Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
I?1 1984. május 20., vasárnap A kötelezőnél jóval többet tettek A szolgáltatás nem köny- nyű terep, s nem is mutatós munka, különösen, ha közműszolgáltatásról van szó, mint a Gyulai Vízművek esetében, ha a Vártürdőn kívül a vízellátást és a csatornázást nézzük. Mindkettő olyan, mint a háziasszony munkája: csak akkor venni észre, hogy nem dolgoztak, ha baj van. Egyébként természetes. A vállalat csatornázási üzemének November 7. brigádja ezen is túllépett: a kötelezőn felüli jelentős többletteljesítményért kapta meg másodszor a Szakma Kiváló Brigádja címet. Újítanak Két szempontból is nagyon értékes, amit tettek. Az egyik maga a munka oly időben, amikor az sem kevés, ha a „hivatalos” munkaidőre szóló feladatát hiánytalanul, gondosan és a költségeket kímélve teljesíti egyén vagy kollektíva. A másik a szocialista munkaverseny, melyben ez a brigád a valós helyzetet elemezve kereste és találta meg a konkrét tennivalót. És hozzá kell tenni, nem először. — A tervünkben nem szereplő és elvégzett munkák egyike égy újítással függ össze — mondja Baracsi Sándor brigádvezető. — A gondolat a művezetőtől származik, s vele együtt dolgoztuk ki a megvalósítást. És így a munka az eredeti 2 millió forint helyett csak félmillióba került a 2 kilométeres nyomóvezetéken, mely az 1-es átemelőt köti össze a szennyvíztisztító teleppel Ezen végeztük el ugyanis a kötések cseréjét és védelmét az új módszer szerint. Az újítás lényege, hogy nem kellett fölszedni az egész csőrendszert — mint idáig minden esetben —, hanem csak 4-5 méterenként a kötéseknél. Tehát ott, ahol a tényleges munkára — csavarcsere, korrózióvédelem — van szükség. S ez eredményezte az 1,5 milliós megtakarítást, mivel fölöslegessé vált a máskor oly sok földmunka, s elkerülték a csőtöréseket. Vagyis tetemes munkát és anyagot spóroltak meg. A kísérlet — mert annak szánták — jól sikerült, az elképzelést a gyakorlat igazolta, s most már az újítást nyugodtan beadhatták. Tanulnak A másik terven felüli munkájuk a 12 szivattyú saját szervizének a kialakítása volt. Ezek javítását és fő karbantartását előtte egy budapesti cég oldotta meg szerződés szerint. Ha közben valami baj történt, a nagy távolság miatt sokasodtak a problémák. Nem tudtak azonnal jönni, vagy valami okból késtek. Márpedig, hogy elönti-e a szennyvíz a várost, vagy nem, ebben minden óra számít. Különösen most már, hogy a szivattyúk kezdtek abba az állapotba kerülni, amikor a váratlan meghibásodás többször előfordulhat. — Fölmértük a helyzetet a brigáddal — szól Jenei Imre művezető — és gondolkozni kezdtünk, mit kellene tenni? Arra jöttünk rá, hogy a megoldás csak egy lehet: az, ha azok, akik itt vannak helyben — vagyis maga a brigád —, végzik eztán a javítást, karbantartást. Ehhez azonban tanulni kell, és pont azoktól, akik eddig ezt a munkát végezték. Szerencsére vállalatunk igen jó kapcsolatban van ezzel a pesti céggel és így nem volt akadálya a továbbképzésnek. Kéthetes tanfolyamokban egyeztek meg, s először Dus- ka Ferenc szivattyúkezelő és Szondi József villanyszerelő ment el az oktatásra, majd hasonló szakmai párosításban még négyen. És mind megtanulták az erre a speciális szivattyútípusra vonatkozó ismereteket. Aztán az alkatrészek megrendelése következett, amiket most már saját maguk építenek be. És végzik rendszeresén a karbantartást, hibaelhárítást és ellátják a készenléti szolgálatot. Nincs rettegés, hogy mi történik, ha . . Tettre készek A praktikusságon kívül persze, anyagi vonatkozásai is vannak „az önellátásnak”, de hogy milyen összegű megtakarítást jelent, még megsaccolni is nehéz, mivel nincs reális összehasonlítási alap. Az ezelőtti évek költsége ugyanis nem irányadó, hisz akkor kevesebb volt a hálózat hossza, s a szivaty- tyúk meg újak, vagy alig használtak. A hálózat ma