Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984, április 30., hétfő NÉPÚJSÁG Számitógépes gyorstalpaló avagy Három és fél nap Basic-földön Néhány hónappal ezelőtt az Informatikai Intézet levélben értesítette a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályát, hogy a megye középfokú oktatása 21 számítógépet kap. Főleg olyan középiskolákat szándékoztak ellátni személyi számítógéppel, ahol — az Informatikai Intézet véleménye szerint — a gép intenzíven bevonható az oktatásba, és az egész iskolai munkába. Ahhoz azonban, hogy a számítógépeket az iskolák átvehessék, gépenként két tanárnak el kell végeznie egy Basic-tanfolyamot. Tv-fesztivál Miskolcon a Hétfőn reggel 9 előtt tíz perccel lépek be a békéscsabai pedagógiai intézet kapuján. A vízparti Árpád soron, a megyeszékhely egyik leghangulatosabb utcájában, szépen gondozott kertben húzódik meg a csúnyácska épület. Mikor belépek, nem akármilyen merényletre készülök magam ellen: egy számítógépes programozással foglalkozó három és fél napos tanfolyamot akarok elvégezni amit — reményeim szerint a lehető — legkezdőbbeknek hirdetett meg az intézet. Próbáljuk meg! Nem vagyok mentes minden izgalomtól, bár én nem veszthetek sokat, hiszen tőlem majd nem várja el senki, hogy akármilyen szintű, de mégiscsak a számítógéphez értő emberként térjek vissza. A terem már megtelt, 14-en vagyunk, két emberre jut egy HT—1080 típusú számítógép. Jön az oktató. Pár szóban elmondja a személyi számítógép kialakulásának történetét, szükségességét. Megtudjuk. hol kell bekapcsolni a gépet, ismerkedünk a billentyűkkel. Megtanuljuk, hogyan kell elvégezni egy sima szorzást. A szorzás jele a csillag, s a vessző nem használható tizedes vesszőnek, arra a pont a jó. Még néhány hasonló egyszerű dolog, aztán elkezdünk utazni ismeretlen (angol) kifejezésekben, amik mind jelentenek valamit, ám tudva magyar alakjukat sem túl egyszerű jelentésük megértése. Jókor jön az első szünet. Gyorsan egy kávé, s vissza a terembe! A második óra riasztó mennyiségű ismeret áradata. A másodfokú egyenlet megoldására készítünk programot. Egy pillanatig értek mindent, a másik pillanatban, vakultan még az előbbi fénytől. a legsötétebb nemtudás ölel körbe. Aztán kész a program, az alkotók pihenhetnek. Mostantól csak azt kell beírjam, RUN, a gép megkérdezi, milyen értékeket adok. s már jönnek is a gyökök. — Ne tessék már ilyet mondani! Az osztálytársaim kinevetnének, ha teszem azt, egy klubdélutánon elkezdenék keringőzni. — Csa-csa-csa? Tangó? Csárdás? Kinek kell az manapság? Egy kis ritmusérzék, netán egy korty szesz bemelegítésül, s már mehetünk is a diszkóba. — Most mit strapáljam magam? Úgyis utálok táncolni. Mások véleménye: (Szerencsére ők vannak többen.) — Menjen csak el egy táncos szórakozóhelyre! Sokan jobb lenne, ha fel sem állnának, olyan szánalmasan ugrándoznak. — Ha valaki ismeri ezeket a hagyományos táncokat, biztos van némi fogalma arról, hogyan kell viselkednie. Mi az, hogy felkérés, meg lekérés? Egyáltalán, milyen ruhát vegyen fel? A kicsik — társastáncszakkörben. A polka nem könnyű dolog. Az aprócska táncosok lendületétől felkavarodik a Megyei Művelődési Központ A negyedik órára „kutyafáradtak” vagyunk. Egy orosz-német szakos tanárnővel „osztozom” a gépen. Bizonytalan kételyeinken keresztül kezdünk megismerkedni egymással. — Hogy ezt én mire fogom használni, ha megértem egyáltalán? Maga milyen szakos. matekos? — fordul felém. t— Nagyon más — sikerül megúsznom hazugság és — egyelőre — önleplezés — nélkül a választ. Játék és szemlélet Másnap minden ott folytatódik. ahol tegnap abbamaradt. A matematikától távol eső szakok oktatói „elkeskenyednek”. (Bár a szakemberek gyakran hangoztatják, a számítógép nem a matematikai ismeretekre épít, a példák a matematika területéről a legszemléletesebbek, s onnan sorolhatók a legkönnyebben, s előadónk egyelőre ezeket használja.) Nem kell figyeljem a többieket, hogy észrevegyem, ki jár köztünk előbbre az átlagnál. Egyik „előttünk járóval” beszélgetek a szünetben. Ö már gyakorta tanulgatta a gépet. A szakközépben, ahol dolgozik, két kollégája már elvégzett egy ilyen tanfolyamot tavaly. Harmadnap került sor először nem „matek-ízű” program kidolgozására. Német szótárt készítünk. Hamar kiderül, hogy nehezebb, hosszadalmasabb, mint egy vele azonos fajsúlyú matematikai feladat megoldása. Mégis, mikor kész, s a gép a betáplált 12 szó bármelyikét megválaszolja, a mellettem ülő tanárnő szeme felcsillan. — Okos gép ez! (Pedig már mi is tudjuk, ő is tudja: nem a gép okos.) Állandóan hullámzóm — folytatja —, hol ilyennek látom, hol olyannak. Remek találmány. Csak ne volna az agyam olyan röghöz kötött... Ahogy kilépek a kapun a délelőtti órák után, a frissen nyírt fű fülledt illata megállásra késztet. Mintha a természet üzenne, hogy el innen, ki a szabadba, sétálni, várni valami mást, újat. levegője. Felczánné Nyíri Mária kevés pihenőt engedélyez tanítványainak, hogy arról beszéljenek, ki miért jelentkezett ebbe a szakkörbe. — Anya azt mondta, ha már neki nem volt lehetősége erre, legalább én tanuljak meg időben táncolni. — Így nem égek le, ha majd táncra kerül egyszer a sor valahol másutt is. Rám ne mondják, hogy ez egy falábú ipse. — Én Fényesről járok be, de nem sajnálom az időt, mert nagyon szeretek itt. — És én hogy jártam? Nem mentem el az énekkarra, inkább ezt választottam, hát lerontották a jegyemet. A nagyobbak - kezdők és haladók. Az 1-es iskolából sokan jelentkeztek. A nagyszünetben velük beszélgettünk, csak úgy, kötetlenül, az iskola folyosóján. — Előbb csak hallottunk erről, hogy jó, meg hogy nem árt, ha tudunk táncolni. Aztán megpróbáltuk, és tényleg klassz dolog. — Barátokat is szerzünk így, meg kialakul egyéb kapcsolat is. Tetszik érteni. csodát, egyszóval: lógni! Ha nem vigyázok, még igazi diák leszek. De vigyázok. Nem lógok, visszamegyek, s nem bánom meg. Délután megtanuljuk a programátjátszást magnóról számítógépre. Ez végre tiszta, világos ügy. És játszunk. Céllövöldét, reflextesztet, merthogy ez van a szalagon. Van aki földön kívüli betolakodók ellen veszi fel a küzdelmet. A siker teljes. A gép ezúttal mindenkit megnyer. A nap végén Czinkóczki László előadóval ülök le rövid beszélgetésre. Ismeri ő is az ilyen néhány napos intenzív tanfolyam előnyeit, hátrányait: — Az volna a legjobb, ha hetente tartanánk foglalkozást, alkalmanként háromórásat. A hét többi napján átgondolható, rögzíthető lenne az óra anyaga. Főleg annak. aki gépközeibe tud