Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
1984, május 31., csütörtök Fotó: Veress Erzsi Gazdaságot és a telekgeren- dási Vörös Csillag Tsz-t. — Miért szüntették meg az építőtábort? A kérdésre Varga Mihály- né, az állami gazdaság szociálpolitikai osztályvezetője válaszol: — Az elmúlt évben gazdaságunk nem termelt, és az idén is csak a háztájiban termel hibrid kukoricát. Hogy miért nem, arra telelni nem tudok, nem vagyok agrárszakember. — Mi lesz a tábor sorsa? — A gyulai Városi Tanáccsal és az idegenforgalmi hivatallal tárgyalt a gazdaság egy kempingről. Néhány szót váltunk még az' építőtáborról, s leszögezi az osztály vezetőnő: „Egy biztos, azzal, hogy a hozzájárulás összegét megemelték, megnövekedtek az üzemeltető gazdaságok költségei. De hangsúlyozom, nálunk az ok egyszerűen az, hogy nem termelünk hibridet." A telekgerendási Vörös Csillag Tsz — több év után — tavaly nem, az idén viszont ismét tervez építőtábort. Boda Mihály termelési elnökhelyettes tömören fogalmaz: — Az új rendelet, ami a táborokról 1983-ban megjelent, nagyon kedvezőtlen helyzetbe hozott bennünket, ezért mondtuk le tavaly a tábort. Helyette megpróbáltunk nyári diákmunkát szervezni, de az iskolai KISZ-bizottságok nem adtak ehhez segítséget. így most újra az építőtábor mellett döntöttünk, hiszen nem nélkülözhetjük a diákok segítségét. No, és azóta módosult is a helyzet a központi költségeknél. A diákok szeretik az épi- tőtáborozást, sőt, meg merem kockáztatni, ha értelmes munkát kapnak, szeretnek dolgozni. Munkájukra szüksége is van a népgazdaságnak éppúgy, mint az ifjúság munkára nevelése szempontjából a társadalomnak. A KISZ, az Állami Ifjúsági Bizottság, és az üzemeltető gazdaságok közös feladata és felelőssége, hogy a mai megváltozott gazdasági helyzetben is megtalálják a mindenki számára megfelelő megoldást építőtáborügyben. Mert ilyen nagy múltú, népszerű mozgalom átmenetileg sem kerülhet nehéz helyzetbe... Tóth Ibolya fl geszti „leg” nagymama Táborozni jó. Sőt, építőtáborozni is jó — tapasztalataim szerint legalábbis ezt vallja a diákok többsége. Nem titok persze, hogy a legnépszerűbbek a Balaton- parti építőtáborok, azzal együtt is, hogy itt a kereset lényegesen kevesebb, mint egy megyei címerezőtáborban, mondjuk Bakuczon. Az sem titok, hogy a korábban központinak, most megyén kívülinek nevezett táborokba nem könnyű bejutni. Sokkal többen jelentkeznek, mint amennyi diákra szükség van. Ráadásul több gazdaság úgy döntött, hogy megszünteti építőtáborát, Lássuk tehát közelebbről a témát, mindenekelőtt a diákok véleményét. o Mifcó Ildikó kétegyházi, Csáki Anikó lökösházi, mindketten másodévesek a békéscsabai közgazdasági szakközépiskolában. Tárnoki Éva mezőgyáni, ő a Rózsa Ferenc Gimnáziumban másodikos. Ildikó a legbeszédesebb : — Tavaly Boglárlellén voltam, cseresznyét szedtünk. Jó kis brigád jött ösz- sze, meg az egész tábor is nagyon jó volt. — Mennyit kerestél? — Mennyit is? Ügy 400 forintot kaptunk kézhez. Rengeteg cseresznye, meggy termett, mpndta is a gazdaság képviselője, hogy nélkülünk nem boldogultak volna. — Mi, kilencen az osztályból Bakuczon voltunk címerezni — így Anikó —, sokat dolgoztunk, de jó volt. Aztán Ildikóékkal vitatkoztunk is, mi azt állítottuk, hogy a bakuczi tábor volt a jobb, ők meg a balatonira esküdtek. Azért sikerült sokukat beszervezni, most az