Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

1984. május 25., péntek

Jegyzetek a fegyelemről

— Apa, játssz velem! — kérlel a lányom.

— Nem lehet, kicsikém. Holnapra meg kell írnom ezt a cikket.

— Miről szól?

— A fegyelemről —eresztem el magam egy pillanatra. — Csakugyan, a ti osztályotokban milyen a fegyelem?

— Hát, bizony — sóhajt fel —, eléggé fegyelmezetlen osztály vagyunk!

— És hogyan? — kezdek figyelni.

— Hát, ha a tanár késik,

zajongunk, átkiabálunk

egyik padsorból a másikba, mindig bejön valaki, hogy legyünk csöndben.

— És akkor csendben maradtok ?

— Egy darabig. Attól függ, milyen a vigyázó. A múltkor például a ©ál Eszter volt a hetes, neki nagyon jó humora van, le tudja kötni a figyelmünket. Meg még a Hajdú Árpádra hallgatunk. Legtöbbször öt szokták kiállítani.

— És őrá miért hallgattok?

— Azt nem tudom — von vállat kilencéves lányom.

— Vajon miért őt állítják vigyázónak? — firtatom.

Lányom erre sem tud válaszolni. További kérdéseim nyomán a következő kép rajzolódik ki: a kisfiú nem jó tanúié, nem is különösképpen fegyelmezett, sőt meglehetősen fegyelmezetlen, de igen szolgálatkész, és a tanárok megszokták, hogy rá mindig lehet számítani.

# /

Lányom • harmincnyolcad- magával jár a harmadik osztályba. Hogy ez önmagában kerek rémtörténet, arra akkor jöttem rá, amikor egy falusi tanító — akinek ugyancsak harmadikos tanítványai remekül beszélnek, folyékonyan és kifejezően olvasnak — arról panaszkodott, hogy osztálylétszáma az utóbbi esztendőben harminckettőre duzzadt, s ez aggasztó mértékben veszélyezteti oktató- és nevelő- munkájának hatásfokát.

De mivelhogy nem rémtörténeteket szándékoztam írni, ideje rátérnem eredeti mondandómra. Az utóbbi hetekben alkalmam nyílt bepillantani két sajátos tanterv szerint tanuló alsótagozatos osztály munkájába. A Zsolnay-kíséílet néven ismert anyanyelvi nevelési módszert láthattam közelről és belülről néhány harmadikos órán. E módszer igyekszik életszerűbbé tenni a tanulást, játékos munkahely- lyé az iskolát — legalábbis annak alsó osztályait.

Tíz óra előtt léptem be az osztályba, tizenkettő után távoztam onnét. Ez idő alatt nem hallottam hangos szót, nem láttam féktelen mozdulatot. Sem unatkozó arcot, sem feltűnéskeresést, sem figyelmetlenséget, sem szorongó figyelmet. Annál több nagy buzgalommal végzett önálló munkát, és felszabadult légkörű csoportos tevékenységet. Az osztálynak egy közös, tanórán kívüli élményét kellett a gyerekeknek feldolgozniuk. Az egyik csoport a táblára írva foglalta rendszerbe a frissen gyűjtött ismereteket, a másik a helyén fogalmazott, a harmadik pedig a tanítónőt ülte körül, hogy együtt tisztázzanak bizonyos nehezebb fogalmakat. Később dia- és írásvetítővel dolgoztak, mások a kézikönyvtár köteteiből gyűjtöttek adatokat valamilyen feladat megoldásához. Az óraközi szünet is úgy telt el, hogy alig vettem észre: nem jelezte zajongás, rohangálás, lökdösődés. Né- hányan kimentek, volt,, aki a helyén pihent, a többiek valamilyen játékot mutattak be a tanítónőnek, vagy ma- j gánügyeiket mesélték neki. |