kerülni. Ez a hetente járás azonban tanárok esetében megoldhatatlannak tűnik. Pedig egy ilyen tanfolyam komoly eredményekkel járhatna. — Mt lehet a célja egy előadónak a három " és fél nap alatt? — Én úgy gondoltam, hogy azt, ami megtanulható a könyvből, nem sulykolom. A fontos, hogy kialakuljon a programozás szemlélete. Adott egy feladat, ami szinte ránézéssel megoldható, s ezt az egyszerű feladatot miképp lehet megfogalmazni a számítógép nyelvén. A negyedik napon az előadó a gép grafikai lehetőségeit mutatja be. Az egyik szünetben a tegnap már megismert játékokat próbáljuk. A reflextesztben javuló eredményeket érek el. s a gép már nem küld másik játékhoz, sőt, néha megdicsér. Nem úgy az előttem- ülő. Közben már elkezdődött ugyanis az óra, épp egy kör megrajzolására akarják megtanítani a gépet, s én ezt zavarom. Erre figyelmeztet tanulótársam, jogosan. Az utolsó két óra a tanultak vázlatos ismétlésével telik. Aztán felfedem újságírói voltomat, s leülök beszélgetni a tanulókkal az elmúlt napokról. Egészségesen megfertőződve • Statisztikával kezdem. Azt már eddig is láttam, hogy a 13 résztvevőből hét volt a nő. Ez sem lényegtelen adat: mutatja, hogy az arány kezdi tükrözni a pedagógus- pályán meglevő férfi-női — Wallfisch Tímea, Pap Tamás meg Marosvölgyi Emese már nyertek oklevelet is. — No, igen, mert vannak sokan, akik majd egyszer versenyezni is szeretnének. — De aki nem reménykedik ilyesmiben, annak is megéri. Tanulunk diszkótánarányt, eddig ugyanis inkább a férfiak végezték el ezt a tanfolyamot. A legfiatalabb „diák" 30 éves, a legidősebb 55; az itt levők több mint fele túl van a negyedik X-en. Mindannyian örömmel, kíváncsisággal vágtak bele. korra, nemre, szakra való tekintet nélkül. Az előadóval mindenki maximálisan elégedett. Abban egyetértenek, hogy ezek után könyvekből (bízva azok elérhetőségében és minőségében) megértik a programokat. Otthon átgondolják a tanultakat, s bíznak előbbre tartó kollégáik segítségében. — Tudósok nem lettünk — vallják mindannyian —, de van már szemléletünk, és tovább nőtt a kíváncsiságunk. Szeretnének minél több kész programot, a szakoknak megfelelő speciális programokat, és legtöbbjük szívesen jelentkezne haladó tanfolyamra, ahol viszont a különböző szakosokat külön volna szerencsés oktatni. Persze, haladó tanfolyamról csak azután eshet szó, ha a most, tanultak majd rögződnek. Ehhez azonban idő kell. Valamennyien ennek hiányára panaszkodnak. Túlterheltek, nem tudják miképp szakíthatnak időt a számítógépre', pedig minél hamarabb szeretnének otthon gépközeibe kerülni. Elbúcsúzom a diákoktól, s bekopogok Tímár Évához, a pedagógiai intézet csoport- vezetőjéhez, aki e tanfolyam felelős szervezője. — Lesz haladó tanfolyam — mondja. — A TIT szervezi, a Kemény Gábor szak- középiskolában. A korábban végzettek közül már 23-an jelentkeztek. A mostaniaknak is szerveznek majd a következő taaévben . . . Jó elképzelésnek látszik, hogy a különböző szakok külön végezzék a tanfolyamot, de ennek biztosítani kell az anyagi hátterét. A matematikaszakfelügyelő már kezébe vette a matematikatanárok továbbképzését, az ő részükre külön indul tanfolyam ... Az intézet foglalkozik speciális programok gyűjtésével, ezekről értesítést küldünk mindenkinek. A