Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

1984. május 20., vasárnap

gm BÉK|S MEGyEI

U MOuitilcj újra

Pusztaföldváron

A főutcát itt Rákóczi útnak hívják, és 5 kilométer hosszú. Szép, szeles utca, sok zölddel, virággal. Pusztaföldvár Orosháza városkörnyéki községe, kulturált kis fain, 2200—2300 lakossal.

Sajátos szerkezetű ez a település; az úgynevezett Öregfalut és Újfalut a Rákóczi út és annak két oldalán a nemrég épült új házsor köti össze. A közintézmények zömmel a főutcán kaptak helyet. Itt áll a pártház is, ahol Németh Antal községi párttitkárral és Vári József tanácselnökkel arról beszélgetünk, miből és hogyan élnek a földváriak.

!Nos, a munkavállalók 60 százaléka eljár dolgozni, elsősorban a közeli Orosházára, a többiek pedig a jó hírű helyi Le- nin Tsz-ben keresik a kenyerüket. S ne feledkezzünk meg a háztájiról; a legtöbben, még az eljárók is jószágot tartanak, s megtermelik a kertben a konyhára valót. A falu vezetői most tárgyalnak az orosházi háziipari szövetkezettel, amely műhelyt szeretne létesíteni a faluban a lányoknak, asszonyoknak.

A községben sok új ház épül, mostanában ugyanis nagy a letelepedési kedv, nem csökken a lélekszám, sőt a környékről is többen ideköltöztek. Az elmúlt 10 évben számottevően gyarapodott a falu, elkészült a kultúrház, benne könyvtárral, tornaterem épült, új ABC, a közelmúltban új postahivatal, takarmány-, tápbolt, s most épül a négytantermes iskola. Hamarosan megvalósul a gázprogram is, egyetlen engedélyre várnak, és kezdődhet a nagy munka, amelyhez nem kis segítséget ad a Lenin Tsz.

S hogy miként telik egy nap, hogyan élnek az emberek ebben a faluban? Nos, tartsanak velünk, hadd lássuk, mi újság Pusztaföldváron?

Zsúfolt a rendelő

Az egészségház előtt sorakoznak a kerékpárok. Az udvaron várakozó betegek beszélgetnek, a váróban is minden hely foglalt. A rendelési idő reggel 8-tól 11 óráig tart. Itt azonban arról szó sem lehet, hogy e szerint zárja be az ajtót dr. Horváth István körzeti orvos.

— Volt már valaha üres ez a váróterem? — kérdezzük.

— Legfeljebb késő délután — válaszol Mátó József - né körzeti nővér. — Most 11 óra van és már 53 embert vizsgált meg az orvosunk, s majd’ ugyanennyien vannak odakint.

— Addig rendelünk, amíg beteg van — mondja az orvos. — Legtöbbször délután

2-ig. Ezután járom végig a gondozottjaimat, sorraveszem a kihívásokat. Türelemmel kell lennünk, hiszen tudjuk, sok a beteg.

Az udvaron bizony nyugtalanul toporognak a férfiak: — hogy maguk is pont

most tudtak jönni — mondják nevetve, de azért kiérző- dik belőle az őszinteség. Egyiküknek a lábát műtötték, felülvizsgálatra jött. A másiknak a dereka fáj, a harmadik a vérnyomására panaszkodik. Fiatalok még a betegeskedéshez, de mint mondják, errefelé megállás nélkül dolgoznak az emberek. Nem csoda, ha egy-két „alkatrész” idő előtt elkopik.

Közben azért halad a sor odabenn. Először a kisgyerekeseket szólítják, majd jöhetnek a többiek. A várakozókkal beszélgetve megtudom, hogy elégedettek az egészségügyi ellátással. Hetenként kétszer Gerendásról jár ide a fogorvos. Kar- doskúttal közösen oldották meg a hétvégi ügyeletet. Az egészségügyiek várják az orosházi központi ügyelet megszervezését.. Ha hirtelen betegszik meg valaki, a két falu közötti út hosszúnak tűnik, akár a beteget viszik, akár az orvos jön.

