Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
NÉPÚJSÁG 1984. április 30., hétfő o Hi viszi az MTZ-t? Traktorok — kalapács alatt Április 18-án délelőtt több meglepetés ért. Az önmagában még nem késztetett csodálkozásra, hogy a gyomaendrődi Lenin Tsz egy IFA tehergépkocsit, öt MTZ traktort és néhány egyéb mezőgazdasági gépet árverésre hirdetett. Mivel traktorbörzén még sosem jártam, igencsak el- ámultam viszont a tsz pere- si kerületében nyüzsgű tömegen. Ámulatomban még azt is elfelejtettem furcsálla- ni, hogy állami kocsit nem is látok a parkírozóban, csak csupa Pés, Tés, meg Kás Ladát, " Skodát, meg néhány Mercedest. Eszmélni akkor kezdtem, amikor a hetedik vagy nyolcadik ember is gyanúsan vé- gigmért, mert azt kérdeztem tőle: melyik tsz-től van? — Tsz-től?! — kérdezték vissza valamennyien. S csak a nyolcadik sajnált meg. — Ember! Nézzen már körül! Itt mindenki magának akarja az MTZ-t! Én Kiskőrösről vagyok, béreltem néhány hektár szőlőt, azt már gép nélkül nem győzöm. Elég alacsony a kikiáltási ár. 70 ezerig én is el tudok menni. De sajnos van itt néhány nagymenő is! Hikiáltva 40 ezerért A tömegben addigra fölfedeztem a tsz főmérnökét. Hornok Józsefet, gyorsan hozzá menekültem. — Nézze, ezek már leírt gépek. Pénzzé tesszük őket, s akkor legalább tudunk néhány komoly diagnosztikai berendezést Vásárolni a műhelyünkbe. — Valóban mind maszekok, akik itt megjelelitek? — Azt hiszem, igen. A csabai autójavító, meg a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz autóbontójának közvetítésével ugyanis maszekok is megvehetik az IFA-t, meg az; MTZ-ket. Azután mégis sikerült találkoznom egy „céggel” is. — Én a gyomaendrődi Béke vadásztársaság fővadásza vagyok. Cirkot kéne a vadföldbe vetnünk, megpróbálunk itt vetőgéphez hozzájutni Jó lenne egy MTZ is, de szerintem ránk bőven ránklicitálnak. A meghirdetett időponton, a reggel kilenc órán már túl vagyunk. De még mindig csapatostól érkeznek az érdeklődők. Már csak a közjegyzőre kell várnunk, aki Szarvasról jön. Akik jól megnéztek már minden kalapács alá kerülő gépet, kisebb-na- gyobb csoportokban tárgyalnak benyomásaikról, tapasztalataikról. Egyikük tudni véli, hogy ezek nagyon jó traktorok, csak azért kénytelen túladni rajtuk a szövetkezet, mert nincsenek rájuk már emberei. Végre befut a tsz-elnök a közjegyzővel. De szükség is van már egy kis izgalomra, mert cudar idő van, veszettül fúj a szél. Előkerül a hordó, a fakalapács is, ki- hirdettetnek a szabályok. Előáll az első MTZ. nagy a morgolódás. A kikiáltási ár 40 ezer forint. Tizenhatan jelentkeznek ezer forintossal kibélelt személyi igazolványnyal - ahogy ezt itt illik Kezdődhet a licitálás. — Negyvenöt Pardi. — Negyvenhat Harangozó. — Negyvenhét Pardi. — Ötvenöt Szegvári. Néhányan felszisszennek, de még nincs vége! — Hatvan Mészáros. — Hatvanöt Szegvári. — Hatvanhat Pardi. — Hetvennégy Ollár. Felzúg a tömeg. — Hetvennégy először! — Hetvenöt Pardi. Elvitték 82 ezerért Megmondom őszintén — pedig nem veszek részt benne — engem is elkap a játék heve. Most már csak ők ketten versengenek. A Pardi nevű, meg, aki Ollárnak mondja magát. Nyolcvanegyezernél tartanak. Feszült a csend, már majdnem lecsap a kalapács, amikor Ollár kimondja a győztes összeget: — Nyolcvankettő! Senki többet? Harmadszor! Többen szitkozódnak is. Ollár azt mondja, hetvenet szánt rá, de így is jól van. — Eladom a két sodrott lovat, a traktor mindenképp olcsóbb. A tömeg még mindig nő. Lehetünk vagy kétszázan. A második traktor 30 ezres táblát visel. Ötvenötért egy fiatalember viszi el. _ Nem örülök neki, hogy nyilatkozni kell. Mert tanár vagyok eredetileg, de maszek kocsmám van, nem tanítok. — örül a traktornak? — Már hogyne! Két hónapja ott voltam a kardoskúti árverésen is, ott sokkal vacakabb masinák mentek el 90 ezerért. Még két traktor 77-ért, meg 75-ért, utána jöhet a 90 ezerrel kitett IFA. Kiskőrösi ismerősöm bukkan föl a sűrűben. —. Traktorátverés ez, nem árverés. Öt MTZ-t hirdettek meg, de csak négyet állítottak ki, ez nem tiszta dolog. A tsz-elnök megnyugtat. Az ötödik MTZ-vel