Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-18 / 115. szám

1981. május 18., péntek

Pénteki beszélgetések

Magyari Béla

Kiképzett űrhajós. Főtiszt, a Magyar Néphadsereg őrnagya. Két kislány büszke édesapja, kiegyensúlyozott családfő. Elért majdnem mindent, ami a pályáján elérhető. S mégis épp ezért a „majdnemért”, az együttérző rokonszenv mellé talán egy kis szánakozást is kivívott magának. Mert az emberek a csúcsokra törnek. Fel a magasba, a csillagos egekig, el a világűrbe. Személyesen csak keveseknek adatik meg, hogy messzi pályákon szá- guldva, súlytalan mámorban szemléljék bolygónkat, szurkolunk tehát azoknak, akik helyettünk, a mi nevünkben teszik meg a nagy utat. Aki pedig eljut a csodás lehetőségek határáig, de éppen csak egy lépés választja el az álmok álmának beteljesedésétől, „vesztesnek” hisszük. Magyari Bélát szemmel láthatóan nem zavarja ez a vélemény.

Csöndes budai otthonában fogad. Amikor megtudja, hogy Békésből jöttem, felcsillan a szeme.

— Sok szép emlékem van Békéscsabáról — mondja. — Gimnazista diákként akkor voltam először távol a szülői háztól, amikor 1966 nyarán másfél hónapot töltöttem az MHSZ csabai repülős iskolájában. Mint virgonc ifjak megtapasztaltuk nemcsak a repülés szépségeit, a munka fegyelmét, de a békéscsabai városrészek hangulatát, a Veszély csárda ételeit. Reggel már 5-6 órakor kezdődött a repülés, hogy a könnyű kis motoros gépeket ne zavarja az emelkedő légáramlás. Alkalmam volt vitorlázni is, Békéscsabán szereztem meg az ezüstkoszorús minősítést, amelynek oklevelét ma is vigyázva őrzöm. El-elruccan- tunk Gyulára. Várszínházi előadást sajnos nem láttam, de a strandon törzsvendégnek számítottunk. Meleg délutánokon pedig nagyokat fociztunk a csabai hangár közelében levő fák hűvösénél. A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium csapatában eredetileg kosárlabdáztam, de természetesen rúgni is szerettem a bőrt. Emlékszem, Farkas Berci annyiban különbözött tőlem, hogy ő nemcsak szeretett, hanem tudott is focizni.

— Már akkor ismerték egymást?

— Sőt! Az előzetes repülőorvosi vizsgálatok idején már egymás mellé sodort a sors, és tart azóta is a barátságunk. Együtt vonultunk be katonának, együtt lettünk tisztek. Hazánk légterének védelmében teljesítettünk szolgálatot szuperszonikus vadászgépeken, s volt idő, amikor nemcsak egy ezredben, de azonos században szolgáltunk. Amikor lehetőségünk adódott, jelentkeztünk űrhajós-képzésre.

Mondhatom, nem akármilyen legények az első osztályú repülősök, s közülük is embert próbáló rostálással választottak ki kettőnket, akik utazhattunk Csillagvárosba, kiképzésre.

— Amikor már csak ketten maradtak, óhatatlanul is egymás vetélytársai lettek, hiszen csak egyikőjük indulhatott a világűrbe. Soha nem került veszélybe a barátságuk?

Másfél évvel a repülés előtt már megtudtam, hogy én leszek a düblőr, és nagyon elkeseredtem. Minek kellek én itt? — gondoltam. Pont egyforma kiképzést kaptunk, azonos feladatokat kellett megoldanunk, s én mégis tartalék leszek. Berci is látta rajtam, hogy el vagyok keseredve. Kihívott egy sakkcsatára. Jobban sakkozom mint ő, el is vertem háromszor. Akkor összenevettünk, s elhatároztuk, hogy mindenben segítjük egymást. Persze, ő sem szeret vesztes maradni, ezért másnap, egy teniszpartin már vissza is vágott a sakkvereségért...

— Hogyan látta, miként élte át a földről nézve barátja űrutazását?

