Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

1984. április 13-, péntek Mindent jobban, gondolkodóbban kell tennünk Küldöttközgyűlés a KISZÖV-ben ö felár hatása Szarvasmarha-hizlalás a békéscsabai Szabadság Tsz-ben Az évről évre nehezebbé váló gazdálkodási körülmények közepette folytatódott tavaly a -megye ipari szövetkezeteinek már hagyományosan is dinamikus fejlődése. Erről és az 1984. év feladatairól volt szó mindenekelőtt Békéscsabán, a KISZÖV székházában tegnap tartott megyei küldöttgyűlé­sen. A tanácskozáson részt vett Csatári Béla, a megyei párt- bizottság tiktára, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese és Németh Ferenc, az OKISZ elnökhe­lyettese. A fő napirendeket tartalmazó beszámolóhoz dr. Sü- meghy Csaba, a KISZÖV elnöke mondott szóbeli kiegészítést. A vita után a küldöttközgyűlés elfogadta a beszámolót és jóváhagyta az 1984. évre kitűzött tervet. ' A megye ipari szövetke­zeteinek munkáját, ahogyan a beszámolóban, valamint a vitában is elhangzott, az el­múlt évben sok jó és még jobb jelenség, de ugyanígy sok gond és nehézség jelle­mezte — felszólalásában így fogalmazta ezt meg Németh Ferenc is. Összessé­gében Békés megye jóval az országos átlag felett teljesí­tette tervét. Ipari szövetke­zeteink jól alkalmazkodtak a változó gazdasági viszo­nyokhoz, és a jelentős lét­számcsökkenés ellenére is a belső tartalékaik felszínre' hozásával jó gazdasági évet zártak. Saját tervezésüket 3,3 százalékkal teljesítették túl, 1982-höz képest 6,9 szá­zalékkal több termelési ér­téket hoztak létre, ami ösz- szességében 4 milliárd 439 millió forintot tett ki. Eb­ből 488 millió forint volt a nyereség, ez 37 millióval több az 1982-es évinél. A szóbeli kiegészítés hangsú­lyozta, hogy a tavalyi ered­mények jó alapul szolgáltak az idei év célkitűzéseinek megvalósításához. Ám a küldöttközgyűlésen elhangzott szóbeli kiegészí­tés és a felszólalások sem maradtak az eredmények re­gisztrálásánál. Sok szó hangzott el a fellelhető fo­gyatékosságokról, annak okán, hogy ezek megszün­tetésével egyenletesebbé vál­hasson az előrehaladás. A megye 40 ipari szövetkeze­te közül ugyanis 17 elma­radt tervének teljesítésében. 11 pedig nem tudta produ­kálni az 1982-ben elért ter­melési értéket sem. Meg­állapították, hogy az elma­radásokban közrejátszottak a termelésszerkezetben be­állott változások, amikkel a gyakorlati munka kezdetben nem tudott lépést tartani. Más oldalról az anyagos és anyagmentes (bérjellegű) munka részarányainak vál­tozása is kedvezőtlenül ha­tott, az anyagmentes terme­lés mutatói 13 szövetkezet­nél romlottak 1982-höz ké­pest. A tervelmaradásokat befolyásolta a belföldi és külföldi rendelések bizony­talansága (sok esetben fel­mondtak szerződéseket), a kis- és nagykereskedelmi vállalatok részéről történő óvatoskodás, amely lénye­gében abból fakad, hogy nem tudták kellőképpen fel­mérni a piac felvevő ké­pességét, ezért keveset, vagy későn rendeltek. Ennek kö­vetkezménye aztán a szö­vetkezetekben kapkodásban. az utolsó negyedévi hajrá­ban jelentkezett. Sok gond volt az anyagellátásban is. Az importkorlátozás aka­dályozta a gyártmányfej­lesztést, és tovább romlottá hazai üzemeknek a szállítási szerződések betartására vo­natkozó