Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
1984, április 13., péntek Pénteki beszélgetések Ősi bácsi Beírta nevét Gyula történetébe Gyulán jártam nemrég, s meglepve láttam, a „Százéves” cukrászda be van zárva. Felújítás miatt — hirdeti a tábla ma is. Bementem az udvarba, kerestem a tulajdonost, Ősi bácsit — így ismeri minden gyulai az ősz cukrászmestert. Az udvarból nyílt lakása. Az üveges ajtón keresztül a költözködés jeleit láttam. Hiába nyomtam a csengőt, senki sem jelentkezett. Az ajtón még ott volt a neve: Jánosi Imre. Innen tudtam meg: Imre a keresztneve Ősi bácsinak. Halász Judit Vígszínház, színészbejáró. • Bő órával az esti előadás előtt érkezünk, van tehát időnk a beszélgetésre. A be- függönyözött nézőtéren át megyünk. Furcsa érzés, hogy azok a deszkák kopognak a talpam alatt, amelyek oly sok színházi csoda befogadói voltak. Rómeóként itt szeretett Latinovits Zoltán, itt elevenedett meg Dürenmatt Fizikusok című darabja, szerepe szerint ká- bulásig itta magát Darvas Iván az Eljő a jeges című drámában. Pillanat alatt legalább 20—30 színházi este jó emléke villan fel előttem. Ez a hely számomra „a színház”, különös tehát, hogy most derengő fényekben, a kulisszák között baktatok. Házigazdám otthonos természetességgel vezet a szunnyadó álomvilágban. Mint a közelgő játék szereplője, már a színpadon csipogja: t- Ma este Feydeau: A balek című bohózatát játsz- szuk. Rutinos sminkelő vagyok, az öltözőben nyugodtan beszélgethetünk. Még egy-két kanyar a folyosókon, és máris benn vagyunk Halász Judit birodalmában. Végre alkalmam van közelről is „megnézni magamnak”. Örömmel látom, hogy a köznapi ábrázata is ugyanaz a kedves baba-bohóc arc, amit szerepei által megismertem. Nem véletlen, hogy ő kedvenc színészeim egyike. Pici fintorral jelez, valami olyasmit: tessék, itt vagyok, kérdezzen. — Viszonylag kevés időnk van már az előadásig, javasolom, hogy egyetlen dologról beszéljen. A gyerekekről. Elmosolyodik. Megtetézve a korábbi fintort. Látszik rajta, örül a javaslatnak. — Igazán nem akarom a gyerekműsoraim nyakába varrni egész színészi pályám kezdetét és folytatását, de azt hiszem, különösen fontosak számomra a csöppségeknek tartott koncertjeim. Mindig is szorongó alkat voltam, és a gyerekek előtti nyitottság, őszinteség segít nemcsak a színészi munka mindennapjaiban, de talán az élet dolgaiban való eligazodáshoz is. Sok apró ember, ifjú kortársaink, a jövő közönsége előtt szerepelni roppant felelősség. Mert soha senkit sem szabad becsapni, de a gyerekeket különösen nem. Őszinte reagálásuk, mindenre fogékonyságuk a legfontosabb mérce, amivel ez a pálya egyáltalán mérhető. Igaz, mindig olyan feladataim voltak, amelyekben hamar megmérettem. Várkonyi Zoltán vett fel a főiskolára, a Vígszínházba is ő szerződtetett, s azt mondta: „maga egyelőre csak vígjátékokban fog játszani”. Az első 5 évben tényleg úgy is volt. Jó iskola ez a színész számára, hiszen ha valahol meg lehet tanulni a mesterséget, az a vígjáték. Bár sose kerestem a közönség kegyeit, de jó volt, ha észrevették: íme egy fiatal nő, akinek humora is van. Vidám darabokat azért jó játszani, mert állandó kapcsolatunk van a nézőtérrel, minden szóra, mozdulatra azonnal reagál a közönség. — Akár a gyerekek. — Igen! Ezért is jelentett új feltöltődést, önbizalmat, másfajta szakmai feladatot, amikor külön a gyerekeknek kezdtem játszani, énekelni. Már elkészült a televízióban az 52 részes Mir- murr sorozat, két lemezem is a boltokban volt, amikor Bródy János javaslatára koncertezni kezdtem a kicsik számára. A Bojtorján együttessel járjuk az országot, lépünk fel mindenütt, ahová hívnak. Gyermekrock, vagy popmuzsika amit művelünk? Nem is tudnám pontosan megmondani. Igényes zenét viszünk minden• hová, garancia erre az a szerzői gárda, akik írják a számainkat: a