programok másolhatók. de az volna az ideális, ha mindenki csereprogramot tudna felajánlani. A tanfolyam utolsó napjára a böjti szelek elfújták a jó időt. Elmúlt ezzel a „lógós hangulatom”. Vagy engem is megérintett — tanfolyamtársaimhoz hasonlóan — ez a tudomány. Nekik mindenesetre jövő héten ott lesz már a gép, testközelben. Nem állítom, hogy csak rajtuk áll, élnek-e vele. De elsősorban mindig tőlük függ . Ungár Tamás cot is, meg lehet, hogy elkeveredünk egy bálba, ott a többi táncnak is hasznát vesszük, úgy hiszem ... Hogy is van ez? A nagyobbak már tudatosabbak, zömében ők maguk érzik hiányát a tánctudásnak, az alsósoknál, a szakkörben általában „evés közMájus 10—16. között rendezik meg a gazdag programot kínáló 24. miskolci tévéfesztivált. Az idén 45 rendezvényt — filmvetítéseket, közönségtalálkozókat, szórakoztató műsorokat — kínálnak. A fesztiválra 314 előzsü- rizett alkotás közül 45 kelült a versenybe, összesen 27 és fél órás időtartammal. Az idén első ízben kategóriamegszorítás nélkül versenyezhetnek a filmek — riportok, portrék, dokumentum-, híradó-, tudományos vagy magazinfilmek, — kizárólag a műsorban fellelhető értékek alapján. A nézőknek bizonyára ismerősen cseng, ha felsorolunk néhányat a versenyprogram filmcímeiből: Eredményesen 'lezárt ügyek. Nem felfelé török, uram. Egy magyar gazdaság 10 éve, Ostromzár, A kazal, Egy nap Kabulban, Használható, visszavarrt kéz, Dénes Zsófia-portré. Negyvenöt film kerül Miskolcon a 14-tagú főzsüri elé, amelynek elnöke Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, összesen 14 díjat osztanak ki, amelyből egy a SZOT fődíja, egy-egy díjat ad Borsod megye, illetve Miskolc városa, egy pedig a közönség díja, amelyet a 12 helyen működő 12-12 tagú társadalmi zsűri együttes véleménye alapján kap a legjobbnak ítélt alkotás. A versenyfilmek egy részét a nagyközönség is megnézheti, a fesztivál ideje alatt, esténként, a második program sugárzásában. Figyelemre méltó érdekességekkel gyarapodott a hazai miniatűr könyvek sora. Kaposvárott — a miniatűr- könyvek ottani klubjának gondozásában — Bergel József A magyarországi zsidók története című művének kiadása látott napvilágot — kicsinyítve. Az új miniatűrnek külön érdekessége, hogy a szerzője kaposvári orvos volt, s az eredeti művet is ott nyomtatták 1879-ben. Veszprém megyében -az egyik legnagyobb hazai fűmagtermelő közös gazdaság — a várpalotai Jószerencsét Termelőszövetkezet — vállalkozott könyvkiadásra. A Magyar Gazdasági Egyesület 1844-ben megjelent, A réti ben jött meg az étvágy.” Persze — amint a felsőtagozatosok már célozgattak rá — itt nem csupán a lépések sorrendjét sajátították el, hanem az alapvető viselkedési formákat is. S, hogy mennyire szükség van erre, legyen itt bizonyítékul a felnőtt tánctanfolyam hallgatóinak véleménye is, hiszen a kép — úgy hisszük — ezzel lesz teljes. Kedd este hét óra. A nagyteremben körben asztalokat helyeztek el. A tanulás előtt táncbemutatót láthatnak a résztvevők. Nézelődnek, elgyönyörködnek a mozdulatok kidolgozottságában, aztán a szünetben halkan beszélgetnek. A hangulat kellemes, meghitt. . Van itt magányos férfi és nő, házaspár, egykori — párját vesztett — versenytáncos, és olyan, aki most ízlelgeti először a tánc adta örömöket ... Van, aki a mozgásért, mások a barátjuk, vőlegényük, menyasszonyuk, megint mások a társaság kedvéért járnak ide. Ügy tűnik, mindenki elégedett. De azok.