— A start előtti estén együtt sétáltunk Bajkonur- ban. Gyönyörűen ragyogott az ég, és tudtuk, hogy rövid idő múlva egyikünk fenn jár a „csillagok között”. Mondtam Bercinek, hogy csak nyugi, majd izgulok én helyette is. Valóban. Amikor a starthoz készülődött, neki mérték a pulzusát, 96 volt. Nekem viszont torkomban dobogott a szívem, verhetett vagy 150-et. Megborzongató, gyönyörű szép látvány! Nyolc tüzérségi fényszóró vakító pásztájában ott a hatalmas test, amely él, a csúcsában a baj társam, a barátom. A legelső vonalban voltam, 500 méterre a kilövéstől. És feldübörgött a hajtómű! Porfelhő, majd lángfolyó nyaldossa az indítóállványt. Narancsszín, citromsárga, majd fehér izzásban vakított a fény, és a 320 tonnás test lassan, méltóságteljesen megemelkedett. Aztán frissen meglódult, lángcsíkot húzva az éjszakába. 10 perc múlva már Japán fölött jártak, majd rádión jelezték, hogy az űrhajó föld körüli pályára állt. Megtörtént az első nagy űrutazás! Ott voltam magam is, résztvevője az eseményeknek, s ezért a pillanatért, azt hiszem, érdemes volt megszületni.

Andódy Tibor

TIT-rendezvényen voltam

Zuhogó esőben érkezem Csorvásra. A művelődési ház bejárata előtt tucatnyi kerékpáron csillognak a kövér esőcseppek. Az előtérben csönd. Csak a nagyteremből hallani monoton beszéd foszlányait. Lenyomom a kilincset. A tágas helyiség, ha zsúfoltnak nem is, üresnek sem tűnik. A terítővei díszített asztalkákon sós sütemény, üdítők fogadják a vendégeket. Kevés szék árválkodik gazda nélkül. Megszámolom: 33-an vagyunk a teremben. Szép szám ez egy hétköznapi, falusi TIT-rendezvényen.

Igaz, a téma sem olyan, amely csupán szűk szakmai közönséget kötne le. Körösi Csorna Sándor személye az utókornak különösen érdekes, pláne most, amikor születése bicentenáriumának évét írjuk. Dr. Dövényi Zoltán, aki geográfusnak vallja magát, rutinos előadó. Mondatai fülbe simulnak, de monoton ritmusuk mégsem ingerel ásításra. Igaz, a téma is hálás. A székelyföldről indult Ázsia-kutató és nyelvész élete valóságos kalandregény. Hogyan lett a nagyenyedi kollégium ’ szolgadiákjából, a göttingeni egyetem nagy nyelvi affinitással rendelkező eminenséből buddhista szerzetesjelölt, lámák barátja, majd az egyetlen tibeti nyelvtankönyv, s a tibeti—angol szótár nyelvész körökben szenzációs sikert arató megalkotója? Élete fantasztikus regénybe illő forrdulatai, s ugyanakkor szerény tudós személyisége, melyet élete minden percében mélységesen átitatott a haza szerete- te, mindenkit megbűvöl. Nem csoda hát, ha mi 33-an, pisszenés nélkül hallgatjuk az előadást, figyeljük a diafilmeket. Itt kutatásainak egyik színhelye egy kolostor, amott a limai főváros, ahová már nem juthatott el: Lhasza és a sírkő, amelyen böngészhetjük az angol és magyar nyelvű emléksorokat.

Valaki felkapcsolja a villanyt. Az előadó még méltat pár szóban, majd felszólít a kérdezésre. Ketten kérdeznek, aztán csend. A TIT- előadás befejeződött.

— Milyennek találta a közönséget?— lépek dr. Dövényi Zoltánhoz, aki kényelmesen csomagolja az asztalnál segédanyagait.

— Elégedett vagyok — mondja. Mint látja, szépen eljöttek. Először voltam itt — jegyzi meg.

— Előfordult már, hogy kínos helyzetbe került a közönség miatt? — firtatom.,

— Nem — hangzik nem túl meggyőzően. — Ha csak hatan-heten jönnek el, akkor is alakulhat ki hasznos beszélgetés. — próbál magyarázatot adni. Ebben maradunk.

Gazsó Lászlóné óvónő még egy kicsit ülve marad. Látni, hogy az előadás hatása alá került. Rendszeres látogatója a TIT-rendezvények- nek, már csak azért is, mert tagja a helyi szervezetnek.

— Véleményem szerint igen színvonalas előadások hangzanak el a községben — magyarázza készségesen. — Az ezeken szerzett információkat igen jól tudom hasznosítani, nemcsak mint magánember, hanem mint óvónő és mint TIT-tag is. No, nem a gyerekeknek adom tovább — mosolyodik el a fekete fiatalasszony — hanem a kollégáknak, a szülőknek.

Amikor arra kérem, mondjon olyan előadáscímet, ami különösen érdekes volt számára, hirtelen nem tud válaszolni.

Kálmán János, az OTP helyi fiókjának vezetője régi tagja az értelmiségi klubnak. Mint mondja, igen elfoglalt ember. Ha ideje engedi, részt vesz az előadásokon, a klubrendezvényeken.

— Mit jelent önnek az értelmiségi klub? — faggatom.

— Művelődési alkalmat, hasznos időtöltési lehetőséget. És társaságot. Meglehetősen öntevékeny klub ez. Nem készítünk tervet: ma én, holnap más szervez valamiféle programot. Persze, előbb megbeszéljük a többiekkel. öt vagy hat éve vagyok tagja a klubnak. Azóta hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást.

— Most éppen merre tart a görbe?

— Most inkább a völgyben vagyunk — állapítja meg, és az órájára pillant.

— Pedig a környék egyik legjobb klubja a csorvási — jegyzi meg Bacsur László, az orosházi városi TIT-szer- vezet titkára, aki gyakran vendége hivatalból a csorvási ismeretterjesztő rendezvényeknek. — Bár csak az orosházi lenne hasonló! — sóhajt. — Persze, ilyen szervezettel könnyű. A község értelmiségét sem nehéz megmozgatni.

— Bizonyos rétegeit — egészíti ki Miklya Sándor, a községi művelődési intézmények igazgatója, a helyi TIT- szervezet vezetője. — A mai előadás közönsége jól példázza, kikre lehet leginkább számítani. Elsősorban pedagógusok voltak itt. Pedig küldtünk meghívót egy csomó helyre. Az agrárértelmiséget például egyetlen ember sem képviselte, pedig a termelőszövetkezet a község legfontosabb gazdasági egysége.

Füzetet vesz elő, és lapoz. Címek, számok röpködnek. Előadások, tanfolyamok, baráti körök, ismeretterjesztő órák, résztvevők ... Gyors fejszámolás: az idei évad TIT-rendezvényeinek átlagos közönségszáma 35 volt. A mai 33-ból (kettővel az átlag alatt) 30 már elment; mi hárman is kisorjázunk és becsukjuk a kétszárnyú ajtót. A közönség eltávozott.

Gubucz Katalin

Kalcsó József festőművész tárlata Békéscsabán

Két éve mutatkoznak be a közönségnek a megyei tanács emeleti előterében hivatásos művészeink. Ezúttal az egyik legifjabb alkotó, Kalcsó József képeit tekinthetik meg a látogatók május 21-ig. Az iparművészetről szerzett tanulmányait alig kamatoztatta, amikor átállt egy számára kedvesebbé vált műfajra, a festészetre. Nem indult gúzsba kötött művészi hitvallással, csak spontán festett, illetve rajzolt. Megmutatta önmagának, hogy képes bármit megfesteni, lerajzolni, ami csak körülötte van. Erre az autodidakta időszakra a művek sokfélesége és változatos színvonala

volt jellemző. Az eltelt évek azonban megalapozták mai képeinek technikáját.

Az utóbbi 2 év termésének bemutatója nem mutat egységes arculatot, ám a kiállításon látható munkák érdeme annak dokumentálása, hogy hányféle művészi nyelvezettel ismerkedett, hányféle szemlélet szerint alkotott. Érzékelhető azonban, hogy Kalcsó tudatos festő akar lenni, megfontoltan kezd haladni könnyednek tűnő, kellemesnek ható, de egy sajátos világot rögzítő stílus felé. Nincs híján élményeknek, nem szűkölködik eszközeiben sem. Termékeny, sok a vizuális mondanivalója, és

ezt festői kondícióval véglegesíti. Szinte magától ad számára megfesteni valókat szülőhelye, Kétegyháza lassan hullámzó élete. Az alföldi tájhoz kötött dokumentumértékű képein megjelennek a tavaszi és őszi színekben parázsló vagy éppen elhunyó öreg házak meg házsorok.

