Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-18 / 115. szám
1984. május 18-, péntek o A Terimpex terveiről Gádorosi November 7. Tsz Tízmillió dollár többletbevétel A tavalyi mélyponthoz képest az év eddig eltelt időszakában valamelyest javult a húsértékesítési lehetőség a külpiacon. Ennek nyomán az év első négy hónapjában a Terimpex 5-6 százalékkal több húst exportált, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ez 10 millió dollár többletbevételt eredményezett. Az értékesítés további kilátásairól, a külkereskedelmi munka fejlesztésének lehetőségeiről Vörös Imre, a vállalat vezérigazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának: — A hús iránt élénkülő kereslet a jövőre nézve csupán biztató jel lehet, alapvető fordulat az állati termékek világpiacán évek óta tartó kedvezőtlen helyzetben azonban nem következett be — mondotta. Az árak továbbra is igen alacsonyak. A húsforgalom fellendülése elsősorban arra vezethető visz- sza, hogy a Közös Piac országaiban mérséklődött a sertés-, a szarvasmarha- és a baromfi hús-termelés. Ily módon most kevesebb a felhalmozott készlet, s jelenleg könnyebben megtalálja az utat a vevőhöz a magyar húsáru. A szerződéskötések szerint az exportra szánt árualapok kétharmada 1984- re már eddig vevőre talált, ami ugyan biztatóbb a tavalyi helyzetnél, ám továbbra is elmarad a korábbi évek szerződési gyakorlatától, amikor is a termékek 80 százalékát kötötték le a vevők. A szállítási távolságok behatárolják a gazdaságos export lehetőségeit, ezért a tervek teljesítésére jobbára a meglevő vevőkör igényeit igyekszik a Terimpex még- inkább kielégíteni. A hagyományos termékek mellett a pillanatnyi keresletnek legjobban megfelelő újdonságokat kínálnak. Csakhogy egy- egy új termék kifejlesztése, s a gyártás beindítása többnyire költséges vállalkozás, amelyben gyakran a kockázat is nagy. A pápai, szegedi, gyulai, budapesti és más húsüzemek azonban a többletnyereség reményében mégis bátran kockáztatnak, s rugalmas partnerei a külkereskedelmi vállalatnak. A fejlesztésekbe a Terimpex gyakran bevonja a külföldi vevőt is, elősegítve know-how-k átvételét, s a feldolgozó-da- raboló gépek vásárlását. Ennek nyomán évente 10—15 újdonság jelenik meg, s bővül a külkereskedelem kínálata. A Terimpex, a húsipar és az amerikai vásárlók együttműködésének eredményeként, 1984-től a darabos sonka mellett új készítmények kivitelére kezdte meg az előkészületeket. Külföldről átvett gépekkel, adalékanyagokkal a sonka mellett mód nyílik a karaj, a tarja, az oldalas és a csülök feldolgozására, exportjára is, s ezzel növelhetik az Egyesült Államokba irányuló exportot. A korszerű gépek beállítása megteremtette a feltételeket újfajta kolbászok, baromfiipari termékek előállítására, s ezeknek szintén jó esélye van a külföldi piacokon. A Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalat francia tenyésztőktől olyan kacsafajtát vett át — s kezdte meg elterjesztését —, amelynek nagyobb a mája, és így gazdaságosabb a tartás, feldolgozás. Miután az alacsonyabb árak miatt a terveket csak többletkivitellel lehet teljesíteni, a Terimpex a korábbiaknál nagyobb gondot fordít a kisebb tételek külkereskedelmi értékesítésére is. A vállalatnál hozzáláttak a belső szervezeti korszerűsítéshez, megteremtve a lehetőséget arra, hogy az egyes osztályok közvetlenebbül is érdekeltebbek legyenek a bevétel fokozásában, a tartalékok feltárásában. Ipari oxidkerámia Az oxidkerámiai cikkek iránt megnövekedett igények kielégítésére a Bodrogke- resztúri Kerámiaipari Szövetkezet tokaji üzemében új égetőkemencét szerelnek fel, amivel teljesítményük bővítése mellett csökkentik az energia felhasználását, egyúttal pedig javítják termékeik minőségét is. A szövetkezet a textiliparnak gyárt szálvezetőket, a gépiparnak huzalvezető görgőket, továbbá