osztályból 17-en megyünk Bakuczra, jön Ildikó is. — Hát igen. Először persze megint Lellére jelentkeztem, de nagyon sokan szerettünk volna odamenni, így hát lemondtam róla, ugyanis a suliból összesen 40-en utazhattak oda. — És nálatok, Éva? — Tavaly nálunk is az osztály zöme Leltére jelentkezett, de mondták, hogy ez sok lesz, így már eleve többen átváltottunk Izsákra. Ügy volt, hogy az idén is odamegyünk, de később kiírták, hogy ott nem lesz tábor, így az NDK-ba jelentkeztünk gyümölcsszedésre. — Az biztos — summázza a dolgot Anikó —, hogy a megyei címerező táborokban több a munka, és hát csak más vidék, a kereset viszont jó, tavaly például 1700—1800 forintot kaptunk, és egyébként is tetszett, sokan voltunk az osztályból, jobban osszebarátkoztunk. megismertük egymást. o Hol, és mennyi Békés megyei diák dolgozhat tehát építőtáborban az idei nyáron? A kérdésre Rácz Sándortól, a megyei KISZ-bi- zottság munkatársától kapunk választ: — Megyén kívüli táborokban 1140, a megyeiekben pedig 1370, összesen tehát 2510 diák építőtáborozását terveztük. Eredetileg ugyanis ennyi volt a táborokat üzemeltető gazdaságok igénye. Igen ám, csakhogy más az előzetes igény, és más a megkötött szerződés, mivel az építőtábort fenntartó gazdaságok minden következmény nélkül módosíthatják a létszámot, mire szerződéskötésre kerül sor. Csakhogy addigra a KISZ-bizottságok már az előzetes igényeknek megfelelően mozgósítják a diákokat. Mielőtt azonban valaki is elmarasztalná a gazdaságokat, tegyük azért azt is hozzá, hogy ők sincsenek könnyű helyzetben, számos, tőlük független ok is közrejátszhat abban, hogy változtatni kényszerülnek. De maradjunk az építőtáboroknál. Böngészem a plakátot, amit a megyei KISZ- bizottság készíttetett, s adott közre az iskolákban. — Izsák kihúzva, Kis- kunlacházára és Boglárlellé- re a tervezett 520 helyett 400-an mehetnek. A plakáton még nem szerepel a bulgáriai táborozás, ahová 60 diákot várnak. S nem szerepel a szarvasi Dózsa Tsz és a gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaság tábora — ők ugyanis később jelentkeztek. A helyzet tehát a következő: míg tavaly 2710 Békés megyei diák dolgozott építőtáborban, ezen a nyáron, a megkötött szerződések szerint 2030, s ebből 400-an megyén kívüli, a többiek pedig, kevés kivétellel, megyei kukoricacímerező táborban. Érdemes azt is megemlíteni, hogy erre az évre lemondta az építőtábort a nagyszénási Október 6. Tsz, már tavaly sem szervezett tábort a Békéscsabai Állami Gazdaság Telekgerendáson — ahová más megyékből érkeztek fiatalok —, lemondta tavaly a telekgerendás) Vörös Csillag Tsz is, az idén viszont ismét üzemeltet építőtábort. A teljes igazsághoz hozzátartozik: a táborokat üzemeltető gazdaságok többségét érzékenyen érintette a központi költségek emelése és egységesítése, vagyis az á tény, hogy a megyén kívüli táboroknál diákonként 300, megyei táborok esetében pedig diákonként 160 forintot kell befizetniük, s ez csak egy része a táboroztatással járó kiadásoknak. Az érem másik oldala: ezt az, összeget részben az Állami Ifjúsági Bizottság, részben a mozgósító megyei KISZ-bi- zottságok kapják. Ebből kell fizetniük a táborok szabadidős-programjának kiadásait. és a nemzetközi kapcsolatokkal járó költségek egy részét. A tábortanácsok döntése alapján vállalt diákonként! 