„Itt az ebéd!”

Furcsa külsejű, egyszemélyes kis teherautó közeledik zötyögve az úton. A zöld színű vezetőfülkében fütyö- résző fiatalember kormányoz. Bekanyarodik az ÁFÉSZ-ét- terem kapuján.

— Csókolom — kiált be a konyhaajtón —. mi lesz ma az ebéd ?

— Felesborsóleves és marhapörkölt főtt tésztával — válaszol Zalai Ferencné, konyhavezető. Többen is segítenek. emelik, viszik az ételhordókat, rakják az autóra. Indulhat a szállítmány Újfaluba.

A sofőr, Jankó Antal, mielőtt begyújtja a motort, jókedvűen meséli: — egy éve. hogy a tanács, az iskola, az ÁFÉSZ összefogott és kiöt- lötték ezt az okos szolgáltatást. Az idős emberek ezentúl az újfalui részen is olcsón, 16,50-ért juthatnak ebédhez. Az iparcikkbolt dőlFaliórára súlynak?

Gyulai Istvánné félve húzza elő a fészer padlásáról nyugalmuk megzavaróját: mint a körzeti megbízottól később megtudjuk, egy gránát vasmagját. Fél kézzel kapaszkodva próbálja leemelni. Jaj! Egyensúlyát veszti . . . „Jöjjön már közelebb!” — nyújtja, s én halálra rémülve veszem át a nehéz, agyonrozsdásodott micsodát, még mielőtt nagyobb baj történne . .. (Életemben nem láttam ilyet.)

— Két hete találtuk, mikor a fiammal a nagykertben nézgelődtünk. Bejelentettük mi a tanácsnál, a rendőrségnél, meg mindenütt, ahol csak tudtuk. Azt mondgozói begyűjtik a pénzt és az ételhordókat, én pedig az óvodások, iskolások ebédjével együtt viszem az öregek ételét is. 'Útközben meg- megállok a Rákóczi úton. ha valakinek ide esik közelebb eljönni az ebédért.

Húsz perc kell. amíg átér. a Multicar a kisvendéglőtől a R. számú iparcikkboltig. Ott állnak már a nénik és bácsik. Leemelik az ínycsiklandó illatot árasztó ételhordókat. majd lassan bandukolnak hazafelé. Szabó Béláné boltvezető, Gregus Sándorné, Kaczkó Sándorné és Szöllősi Lászlóné eladók lehúzzák a rolót, ebédidőtájt ők is hazaindultak. „Kilencszer kaptuk meg a Kiváló bolt címet, tizedszer is szeretnénk — mondják búcsúzóul. Az egyik vállalásunk ez, hogy törődünk az idősekkel. Ügy látjuk. bevált ez az étkezési forma, ízlik az ebéd is.”

ták, tegyük homokba .. . Most végre bejelentkeztek a tűzszerészek. "Csak már vinnék! Unokáim vannak. A lányom, a legkisebbik gyerek még csak 9 éves. Attól rettegek mindig, nehogy megpiszkálja valamelyik.

Végre visszarakja a helyére, kezdek megnyugodni. Megértem szelíd zsörtölődé- sét:

— Nincs egy nyugodt percem, azt sem tudom, mi ez. Mutattam a szomszédnak, a Lajos bácsi fronton járt már. de ő sem tudta, mi lehet.. . Mások viccelnek: „Jó lesz faliórára súlynak”. No, de majd csak túl leszünk már ezen is . . .

„A mamák múg sírnak is”

— Hű, de izgultam! — emlékezik kipirult arccal Vajda Imi a vasárnapi zárófoglalkozásra. — Anyu, apu, mama, az öcsém keresztszülei, mind ott voltak megnézni a táncklubosok bemutatóját. Legalább 500-an jöttek el. Szeptember óta a diszkótánctól a bécsi kerin- gőig sok mindent megtanultunk a művelődési házban, ezt kellett bizonyítanunk ezen a bemutatón.