öntvénytisztításhoz való homokfúvókákat, s a festékszórókhoz különböző alkatrészeket; az idén megközelítőleg 8 millió forint értékben. Hazai szabadalom alapján, alumínium hulladék felhasználásával számos olyan alkatrészt is készítenek, amit eddig importálni kellett; ezek egy része exportgépekbe kerül betelepítésre. A mintegy 4 millió forintos korszerűsítés eredményeként tovább szélesítik a gyártmányskálát. Részlegvezetőnő Tótkomlóson A Tótkomlósi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet szövőrészlegének a vezetője Matyuska Sándorné. Munkakörét igen jól látja el. Racs- kó Anna, a szövetkezet elnöke elismeréssel beszél róla. Találkozásunkkor az első kérdésem: — Mi a szakképzettsége? — A részlegvezetői munkakör betöltéséhez most már szövőipari technikumra van szükség. Nekem „csak” 28 éves gyakorlatom van. Mint megtudom, 28 év alatt különböző munkaköröket töltött be. Volt szövőnő, anyagátvevő, kiadó és adminisztrátor. Tizenhat évvel ezelőtt lett részlegvezető. Van egy beosztottja, a nála jóval fiatalabb Paulik Mihály né személyében, aki 10 évig volt varrónő, közben tanult, és két éve kapta meg a technikusi oklevelet. Más dolog vezetőnek lenni Az emberben felmerül a kérdés: vajon hogy fér meg a két asszony egymás mellett? Nincs-e valamilyen ellentét közöttük, hiszen a magasabb iskolai végzettségű az alacsonyabb végzettségűnek a beosztottja. Matyuska Sándorné azonban állítja, hogy igen jól megvannak egymással. Mindketten a szövetkezet érdekeit tartják szem előtt, ez a meghatározó. Egyébként, amikor 16 évvel ezelőtt ebbe a munkakörbe került, alaposan ismerte a gépeket, az anyagokat, a munkafolyamatokat, csak az emberekkel való kapcsolat kialakítása okozott gondot. Mert más munkatársnak, s más felelős vezetőnek lenni. Vele szemben fentről és lentről is követelményeket támasztanak, amiről a következőket mondja: — A szövetkezet vezetősége ‘előírja, mit és mennyit termeljen a részleg, a dolgozók pedig elvárják, hogy legyen gép, anyag, munka és természetesen jó kereset, de azt is, hogy megfelelőek legyenek a munka- és a szociális körülmények. — Mi okoz most nehézséget? — érdeklődöm. — Az a helyzet, hogy a szövetkezet csak olyan szövőgépet tud vásárolni, amilyet a nagy textilvállalatok eladnak. Ha ezek elromlanák, csak nehezen tudunk alkatrészhez hozzájutni. Az alapanyag beszerzése is gondot okoz néha. A Mezőtúri Szőnyegszövő és Fonalnemesítő Háziipari Szövetkezethez általában negyedévi igényt adunk be, de nincs mindig az, amire szükségünk van. Erősödjék a szövetkezet Látom, csupa asszony és lány dolgozik a gépeknél. — Kijön velük? — Az évek során úgy alakult a helyzet, hogy itt nem erény a hallgatás. Akinek valami nyomja a lelkét, az megmondja. Nem azért, hogy vita legyen, hanem, hogy jobban haladjon a munka és erősödjék a szövetkezet. Azt mindenki tudja, hogy csak így számíthat egyénileg is jobb körülményekre. — Most milyen a kereset? — Az asszonyok, lányok többsége nem szakmunkás. Ehhez képest a keresetük elfogadható. Egyébként Tótkomlóson hova mehetnének máshová dolgozni? Különösen a gyermekes anyák ... Egyetlen lehetőség van a több keresetre: a jól szervezett, szorgalmas munka. — Elégedett-e a beosztottjaival? — Igen. Vannak ugyan viták, de ha megbeszéljük, nem egyszer a szabad idejüket is feláldozzák, hogy elkészüljön egy-egy időközben érkezett — tehát terven felüli — megrendelés. — Van exportmunka is? — Van, ennek értéke a második negyedévben egymillió forint. — Mennyi a részleg éves terve? — Tizenhatmillió forint. Munka mindig volt, ami a kedvező árnak és a jó minőségnek köszönhető. A szövetkezet három évtizede működik, és ma már országosan is jó hírneve van. — Mitől függ a kereset? — Nálunk darabbér van, tehát a teljesítménytől. Ez leegyszerűsíti a munkámat. Fontos a tárgyilagosság — Kik kapnak jutalmat? — Általában akikre