Nem mondhatni, hogy ez a módszer kevesebb munkát , ró a gyerekekre a hagyományosnál. A nevelőtől pedig különösen sokat követel: úgy kell megszerveznie óráit, hogy minden tanuló éppen olyan és akkora feladatot kapjon, ami megfelel pilla- l natnyi teljesítőképességének. Így a gyerek soha sem érzi azt, hogy követelnek tőle, hanem azt, hogy megmutatják, mit hogyan kell csinálni. Miért természetes, hogy akarja is, amire tanítják? Alighanem azért, mert ebben a közösségben természetes a munka — akár az egészséges szellemű családokban. Az is igaz: nem harminc fölötti az osztálylét- szám, itt még a nevelő mindenkivel közvetlen kapcsolatot tud tartani.

Hasonló benyomásokat szerezhettem egy másik kísérleti osztályban. Itt a környezetismereteket egyesítik úgy a technika tantárggyal, hogy minden gyerek önállóan dolgozhat minden eszközzel. Olyan másodikos órát láttam, amelyen — a játéküzletekben is kapható — optikai építődoboz elemeiből távcsövet állítottak össze — egyelőre tanári segítséggel Ismétlésképpen aztán ki-ki a saját tempója szerint építhette meg a korábban már „tanult" sztereo dianézőt. Kell-e bizonygatnom, hogy ezen az órán sem történt fegyelmezetlenség.

Tft

Az. lenne példáim tanulsága, hogy a fegyelem az oktatás „infrastruktúrájának" kérdése? Oktalanság lenne napjainkban költség- igényes megoldások mellett kardoskodni. De ugyanekkora hiba volna bármiféle nevelési feladatot a társadal- í mi mozgástól elszigetelten szemlélnünk. Amikor felnőtt- j ként egyre bonyolultabb ; technikai eszközökkel dolgozunk, ugyanakkor egyre-nagyobb szükség van személyes adottságaink kibontakoztatására — s egyre jobban fölismerjük, hogy ennek alapfeltétele — érdeklődésünk és érdekeltségünk figyelembevétele —, akkor e természetes mozgatóerőket nem szabad figyelmen kívül hagynunk nevelési gondjainkon való töprengéseinkben sem. A fent említett példák azt a gondolatot sugallják, hogy a fegyelem nem negatív, hanem pozitív fogalom: nem visszafogottságot, önmérsékletet jelent elsősorban, hanem éppenséggel fokozott aktivitást, célratörő erőösszpontosítást valamilyen értelmes tevékenységben.

Természetesen minden embercsoportban — a gyerekek között is — lehetnek olyan sérült személyiségek, akik az értelmes célok felismeréséig sem jutnak el. Az ő dolguk részben orvosi kérdés, másrészt azonban nagyobb beilleszkedési esélyt nyújtsanak számukra a játékosan „felnőttes” munkaformák, mint a gyerekesen (vagy éppen felnőttesen) „iskolásak”. Ismerünk már néhány eredményes kísérletet, de állandóan keresnünk, alakítgatnunk kell a célravezető módszereket.

Trencsényi Imre

I ;

Egy erős asszony Bucsáról

Mérges csaholással szalad elébünk egy apró fekete kutya. Gazdája, Baláti Istvánná, Sárika a kertben üldögélve lapozza az újságot, éppen azt böngészi, melyik tsz lett kiváló a megyében.

— Mész hátra azonnal! — parancsol a túlbuzgó ebre, s kitárja előttünk a kiskaput. — Tessék befáradni, majd bent elmondják, amiért jöttek. — Nagyot nevet szándékunkon a bucsai asz- szony: — Rólam írni? Minek az!

De már meséli is a múltat, hiszen annyi esemény, munka, történet, vidámság és szomorúság torlódott ösz- sze az életében, hogy három másik emberé is kitelne belőle.