már 25 kilométeres, a napi szennyvízmennyiség elérte a 7 ezer köbmétert, s a gépek egyre több munkát, javítást kívánnak. Tehát a konkrét megtakarítási összeg bizonytalan. Az viszont biztos, hogy nem kell erre a célra egyre több pénzt kiadni a vállalatnak, és az is, hogy egyszer sem öntötte el tavaly a szennyvíz a várost. Márpedig, ha nem -találják ki és nem valósítják meg a brigád tagjai ezt a megoldást, akkor biztosan előfordult volna. Vass Márta Elismerés társadalmi munkáért Hagyomány már, hogy minden évben a település- fejlesztő társadalmi munkában élenjáró kollektívák és személyek elismerésben részesülnek Orosházán. Az elmúlt évben a megye városainak településfejlesztő társa- dalmimunka-versenyében a második helyet érték el az orosháziak. Mintegy 24 ezren vettek részt a munkában, amelynek értéke eléri a 40 millió forintot. Tavaly többek között öt és fél kilométer utcai gázvezeték és több mint 5,7 kilométer ivóvízvezeték épült a vá- vosban. Gyopárosfürdőn megkezdődött egy 50 méteres uszoda építése. Az „Egy nap a városért” mozgalom keretében 800 ezer forintot fizettek be a dolgozók. Egyebek között erről beszélt Mihály András tanácselnök azon az ünnepségen, amelyet Orosházán rendeztek május 15-én, kedden a városi tanács vb-termében. Végül megköszönte a lakosságnak ezt a jelentős támogatást, s az idei feladatokról szólva elmondotta, továbbra is a gázvezetéképítés, a környezetvédelmi és kommunális feladatok megoldása, valamint az uszodaépítés szerepel az első helyen. Ezt követően átnyújtotta a megyei tanács végrehajtó bizottsága által biztosított emlékérmet és oklevelet a társadalmi munkában élenjáróknak. Ez alkalommal az Orosházi Állami Gazdaság dolgozói és az üveggyár Károlyi Mihály Szocialista Brigádja kapta meg a kitüntetést, valamint tíz személynek nyújtotta át az emléklapot. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa az Unior Ipari Szövetkezet Misztótfa- lusi Kiss Miklós brigádjának emléklapot adományozott. V. 1. A könyvtár új otthona Orosházán Az épület Orosházán a Dózsa György út 7. alatt fő- szolgabíróságnak épült, annak a helyén, ahol 1891 májusában (kílencvenhárom évvel ezelőtt) plfogott vezetőit követelte az orosházi nép, és a zászlaját, melyre az volt írva: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Az idők változásával járási tanács lett, majd járási hivatal, és most (meglepő fordulat?) könyvtár. Városi könyvtár, hatvanöt- ezer kötet új otthona, egy város művelődésének (minden bizonnyal) lehetöséges jó színtere. Amikor megszületett a döntés, hogy „legyen könyvtár”, évtizedek nyűge hullt le, hiszen a hozzá hasonló feladatkörű könyvtárak közül az orosházi dolgozott a legmostohább körülmények között; habár ilyen körülményeket a hasonlóan jelentős szeghalmi és mezőkovácsházi könyvtár is felmutathat. Hogy Orosházán dűlőre került a dolog, hogy könyvtárrá lehetett egy gangos, szép épület, nagy szó és még nagyobb öröm. Dr. Zilahi Lajos, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője nem is leplezi. „Másféle célokra is alkalmas lett volna az a Dózsa György úti egyemeletes, mondja, lehetett volna olyan levéltár, mint a békési, vagy más, de a közakarat a könyvtár mellett határozott. Azonnal elkészítettük az átalakítás terveit, a munka befejeződött, a könyvtár május első napjaiban megkezdte az átköltözést. Mintegy 700 ezer forintba került eddig az átalakítás, vagy mondhatnám úgy is, hogy „alkalmassá tétel” könyvtár céljaira. Közben pályázatot nyújtottunk be az Országos Közművelődési Tanácshoz, félmillió erejéig, ami múlhatatlanul szükséges a könyvtár zavartalan és színvonalas működéséhez. Mit várunk? A tartalmi munka gazdagítását, sokoldalúságát, még jobb színvonalát. A könyvtár — Varga Zoltán vezetésével — eddig is eleget tett a kívánalmaknak, szűkös lehetőségeik közepette. Bizonyára ezután sokkal több