Fonográf, a régi Illés, vagy maga a Bojtorján együttes, és mindenekelőtt Bródy János, aki különös figyelmet fordít az ifjú közönség színvonalas szórakoztatására. — Hogyan fogadják az apróságok az énekes Halász Juditot? — Jöjjön el egyszer, nézzen meg. Gyakran járok Békésben is. Egyébként már nem csak apróságoknak játszom, hiszen eljutottam a 10—12 évesekig. Tamás fiam ugyanis éppen 12 éves, és valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy dalaimban is együtt „nőttem” az ő korosztályával. Nyilvánvaló, hogy a kisgyerekek szülei fiatal emberek, akik vonzódnak a popzenéhez. És ha egy zeneszerző szót ért az ifjú’ szülőkkel, miért ne írhatna számokat azok gyerekeinek is? Milyen jó, ha csemetéink nem olyan blőd- ségeket dalolnak, hogy ,,el- epedek érted”, hanem József Attila-vers az altatójuk és mondjuk Weöres Sándor rímeire ugrándoznak a játszótéren. Közben, az öltözői tükör előtt sminkelő színésznő arca lassan felveszi a közelgő szerep formáját. — Megnézi a mai előadást? — kérdezi. — Természetesen. — Jó szórakozást kívánok. — Köszönöm. Andódy Tibor A szomszédok mondták, elköltözött, s azt is, hogy abbahagyta az ipart. Két hétig kerestem új lakásán. Az itteni lakótársak sem tudták megmondani, hol van. „Nyughatatlan ember, rib- kán van itthon” — volt a válasz általában. Míg kerestem, megtudtam nagyjából a tényeket: a városi tanács megvette a cukrászda berendezését, felújítják helyiségeit, s azután az ÁFÉSZ üzemelteti tovább. Ősi bácsi pedig nyugdíjba vonult. Két hét után ö maga nyitja az ajtót csengetésemre. Ugyanolyan szívélyes, fürge mozgású, mint amikor — majdnem harminc éve — először láttam, betérvén hozzá egy fagylaltra. Az előszobában a versenybiciklije, s a szobákban is még sok minden vár arra, hogy a megfelelő helyére kerüljön. Nem csoda, hiszen minden tárgynak, bútordarabnak évtizedeken át azonos helye volt, nehéz most elrendezni azokat. Az ősz me^fer is láthatóan idegenül mozog még a szokatlan környezetben. A kisebb szobában telepedünk le. Itt is, miként a másikban, egy tevékeny élet emlékei vesznek körül bennünket. Ki gondolta volna, hogy Ősi bácsi eredetileg nem gyulai. Két hétre jött Gyulára 1929-ben, tanulni. Így' emlékezik: „Cegléden születtem, Pesten tanultam, Sza- vanov Emii híres cukrász- mesternél a Régiposta utcai cukrászdájában. Felszabadulásom után — 1927-től — érdekelni kezdtek a figurális, grillás készítmények. A mesterem, s mások is azt mondták, vidéken lehet a legjobban megtanulni elkészítési módjukat. 1929-ben útnak indultam, s július 10-én értem Gyulára. Két hetet szándékoztam itt tölteni. „Betévedtem” a Reinhardt-cuk- rászdába. Egy szőke hajú, fekete szemű, csinos nő fogadott. A cukrászda azonban jobban lenyűgözött, már az első pillanatban. Nagyon szép volt . . . Lázár Jánosné vezette akkoriban, s éppen szüksége volt egy segédre. Nem haboztam, beálltam hozzá — s maradtam Gyulán.” Mit kér? — álj meg az emlékezésben. S míg ő a kávét teszi fel, a vendégkönyveket nézegetem. Szinte naponta vannak bejegyzések bennük, egytől-egyig elismerően szólnak a „Százévesében tapasztaltakról. A világ minden tájáról megfordultak itt, Caracastól Moszkváig, Berlintől New Yorkig. Részlet egy bejegyzésből : „... miért nem lehet a hideg, merev múzeumokat ilyen életteli hangulattal megtölteni, ahogy itt, ebben a cukrászdában sikerült!? Tökéletes összhangban áll a helyiség hangulata, berendezése a Mester elbűvölő, örökifjú egyéniségével: párosul a szakmai tudás a szívélyes vendégszeretettel. Innen a vendég honvággyal távozik . ..” „A londoni British Múzeumban is őriznek egy vendégkönyvemet — mondja, miközben a kávét kortyolgatjuk. — Általában tartom- a kapcsolatot volt vendégeimmel. Nagyon sokan megfordultak itt híres emberek, államfőktől kezdve művészekig, egy nap is beletelne, míg felsorolnám”. Majd arról