Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

1984. május 20., vasárnap gm BÉK|S MEGyEI U MOuitilcj újra Pusztaföldváron A főutcát itt Rákóczi útnak hívják, és 5 kilométer hosszú. Szép, szeles utca, sok zölddel, virággal. Pusztaföldvár Orosháza városkörnyéki községe, kulturált kis fain, 2200—2300 lakossal. Sajátos szerkezetű ez a település; az úgynevezett Öregfalut és Újfalut a Rákóczi út és annak két oldalán a nemrég épült új házsor köti össze. A közintézmények zömmel a főutcán kaptak helyet. Itt áll a pártház is, ahol Németh Antal községi párttitkárral és Vári József tanácselnökkel arról beszélge­tünk, miből és hogyan élnek a földváriak. !Nos, a munkavállalók 60 százaléka eljár dolgozni, elsősor­ban a közeli Orosházára, a többiek pedig a jó hírű helyi Le- nin Tsz-ben keresik a kenyerüket. S ne feledkezzünk meg a háztájiról; a legtöbben, még az eljárók is jószágot tartanak, s megtermelik a kertben a konyhára valót. A falu vezetői most tárgyalnak az orosházi háziipari szövetkezettel, amely mű­helyt szeretne létesíteni a faluban a lányoknak, asszonyok­nak. A községben sok új ház épül, mostanában ugyanis nagy a letelepedési kedv, nem csökken a lélekszám, sőt a környékről is többen ideköltöztek. Az elmúlt 10 évben számottevően gyarapodott a falu, elkészült a kultúrház, benne könyvtárral, tornaterem épült, új ABC, a közelmúltban új postahivatal, takarmány-, tápbolt, s most épül a négytantermes iskola. Ha­marosan megvalósul a gázprogram is, egyetlen engedélyre várnak, és kezdődhet a nagy munka, amelyhez nem kis segít­séget ad a Lenin Tsz. S hogy miként telik egy nap, hogyan élnek az emberek eb­ben a faluban? Nos, tartsanak velünk, hadd lássuk, mi újság Pusztaföldváron? Zsúfolt a rendelő Az egészségház előtt sora­koznak a kerékpárok. Az ud­varon várakozó betegek be­szélgetnek, a váróban is min­den hely foglalt. A rendelési idő reggel 8-tól 11 óráig tart. Itt azonban arról szó sem le­het, hogy e szerint zárja be az ajtót dr. Horváth István körzeti orvos. — Volt már valaha üres ez a váróterem? — kérdez­zük. — Legfeljebb késő dél­után — válaszol Mátó József - né körzeti nővér. — Most 11 óra van és már 53 embert vizsgált meg az orvosunk, s majd’ ugyanennyien vannak odakint. — Addig rendelünk, amíg beteg van — mondja az or­vos. — Legtöbbször délután 2-ig. Ezután járom végig a gondozottjaimat, sorraveszem a kihívásokat. Türelemmel kell lennünk, hiszen tud­juk, sok a beteg. Az udvaron bizony nyug­talanul toporognak a férfi­ak: — hogy maguk is pont most tudtak jönni — mond­ják nevetve, de azért kiérző- dik belőle az őszinteség. Egyiküknek a lábát műtöt­ték, felülvizsgálatra jött. A másiknak a dereka fáj, a harmadik a vérnyomására panaszkodik. Fiatalok még a betegeskedéshez, de mint mondják, errefelé megállás nélkül dolgoznak az embe­rek. Nem csoda, ha egy-két „alkatrész” idő előtt elko­pik. Közben azért halad a sor odabenn. Először a kisgyere­keseket szólítják, majd jö­hetnek a többiek. A várako­zókkal beszélgetve megtu­dom, hogy elégedettek az egészségügyi ellátással. He­tenként kétszer Gerendás­ról jár ide a fogorvos. Kar- doskúttal közösen oldották meg a hétvégi ügyeletet. Az egészségügyiek várják