Uralkodó színei niég nincsenek, kiérlelt jellegzetes formák sem kötik ap alkotó fantáziáját. Korábbi] műveinek bonyolult kápépítése nagyrészt megszűnt,! és érzelmi, gondolati összefogottság érzékelhető alíotásain. Most tehát ezen az iúton lépett tovább: megjelent művein egy-két szürreális szituáció is. Ezek nem a tetszetős látvány megnyerő ábrázolását kívánják szolgálni, hanem nagyobb jelentőségű, összetettebb problémákra hívják fel a figyelmet. Az emberi lét lényege továbbra is hordozza örökérvényű jegyeit — a világ megismerése csak úgy lehetséges, hogy közben elfogadjuk és megismerjük önmagunkat is.

Kalcsó József legújabb képeinek vonulata ennek a megértéséhez segít hozzá bennünket.

Két képnek is a Plain air címet adta a festő. A természethez való vonzódásának és a festészet szeretetének hitvallását példázzák e művek. A természet változatos zöld színeinek és az ég kékjének együttes hangszerelése mindkét kép festői erénye.

A Vakrepülés című képe egy új, modern hangvétel megjelenését is kilátásba helyezi. Kétségtelen azonban, hogy Kalcsó József nem tartozik az avantgarde művészek közé, nem akarja minden áron túllicitálni a divatos irányzatokat. Ez a kiállítása meggyőzően mutatja festői beérésének jelenlegi állapotát, művészi hitvallását és elkötelezettségét.

Cs. Tóth János

Mai műsor

KOSSUTH RÁDIÓ

8.37: Gluck: Herkules és Hébé menyegzője (operaszere- nád).

9.33: Tekeredik a kígyó.

9.53: Lottósorsolás!

10.05: Hétszínvirág.

10.35: Versek.

10.40: Kórusmuzsika.

11.00: Randevú a Jókai Klubban.

12.30: Ki nyer ma?

12.45: Hétvégi panoráma.

14.02: Két balettszvit.

14.44: Magyarán szólva.

15.05: Révkalauz.

15.35: Régi magyar muzsika. 15.58: A deportálásról.

17.05: Operaáriák.

17.35: Mi közünk hozzá?!

18.00: Filmzene.

19.15: Daloló, muzsikáló tájak. 19.35: Egy író naplója (dokumentumműsor) .

20.35: Operettkedvelőknek.

21.30: Hegymenet.

22.20: Tíz perc külpolitika.

22.30: Híres előadóművészek felvételeiből.

23.38: Madrigálok.

0.10: Melódiakoktél.

PETŐFI RÁDIÓ

8.05: Nóták.

8.44: Slágermúzeum.

9.31: Intermikrofon.

9.53: Lottósorsolás!

10.00: Zenedélelőtt.

II. 35: Tánczenei koktél.

12.40: Népi muzsika.

13.15: Részletek a János vitéz című daljátékból.

13.45: Zenedélután.

14.00: Dallamról dallamra.

15.45: Linda Lewis felvételeiből. 16.35: Jó utat!

17.30: Ötödik sebesség.

18.35: Slágerek mindenkinek. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: sokféle.

21.35: Santana összes albuma. 22.30: Beszélgetés a magyarországi kisvállalkozásokról. 23.00: Könnyűzene.

III. MŰSOR

9.00: A magyar pedagógia évszázadai.

9.26: Malcolm Bilson fortepia- no-hangversenye.

11.05: Operettnyitányok.

11.34: Századunk zenéjéből.

13.07: Háttérbeszélgetés.

13.37: Magyar zeneszerzők.

14.21: Kodály Zoltán — Laczkó Géza emlékezéseiben.

14.55: Népdalok.

15.25: Zenekari operarészletek. 16.06: Andor Éva és Sólyom Nagy Sándor énekel.

17.00: Bach-művek.

17.58: Operaházi események a második világháború idején.

18.50: Hubay Miklós: A dráma sorsa.

19.05: A Budapetsi Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenye.

20.31: Elena Polanska hárfázik.

20.45: Keith Jarrett hangversenyei — V/2.

21.30: Opera-művészlemezek.