visszaléptek. mert rájöttek, hogy nekik maguknak van szükségük rá. A közjegyző is igazolja, hogy nem történt szabálytalanság. Az IFA-ra nincs jelentkező. Sokallják az árát. Ez aztán a furcsa helyzet: a kikiáltó kénytelen „lefelé” licitálni. Hatvanezernél ketten szállnak be a ringbe, de már hatvanegynél meg is állnak. Az új tulajdonos szolnoki £u- varozó, nem is leplezi örömét. Gondolkodás nélkül köti az üzletet a csabai autójavító képviselőjével, hiába terem ott egy perc késéssel a mezőtúriak megbízottja. — Mi közelebb lettünk volna. — Már minden rendben — int a csabai ügyintéző, Fo- garasi Mihály, majd tréfásan hozzáteszi: elég, hogy az MTZ-ket „elvitték” elölünk. A mezőtúriak ugyanis két százalékkal olcsóbban vállalták a traktorok levizsgázta- tását. A konkurrenciaharc tehát teljes. II főmérnök elégedett Tizenegy felé jár az idő, már csak néhány gép marad. Mosolyogva jön Vaszkó Imre fővadász is. — Megvan a vetőgép. Sőt még egy pótkocsit is sikerült olcsón vennünk. Megyünk is innen egyesen vetni. A mázsaházban futószalagon gyártják a szerződéseket. Fekécs János, a tsz nyugdíjasa pecsétel. pénzt vesz át, számol: — Százkilencvenkilenc-ezer forint készpénzben, kétszázhúszezer átutalással, összesen 419 ezer forint. Jobban sikerült, mint a tavalyi, szerintem. Az elnök szerint is, de a főmérnök arca is sugárzik: jövő héten meglesz az autódiagnosztika. Megállapítjuk, hogy legnagyobb keletje az MTZ-knek volt, és hogy jövőre, egy hónappal hamarabb kell a börzét megrendezni. Éppen dél van. A major kiürült. A legutolsó gépkocsik is útra kelnek, csak a széllökések maradnak. Zsong a fejem az új benyomásoktól. Eszembe jut még egyszer, amit a kocs- máros tanártól hallottam: „Miért van úgy meglepődve ezen az egészen? Én ismerek olyan maszekot, aki 18 MTZ-t üzemeltet, és saját kisbuszon hordozza a traktorosait.” Neki ez már természetes, nekem még emésztenem kell új ismereteimet. Kőváry E. Péter Több mint ötszázan dolgoznak a gyomaendrődi sütőipari vállalat üzemeiben. A Körösi előnevet viselő édesipari termékeik országszerte ismertek. Képünkön egyik új termékük, a Körösi lapocska kerül a korszerű kemencébe Fotó: Fazekas László | 1' . 4 ^ 16 4j A Kilián brigád Öten a forgácsolóból Jó évet zárt tavaly a FOR- CON békéscsabai gyára, és a jeljek szerint az idei sem kezdődött rosszul. A tervezett 385 millió forint termelési érték helyett 397 milliónyit produkáltak, 402 milliós értékesítési tervüket 417 milliósra teljesítették. Az ét- során 76 millió forintnyi eredményük képződött. így átlagosan 25 nap fölötti nyereségrészesedést fizettek, és csaknem öt százalékkal növelték a béreket. Fokozták a tőkés exportot, javították a minőséget. A szép eredmények mögött egy kollektíva munkája húzódik meg, egy olyan gárdáé, melynek tagjai a nehéz időkben is helytállnak. fl csoportvezető Csada Mihályné életútja elválaszthatatlan a gyártól. Az alapítás után egy évvel. 1952-ben vállalt munkát a forgácsolóban, és úgy tűnik, innen vonul nyugdíjba. Most pénzügyi csoportvezető. — A kívülálló számára talán egyhangú a munkám, de én nagyon szeretem. Aki jobban ismeri a mi tevékenységünket, , az tudja, hogy minden nap más-más érdekességet hoz. A gyár pénze megy át a kezemen, mi intézzük a bérfizetéseket is, így mindennapos a kapcsolatunk a dolgozókkal. A pénzen keresztül egy kicsit az emberek élete is megnyílik előttünk. Látjuk, kinek kell gyerektartást fizetni, ki utaltatja át pénzét az OTP-be, és persze beszélgetni is járnak hozzánk a dolgozók. Ahol pénzzel foglalkoznak, mint nálunk, ott mindig akad valami intéznivaló. Csada Mihályné a gyár ügyeit is jól ismeri. Nap mint nap látja, hogy áll a pénzügyi helyzet, mennyi a tartozás, mennyi a követelés. — Sajnos, egyre több olyan partnerünk van, aki rosszul fizet. Nagyon nagyok a követeléseink, és ha a pénz nem folyik be időre, nekünk kell rövid lejáratú hitelt felvenni a banktól, és ennek a kamata a nyereséget terheli. Valahogy módot kellene találni rá, hogy az adós is jobban érezze a késedelem terheit. Csada Mihályné nemcsak munkaidőben dolgozik a gyárért, társadalmi munkában is sokat vállal. Tagja a pártvezetőségének, titkárhelyettes. Nemrég nagyon szép születésnapi ajándékot kapott: a Munka Érdemrend bronz fokozatát. 