Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-25 / 121. szám
1984. május 25., péntek Serleg a tehenészeknek Hidasháton nincs titka a sikernek Szabó János mondja az elletőben : — Nézze, a pénz az tényleg nem mindegy, de ha valaki nem szereti, amit csinál, előbb-utóbb megszökik, akármennyit fizetnek neki. Mutatja a teljesítményelszámoló lapjait. Büszke rájuk. Magyarázza, hogy menynyi minden áll az elletősön. Reggel ő az első, aki körbejárja az istállót, ellenőrzi a „mindenórás” teheneket, ellátja őket, takarít utánuk. Érdeke is mindez, mert az ellések meg a bocik száma szaporítják a keresetét, de hozzá is nőtt ez a munka az évek során, hiszen másfél évtizede is elmúlt már, hogy először ült fejőszékbe. Naposborjak a szabadban Hagymást Ferenc, a Hidasháti Állami Gazdaság fejőmestere szintén kézifejőként kezdte, akárcsak munkatársa, az elletős Szabó János. Azokat az időket a mostanival össze se lehet hasonlítani. Több, mint ezer tehén egy telepen, ez nekünk nagyon új volt, és tartottunk is a sok jószágtól. — Tessék csak elképzelni, hogy én kézi fejőként 18 tehenet fejtem meg egy nap. a kezeim teljesen kikészültek. Először forró, aztán meg hideg vízbe kellett mártanom a fél karomat, csak úgy bírtam. Most meg százon felül számíthatunk egy fejőre. Ezt már Kovács Lásztóné műszakvezető meséli a gazdaság békési telepének tejházában. ő már húsz éve tehenész, és az árvíz után lett itt műszakvezető. hadd erősödjenek. De az újítás bevezetését bizony nagyon elleneztük. Az igazgatónknak kellett kijönnie és ránk ijesztenie. Azt mondta: ha 24 órán belül nem telepítjük ki a borjúkat, mehetünk a telepről. Erre azt mondtuk, inkább a borjak hulljanak el akkor! Hát ők sem hullottak el, mi is ma-. radtunk Boci nélkül tej sincs Mindenki persze nem marad meg itt sem. Akit csak a magas kereseti lehetőség és a könnyű munka reménye csábít, az hamar odébbáll, mert az utóbbival itt nemigen szolgálhatnak. Erről a „fregoli embernek”, Kovács Lászlónak megvan a maga véleménye. — Most az inszem inátor munkáját segítem, ivarzás- megfigyelő vagyok, ennek a munkának is megvan a maga nehézsége. Nehogy azt higgye bárki, hogy azelőtt nem dolgoztak meg a pénzükért a tehéntartók. Ez az amerikai tehén is csak azért ad több tejet, mert jobban gondozzák. A magyar tarka is tejelt bőven, ha bőven etették, és rendesen válogatták továbbtenyésztésre! Ardeleán László, a gazdaság inszeminátora mindehhez azt teszi hozzá: minden úgy igaz, ahogy a többiek mondják, de ő mégis azt emeli ki, hogy a siker csak csapatmunka eredménye lehet. Ebbe természetesen bele kell érteni azt is, hogy mindenkinek komolyan kell vennie a másik munkáját is, el kell ismernie annak fontosságát is. — Lehet az inszeminátort tréfából nyakkendős bikának nevezni, de tudni kell azt is, hogy boci nélkül nincs tej! De azt is, hogy ha a kollégák nem segítenek, ha nem jó a tenyésztőkkel a kapcsolat, a mesterséges megtermékenyítő az elérhető ered- ' ménynek csak a töredékét tudja produkálni. Dr. Ttári György, a telep fiatal állatorvosa ugyanúgy látja. — Igaz, hogy a mi fizetésünk is a telep eredményeinek függvényében nő, vagy csökken, de a tejtermelés az csak egy dolog. Nekünk arra is fel kell készülnünk, hogy tenyészborjakat exportálhassunk. Ehhez gürnő- kórtól, brucellától és leukémiától egyaránt mentes állományt kell kialakítanunk. Ha itt az állatorvosok nem a feladatot látnák, a „doktor urat” játszanék s nem az együttes munkát erősítenék, aligha juthatnánk célhoz. ü tehéntartás nyereséges Kozsuch János kerületvezető szerint a békési telep megépítése minden szempontból „igazolható” beruházás volt. Megfelelő nagyságú legelő kapcsolódik a telephez, így megoldható az állatok tartása természetes körülmények között, aminek nem kis szerepe van az átlagon felüli eredményekben. Békés város közelsége adja a megoldást a munkaerőgondokra. Részben legalábbis, mert a megfelelő szaktudás egy-egy területen azért még hiányzik, főleg a középvezetők körében, főiskolát, egyetemet végzett szakember ugyanis már tíznél több dolgozik a kerületben. Szántó is van elegendő a telep körül, így a takarmányt nagyobb részt maguk termeszthetik meg, míg a hiányzót a többi önelszámoló kerülettől vásárolják. A természeti, tárgyi, s a személyi feltételek tehát egyaránt adottak, ezek a tényezők azonban másutt is együtt állnak, a pálmát mégis a hidashátiak vitték el. Miért? — A legkorszerűbb körülmények sem érnek semmit, ha nincs hozzá egy kedvező légkörben dolgozó, produkálni akaró, tehetséges kollektíva — ez a főállattenyésztő Szűcs Attila meggyőződése és e nézetet Kovács János igazgatóhelyettes is osztja. — Az árvíz utáni újratelepítés során, meg a termelés rohamos növekedése miatt új meg új technológiai megoldásokat kellett ezen a telepen kiagyalni és bevezetni. Ha ehhez nincs meg a megfelelő hangulat, ha az itt dolgozók, akik már túlnyomó részt fiatalok, nem csinálnak mindenből presztízs- kérdést, ha csak keresetszerzési lehetőségnek tekintik az állásukat, nem beszélhetnénk ma több, mint hat és fél ezer liter tejről tehenenként, méghozzá 1400 tejelő állat átlagában, a tíz évvel ezelőtti 4 ezer literhez képest. S ami legalább ilyen fontos: a Hidasháti Állami Gazdaság minden egyes tehene 1983-ban az 1981-es 15 ezer 800 forinttal szemben 19 ezer forinttal növelte az üzemi eredményt! Egyszerűen azzal, hogy ki-ki igyekezett a legtöbbet tenni abban, amit rábíztak. Titkok után tehát seki ne kutasson Hidasháton ! Köváry E. Péter — Azt az árvizet nem lehet feledni, ahogy itt kinézett minden, azon csak sírni lehetett — emlékszik vissza, azután kellemesebb dolgokról beszél. — Én vettem át a győztesnek járó serleget az igazgatónkkal Budapesten, az országos tejverseny díjkiosztó ünnepségén. — És megitták már az áldomást a serlegből? — Az még hátra van, még nem sikerült a napjában megegyeznünk, csak abban, hogy most kivételesen nem tejjel töltjük meg a kupát — válaszolja mosolyogva. A tejházhoz vezető út mellett, nagyobb szabad területen ketreccel körülvett kis bódék előtt„naposborjak” sütkéreznek. Kiderül, hogy ennek is története van, amit a telepvezetőtől, Budai Sándortól tudok meg. — Ma már az itt mindenkinek természetes, hogy az újszülött bocikat kitesszük azonnal a szabad ég alá. Elsők a megyében, elsők az országban Fotó: Fazekas László Élelmiszertudományi tanácskozás az ükadémián Csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián megkezdte munkáját az V. élelmiszertudományi konferencia. A kétnapos tanácskozáson a mikroorganizmusok élelmiszeripari jelentőségét, a technológiai fejlesztésben betöltött szerepét elemzik a kutatók. A Magyar Tudományos Akadémia, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület által szervezett tanácskozáson 50 előadásban ismertetik a szakemberek az e téren elért legújabb eredményeiket. A konferencia munkáját Tóth Zsiga István, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület titkára az MTI munkatársának elmondta: a tudósok figyelme világszerte — így nálunk is — mindinkább a biotechnika felé fordul, mert a tudományág ugyanis még igen sok kihasználatlan lehetőséget kínál az agrárgazdaság technológiai színvonalának emeléséhez. A biotechnikában fontos szerepük