20 forintot pedig az iskolai KlSZ-bizottságok- nak utalják át, s a pénz csak diákcélokra használható fel. Így a tavalyi nyár után csaknem 400 ezer forintot kapott . megye, az iskolák pedig, nyilván a táborozó diákoktól függően, ezertől 55 ezer forintot. o Végül hallgassuk meg a másik fél, az üzemeltető gazdaságok véleményét is. Közülük kettőt kerestünk fel, a Békéscsabai Állami Hirtelenjében „csak" ennyi déd‘ és ükunokát tudtunk összeszedni a nyugdíjasok napján. Ott áll a csoportképen balról Szerb József, a községi tanács elnöke, jobbról Gonda János, a termelőszövetkezet elnöke Nemrégiben ismét megrendezték Geszten a már hagyományosnak számító tsz-nyugdíjasok napját a volt Tisza-kastélyban. Most olyanok ülhettek be a már- ványkandallós terembe, akiknek valamikor errefelé járni sem volt szabad. Ott volt az összejövetelen a tsz- elnökön, Gonda Jánoson kívül Szerb József, a tanácselnök, Forró Ilona, a végrehajtó bizottság titkára, Kiss Lajos, a községi pártszervezet titkára és ott voltak a pedagógusok is, akik nagyon kedves, megható műsort tanítottak be tanítványaikkal. A szép számban megjelent idős embereket Gazdag Emma, a tsz szociális bizottságának elnöke köszöntötte, külön üdvözölve a legidősebb nőt és férfit, özv. Tárnok Jánosáét, aki 90 éves, és Sújtó Jánost, aki „mindössze” 87 éves. Azokról is elismeréssel szólt, akik a tv népszerű Leg ... műsorában is helyet kapnának: özv. Mónus Imrénéről, özv. Kurucsó Istvánnéról és özv. ötvös Sándornéról, a három közül a legfiatalabb 84 életévével, akik egy egész sor rekordot mondhatnak magukénak. Ötvös Sándor- nénak hat gyermekén kívül összesen 101 unokája, dédunokája, ükunokája van! Ezzel talán még a világon sem sokan dicsekedhetnek. Kép, szöveg: Béla Ottó A „leg" nagymama a tsz ajándékával Divat vagy természetes igény? Kempingezők öröme és bánata Ki a szabadba, a természetbe! A mai városi ember életéhez hozzátartozik a kempingezés. Hét végén, hála a szabad szombatnak, elindulnak az autókaravánok, a kerékpáros, a motoros horgászok, hogy legalább két napig távoltartsák magukat a zajtól, a portól, a zsúfoltságtól. Közeleg a szünidő, hátizsákos fiatalok lepik el az utakat, a vasútállomásokat, hogy éjszaka hálózsákban hajthassák álomra a fejüket valamelyik erdószélen. Mindezekből világosan látszik, hogy a turisták mindenképpen magukkal cipelik a civilizáció egy darabkáját, hiszen a kényelemről, a szórakozásról nem mondanak le a természet ötén sem. Erre számítanak a szabadidős termékeket és kempingcikkeket gyártó vállalatok, szövetkezetek. Kínálatuk széles skálán mozog: a hűtőládától az összecsukható bútorokig. Divatos és kifizetődő iparág lett a kempingfelszerelések gyártása Magyarországon is. Persze, még mindig akad egy sor cikk, amit kénytelenek vagyunk importálni. Ezért az öröm mellett olykor bánkódik a vevő, mert nem kapja meg az áhított árut. Aligha érdektelen tehát megnézni: mit kínál a kereskedelem a modern „nomádoknak”? Az Univerzál Kereskedelmi Vállalat minden évben kiállítást, árubemutatót tart a megye városaiban, hogy az érdeklődők megismerhessék a választékot és vásárolhassanak a nekik tetsző felszeretésekből. — Az idén, eddig Békéscsabán és Szarvason volt szabadtéri árubemutató — tájékoztat Viczián Mihály, az Univerzál Áruház játék- és sportosztályának vezetője. — Áz esős idő ellenére a megyeszékhelyen megrendezett kiállítás sikeres volt. Négy