kamara- rendezvénnyel örvendeztetik majd meg az irodalom barátait, hiszen az új épületben író-olvasó találkozókat, vetélkedőket, irodalmi összejöveteleket sokkal könnyebb lesz szervezni, és elhelyezni á vendégeket. Egyszerűen azt várjuk, hogy városi könyvtárunk szolgáltatási körei bővüljenek, és minden eddiginél intenzívebb kapcsolatot alakítsanak ki az olvasókkal.” A költözés nem éppen „szakmai” feladat, szakszerűtlenül mégsem lehet végrehajtani. Varga Zoltán, a könyvtár igazgatója hónap eleje óta meg nem áll, munkatársai ugyanúgy: konténerekbe csomagolják a könyveket, (kölcsönkaptak vagy huszonhetet), fuvarozzák (ha kell, az igazgató vezeti a teherautót), az új helyen kicsomagolnak, telnek a polcok. A könyvtár alapterülete kétszerese lesz az eddiginek, nem az „örök” elégedetlenség mondatja velem, de még ez sem elég — így az igazgató. Raktározási gondjaink vannak, viszont ezek hama- marosan megoldódnak. Igen. valami egészen újat kezdhetünk, és most mérjük fel (szinte költözködés, pakolás, cipekedés közben), hogy miféle tartalmasabb könyvtári életet alakíthatunk majd ki itt? Az , hogy ebben a nehéz, költözködési időszakban vállalatok, üzemek sora segít minket, hogy eljöttek könyveket csomagolni a különböző iskolák diákjai, hogy olvasóink már alig várják május 28-át, amikor megnyithatjuk az új könyvtár kapuit: azt hiszem, jól mutatja, mit jelent a könyvtár Orosházán, ahol ha az „olvasó népre” gondolunk, Darvas József jut eszünkbe, az ő Az emeleti kölcsönzőben egyre több könyv kerül a szabad polcokra Fötó: F. Varga Mária szellemét érezzük magunkban és magunk körül. Terveink? Rengeteg. Szeretnénk sűrűn rendezni irodalmi alkalmakat, esteket, találkozókat. Szeretnénk, ha a földszinti csarnokban sorozatban nyithatnánk meg az itt élő, vagy ide_kötődő képzőművészek kiállításait, hogy aki belép az épületbe, máris érezze: nem akárhová érkezett Gyönyörű lesz az olvasótermünk, a világítása korszerű, szép: ezért külön köszönet illeti azokat, akik a lehetőséget meg is valósították. A többiről azt hiszem, nem beszélni kell. Majd igyekszünk cselekedni, és olvasóink hasznára, javára dolgozni! „Nyitottabb könyvtár": ezt akarják az orosháziak. Ismerve elszántságukat, szakmaszeretetüket, bizonyára megvalósítják. Hogy mind több olvasó legyen Orosházán is, irodalomszerető, művelődő, ismeretekben gazdag ember Az új könyvtár nagy évekre készül. _ Sass Ervio Az épület, amely a könyvtár otthona lett tárgyalóteremből Megtámadták a taxist Egy fiatal felnőtt és két fiatalkorú bűnügyét tárgyalta a gyulai Városi Bíróság. Társtettesként elkövetett rablás kísérlete és más bűncselekmények miatt kerültek a vádlottak padjára. Le akarták ütni a taxist, hogy a gépkocsival Ibrányba menjenek. Az elsőrendű vádlott, Fekete ®yula két kiskorú gyermek édesapja, mindent tagadott. Ezzel a módszerrel már korábban is megpróbálkozott. A rendőrségi fogdában az étkezéshez kapott műanyag tányérok aljára írt üzenetekkel próbálta rávenni sógorát, Csepregi Mátyást, verjék a balhét harmadik társukra. A tények azonban makacs dolgok. A tanúvallomások is mind ellene szóltak. A vádirat szerint a múlt év november 25- én Békéscsabán, Jókai u. 9. szám alatti lakásában tartózkodott. Este italozás közben elhatározta, meglátogatja Ibrányban lakó szüleit. Ekkor toppant a házba Csepregi Mátyás és Fehér Imre. — Hát ti honnan jöttök? — Megszöktünk Kalocsáról, a nevelőintézetből. Elegünk volt belőle. Feketének gyorsan támadt egy ötlete. — ©yertek velem, úgyis köröztetni fognak titeket. — Hova? — Ibrányba. Javaslatára megállapodtak, hogy szereznek maguknak kocsit, meg pénzt. Mielőtt elindultak volna, egy vasvégű gumibotot adott át Csepreginek ő pedig egy tőrkést, különböző kerékpárkulcsokat meg egy kerékpárláncot vett magához. A Mezőberényi út felé mentek. A stoppolás nem járt sikerrel. Fekete változtatott