fegyelme. Kedvezőt­lenül befolyásolta a folya­matos termelést az indoko­latlanul hosszú előre ren­delési idő is. A szövetkezetek a nehéz­ségeken új műszaki és gaz­dasági megoldásokkal igye­keztek úrrá lenni, olyan gyártmányfejlesztést haj­tottak végre, mely alkal­mazkodik az igényekhez. Megszüntették a gazdaság­talan termékgyártást, s tö­rekvésük fő célja az export növelésére, az importkivál­tó termelés fokozására, a belföldi igények kielégíté­sére irányult. Az eredmé­nyek mutatják, hogy nem kis sikerrel valósították meg ezt: saját termelésű bevé­telük 1983-ban 4 milliárd 203 millió forint volt, ami 6,4 százalékkal több az elő­ző évinél. A belkereskedelmi értékesítés 7,7, az export pe­dig 8,7 százalékkal növeke­dett. Sok szó esett a küldött- közgyűlésen a bérgazdálko­dás gondjairól annak kap­csán, hogy_ az átlag bér- színvonal elmarad az állami ipar szintjétől. A szóbeli ki­egészítés kritikusan foglal­kozott néhány szövetkezet bérgazdálkodásával, ahol az elmúlt esztendőben sem használták ki a kedvező bérfejlesztési lehetőségeket, s hangsúlyozta: a bérszín­vonal növelése — olyan ala­pon, hogy aki -többet produ­kál, többet is kapjon — hozzájárulhat a szövetkezeti ipar létszámcsökkenésének megállításához. Az idei szigorúbb szabá­lyozási és általános gazdál­kodási feltételek mellett is töretlenül fejlődik a megye ipari szövetkezeteinek ter­melése — ez tűnt ki a be­számolóban az 1984-re vo­natkozó összesített célkitű­zések adataiból. A tavalyi nagy előrelendülés mellett az idén is 3,8 százalékos nö­vekedést mutatnak a célki­tűzések. Igaz, egyes ága­zatokban, mint például a textilruházati, valamint a fafeldolgozó iparban nőttek az értékesítési nehézségek és ezért nem számítanak elő­rehaladásra, de más ágaza­tokban jelentős a fejlődés. A fémtömegcikk- 9,4, a textil- 10,9, a vegyipar pedig 14,8 százalékos termelésnöveke­dést céloz meg. A nem ru­belelszámolású exportban 3,8 százalékos fejlődéssel számolnak, míg a szocialista export növekedési üteme várhatóan eléri a 14 száza­lékot is. A tervinformációk­ból kiszűrt adatok szerint az idén 130 millió forint érték­ben kívánnak előállítani-im­portpótló anyagokat, az el­múlt évi 70 millióval szem­ben. E törekvésben nagy sze­repet kap a megyén Íj elüli ipar, valamint az ipari és mezőgazdasági szövetkeze­tek közötti egyre mélyülőbb együttműködés, melyet elő­segít a három szövetkezeti szektor ebbeli tevékenysé­gét is összehangoló koordi­nációs bizottság. A vitában felszólalt Gai- ka Pál, a Csaba szőnyegszö­vő elnöke, Szabó Mihály, a békéscsabai Generál elnöke, Tdmási.Géza, a Békési Épí­tőipari Szövetkezet elnöke. Kovács József, a Mezőhegye- si Vasipari Szövetkezet el­nöke, Hoffmann Dániel, a Mezőberényi Faipari Szö­vetkezet elnöke, Csatári Bé­la, a megyei pártbizottság titkára és Németh Ferenc, az OKISZ elnökhelyettese. Csatári Béla a megyei pártbizottság, a tanács elis­merését tolmácsolta az ipari szövetkezetek elért ered­ményeihez, és köszönetét mondott mindazoknak, akik ezt létrehozták. Ugyanak­kor nyomatékkai szólt ar­ról, hogy mind a bel-, mind a külföldi piacon milyen rendkívül fontos kérdéssé vált a termékek minőségé­nek javítása. Ez nem egy­szerű vállalati kategória — hangsúlyozta —, hanem