22.00: Földi paradicsom II/1. 23.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.05: Csak gyerekeknek! 18.30: Kolozsvári vendégünk, (ism.) 19.10: Autó-motorsport. 19.30: Vezényel: Craig Zerbe, (ism.) 21.10: Tv-híradó 2. 21.35: Egy fogadós feljegyzései, (angol film) BUKAREST 15.15: Diákfórum. 15.40: Csehszlovákia 1984. 16.05: Állattenyésztés. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.50: Az RKP megalakulásának évfordulóján. Ünnepi mű­sor. 21.15: A versenyző. Román tv- játék. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Zágráb — művelődési adás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Zágráb — a hős város. 17.45: Kicsiny világ. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Musica di camera — ze­nei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: Belpolitikai adás. 20.55: Magyar rapszódia — já­tékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: A könyv élete. 18.45: Világnézet. 19.00: A karszt — népszerű-tu­dományos sorozat. 19.30: Tv-napló. 20.00: Könnyűzenei adás. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: A dzsessz napjai ’83. SZÍNHÁZ 1984. május 8-án, kedden i5 óra­kor Békéscsabán: BÁSTYASÉTÁNY 77 611. sz. SZMKI ea. 19 órakor Békéscsabán: BASTYASÉTANY 77 Bajor Gizi-bérlet 15 órakor Dombegyházán: FEHÉR SZERECSEN 1984. május 9-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Ludas Matyi-bérlet 19 órakor Békéscsabán: BASTYASÉTANY 77 Móricz-bérlet 20 órakor Orosházán: AZ ÁRNYÉK MOZI Békési Bástya: István, a király. Békéscsabai Szabadság, 10, 6 és 8-kor: A kéjnő Kaliforniába ké­szül, 4-kor: Kisapák és nagy­apák. Békéscsabai Terv, fél 6- kor: Tintin és a cápák tava, fél 8-kor: Zsaru vagy csirkefo­gó. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Gyilkosság a tajgán, fél 8-kor: Biciklitolvajok. Gyulai Petőfi, 3-kor: Hüvelyk Panna, 5 és 7- kor: Eltűntnek nyilvánítva. Orosházi Béke: Gallipoli. Oros­házi Partizán: Kincs, ami nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents