Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
1984. május 31., csütörtök o Nem törekszünk látványos dolgokra Látogatóban a csorvási Lenin Isz-ben Régebben több kisebb szövetkezet működött Csorvá- son, ma egy, a 6200 hektáros Lenin Tsz. Kíváncsi voltam; a nagyobb „családban” hogyan élnek, dolgoznak a nők. Kovács R. Jánosné baromfigondozó épp szabadnapos. Ilyenkor intézi bokros teendőit, ami nem kevés idejét veszi igénybe! 1964 óta tagja a vezetőségnek, ő a szociális bizottság elnöke. Rózse — olaj — gáz A XI. pártkongresszus óta életünkben sok minden megváltozott. Többek között itt született meg a határozat arról, hogy a tsz-tagok nyugdíjkorhatára legyen azonos a bérből és fizetésből élőkével. Büszke vagyok, hogy ott lehettem. Féltve őrzöm felszólalásom írásos anyagát és a jegyzőkönyvet. Időnként fellapozom, és elkészítem a magam „mérlegét”. Egy valami nem változott; Csorvá- son ma is becsülik a nőket — vallja Kovácsné. Megtudom, hogy a Lenin Tsz 505 aktív dolgozójából 104 a nő, a 90 küldöttből 18, a választott testületekben 44-en képviselik a gyengébb nemet. — Ez a statisztika — mondja erről Kovács János elnök. — Látványos dolgokra nem törekszünk, általában dolgozó EMBER-ről beszélünk, hiszen közös az örömünk, a bánatunk. Az a mérvadó: ki hogyan áll helyt a közös munkában. Ügy érzem, azzal becsüljük a nőket igazán, ha számukra kényelmesebb, kulturáltabb élet- és munkakörülményeket teremtünk. Ha beállunk mosogatni, vagy porszívózni, az majdnem egyenlő a nullával. — Ez így igaz — veszi át a szót Kovácsné. — A magam munkaterületéről szólok. Csaknem másfél évtizeden át rőzsével fűtöttük a csibeólakat. Télen esőben, sárban, hóviharban mentünk a tüzelőért. A csibék meleg ólban növekedtek, mi pedig lázas betegen láttuk el a tennivalókat. Tíz éve olajtüzelésre rendezkedett be a szövetkezet, most pedig itt a gáz. Ég és föld! össze sem lehet hasonlítani a régi munkával. A bérezés is igazságos. Súlygyarapodás után számfejtik a munkadíjat nőnek, férfinak egyaránt. Érdekelve vagyunk a termelésben, ezért nagyon odafigyelünk. Nemrég kaptunk értesítést arról, hogy az orosházi barnevál körzetében a csibenevelési versenyben III. helyezést értünk el, fejenként 500 forint jutalmat kaptunk. Nagyon jól esett. Segít a cirok — A nők élet- és munkakörülményeinek javítására két fontos dolgot említenék — mondja az elnök. — BeA Dráva mentén megkezdődött a mocsári teknősök „fészkelése”. A nőstények gödröket vájnak a vízparton, és lerakják tojásaikat, majd homokkal gondosan betakarják. Egy-egy teknősfészekbe tucatnyi, pingpong- labdához hasonló alakú és nagyságú tojás kerül. Ezzel azután ki is merül az anyák törődése az ivadékaikkal. Nem maguk keltik ki ugyanis a tojásokat, hanem a napsütötte homokot használják fel természetes keltetőgép gyanánt. Körülbelül száz nap múlva, azaz a nyár utóján bújik élő a kis páncélosok új nemzedéke: az alig három—öt centiméteres, kovezettük a vizet. Sok a fürdőszobás lakás, ahol nemcsak tisztálkodásra, hanem mosásra, és egyéb háziasz- szonyi teendőre hasznosítják a vezetékes vizet. A második lépcső a gáz volt. A szövetkezet 30 millió forintért bevezettette a gázt. Ha már itt a gerincvezeték, könnyen eljut a gáz lakásokba is. Mindjárt az asszonyokon segítünk azzal, hogy nem kell salakolniuk, a szenet behordani, és az ezzel járó piszkot takarítani. Elmondották azt is: jelenleg a legnagyobb gond: az asszonyoknak folyamatos munkalehetőséget biztosítani. A földekről a modern gépek kiszorították a nőket, de nem örökre. — Tavasztól őszig nélkülözhetetlen a munkájuk — magyarázza az elnök. — 25—27-en dolgoznak a növénytermelésben. Részt vesznek a vetőmag-előállításban, dolgoznak a kísérleti telepen, a tanyasi épületek karbantartásban. Az idén tavasszal 20 ezer facsemetét ültettek el. De télen egy-másfél hónapon át nem tudunk számukra megfelelő munkát biztosítani. Ha az idén jó lesz az időjárás, és bejön a cirok, ez a gond is megoldódik. Gyerekekért, idősekért Kovácsnét a szociális bizottság munkájáról