nap alatt nagyobb bevételt értünk el, mint máskor egy hónapig. Természetesen csak olyan árukat állítottunk ki, amelyeket az áruházban kapni lehet. Ügy vélem, a 600 ezer forintos forgalom önmagáért beszél. Ebben az évben 40—50 százalékkal nagyobb volt a készletünk, mint tavaly. Féltünk is egy kicsit, hogy a nyakunkon marad egy csomó áru. Szerencsére nem így lett. — Kisebb túrasátrakból viszont hiány van. — Sajnos, ezekből akadozik az ellátás, de a kereslet sem nagy. Jó példa erre, hogy a már említett kiállítás ideje alatt mintegy 60 nagy lakósátrat adtunk el. Érthető, hiszen előtérbe került a családos kempingezés. Hintaágyból sem tudjuk az igényeket kielégíteni, csak 40 százalékban. Pedig 3 és fél ezer forint az ára. — Ügy látszik, hogy a pénz nem számít, csak legyen elegendő áru? — Azt tapasztaljuk: a vásárlók nagy része szívesen költ szabadidős cikkekre, ugyanakkor csak jó minőségű és tetszetős árut hajlandó megvenni. Nagy gond, hogy immár 3 éve csak a sátrat és a csónakot adják OTP-hitelre, a többi, eléggé borsos áru kiegészítő cikkeket készpénzért kell megvásárolni. Ez megterheli a családok pénztárcáját. Aki például víz mellett nyaral, feltétlenül igényt tart egy- kétszemélyes gumimatracra, a sátort be kell rendezni székkel, asztallal. Sok vitára ad okot, hogy az úgynevezett X-lábú széket ritkán lehet kapni, garnitúrában, asztallal együtt viszont 930 forint. Azok sincsenek köny- nyű helyzetben, akik a kertjükbe akarnak berendezéseket vásárolni. Az Arolux er- nyős asztal 4 székkel csaknem 7 ezer forintba kerül, az ugyanilyen, de jóval olcsóbb NDK gyártmányú alkalmatosságból az idén még nem kaptunk. Valóban, ebben a szakmában szűkek a beszerzési lehetőségek. Meglehetősen kevés gazdálkodó szervezet vállalkozik szabadidős termékek előállítására, a meglevők túlnyomó része exportra is termel. A forgalmazó TRIÁL monopolhelyzetben van, a Skála—Coop egyelőre nem jelent konkurenciát. — A baj inkább az, hogy nem folyamatos az ellátás — mondja az osztályvezető. — Jelenleg van szovjet szerszámkészlet sátorveréshez, mindenféle hátizsák, a gyerektől a felnőttig. Hiánycikk viszont az orkános hálózsák, az olcsó teniszcipő, a márkás edzőcipő és melegítő, a női félverseny-kerék- pár, a felfújható csónak. Magyar tréningruhák, Tisza- cipők, tollaslabda- és teniszütők, úszóövek és sapkák állandóan kaphatók. Egy kétszemélyes túrakajak, mini és családi teniszpálya szintén nem hiányzik. A legtöbb bosszúságot az apróságok beszerzése okozza. A hagyományos természetjáráshoz szükséges eszközök választéka hiányos. — Itt is az akadozó ellátás okoz gondot — bizonygatja Kis Antal, a 92. sz. faáru- és háztartási bolt vezetője. — Most nem panaszkodhatunk a kínálatot illetően. A kerti fonott bútorokból van elegendő, a hagyományos fából készült nyugágy sem hiánycikk. Műanyag turistadobozokból, ivó- és evőkészletekből, hűtőládákból kielégítjük az igényeket. Jelenleg van spiritusz- és gázégő, egy-kétli- teres autoszifon, faszenes kempingsütő és különböző vastagságú szivacsból készült matrac. összességében a kép tehát kedvező. Egy kis türelem és spórolás árán hozzájuthatunk a legszükségesebb kempingcikkekhez. Az izgalmak után jöhet a meghitt csend, a nyugalmas pihenés. Messze a várostól, az üzletek forró légkörétől, valahol a természet lágy ölén. (seres! Táborozni jó Epitőtáborozók 1983 nyarán