ha­talmi, politikai kérdés. A tő­kés piacokon több esetben minőségi okok miatt rom­lanak az esélyeink, más szó­val a minőség elsősorban pi­acmegtartó tényező, de a foglalkoztatottság egyik kö­vetelménye, a nyereség el­érésének, a bérfejlesztés le­hetőségeinek fontos ténye­zője is. A nehezebbé váló nemzetközi helyzetben, ami­kor romlanak a csereará- nyők, drágul a világpiac, a korábbival azonos teljesít­ményeink nem elegendőek. Hogy megtarthassuk pozí­cióinkat, mindent jobban, gondolkodóbban kell ten­nünk. Utalt arra Csatári Béla, hogy az ipari szövet­kezetek erre az évre jelzett termelésnövekedési üteme reálisnak mondható, s ha vannak is zavaró körülmé­nyek, megvalósítása biz­tosítottnak látszik. Különö­sen akkor, ha á vezetés színvonaláról nemcsak ün­nepi beszédekben szólunk, hanem az gyakorlattá válik a mindennapos munkában. A küldöttértekezlet tár­gyalt napirendi pontja dr. Sümeghy Csaba zárszavával ért véget, ezenkívül még két jelentést hagytak jóvá a résztvevők. V. D. A békéscsabai Szabadság Tsz egyike azon üzemeknek, ahol a szarvasmarha-hizlalás nyereséget hoz. Az ágazat sikerének titkáról beszélget­tünk a szövetkezet három vezető szakemberével. 8 Bertáné Szabó 'Mária fő­könyvelő és Jeszenszki Lajos főállattenyésztő tájékoztat a tsz hízómarha-ágazatának múltjáról, jelenéről. Korábban hét helyen tar­tott növendék- és hízómar­hát a szövetkezet. A hét te­lep között 22 kilométeres tá­volság is előfordult. Érthető, hogy nem volt könnyű irá­nyítani és kézben tartani az ágazatot. Sok nehézséget okozott a dolgozóknak ‘ a megközelítés, az élő állatok elszállítására pedig S—100-as lánctalpas traktort kellett használni. A hét telepen harminc ember dolgozott — nehéz munkával termeltek meg évente 290 tonna vágni való marhát. Elég drágán, mert például 1979-ben öt kiló abrakot is felhasználtak egy kiló hús előállítására. A közben megérkező tsz- elnök, Goron József hozzá­teszi, hogy 10—12 éve sok­kal jobbak voltak az ex­portlehetőségek. Megérte tisztán abrakon nevelni az állatokat, mert az olasz ve­vő megfizette. Közben vál­tozott a világ, követelmény- nyé vált az olcsó tömegta­karmányok és a mellékter­mékek etetése. A szigorú piaci körülmé­nyek és a szövetkezet vesz­tesége késztette a Szabadság Tsz vezetését a termelési szerkezet átalakítására. így került napirendre a húsmar- haágazat sorsa is 1980-ban. 8 Az üzemi döntéshez fel­használták a BAGE tervezői által készített javaslatot, en­nek alapján alakították ki az új, egységes hízómarhatele­pet. A beruházás 1982-ben fejeződött be, valamivel több mint három és fél millió fo­rintba került. S hogy miben is állt az átalakítás, azt a helyszínen néztük meg. A legszembetűnőbb, hogy jó minőségű kövesúton kö­zelíthetjük meg a fürjesi te­lepet. A szállítással már nincs gondjuk, magyarázza a főállattenyésztő, a főútról is könnyen behajthatnak a szállítójárművek. Közelebb érve azonnal látni, hogy egy­szerű és praktikus létesít­ményt hoztak létre Az ere­detileg százkét férőhelyes te­hénistállót kifutókkal látták el, nyolc részre osztották. Hozzáépítettek még négy re­keszt. Ebben a rendszerben ötszáz, kötetlenül tartott hí­zóbika és üsző fér el. Az itatok elektromosan temperáltak, télen sem fagy­tak be — még