0 Kilián brigád A Kilián brigád a gyártó- csarnok egy elkerített szegletében dolgozik. Ez a GYGO, vagyis az a részleg, ahol a különböző gyártó- eszközöket, szerszámokat kéCsada Mihályné Fotó: Fazekas László szítik. A tíztagú társaságból hárman vannak a délelőtti műszakban: Nagy György brigádvezető, Susánszki Pál és Magyart Miklós. Mindannyian érettségizett szakmunkások, 1970 óta együtt dolgoznak. — Mi elsősorban présszerszámokat és különféle készülékeket gyártunk a termelő részlegek megrendelésére — mondja a brigádve- zetö. — Mi szerszámozzuk fel az NC-gépek egy részét is. és karbantartjuk, javítjuk a használatban levő szerszámokat. — Ezenkívül még prototípus-gyártással is foglalkozunk — teszi hozzá Susánszki Pál. — Amióta megszűnt a kísérleti üzem. mi készítjük el az első darabokat. Tavaly például a kerepes metszőnek kellett elkészülnie a BNV idejére, rengeteget dolgoztunk rajta, mire kész lett. A brigád nem fél a sok munkától. Már hosszú ideje az éves túlóratervet háromszáz százalékra teljesítik, és még marad energiájuk társadalmi munkára is: több mint kétszer annyit teljesítettek, mint amennyit vállaltai:. — Nálunk nagyon szigorú a mérce — mondja Magyari Miklós. — Aki a mi brigádunk tagja akar lenni, annak vállalnia kell azokat a feladatokat, melyeket a kollektíva eddig is teljesített. Ez bizony sokaknak nem tetszik. így érthető, hogy két éve vettünk fel utoljára új tagot. Míg beszélgetünk, Nagy György szaporán lapozza a naplót, látszik, hogy keres valamit. Éppen ott nyílik ki, ahol a véradásért kapott köszönet látható, de erre csak legyint, mondván: ez természetes. ez a kötelességünk. A következő lapon található, amire mostanában a legbüszkébbek: egy fénykép és egy bejegyzés. A képen az MHSZ gyulai modellező klubjának világbajnok versenyzői láthatók, a szövegben pedig köszönetét modanak a Kilián brigádnak, amiért elkészítette a világbajnokságot nyert sebességi modellek motorjainak főtengelyét. A lapozgatás során előkerült még egy dokumentum, ebben szerepelnek az eddigi elismerések, az ezüst- és aranykoszorúk Ide kerül be a május elsejei ünnepség után az új bejegyzés: a Kilián György Szocialista Brigád elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet. II géplakatos Domokos Béla géplakatosból először csak a lába látszik, éppen egy NC-gép hajtóművét javítja behasaiva a gép alá. Jöttünkre kibújik, és tart egy cigarettán.vi szünetet. — Ez a marógép a legtermelékenyebb eszközeink egyike. így nagyon fontos, hogy a lehető legkevesebbet álljon. Nemrég szóltak, hogy rakoncátlankodik a hajtómű, szeretném gyorsan megtalálni a hibát. Domokos Béla géplakatos, amikor a szakmát tanulta, az NC-gépeknek még hírük sem volt. Mégis ért hozzá? — Akit érdekel a szakma, az lépést tart a fejlődéssel, és képezi magát. Én is részt vettem már NC-tanfolyamon. olvasgatom a szakirodalmat, és amikor jönnek a gyári szerelők beállítani egy újonnan érkezett gépet. természetesen mellettük vagyok, figyelem, hogy mit csinálnak, és nem restellem megkérdezni, ha nem értek valamit. Az NC-gépek belvilága egyébként alaposan eltér a régiektől. A hajtóművük egyszerűbb, több bennük a szervómotor, és sokkal precízebb, finomabb szerkezetek. Javításkor elsősorban arra kell ügyelni, nehogy elrontsa az ember mikronos pontosságukat. — Én ebben a munkában azt szeretem, hogy tele van meglepetéssel. Természetesen a megelőző karbantartások során igyekszünk a lehető legjobb állapotba hozni a gépeket, de menet közben mindig előadódhat valami. Ilyenkor azonnal kell dönteni, gyorsan felismerni a hibát, és elvégezni a javítást, mert közös érdekünk, hogy folyamatosan menjen a termelés. Domokos Béla sem csak a munkának él. Mint üzemi szakszervezeti bizalmi, sűrűn eljár társai ügyében, és ő a természetjáró szakosztály vezetője is. Kiemelkedő üzemi és társadalmi munkájáért május elseje alkalmából Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Lónyai László