— Bucsai születésű vagyok — mondja. — Itt éltünk a hat testvéremmel, én voltam az ötödik gyerek. Az olyan a családban, mint az ötödik kerék. Paraszti munkához szoktam, szerettem is. Zavargós volt az életem, nemcsak a történelem körülöttünk. A tanácshoz kerültem községi agro- nómusnak, közben meg haszonbéres földön dolgoztunk. A két bátyám nagyvárosban tanult, ők hozták, vitték a hírt a változásokról. Jött a kollektivizálás Kit könnyen, kit nehezen, de a falu 97,5 százalékát behoztuk a csoportba. Az én munkaköröm viszont megszűnt. Beléptem apóm utón a tsz-be, 1962. májusában. Megvolt már a két gyerekem is. Az ambícióm hajtott a munkára, a tanulásra. A mezőgazdasági technikumot végeztem Karcagon. Amikor a legjobban vizsgáztam, akkor váltottak le a brigádvezetésből. Nem furcsa az élet? Fél év múlva főagro- nómusnak választottak. Nagy munka volt az, 1300 holdon gazdálkodni, és mindenben elöl járni. Az itteni férfiak velem nőttek fel, elfogadtak vezetőnek. Akkoriban főleg terményt osztottunk, pénzt keveset. Emlékszem, mindenbe belevágtunk, sokféle növényt akartunk termelni, és állatokat tartottunk. Az emberek ha keresni akartak, szó szerint, éjjel-nappal dolgoztak. Eljött a három környékbeli tsz egyesítésének ideje. 1966-tól azon a nagy földön lettem beosztott agronómus. Később dolgoztam a kertészetben, a növényvédelemnél, az öntözésnél. Mi már a kis tsz-ben bevezettük a repülőgépes műtrágyázást, a talajjavítást. Ügy ismertem a területet, mint a tenyeremet. Egy példa: ha délben ösz- szeült tanácskozni a vezérkar, mondja az elnök: „Ki

tudja, merre maradt gép a határban?” „Sárika néni megmutatja — mondta valaki —, fejében van a térkép. tartsatok vele."

Mesél, mesél. Milyen köny- nyű ma már ezeket a dolgokat elmondani, átélni nehezebb volt. Bírta erővel, derűvel. Most is könnyen bukik elő a nevetése.

— Ide hallgasson, amikor a faluban a vizet szerveztük.

az is közös munka volt. Egy párttag, egy tanácstag végigjárta az utcát, agitálta az embereket, lépjenek a víztársulásba. Sikerült megindítani az egy nap az óvodáért, az iskoláért mozgalmat. Nem respektáltam én senki kifogását, keményen elmagyaráztam, akinek kellett: „A

te gyereked is odajár, vagy fog járni!” Közben voltam a tsz-ben üzemgazdász, személyzetis, a munkatársakkal sokat vitatkoztunk, győzködtük egymást, jólesett a munka. Négy éve, hogy újra rávettek, üljek megint a motorra, menjek ki a területre. Hamar megbántam, majd’ 13 év# után, nem is 20 évesen, vízben, sárban ténykedni nehéz. Visszaszoktam. Mondták is: „Sárinak köny- nyű, ismeri a mezőgazdaságot, mert belenőtt”. Igaz. hogy akkor is, most is a nőknek mindig újra és újra bizonyítani kell; számíthatnak rájuk. Nem csoda, ha a magunkfajta gyakran kerül válaszút elé, vagy a szakma. vagy a család.

Büszkélkedik a négy unokájával. Lánya Karcagon, fia Orosházán dolgozik, megállják a helyüket ők is. Mondja, amikor itt vannak a gyerekek, járják a falut, mennyit lelkendeznek, ha tehenet, lovat látnak. Volt idő, amikor bizony azt hitték, zacskóból jön a tej.

— Azt azért nem hagyom, hogy a gyerekek elfelejtsék a falusi életet. Voltak emberek, akik azt vallották régebben, hogy a paraszti munkához nem keli ész. Azóta rájöttek, nem elég az elméleti tudás, össze kell azt házasítani a tapasztalással.