mínusz húsz foknál sem volt velük baj. A külső etetőútra lovas kocsiról villával adagolják a tömegtakarmányt — kukori- caszilázst és lucernaszénát, valamint az abrakot. Az egy kiló húsra jutó abrakfel­használás tavaly már keve­sebb, mint húsz dekával ha­ladta meg a négy kilót. Az egyik épületrészben ügyes kis gép dolgozik: az Unirak 600-as trágyázógép felmarja a padozatra gyűlt istállótrágyát, majd kiviszi az épület mellett álló ko­csira. Az etetővályú felé ép­pen szénatartó rácsot he- gesztének — még tovább akarják csökkenteni a ta­karmányszóródást. » Szembetűnő, hogy hagyo­mányos a takarmányozás, s az ötszázas telepen mindösz- sze négyen dolgoznak. Ahogy Jeszenszki Lajos fogalmaz, amolyan „modern-extenzív” tartásra rendezkedtek be. A hízómarha felvásárlási ára nem bírja el a korszerű gé­pek, technológiák magas költségét és szerencséjükre, akad, aki megfogja a villát.. Ezzel alaposan megjavították az ágazat hatékonyságát. Je­lenleg négy dolgozó 330 ton­na húst állít elő — szemben a korábbi időszakkal, amikor harmincán neveltek ennél kevesebbet! A főkönyvelőnő adatai meggyőzőek. Tavaly 51 fo­rint kilogrammonkénti át­lagárat értek el úgy, hogy ebből 44 forintra rúgott az önköltség. A tiszta nyereség mégsem ezek különbsége, azaz hét forint, hanem egy! Hat forint ugyanis az a ki­logrammonkénti támogatás, amely a nagyüzemi terme­lőknek jár. Kapnak még faj­tától függően exportfelárat — ha az állat külföldre megy. Tavaly szerencséjük volt — teszi hozzá az elnök —, mert nyolcvan százalék élő exportra került, így szépen hozott az ágazat. Majd meg­kér, hogy ne nagyon dicsér­jem őket az újságban, mert még sok javítanivaló van az ágazat munkájában és ha nincs az export és a felárak,-akkor lehet, hogy tavaly veszteséges. 8 Amolyan határesetnek te­kinthető tehát a Szabadság Tsz hízómarha-ágazata. Megszüntették a költséges technológiai elemeket, egy­séges telepen, olcsó viszo­nyok között tartják az álla­tokat. Mégsem lehet azt mondani, hogy minden rendben. Mert a nyeresége csak akkor biztos, ha ma­radnak a felárak és nem nö­vekednek a költségek. Ez utóbbi a tsz dolgozóitól függ. Úgy tűnik, egyelőre képesek rá, hogy a közös javára for­dítsák a népgazdaságilag is fontos exportágazat eredmé­nyeit. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Fazekas László Az új szénatartó rács tovább csökkenti a takarmány szóródását Aszeptikus technológia a konzervgyárban Jelenleg folyik a szerelés, a közeli napokban kezdődik a próbaüzemelés, majd a sze­zonban teljes kapacitással termel az a berendezés, ame­lyet a Békéscsabai Konzerv­gyárban helyeznek üzembe a paradicsomfeldolgozás kor­szerűsítésére. Az Amerikai Egyesült Államokból vásá­rolt berendezést és techno­lógiát, az úgynevezett aszep­tikus rendszert a konzerv­gyár a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság támogatásával, mintegy 35—40 millió forin­tos beruházással hozza létre. A hagyományos módszerrel készült paradicsomkonzerv- vel szemben az aszeptikus technológia alkalmazásának eredményeként a tartósított zöldség kevesebb hőt kap, így a szfne, íze kevésbé vál­tozik, s emellett a biológiai­lag, érzékszervileg értékes anyagok nagyobb arányban maradnak meg a sűrítmény­ben. Gazdasági előnye