van a mikroorganizmusoknak, amelyek kiváltképp az élelmiszeriparban tehetnek jó szolgálatot. „Munkába fogásukkal” nemcsak a minőséget javíthatják, hanem a termelést is fokozhatják, méghozzá jelentősebb beruházások nélkül. A tanácskozáson ezeket a lehetőségeket igyekeznek feltárni, elsősorban a hús-, a tej- és a konzervipar területén. Több húsipari vállalat például máris új mikroorganizmus-törzseket használ fel a technológiai folyamatok gyorsítására. Ennek eredményeként kevesebb idő kell a kolbász érleléséhez, ami 20—25 százalékos kapacitásbővítést eredményezhet. Ilyen technológiát vezettek be a többi között a Szolnoki Húsipari Vállalatnál. A mikroorganizmusok azonban nemcsak hasznot hajthatnak, hanem károkat is okozhatnak — például tárolási veszteségeket, az áru gyors romlását —, mivel részt vesznek a nyersanyagok lebontásában. Külön tudományág foglalkozik e lebontási folyamat meggátlá- sával. A konzerviparban már nálunk is alkalmazzák az úgynevezett aszeptikus technológiát; lényegében steril körülmények között — a károsító mikroorganizmusok kiiktatásával — zárt rendszerben dolgozzák fel a nyersanyagot. A békéscsabai és a Nyíregyházi Konzervgyárban ilyen technológiával állítják elő a többi között a dzsemeket, ivóleveket. Ezáltal a késztermék megőrzi eredeti biológiai értékét, s magasabb áron adható el a külpiacon. A tejipar elektromos sterilizátor üzembe állításával hamarosan nagyobb arányban gyártja a féltartós tejet. Jelenleg a tej gyors romlása miatt jelentős veszteség éri az ipart. Ennek legalábbis egy részét elkerülhetik a sterilizáló berendezés alkalmazásával: elpusztíthatják a romlást okozó mikroorganizmusokat. A tanácskozás választ ad a szakembereknek a mikroorganizmusok alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati kérdésekre, és a kutatások gyorsításának lehetőségeire. Talajnedvesség-mérés izotópos és elektromos érzékelővel Izotópos és elektromos érzékelővel vizsgálják a tiszaföld- vári Mezővíz Mezőgazdasági, Vízgazdálkodási és Meliorációs Társaság szakemberei, mennyit ér az idén a májusi eső, menynyire pótolja a földek tetemes nedvességhiányát. A Magyar Tudományos Akadémia Izotópintézete által készített mérőműszereket ezenkívül Borsod, Sza- bolcs-Szatmár és Csongrád megye határában is kipróbálják. A szonda több mint 1 méter mély- j ségig regisztrálja a talaj nedvességtartalmát. A két különböző típusú mérőberendezéssel párhuzamosan végzett vizsgálatok szerint a Szolnok megye határában eddig lehullott 40—70 milliméter eső már átáztatta a talaj felső 30—40 centiméteres rétegét, így most már elegendő nedvességet kap, és erőteljesen növekszik a gabona, a cukorrépa, a napraforgó, a kukorica és az ösz- szes kertészeti növény. A gyökerek által elért 100—140 centi- méteres mélységben azonban továbbra is nedvességhiányt regisztrálnak a műszerek, jelezvén, hogy változatlanul szükség van az öntözésre. Megyénk a BNV-n Megyénk beruházási javakat gyártó vállalatai, szövetkezetei az idén is bemutatták új termékeiket a BNV-n. Azoknak a gyáraknak, gyáregységeknek is több produktuma szerepelt a vásáron, melyek székhelye Budapesten van Ilyen a Magyar Optikai Művek battonyai gyáregysége is. ahol több alkatrész készöl a hajlékony mágneslemezes tárolókhoz és a különféle geodéziai műszerekhez Az ÉVIG mczőkovácsházi gyáregységében készültek a képen látható motorok tekercsei A HTV az új típusú központé antennaerősítőket és a mű holdas tévéadás vevőrendszerét mutatta be Működés közben láthatták az érdeklődők az orosházi Alföldi Kőolajipari Gépgyár polietiléncső-hegesztő készülékét Fotó: Lóayal László