javaslatot teszek. Az elbírálásnál figyelembe veszem a meós és az ügyintéző véleményét. — Igazságosnak tartják a munkatársai? — Van néha ellenvélemény is. Én igyekszem tárgyilagos maradni. Az igazságos elbírálás előbbre visz, az igazságtalan rombol. Néhányan körénk sereglenek. Megkérdezem tőlük: — Mi a véleményük? — Nálunk a jutalmazás igazságosan történik — mondja szinte egyszerre Tóth Mária és Orbán Zsu- zsanna. — No, akkor legutóbb biztosan kaptak jutalmat — nézek rájuk gyanakodást színlelve. Nagyot nevetnek: — Pont mi nem kaptunk. — És miért nem? — Fiatalok vagyunk. — Az bűn? — Nem, de kell még egy kis gyakorlat, hogy mennyiségben és minőségben is elérjük a legjobbak szintjét. Végül ide tartozik még, hogy a részleg hatvanöt asz- szony és lány, valamint öt férfi tagja már sok éve patronálja a községi óvodát, bölcsődét. Valamennyien szívesen vesznek részt benne. Ez az elsődleges társadalmi munkavállalásuk. Erre nagyon büszke Matyuska Sándorné is. Pásztor Béla Akik bíznak a szójában A szóját több mint négyezer éve termeszti az ember a világon. Az első írásos emlékek Kínából származnak a növényről. Európába csak jóval később, a XIX. század elején került a szója. Hazánkban az 1930-as években kezdtek foglalkozni a termesztésével. Vetésterülete a hetvenes években — a fehérjeimport kiváltásának céljából — emelkedett jelentős mértékben, országosan és megyénkben is. A kormány és az OMFB kiemelten kezeli ezt a nagy fehérjetartalmú takarmánynövényt. 4T* Békésben, a gádorosi November 7. Tsz már csaknem tíz esztendeje, 1976 óta foglalkozik a fontos fehérjenövény termesztésével. Mint Papp János, a termelőszövetkezet fiatal főagronómusa elmondotta, a két gádorosi szövetkezet 1975-ös egyesülése után egyszerűsíteni kellett a vetésszerkezetet. Korábban ugyanis igen sok növény termesztésével foglalkoztak. így került be Gádoroson kísérletképpen mintegy negyven hektáros területen a szója is a termelésbe. Az első év kedvező tapasztalatokat hozott. A jövedelmezőségi mutatói is igen jók voltak a kultúrának. A November 7. Tsz földjeinek csaknem 40 százaléka erősen kötött, szikesedésre hajlamos. A szója egyébként kitűnően társítható a gabonafélékkel. Az eszközigénye sem túl magas, mindehhez a tsz adottságai megfeleltek, hiszen rendelkezésre állt a szükséges szárító- és tároló- kapacitás. A gádorosiak a kezdeti lépések óta jelentős eredményeket értek el. Ma már több mint 500 hektáron termesztenek szóját. A vetésszerkezetükben két kalászos után kerül a növény, majd ismét kalászos gabonaféle — többnyire búza — következik. A gádorosiak a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer tagjai. A szójával kapcsolatos teendőket, szaktanácsokat mint minden rendszernél, a Bólyi Szakszolgálat látja el. Az évek során eredményes együttműködés alakult ki a bólyiakkal. A szakszolgálat vetőmagot ad, s szakemberei év közben is figyelemmel kísérik a taggazdaságokban folyó tevékenységet. Négy éve az országos szója fajtakísérletbe is bekapcsolódtak a gádorosiak. Az új fajtákat egy- egy hektáros parcellákon termesztik és vizsgálják. íTi A szója különösen a virágzás idején viszonylag sok csapadékot és magas páratartalmú levegőt igényel. Ilyenkor ha kevés a nedvesség, jó ha öntözni tudják. A November 7. Tsz-ben öntözési lehetőség nincs. A gádorosiak két éve, 1982-ben a kedvező mikroklímának köszönhetően országosan is figyelemre méltó eredményt értek el, hektáronként több mint 2,8 tonnát takarítottak be. Az évről évre növekvő költségek, illetve az 1983-ig változó — többnyire csökkenő felvásárlási ár ellenére — az ágazat jó jövedelmet biztosított a közös gazdaságnak. Arra a kérdésre, hogy miért termesztik a szóját, Papp János így válaszolt: — A környéken az üzemekben a fehérjét adó növények közül a szója és a lóbab versenyez. Mi a szója mellett tettük le a