Sárika néni januártól nyugdíjas. Nehezen zökken az itthoni munkába Köny- nyen előveszi a motort, járja a határt, bekukkant az állatgondozókhoz, még bedolgozik a tsz-be is. „Hiányoznak a mozgalmas dolgok” — mondja. Hosszú ideig volt járási tanácstag, a megyei tanácsnak továbbra is aktív tagja. Sokan nem felejtik, hogy a nevéhez fűződik a bucsai fogorvosi rendelés léte. „Sose tűztem ki irreális célt magam elé, s hogy amit akarok, elérjem, azért nem sajnálom az erőmet.”

Bede Zsoka

Virágos, tiszta erkélyek Békéscsabáé

Kik üdülnek kedvezményesen?

A békéscsabai Városi Tanács munkatársai, a társadalmi munkák szervezői évek óta törekednek arra, hogy tisztább, szebb, virágosabb legyen a megyeszékhely. Az iskolák és óvodák környezetrendezése jó úton halad, ami a lakóterületekről egyértelműen még nem mondható el. Nyilvánvaló, hogy az itt élők összefogására és aktivitására is szükség lenne, hogy megszépüljenek a parkok, utcák, lakótelepek.

A városi tanács terv- és munkaügyi osztálya május végén, június elején meghirdeti és szervezi a tiszta virágos erkély mozgalmat. EnA hamarosan megkezdődő nyári csúcsforgalom lesz az igazi erőpróbája a tavaly ősszel üzembe helyezett siófoki központi forgalomellenőrző berendezésnek. A vasúti szakemberek arra számítanak, hogy a forgalmas délbalatoni szakaszon a korábbinál kevesebb vonat fog késéssel célba érni, s a késések időtartama is csökken.

A számítógéppel vezérelt berendezést a MÁV megbízása alapján a Ganz Villamossági Művek fejlesztette ki másfél év alatt. A már meglévő „GVM 85” típusú mikroprocesszort tették alkalmassá a speciális vasúti feladatok ellátására. A teljes rendszer tízmillió forintba került. A berendezés folyamatosan nyilvántartja a Fonyód és Szabadbattyán közötti vasútvonal, illetve az ezen a szakaszon lévő 15 vasútállomás valamennyi fontos adatát, így például a jelzők, vágányok, a váltók állapotát. A siófoki központban három színes képernyőn

nek érdekében több mint ezer darab műanyag virágtartó ládát szereztek be, a palántákat pedig a kertészeti vállalattól vásárolják. A ládák tartópántját a 611. sz. Szakmunkásképző Iskola diákjai társadalmi munkában készítették el. A tanács a lakóbizottságok segítségével juttatja el a ládákat és a palántákat a lakóknak, a gondozás azonban az ő feladatuk lesz. Ezúttal az anyagi keretek szűkös lehetőségei miatt csak a fő közlekedési utak mentén, például a Tanácsköztársaság úton, a Len- csési úton lakók erkélyeire jut a virágból.

lehet nyomon követni a vonatforgalom , pillanatnyi helyzetét. A berendezés

messzemenően szolgálja a forgalom biztonságát és

gyorsaságát, ugyanis a forgalmi szolgálattevő minden adatot megkap az optimális döntés meghozatalához. Ennek különösen a nyári csúcs- forgalomban van jelentősége, amikor két-három percenként haladnak el a vonatok az egyvágányú pályán.

A tervek szerint a későbbiekben továbbfejlesztik a rendszert. Kiegészítik vonatok számát is jelző berendezéssel, s alkalmassá teszik arra, hogy javaslatokat „adjon” a forgalmi szolgálattevőnek. Azt is tervezik, hogy a vasúthálózatot másutt is ellátják mikroelektronikai berendezéssel — elsőként Hatvan és Mezőzombor, illetve Felsőzsolca és Hidasnémeti között telepítenek hasonló rendszert. Az elképzelések szerint 1990-ig behálózzák az országot a forgalomellenőrző számítógépek.