-e valóban? — Nézze. Itt belekóstolunk a kulturált szórakozásba. És mi vár minket odakint, a város szórakozóhelyein? — Füst, üvöltő zene, tömeg, kötekedő részegek. A saját hangját nem hallja az ember. Miskolcon és Borsod megyében 34 közönségtalálkozót szerveznek a fesztivál rendezői a képernyőről ismert neves televíziós egyéniségek közreműködésével. Egyebek közt Szerencs, Szikszó, Encs, Vizsoly, Sátoraljaújhely, Mezőkövesd, Űzd, Lenin város közönsége találkozhat a televíziósokkal. Két jelentősnek ígérkező fórumon is részt vehetnek a népművelési, illetve a gazdasági szakemberek: Sárospatakon, Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes, Diósgyőrben pedig Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Soltész László, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, dr. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és Vincze Tamás, a Heti Világgazdaság főszerkesztője vállalta a vitát és a tájékoztatást. Három szakmai vitára is sok kerül, A szocialista érték, értékbizonytalanságról Férge Zsuzsa szociológus, a televízió politikai és információs műsoraiból Széky János, az Élet és Irodalom munkatársa, a politikai műsorok hatáselemzéséről pedig Szinetár Miklós, a Magyar Televízió elnökhelyettesének vezetésével indítanak vitát. A gyerekeknek hétvégi szórakoztató programmal, bábszínházzal, táncházzal, majálissal, a felnőtteknek népművészeti kirakodóvásárral ígér jó szórakozást Miskolcon a tv-fesztivál. K. M. füvek és takarmánynövények című szakkönyvét tette hozzáférhetővé ugyancsak miniben. A veszprémi Pannon Nyomdában készült könyvecske a gyűjtők, a szakemberek körében igazi csemegének számít. Hű képet kaphatnak belőle az első megjelenése idején alkalmazott agrotechnikáról. A békéscsabai Kner Nyomda minikönyvklubjának gondozásában is számos művészeti kivitelű minikönyv jelenik meg. A legutóbbi, közelmúltban megjelent apró kötet Jannisz Ritszossz verseit tartalmazza, „Testté lett ige” címmel, az illusztrációkat Barabás Ferenc készítette. — Na és hol gyakorolhatjuk ezeket a táncokat? Sehol. Hacsak nem egy-egy bálon, lakodalmon. Pedig 14- fajta táncot tanulunk meg itt. Nosztalgia? Ha az igény a kulturált szórakozásra ennek nevezhető, hát legyen nosztalgia. Ám egy sommás véleményt még hadd idézzünk itt: — Jó lenne végre, ha velünk, idősebbekkel is törődnének. Ha számunkra is lenne hely, ahol elszórakozhatnánk a magunk módján, ha úgy tetszik „öregesen”. Nem lehetne valahol, valamikor, rendszeresen — de nem csupán e tanfolyam keretében — ilyen összejöveteleket tartani ? Összegzés -helyett. Sokan meghúzták már a vészharangot a társastánc felett. Ám nem biztos, hogy a lehetőségek hiánya az igények hiányát is jelenti. S hogy igény van az effajta időtöltésre, bizonyítsa — ha a fenti véleményeket kevesellné valaki — a statisztika: csak a megyeszékhelyen, a művelődési központban, jelenleg — ilyen, olyan formában — összesen mintegy 450-en foglalkoznak társastánccal ! Nagy Ágnes Bemutató a felnőttek tanfolyamán Fotó: Veress Erzsi I táncról Variációk egy témára Miniatűr könyvek