az orosházi központi ügyelet megszervezését.. Ha hirtelen betegszik meg valaki, a két falu közötti út hosszúnak tűnik, akár a beteget viszik, akár az orvos jön. „Itt az ebéd!” Furcsa külsejű, egyszemé­lyes kis teherautó közeledik zötyögve az úton. A zöld színű vezetőfülkében fütyö- résző fiatalember kormányoz. Bekanyarodik az ÁFÉSZ-ét- terem kapuján. — Csókolom — kiált be a konyhaajtón —. mi lesz ma az ebéd ? — Felesborsóleves és mar­hapörkölt főtt tésztával — válaszol Zalai Ferencné, konyhavezető. Többen is se­gítenek. emelik, viszik az ételhordókat, rakják az autó­ra. Indulhat a szállítmány Újfaluba. A sofőr, Jankó Antal, mi­előtt begyújtja a motort, jó­kedvűen meséli: — egy éve. hogy a tanács, az iskola, az ÁFÉSZ összefogott és kiöt- lötték ezt az okos szolgálta­tást. Az idős emberek ezen­túl az újfalui részen is ol­csón, 16,50-ért juthatnak ebédhez. Az iparcikkbolt dől­Faliórára súlynak? Gyulai Istvánné félve húz­za elő a fészer padlásáról nyugalmuk megzavaróját: mint a körzeti megbízottól később megtudjuk, egy grá­nát vasmagját. Fél kézzel kapaszkodva próbálja le­emelni. Jaj! Egyensúlyát veszti . . . „Jöjjön már köze­lebb!” — nyújtja, s én ha­lálra rémülve veszem át a nehéz, agyonrozsdásodott mi­csodát, még mielőtt nagyobb baj történne . .. (Életemben nem láttam ilyet.) — Két hete találtuk, mi­kor a fiammal a nagykert­ben nézgelődtünk. Bejelen­tettük mi a tanácsnál, a rend­őrségnél, meg mindenütt, ahol csak tudtuk. Azt mond­gozói begyűjtik a pénzt és az ételhordókat, én pedig az óvodások, iskolások ebédjé­vel együtt viszem az öre­gek ételét is. 'Útközben meg- megállok a Rákóczi úton. ha valakinek ide esik közelebb eljönni az ebédért. Húsz perc kell. amíg átér. a Multicar a kisvendéglőtől a R. számú iparcikkboltig. Ott állnak már a nénik és bácsik. Leemelik az ínycsik­landó illatot árasztó ételhor­dókat. majd lassan bandukol­nak hazafelé. Szabó Béláné boltvezető, Gregus Sándorné, Kaczkó Sándorné és Szöllősi Lászlóné eladók lehúzzák a rolót, ebédidőtájt ők is ha­zaindultak. „Kilencszer kap­tuk meg a Kiváló bolt címet, tizedszer is szeretnénk — mondják búcsúzóul. Az egyik vállalásunk ez, hogy törő­dünk az idősekkel. Ügy lát­juk. bevált ez az étkezési forma, ízlik az ebéd is.” ták, tegyük homokba .. . Most végre bejelentkeztek a tűzszerészek. "Csak már vin­nék! Unokáim vannak. A lányom, a legkisebbik gye­rek még csak 9 éves. Attól rettegek mindig, nehogy megpiszkálja valamelyik. Végre visszarakja a he­lyére, kezdek megnyugodni. Megértem szelíd zsörtölődé- sét: — Nincs egy nyugodt per­cem, azt sem tudom, mi ez. Mutattam a szomszédnak, a Lajos bácsi fronton járt már. de ő sem tudta, mi lehet.. . Mások viccelnek: „Jó lesz faliórára súlynak”. No, de majd csak túl leszünk már ezen is . . . „A mamák múg sírnak is” — Hű, de izgultam! — emlékezik kipirult arccal Vajda Imi a vasárnapi záró­foglalkozásra. — Anyu, apu, mama, az öcsém keresztszü­lei, mind ott voltak meg­nézni a táncklubosok bemu­tatóját. Legalább 500-an jöt­tek el. Szeptember óta a diszkótánctól a bécsi kerin- gőig sok mindent megtanul­tunk a művelődési házban, ezt kellett bizonyítanunk ezen a bemutatón. — A szülők már csak ilye­nek — veszi át a szót Hegyi Irma —, kíváncsiak, hogy mit tanulunk ezekben a klu­bokban, szakkörökben. Mi rajzszakkörösök is rendsze­resen bemutatjuk munkáin­kat, és a szülemi mindig megnézik a kultúrház folyo­sójára kitett rajzokat. Komlósi Marianna, Kovács Éva és Juhasz Edit megint csak más társasághoz von­zódik, az irodalomkedvelők­höz. — Mindig is szerettem verset mondani, szerepelni — mondja Évi — ezért já­rok az irodalmi színpadra. — Meg sok meghívást is kapunk. Hol a helyi nyug­díjasklubban, hol a tsz fe­nyőünnepségein lépünk fel — sorolná Marianna, de Edit közbeszól: — És névadókra. Én ezt szeretem legjobban. A ma­mák sokszor még sírnak is a meghatottságtól... Élvezettel mesélik a mű­velődési házhoz fűződő él­ményeiket. Választék van bőven, hiszen mint az imént Zalai Antal, az intézmény igazgatója elmondta, össze­sen 10 kiscsoportjuk műkö­dik. Maréknyi morzsa Mostanában majd’ minden hétvégére jut egy esküvő, vagy névadó ünnepség a fa­luban. A helyi KISZ-esek és úttörők közreműködésével ezek az alkalomhoz illően ünnepélyesek, színvonalasak. Sokat segít ebben a községi tanácsnak az orosházi TŰSZ- SZI is. Tavaly egyébként 15 névadó ünnepség és 12 há­zasságkötés volt a faluban. va A gyerekeknek ugyan nem nagy örömöt, a szülőknek vi­szont megnyugvást jelent, hogy manapság már iskola- fogászati rendelés is van a faluban. A Gerendásról át­járó szakorvos a felnőttren­delés mellett rendszeres is­kolafogászati munkát is vé­gez. B Az újtelepi falurészen nincs segélykérő telefon. A vegyes­boltban van ugyan egy ké­szülék, azt használhatják a környékbeliek, — csakhogy zárás után, amikor lehúzzák a vasrolót, annyi mintha nem is lenne telefon. Annál rosz- szabb: van, de még sincs. Az ÁFÉSZ-kisvendéglőben nap mint nap csaknem 100 adag ételt főznek a rendsze­resen itt étkezőknek. A ter­melőszövetkezet munkaterü­leteire igény szerint kiszállít­ják az ebédet az ott dolgo­zóknak. Sokan azonban tart­ják magukat a szokásokhoz; az asszonyok munka mellett is főznek otthon. B ­Több utcában is takaros, fiatal fenyősort, facsemeté­ket látni a házaik előtt. Egy fiatal agrárszakember, a he­lyi Lenin Tsz egyik ágazat­vezetője, Kutni Rozália tár­sadalmi munkában elkészí­tette ugyanis a község egy­séges fásítási tervét, amely­nek kivitelezése, mint láttuk, már meg is kezdődött. B Ki ne tudná, hol van a nevezetes Boráros tér? — de ki tudja, hol a „Borárns- tér”? Gyanítom, ez utóbbit csak ű) pusztaföldváriak is­merik, ők viszont alaposan, hiszen — nagyon találóan — a falubeliek nevezték így el az újfalui részen a főutca térséggé szélesülö szakaszát. A „névadó” egy bódészerű italkimérés. Vajda Imi és társai Az oldalt írták: Bede Zsóka, Nagy Ágnes, Tóth Ibolya, a fotókat Gál Edit készítette. Ötvenegy milliméter — Na, mennyi volt ponto­san? — szólít meg egy fia­talembert Szász Lajos elnök a Lenin Tsz központjában. — 51 milliméter! Az elnök bólint. A 24. ólá­ban érkezett a csapadék, végre esett rendesen, ettől már meg is terem a 272 hek­tár zöldborsó. A csaknem 1300 hektár búza ugyan alig­ha hozhat már rekordot — nagyon megsínylette a szá­razságot —, de a többi, a 318 hektár cukorrépa, a szé­pen soroló, több mint ezer hektár kukorica