tervén. — Taxit hívunk. A vezetőjét leütjük. Megszerezzük a gépkocsit és a benne levő pénzt. Az akcióra én adok jelt egy fejbólintással. — Ki kezdi? — kédezte Fehér Imre. — Te! — csapott a vállára Fekete. — A gépkocsivezetőt hátulról fejbe ütöd. —*■ De ha nem sikerül? — Akkor közbeavatkozok én is. Itt a tőr, meg' a ke- rékpárlánc. Csepregi átadta Fehérnek a vasvégű gumibotot. Közben éjfél is elmúlt. Taxi sehol. Fekete kétszer is telefonált. Végre sikerült megállítani egyet. A gépkocsivezető rádióhívására hamarosan megérkezett a mezőberényi útra a békéscsabai 8. sz. Volán Vállalat tulajdonában levő JC 60-94 forgalmi rendszámú Lada gépkocsival Za- horán Tibor, taxi-gépkocsivezető. Udvariasan kös/.öfí- tek, majd azt hazudták, hogy Budapestről utaztak Mező- berénybe. de a vonaton elaludtak, s most Csabáról kénytelenek Mezőberénybe menni. A pénzt is megmutatták, hogy a viteldíjat ki tudják fizetni. A kocsiban a megbeszélés szerint foglaltak helyet. . A mezőmegyeri vasúti átjárót elhagyva Fekete hátrafordult, és fejbólintással meg a szemével is intett két társának, hogy elérkezett a támadás ideje. Csepregi meglökte Fehér Imre térdét, aki ezután a vasvégü gumibottal hátulról a gépkocsivezetőt fejbeütötte. A taxi ekkor 70 —80 kilométeres sebességgel haladt. Az ütéstől a sértett megszédült, eszméletét azonban nem vesztette el. Közben Fekete igyekezett megszerezni a gépkocsi kormánykerekét. Zahorán Tibor erőteljesen fékezett. Fehér a vasvégű gumibottgl még egyszer a halántékára csapott. A taxisnak sikerült hirtelen oldalra fordulnia, az ütés a gépkocsit érte. Ekkor már a gépkocsi megállt. A bal első ajtaját Zahorán Tibor kinyitotta. Kiesett az úttestre, a biztonsági övbe azonban beleakadt a lába. Fekete át akart ülni a kormánykerék mögötti ülésre, és teljesen birtokba venni a gépkocsi vezetését. Zahorán Tibor fölpattant a földről, s kirántotta a taxiból Feketét. A földön dulakodtak. Erre a határozott fellépésre s a gépkocsivezető lélek jelenlétéie egyikük sem számított. Fekete mihelyt kiszabadult a taxis vasmarkából, futásnak eredt. A többiek is megijedtek. Zahorán Tibor rádión értesítette munkatársait. Azonnal a segítségére siettek. Csepregi és Fehér hazafelé vették útjukat a szántáson keresztül. Fekete átadta nekik kabátját, a személyi igazolványát és a tőrkését. Nem tartott velük, hanem kiment az országúira. Nem gondolta, hogy a taxisok már tudomást szereztek az esetről. Az országúton megállított egy taxit. Arra kérte a vezetőt, hogy Békéscsabára vigye. A taxis azonban először a tett színhelyére hajtott. A fejsérülést szenvedett Zahorán Tibor azonnal felismerte korábbi támadóját. A gyulai Városi Bíróság Ágostonná dr. Pfaff Mária büntető tanácsa Fekete gyulát társtettesként elkövetett rablás, valamint bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, továbbá társtettesként elkövetett közlekedésbiztonság elleni bűntett miatt halmazati büntetésül 5 év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Ugyanakkor 5 évre elitiltotta a közügyek gyakorlásától. Fehér Imre is megkapta a méltó büntetést. A bíróság 4 év szabadságvesztéssel sújtotta, és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Csepregi Mátyás 3 évet kapott. A bíróság 3 évre a köz- ügyektől is eltiltotta. A büntetés kiszabása során a büntető tanács Fekete gyula és Csepregi Mátyás vádlottaknál súlyosbító körülményként értékelte a kettőnél több bűncselekményt magába foglaló halmazatot, az erőszakos bűncselekmények nagymérvű elszaporodottsá- gát. Enyhítő körülményként értékelte, hogy Fekete gyulának két gyermeke van Csepregi Mátyásnál pedig a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó beismerő vallomást. Az ítélet ellen Fekete gyula és Csepregi Mátyás fellebbezést jelentett be. A megyei bíróság fellebbezési tanácsa a városi bíróság ítéletét helyben hagyta. Serédi János