ennek a módszernek az, hogy a para­dicsomsűrítményt nem kell ötkilós üvegekbe tölteni, ha­nem kétszáz kilogrammos csomagolásban lehet tovább- feldolgozásra tárolni, illetve exportálni. Ezáltal egyrészt energia-, másrészt költség­megtakarítás érhető el. Az aszeptikus technológia alkal­mazása a hazai konzervipar­ban elsőként a Békéscsabai Konzervgyárban valósul meg. Épülnek a csongrádi híd pillérei Döntő szakaszához érkezett a csongrádi vasúti híd építkezése: a földbe mélyítették az árterü­let fölötti szakasz betoncölöp­jeit, s megkezdték rájuk a pil­lérek építését. Ezek a pillérek tartják majd az ártéri hídrész 700 tonnás acélszerkezetét, amelynek a Ganz-MÁVAG által elkészített részegységei már meg­érkeztek a helyszínre. A 168 méter hosszú szerkezetet előre összeszerelik, s csörlőkkel egy­ben húzzák rá a pillérekre. A teljes hosszúságában 500 méteres híd másik szakasza a Tisza medre fölött ível majd át. A víz mélyébe kerülő cölöpala­pok építésének előkészítéseként tisztogatják a Tisza medrét. Kotróhajóval már több ezer ton­na követ hoztak a felszínre. Ezek a szomszédos régi híd pil­léreinek védelmére kerültek ko­rábban a mélybe. A tisztogatás befejezése után még ebben a hónapban hozzáfognak a cölö­pök helyének fúrásához egy duplatestű hajóról, amely már ugyancsak a helyszínre érkezett. (Tudósítónktól) A mezőhegyesi 614. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet az Országos Pedagó­giai Intézet megbízásából rendezte meg Mezőhegyesen az ez évi SZKT országos mezőgazdasági gépszerelő szakma versenyét április 5- 6-án. Az ország 26, mezőgaz­dasági gépszerelő szakmun­kástanulója vetélkedett két napon át a legjobb helyezé­sekért az általános művelő­dési központban. A versenyt Németh Lajos, a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának középiskolai csoportvezetője nyitotta meg. A négyórás írásbeli fel­adatmegoldás felölelte a há­rom év alatt tanultakat. Április 6-án az MMK gép­javító üzemében kitűnően előkészített munkahelyek könnyítették a feladatok megoldását, öt téma szere­pelt a gyakorlati versenyen: alapképzés, mérés, Diesel­diagnosztika, munkagép és erőgép. A záróünnepségen Katona László, a versenybizottság elnöke rövid értékelés után közölte a helyezési sorren­det. Az első hat versenyző szakmunkás-bizonyítványt szerzett, s tovább növelte az első három helyezett örömét, hogy április 26-án a Vasas­székházban, Budapesten or­szágos ünnepségen vesznek részt felkészítő tanáruk és igazgatójuk kíséretében, ahol jutalomban is részesülnek majd. Az első hat fiatal szoros versenyt vívott, csupán hét pont különbség volt az első és a hatodik helyezett kö­zött. Az első Bánfi András, a makói 601. számú intézet, a második Kocsis Tamás, a pápai 304. számú intézet, a harmadik Szász József, a mezőhegyesi 614. számú in­tézet, a negyedik Panyik Mihály, a kunszentmártoni 628. számú intézet, az ötödik Vadász István, a csurgói 526. számú intézet, a hatodik Kriskó József, a bajai 609. szárny intézet tanulója lett. A vetélkedő Supala Pál­nak, a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát vezér- igazgatójának zárszavaival ért véget. Nagy József A „Szakma Kivált Tanulója" országos verseny Mezőhegyesen

Next

/
Thumbnails
Contents