még gazda­gon teremhet, ha ezután ren­desen kap csapadékot. De ne kiabáljuk el. Határjárásra, hála a jó esőnek, nem alkalmas az idő., így az istállókhoz, csirke­ólakhoz vesszük az irányt az elnökkel és Dénesi Bálint főkönyvelővel. A karámokba éppen friss almot hord egy Zetor, a jószág kelletlenül húzódik odébb. A tsz árbe­vétele megközelítően fele-fe­le arányban származik a nö­vénytermesztésből és az ál­lattenyésztésből. Ez utóbbi ágazatban a szarvasmarha- és sertéshizlalás, valamint a csirkenevelés a meghatáro­zó. Az istállóban csak egy-két állat bóklászik, a zömea ka­rámban, ahová több széles kijárás nyílik. Mély jászol, s fölötte vastag vaskorlát vá­laszt el bennünket a jószág­tól, ráérősen nézelődök. A 6-7 mázsás bikák viszont egyre türelmetlenebbül és egyre többen gyülekeznek a vaskorlátnál, hatalmas tes­tük nekifeszül, bőgnek, fúj­tatnak. alig karnyújtásnyira. Jobbról meg ott a fal. Sze­dem is a lábam szaporán — szó, ami szó, igencsak falas lesz az oldalam. A csirke­ólban aztán visszanyerem a bátorságom, a kéthetes csi­bék között ugyanis mi oko­zunk riadalmat. Három ól­ban összesen 46 ezer csirkét nevel a tsz. — Három műszakba járunk — sorolja Sonkolyos Mihály- né — mégpedig egyik nap délelőtt, másnap délután, harmadnap éjszaka. Nekem jó így a beosztás, mert ott­hon is el tudom végezni a házi, ház körüli munkát. Végül az új takarmányke­verőben fejezzük be a tsz- beli kis körutat. Tavaly ké­szült el, a sertéstelep mellé ez a takarmánykeverő üzem, ahol a takarmány tárolását is megoldották. Mely tehát van már a terménynek — csak teremjen, minél gazda­gabban Az új takarmánykeverőben A gyerekeknek építenek „A '60-as években szűnt meg a három tanyaiskola Pusztaföldváron. Az onnan befolyt összegekből épült az újtelepi óvoda, s akkor kezd­ték itt az iskolában a kor­szerűsítést. Napközis konyha épült ebédlővel és minden­nel, ami kell hozzá, s akkor adták át az új irodákat is” — idézgetem Pleskonics András igazgató imént elhangzott szavait, miközben a most épülő iskola felé ballagok. „Aztán 1976 novemberében elkészült a tornaterem, majd nem sokkal utána a játék- és sporteszközökkel felsze­relt sportudvar.” Hát itt. épül az iskola — nyugtázom magamban. Az első szintet már felhúzta a tanács házi építőbrigádja. Ha így haladnak, a 7,2 millió fo­rintba kerülő új 4 tantermes épületet valóban birtokukba vehetik a gyerekek jövő szeptemberre. Talán Berki József kőmű­ves is ezen gondolkozik ép­pen, mikor munkájában megzavarom. Az imént így ajánlotta a munkatársa, Tóth István: — Nekem már csak az unokám jár ide, ha lesz egyáltalán. Katona a fiam, kinőtt már az iskolapadból. De kérdezze meg a Berki Jó­zsit, annak öt gyereke van, mind lány! Három közülük már iskolás. így hát megkerestem Berki Józsefet: — A nagyobbak mindig kérdezik otthon, hogy, mint lesz az új iskola? A kicsiket még nemigen izgatja ez a do­log. Hogy milyen idősek? A legnagyobb 12 éves, a kicsi, az ötödik másfél. Ügy sze­rettünk volna egy fiút, de látja, csak nem sikerűit. — Majd a hatodik — vi­gasztalom, nem nagy meg­győződéssel. — Na, az már nem lesz! — legyint, és indul a dolga után. Multicaron érkezik az ebéd

Next

/
Thumbnails
Contents