Még mindig gyakran előfordul, hogy az igénylők egy része a kedvezményes üdülési kérelmeket a SZOT-ba, még többször az ágazatiiparági szakszervezeti központok valamelyikébe címezi. Ezek szerint sokan nem tudják, hogy a beutaltak kiválasztása mindig a munkahelyeken, a mintegy 8 ezer alapszervezetben dől el. De az is lehet, hogy a levélírók

— habár kérelmeikben erről csak ritkán tesznek említést

— megkérdőjelezik a saját szakszervezeti bizottságuk jegyosztásának igazságosságát. Valóban, a kevesebb is több, ha az arra érdemesek kapják az üdülési jegyeket. Lényeges volt és marad továbbra is, hogy a szakszervezeti központoktól az alapszervezetekig érvényesüljön az igazságos, demokratikus beutaló jegy-elosztás.

Az üdülőjegyek odaítélésekor figyelembe kell venni a munkavégzés minőségét, a, szociális helyzetet és az egészségi állapotot. Ez utóbbit különösen indokolja, hogy idén már minden harmadik felnőtt SZOT-beutaló gyógyüdülőbe és szanatóriumba ér-- vényes.

Nézzük meg, hogy az említett elvek a gyakorlatban hogyan érvényesülnek. A beutalók idei igénybevételéről részadatokat lehetne ismertetni, mivel az üdülési főszezon még csak most kezdődik.

Így az idei esztendő elemzésével nem foglalkozhatunk. Rendelkezésre áll viszont a SZOT-beutalókat igénybe vevők tavalyi, szakmánkénti statisztikája.

Az összesített adatok azt igazolják, hogy a tíz ipari szakszervezetnél minden öt beutalóból négyet munkások, műszakiak, nyugdíjasok kaptak. E három kategória aránya az átlagnál is nagyobb, kedvezőbb, a döntően női munkaerőket foglalkoztató iparágakban, továbbá a

bányászatban, a vegyiparban és a vasas szakmában.

A nyugdíjasok beutalási arányának a többi ágazati- iparági szakszervezetre kiterjedő elemzése alkalmat ad egy tévhit eloszlatására. A különböző fórumokon esetenként ugyanis azt hallani, hogy a nyugdíjasok beutalására a szakszervezeti szervek nem fordítanak megfelelő gondot. A számok másról tanúskodnak. A szakszervezeti tagságnak mintegy 13 százaléka nyugdíjas, de már 1982-ben is a SZOT-be- utalóknak a 16 százalékát kapták nyugdíjasok.

Tavalyi beutalási arányuk tovább javult, elérte a 18 százalékot. Vagyis csaknem minden ötödik beutaló nekik jutott.

Az elmúlt két esztendő statisztikája igazolja, hogy a szakszervezeti tagságukat megtartott nyugdíjasok, ha igényelnek kedvezményes beutalót, azt előbb-utóbb meg is kapják.Az persze lehetséges, hogy nem oda és arra az időpontra jut nekik, ahol és amikor szeretnének üdülni, de ez az aktív dolgozóknál is így van. Nyugdíjasok csak a főszezoní családos' üdülésben nem részesülhetnek. Ennek oka, hogy a főidény rövidsége miatt ilyenkor az aktív dolgozók igényét is csak részben lehet kielégíteni. A korábbi, merevebb előírás azonban e területen is változott. '

Az idei évtől kezdve az új üdülési szabályzat lehetőséget nyújt arra, hogy az egyik szülő akadályoztatása esetén, helyette a nagyszülő is elutazhat a családos beutalóval. De mindkét nagyszülő a kisunokával sem üdülhet a főszezonban. A másik kedvező változás, hogy a SZOT- üdülőszanatóriumokra a folyó évben már nem érvényes a kétévenkénti főidény-kor- látozás, és ezekben az intézményekben a szakszervezeti tag nyugdíjasok is beutalhatok.

B. Zs.

Gyorsabb, biztonságosabb közlekedés a Balaton déli partién