22.36: Rádiószínház: Párbaj rádiójáték).

SZOLNOKI STÚDIÓ

17.00: Műsorismertetés. Hírek.

17.05: Régi lemezalbumok. Skorpió és a Rohanás. Közben: Noteszlap.

17.30: A város peremén. Éjszakai őrjárat ifjúságvédőkkel. Riport: Benkő Imre.

17.50: Csongrádi népdalok.

18.00—18.30: Alföldi krónika.

TV, BUDAPEST, I. MŰSOR

8.00: Tévétorna, (ism.)

8.05: Iskolatévé: világnézet.

8.50: Éneklő Ifjúság.

9.00: Fizkia.

9.25: Orosz nyelv.

9.50: Történelem.

10.05: Erdei lexikon (csehszlovák kisfilm).

10.30: A száz kincstár (NDK rövidfilm) .

11.00: A Hardanger-fennsík élete (norvég rövidfilm).

11.25: A gólyák visszatérnek (román rövidfilm).

14.50: Környezetismeret.

15.05: Játék a műalkotásokkal VIII/4. (ism.)

15.20: Korok művészete.

16.15: őrjárat az égen (tévéfilm) IV/4. (ism.)

18.00: Ablak.

19.10: Tévétoma.

19.15: Esti mese.

19.30: Tv-híradó.

20.00 : Csak ülök és mesélek .. .

21.05: Szellemidézés (tévéjáték).

22.30: Vendégünk: a Növi Sad-i Big-band.

22.55: Tv-híradó 3.

II. MŰSOR

17.45: Etűdök gépzongorára (szovjet film).

19.30: Schubert: A-dúr zongora- ötös. (ism.) .

20.20: Zenebutik.

21.20: Tv-híradó 2.

21.40: Magyarország—Jugoszlávia Volán Kupa férfi röplabdamérkőzés.

BUKAREST

15.50: A volánnál. Autóvezetőknek.

16.00: Német nyelvű adás.

20.00: Tv-hiradó.

20.20: Gazdasági figyelő.

20.35: Tények és tervek.

21.10: világhíradó.

21.30: Torna Caragiu. A Filmművészet műhelyéből sorozat.

22.20: Tv-híradó.

BELGRAD, I. MŰSOR

16.30: Videooldalak.

16.40: Francia nyelv.

17.00: Magyar nyelvű tv-napló.

17.10: Markó Marulic — művelődési adás.

17.40: Hírek.

17.45: Adás gyermekeknek.

18.15: Tv-naptár.

18.45: Aktualitások.

19.15: Rajzfilm.

19.27: Ma este.

19.30: Tv-napló.

20.00: A találkozó helyét tilos megváltoztatni — filmsorozat.

21.00: Zenés adás.

21.45: Tv-napló.

22.00: Pénteken 22-kor — kulturális mozaik.

II. MŰSOR

18.15: Egészségügyi felvliágosí- tás.

18.45: Népszerű-tudományos film.

19.00: Tudományos beszélgetések.

19.27: Ma este.

19.30: Tv-napló.

20.00: Komoly zenei adás.

20.45: Zágrábi körkép.

21.00: Találkozások — dokumentumadás.

21.50: Kiegyezés — játékfilm.

SZÍNHÁZ

1984. május 18-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: BÁSTYASÉTÁNY 77

Békési Ház

16 órakor Mezőkovácsházán: FEHÉR SZERECSEN 1984. május 19-én, szombaton 19 órakor Békéscsabán:

az Árnyék

Sarkadi-bérlet

19 órakor Szigetszentmiklőson: BASTYASÉTANY 77

MOZI

Békési Bástya: Forróvérű kísértet. Békéscsabai Szabadság: 101 kiskutya. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Hózuhatag I—n Békéscsabai Kert, fél 9-kor: A

karatézó Cobra visszatér. Gyulai Erkel: Délibábok országa. Gyulai Petőfi, 3-kor: Sabine 7 éves, 5 és 7-kor: Klapka légió. Gyulai Kert, 21-kor: A karatézó Cobra. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Ballagás, fél 6 és fél 8-kor: Nőrablás. Orosházi Béke, 5-kor: Megáll az idő, 7-kor: Rendőrök háborúja.

Plain air I.

Vakrepülés

Fotó: Béla Ottó