faggatom. — Talán azért, mert engem sem kímélt a sors — férjem korán elhalt, egyedül neveltem két lányomat —, átérzem mások búját, baját. A szociális és kulturális célokra fordítható összeg évente 2 millió 300 ezer forint. Ezt nem lehet bővíteni, csak a lehetőségekhez képest igazságosan elosztani. A szövetkezet Harkányban bérel üdülőt, mivel a mezőgazdaságban sok a mozgásszervi megbetegedés. Évente 120-an gyógyulnak itt. Ingyenes az üdülés, sőt, a szövetkezet mikrobusza hozza, viszi az embereket. Tavaly karácsonyra 30 idős embernek adtunk ezer-ezer forint segélyt. Nem postán küldtük ki. magunk vittük. Sírtak a meghatódottságtól. hogy gondolt rájuk a szövetkezet. Segítünk beiskolázáskor, a gyermeküket egyedül nevelő anyák gondjait is egyengetjük. Bárcsak többet tudnánk adni. — Sok a külső igény — veszi át a szót ismét az elnök. — Mi azt szeretnénk, hogy forintjainkból kizárólag a tagság részesüljön. De ha úgy nézem, hogy az óvodát, iskolát, a község szépítését segítjük pénzzel és társadalmi munkával, az is a mi tagjaink élet- és munkakörülményeit javítja. Hiszen a mi gyerekeink járnak óvodába és iskolába Csorváson. Ary Róza romfekete állatkák serege. Az Európa-szerte kihalóban levő és hazánkban is meglehetősen ritka hüllők viszonylag nagy számban maradtak fenn a Dráva mentén. A táplálékban gazdag, háborítatlan mocsarakban sok száz teknős él, egyes helyeken harmincas—negyvenes kolóniákat figyeltek meg. 15—20 centiméter hosszúak, és másfél—két kiló súlyúak. Magyarországon ez az egyetlen páncélos hüllő. Még egy évtizeddel ezelőtt is vadásztak rájuk, és árusították őket, 1974 óta azonban teljes védelmet élveznek. Azóta észrevehetően gyarapszik is a számuk. Dr. Dobrai Lajos A gyomaendrődi Viharsarok Halászati Tsz a közelmúltban elismerő oklevelet kapott múlt évi munkájáért. Az ünnepségre eljöttek a szövetkezet küldöttei és meghívott vendégek is. Tsz- tagokkal és kívülállókkal, partnereikkel beszélgettünk a szövetkezetről. Dr. Dobrai Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztályvezetője hivatalból jól ismeri a gyomaendrődieket és a többi halászati tsz-t, össze tudja őket hasonlítani. — Az ország halászati szövetkezetei közül csak egy kapott Kiváló címet, kettő pedig oklevelet — ez utóbbiak egyike a gyomai tsz. Az igaz, hogy csökkent az itteni szövetkezet eredménye, de a számok nem sokat mondanak. A múlt évi aszály a halászatra is rossz hatással volt. Tudom, hogy sokan szellemeskednek ezen, mondják, a halaknak volt elég vizük. Ez azonban nem így van, az aszály miatt ugyanis csökkent a vizek oxigéntartalma, évek óta nem volt olyan nagy hal- pusztulás, mint tavaly. A piaci viszonyok is kedvezőtlenül érintették a halászokat — mondja a főoszŰj típusú gyermekbútorok készítését kezdték meg az Iskolabútor- és Sportszer- gyár jánosházi gyárában. A gyermekeknek szánt ágy és íróasztal árban nem külön- .bözik a hasonló régi terméktől, mégis mindkettő valamivel többet „tud”. Az íróasztal elődjével szemben nem Kovács József tályvezető —, hiszen meny- nyiségben hasonlóan alakult tavaly az export, mint korábban, de pénzben nem hozta ugyanazt. A gyomaiakat ráadásul terheli a halfeldolgozóra felvett hitel visszafizetése; ez azonban olyan beruházás, ami nagyon kellett, megteremtette a feldolgozás feltételeit. Halastavi gazdálkodásban így is a legjobbak a Békés megyeiek, összességében leginkább az jellemzi őket, hogy jól használják ki az adottságaikat. Ezért is érdemelték meg immár ötödször a minisztérium és a TOT elismerését, ezúttal egy oklevelet. Kovács József, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója, az egyik legjelentősebb partnerüzem vezetője. — Korábban mindenki sajnálta a pénzt egy halfeldolgozóra, de azt mondom, érdemes volt megépíteni, annak ellenére, hogy tavaly veszteségesen zárt az üzem. Azért, mert a halászatnak is akkor van jövője, ha feldolgozott végterméket kínál. Olyan állapotba kell hozni a halat, hogy a fogyasztó megvegye. Most is új termékek gyártására készülünk. Az egyik a