— A szülők már csak ilyenek — veszi át a szót Hegyi Irma —, kíváncsiak, hogy mit tanulunk ezekben a klubokban, szakkörökben. Mi rajzszakkörösök is rendszeresen bemutatjuk munkáinkat, és a szülemi mindig megnézik a kultúrház folyosójára kitett rajzokat.

Komlósi Marianna, Kovács Éva és Juhasz Edit megint

csak más társasághoz vonzódik, az irodalomkedvelőkhöz.

— Mindig is szerettem verset mondani, szerepelni

— mondja Évi — ezért járok az irodalmi színpadra.

— Meg sok meghívást is kapunk. Hol a helyi nyugdíjasklubban, hol a tsz fenyőünnepségein lépünk fel

— sorolná Marianna, de Edit közbeszól:

— És névadókra. Én ezt szeretem legjobban. A mamák sokszor még sírnak is a meghatottságtól...

Élvezettel mesélik a művelődési házhoz fűződő élményeiket. Választék van bőven, hiszen mint az imént Zalai Antal, az intézmény igazgatója elmondta, összesen 10 kiscsoportjuk működik.

Maréknyi morzsa

Mostanában majd’ minden hétvégére jut egy esküvő, vagy névadó ünnepség a faluban. A helyi KISZ-esek és úttörők közreműködésével ezek az alkalomhoz illően ünnepélyesek, színvonalasak. Sokat segít ebben a községi tanácsnak az orosházi TŰSZ- SZI is. Tavaly egyébként 15 névadó ünnepség és 12 házasságkötés volt a faluban.

va

A gyerekeknek ugyan nem nagy örömöt, a szülőknek viszont megnyugvást jelent, hogy manapság már iskola- fogászati rendelés is van a faluban. A Gerendásról átjáró szakorvos a felnőttrendelés mellett rendszeres iskolafogászati munkát is végez.

B

Az újtelepi falurészen nincs segélykérő telefon. A vegyesboltban van ugyan egy készülék, azt használhatják a környékbeliek, — csakhogy zárás után, amikor lehúzzák a vasrolót, annyi mintha nem is lenne telefon. Annál rosz- szabb: van, de még sincs.

Az ÁFÉSZ-kisvendéglőben nap mint nap csaknem 100 adag ételt főznek a rendszeresen itt étkezőknek. A termelőszövetkezet munkaterületeire igény szerint kiszállítják az ebédet az ott dolgozóknak. Sokan azonban tartják magukat a szokásokhoz; az asszonyok munka mellett is főznek otthon.

B Több utcában is takaros, fiatal fenyősort, facsemetéket látni a házaik előtt. Egy fiatal agrárszakember, a helyi Lenin Tsz egyik ágazatvezetője, Kutni Rozália társadalmi munkában elkészítette ugyanis a község egységes fásítási tervét, amelynek kivitelezése, mint láttuk, már meg is kezdődött.

B

Ki ne tudná, hol van a nevezetes Boráros tér? — de ki tudja, hol a „Borárns- tér”? Gyanítom, ez utóbbit csak ű) pusztaföldváriak ismerik, ők viszont alaposan, hiszen — nagyon találóan — a falubeliek nevezték így el az újfalui részen a főutca térséggé szélesülö szakaszát. A „névadó” egy bódészerű italkimérés.

Vajda Imi és társai

Az oldalt írták: Bede Zsóka, Nagy Ágnes, Tóth Ibolya, a fotókat Gál Edit készítette.

Ötvenegy milliméter

— Na, mennyi volt pontosan? — szólít meg egy fiatalembert Szász Lajos elnök a Lenin Tsz központjában.

— 51 milliméter!

Az elnök bólint. A 24. ólában érkezett a csapadék, végre esett rendesen, ettől már meg is terem a 272 hektár zöldborsó. A csaknem 1300 hektár búza ugyan aligha hozhat már rekordot — nagyon megsínylette a szárazságot —, de a többi, a 318 hektár cukorrépa, a szépen soroló, több mint ezer hektár kukorica még gazdagon teremhet, ha ezután rendesen kap csapadékot. De ne kiabáljuk el.