voksun- kat. Rendelkezésünkre állnak a szükséges tárgyi és személyi feltételek. Az őszi vetésű kalászosok kiváló elő- veteménye a szója, ha időben elvégezzük a tarló alá- szántását. A technológia egyik fontos része a növényvédelem. A gádorosiak a Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás komplex ajánlásának figyelembevételével, s a helyi üzemi tapasztalatok hasznosításával dolgozták ki a növényvédelmi technológiát. Jól tudják egyébként, hogy az egyes növényvédő szerek alkalmazása között anyagilag jelentős különbség lehet. A közös gazdaságban ezért igyekeznek az olcsóbb, ugyanakkor hatékony eljárásokat alkalmazni. Az elmúlt évben az aszályos időjárás miatt a korábban nem tapasztalt atkafertőzés jelentkezett. Mindezt azonban a különleges időjárásnak tulajdonítják a szövetkezetben. A védekezést egyébként megoldották. * A betakarításhoz a szükséges gépek, eszközök biztosítva vannak. Terveik között szerepel — mivel a szója több „emeleten” hozza termését —, hogy flexibilis kaszával felszerelt Claas Do- minátor kombájnt használnak a betakarításhoz. Gádoroson azt vallják, hogy elsősorban nem a gép típusa, hanem az azt irányító ember munkáján múlik; mennyi lesz a veszteség. Az évek során kialakult a betakarításban részt vevők jól felkészült gárdája. Gondot okoz ma még a területen maradó nagy meny- nyiségű szalma alászántása. Ezért úgy döntöttek, hogy a jövőben szalmaszecskázó dobokkal látják el a kombájnokat, amelyek szétterítik a területen a szalmát. Ezután' könnyebben tudják majd alászántani a növényi maradványokat. Végül szólni kell arról az érdekeltségi rendszerről is, amely szintén a jó eredmények elősegítője. A vetéstől a betakarításig minden egyes munkafolyamatot táblánként értékel egy erre a célra" létrehozott, tapasztalt vezetőkből és dolgozókból álló bizottság: a legjobban tevékenykedőket prémiummal jutalmazzák munkájukért. Az idén a szója felvásárlási árát emelték, így a növény közgazdasági pozíciója javult, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a növekvő költségek miatt az elérhető jövedelem csökkent. Népgazdaságunknak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több területen jó minőségű, hazai termékekkel váltsuk ki a tőkés importot. Az állatállomány fehérjeellátásában jelentős szerepe van a hazánkban termelt szójának is. A gádorosiak nyolc évvel ezelőtt, alapos mérlegelés után a szója mellett határoztak. Most úgy vélekednek, nem bánták meg az akkori döntést. Ezért az üzemben a jövőben is termeszteni kívánják a szóját. Verasztó Lajos A November 7. Tsz gépparkjában az előkészített kultivátorok a szója gyomirtására készülnek . Fotó: Fazekas László Ültetik a fűszerpaprikát Szeged környékén Hazánk legnagyobb fűszerpaprika-termő vidékén, a szegedi tájkörzetben munkához láttak a palántaültetők. Az idén a tavalyinál némileg nagyobb területen, 4100 hektáron termesztik e vidék „piros aranyát”. A paprikát kétféle módon ültetik: már kora tavasszal végeztek a termőhelyre történő magvetéssel, most pedig a palántákat tűzdelik ki. A palántázás mindig május második felében, a fagyveszély elmúltával kezdődik. Ezt a hagyományos eljárást az összterület egyharmadán alkalmazzák. Előnye, hogy a palántákról nevelt növények termése két héttel korábban érik pirosra. A korai termésért pedig magasabb árat fizet a feldolgozó ipar. A magvetés és a palántázás különben jól kiegészíti egymást: a magvetést a nagyüzemi táblákon alkalmazzák, a munkaigényesebb palántázást pedig a háztájiban, valamint a részesművelésre kiadott területeken. Mintegy félszáz ültető berendezésen kívül kézi erővel is palántáznak. Teljes műszak van a paprikás tájkörzetben, mert a. bőséges csapadék után igyekeznek kihasználni a kedvező talajviszonyokat. Öntözni, locsolni sem kell a zsenge növényeket, s így egy munkafolyamatot megtakaríthatnak az ültetők.