pácolt, füstölt hal. Nagyon finom, még az az ágazatvezetőnk is megetkét-, hanem háromfiókos, a legkisebbeknek szánt ágy pedig nem egy, hanem két oldalon zárt, s az oldalának magassága szabályozható. Az idén készülő húszezer gyermekíróasztalnak csaknem a fele, a tervezett 25 ezer ágynak pedig az egyötöde lesz új típusú. Galátb Lajos te, aki korábban nem szerette a halat. Hogy milyen a partneri viszonyunk a halászati tszszel? Olyan, mint más gazdasági egységekkel. Mi az „6 bőrüket akarjuk lenyúzni”, ők a miénket. Ilyen a gazdasági élet! De tréfa nélkül: gyakran találkozunk mi, vezetők, és valóban jó a kapcsolatunk. Azt vallom, jobb az asztalnál vitatkozni, mint utána mondani, hogy baj van . . . ###########< Galáth Lajos halász a közös örömön kívül saját „elismerését” is ünnepli, TOT-kitüntetést kapott. — Tíz éve vagyok a tsz- nél, annak idején nagyon nehéz volt ide bejutni. Most is úgy érzem, nekem teremtették ezt a szakmát. Hogy mennyiben változott a munkám? Nehezebb lett, hiszen nőtt a természetes vizek szennyezettsége. A tavasszal például két alkalommal kapott szennyvizet a Berettyó. Ezt onnan tudom, hogy míg korábban 30—40 mázsát is fogtam azon a szakaszon, a szennyezés után csak 15 mázsát. Ezt mi halászok természetesen anyagilag is megérezzük. A fiatalemberrel ünnepel a felesége. Tőle kérdem, meglepte-e a férje kitüntetése? Megérdemelte, s ez Körülbelül ezer kis vadliba úszkál a Fertő-tavon. A délen telelő nyári ludakból mintegy 500 pár érkezett vissza, és az eddigi megfigyelések szerint jól sikerült a költésük. A természetvédelmi szakemberek bíznak abban, hogy a kislibák nagy Szakálos Anna nem beképzeltség — nyugtat meg, ő is dolgozik Mezőtúron egy vállalatnál, és bizton állíthatja, hogy nemcsak magához, hanem másokhoz képest is szorgalmas ember a férje. Tímár Péterné az Egyetértés Szocialista Brigád vezetője, természetes, hogy elsősorban a brigádról beszél. — Nyolc éve alakult a brigádunk, az adminisztráción dolgozunk. A legfontosabb, hogy a munkánkat határidőre, pontosan teljesítsük, utána jut idő a társadalmi _tevékenységre is. Más brigádokhoz hasonlóan a huszonegy tagú Egyetértés is segít az öregek napközi otthonában, vállalják különböző szövetkezeti rendezvények lebonyolítását, rendbe hozzák a tsz-irat- tárt, az iroda utcai frontjának kertjét. — Nem nagy dolog, amit csinálunk, más is megteszi. Talán nem is érdemes megírni! Most, az ünnepségen 11 ezer 400 forintot kaptunk, együtt költjük el. Valamennyien családosok vagyunk, ha kirándulunk, „visszük” a férjeket, gyerekeket. Nincs igazuk azoknak, akik a brigádmozgalom válságáról beszélnek. Kell a mozgalom, mert jó! Hogy csak egyet említsek, mikor jutottunk volna el egyedül Bécsbe? És együtt oda is elmentünk. Elárulja még, hogy a nőbizottság elnöke és arra kér, együtt fotózzuk le az egész brigádot. Pillanatok alatt összerántja őket, mert most is dolgoznak, ők szolgálják fel az ünnepi ebédet.. . Szakálos Anna elárulja, hogy előző beszélgetőtársunk, Timárné valamivel dicsekedett, hogy Kiváló Munkáért kitüntetést kapott a Mezőgazdasági Minisztériumtól. Majd a saját munkájáról beszél. — A halfeldolgozó vezetője vagyok. Január elsejétől ismét, mert korábban egy évre elmentem a tsz- ből. Azt hittem, máshol jobb lesz, de rájöttem, hogy nem. A műszaki vezetővel ketten vagyunk felsőfokú végzettségűek a feldolgozóban, kellene még egypár. Hogy hogyan látom a jövőnket? A növényevő halnak mindenképp exportra kell menni, ehhez pedig az kell, hogy minél többféle terméket gyártsunk-. Az ezt célzó kísérletek feltétlenül biztatóak. többsége megerősödik és felnő. A gyűrűzés segítségével egyébként sikerült tisztázni azt is, hogy a Fertő-tó mentén költő nyári ludak az elmúlt telet Tunéziában töltötték, onnan tértek visz- sza védett hazai tanyájukra. Fészkelnek a drávai teknősök Halászok és kívülállók Öten egy tsz-röl Az Egyetértés Szocialista Brigád, jobbról az ötödik Timár Péterné Fotó: Fazekas László M. Szabó Zsuzsa Új típusú gyermekbútorok Ezer kis vadliba a Fertő tavon