Határjárásra, hála a jó esőnek, nem alkalmas az idő., így az istállókhoz, csirkeólakhoz vesszük az irányt az elnökkel és Dénesi Bálint főkönyvelővel. A karámokba éppen friss almot hord egy Zetor, a jószág kelletlenül húzódik odébb. A tsz árbevétele megközelítően fele-fele arányban származik a növénytermesztésből és az állattenyésztésből. Ez utóbbi ágazatban a szarvasmarha- és sertéshizlalás, valamint a csirkenevelés a meghatározó.

Az istállóban csak egy-két állat bóklászik, a zömea karámban, ahová több széles kijárás nyílik. Mély jászol, s fölötte vastag vaskorlát választ el bennünket a jószágtól, ráérősen nézelődök. A 6-7 mázsás bikák viszont egyre türelmetlenebbül és egyre többen gyülekeznek a vaskorlátnál, hatalmas testük nekifeszül, bőgnek, fújtatnak. alig karnyújtásnyira. Jobbról meg ott a fal. Szedem is a lábam szaporán — szó, ami szó, igencsak falas lesz az oldalam. A csirkeólban aztán visszanyerem a bátorságom, a kéthetes csibék között ugyanis mi okozunk riadalmat. Három ólban összesen 46 ezer csirkét nevel a tsz.

— Három műszakba járunk — sorolja Sonkolyos Mihály- né — mégpedig egyik nap délelőtt, másnap délután, harmadnap éjszaka. Nekem jó így a beosztás, mert otthon is el tudom végezni a házi, ház körüli munkát.

Végül az új takarmánykeverőben fejezzük be a tsz- beli kis körutat. Tavaly készült el, a sertéstelep mellé ez a takarmánykeverő üzem, ahol a takarmány tárolását is megoldották. Mely tehát van már a terménynek — csak teremjen, minél gazdagabban

Az új takarmánykeverőben

A gyerekeknek építenek

„A '60-as években szűnt meg a három tanyaiskola Pusztaföldváron. Az onnan befolyt összegekből épült az újtelepi óvoda, s akkor kezdték itt az iskolában a korszerűsítést. Napközis konyha épült ebédlővel és mindennel, ami kell hozzá, s akkor adták át az új irodákat is” — idézgetem Pleskonics András igazgató imént elhangzott szavait, miközben a most épülő iskola felé ballagok. „Aztán 1976 novemberében elkészült a tornaterem, majd nem sokkal utána a játék- és sporteszközökkel felszerelt sportudvar.”

Hát itt. épül az iskola — nyugtázom magamban. Az első szintet már felhúzta a tanács házi építőbrigádja. Ha így haladnak, a 7,2 millió forintba kerülő új 4 tantermes épületet valóban birtokukba vehetik a gyerekek jövő szeptemberre.

Talán Berki József kőműves is ezen gondolkozik éppen, mikor munkájában megzavarom. Az imént így ajánlotta a munkatársa, Tóth István:

— Nekem már csak az unokám jár ide, ha lesz egyáltalán. Katona a fiam, kinőtt már az iskolapadból. De kérdezze meg a Berki Józsit, annak öt gyereke van, mind lány! Három közülük már iskolás.

így hát megkerestem Berki

Józsefet:

— A nagyobbak mindig kérdezik otthon, hogy, mint lesz az új iskola? A kicsiket még nemigen izgatja ez a dolog. Hogy milyen idősek? A legnagyobb 12 éves, a kicsi, az ötödik másfél. Ügy szerettünk volna egy fiút, de látja, csak nem sikerűit.

— Majd a hatodik — vigasztalom, nem nagy meggyőződéssel.

— Na, az már nem lesz! — legyint, és indul a dolga után.

Multicaron érkezik az ebéd