beszélgetünk, hogyan lett a cukrászda tulajdonosa. „Merész volt az elhatározásom, az biztos, hiszen semmi tőkém nem volt — kilencen voltunk testvérek. Az volt a tradíció itt a cukrászdában, hogy a segédek valamelyike veszi át mindig az üzletet. Szerencsére. alkalmasnak talált az előző tulajdonos az üzlet továbbvitelére. Spóroltam, ahogy tudtam, s — ez is hagyomány volt — darabonként, menet közben vettem meg a berendezést, először a legkisebb sarokasztalt, két székkel. Amikor megnősültem, feleségem hozománya is „besegített” álmom valóra váltásába. Hosszú idő után lettem az ötödik a tulajdonosok sorában.” Nem került rossz kezekbe a cukrászda. Jánosi mester fáradhatatlanul dolgozott mindvégig, közmegelégedésre. Udvariassága, vendégszeretete már-már legendás. Tudta azt is mindig, milyen értékek között mozog, féltő szeretettel óvott minden tárgyat. „A célom mindig az volt, hogy mindent megőrizzek, amit én átvettem, az utódoknak, a városnak. Ha jött valaki dolgozni hozzám, rögtön azzal kezdtem — félig-meddig tréfásan —, inkább az egyik szemem üsse ki, mint hogy összetörjön egy hamutartót vagy cukrosüveget, mert akkor én még mindig látok, de azokat a tárgyakat — ugyanolyanokkal — pótolni már nem tudom.” A Gyulán töltött több mint ötven év alatt Jánosi Imre „hamisítatlan” gyulai-6 vá lett. Megszerette a várost, miként őt is az itteniek. Kutatta á cukrászda múltját is. „1840-ig visszamenőleg dokumentálható a cukrászda léte, de minden bizonnyal ennél is régebbi, a berendezés több darabja is erre utal, korábbiak, legalább a múlt század elejiek. Körülbelül 180 éves lehet a cukrászda. Így hát tulajdonképpen nem is százéves, hanem jóval több. „Százéves”- nek egyébként az 1940-es évek elejétől kezdték nevezni.” A vendégkönyveken kívül más emléktárgyak is előkerülnek. Az egyik oklevél 1876-os keltezésű. Az akkori tulajdonost, Reinhardt Józsefet tüntették ki vásári díjjal a szegedi Első Országos Ipar-, Termény- és Állat Kiállításon. Egy másik oklevél tanúsága szerint Jánosi Imre, mint jogutód ugyanilyen elismerésben részesült a centenáriumi kiállításon, 1976-ban. A számos szakmabeli tevékenységet elismerő oklevél, érem között több, a sportolással kapcsolatos is előkerül. „Harminc éven keresztül versenykerékpároztam. Évente legalább 12 000 kilométert kerekeztem. Először a Békéscsabai Előre Sportegyesületben, majd 1938-tól a Gyulai Atlétikai Clubban, s annak jogutódaiban. Voltam oktató edző is. 1960- ban hagytam abba a versenyzést, feleségem halála miatt. De azóta is kerékpározom, hacsak tehetem. Ma sem okoz gondot, hogy ,el- ugorjak’, mondjuk Orosházára, vagy éppen Gyomára.” Nem kérdezem tőle, hiszen úgy is tudom, hiányzik a mindennapi 10—13 óra, amit az üzletben töltött, több mint ötven éven át. Mégis, mivel foglalkozhat „üressé”_ vált napjaiban, hogyan tölti azokat? — gondolkodom hangosan. „Nem unatkozom, hiszen sok minden érdekel. Most is azért nem talált meg, mert a budapesti tavaszi fesztiválon voltam. Sokfelé elmegyek, családomban úgy neveznek: a „bolygó hollandi”. Visz- szatérek a sporthoz is, ha nem is versenyszerűen, de többet fogok kerékpározni —- már a megfelelő karbantartást elvégeztem kerékpáromon, s itt a jó idő is. No, meg rendeznem kell dolgaimat, levelezésemet is. Egyszóval: van mit tennem.” Február 10-en csukta be utoljára Jánosi Imre cukrászmester a „Százéves” aj- tajait. Hatvanegy évet töltött el a szakmában, ebből több mint ötven évet Gyulán, egy helyen, mindenki megelégedésére. Ézalatt beírta nevét Gyula történetébe. Pénzes Ferenc Ősi hacsi még a pult mögött Fotó: Béla Ottó Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Van benne ráció . . . IV. 8.37: Zenekari muzsika. 9.33: Óvodások műsora. 10.05: Mesekompozíció. 10.35: Versek József Attiláról. 10.40: Katonadalok. 11.00: Gondolat. 12.45: Hétvégi Panoráma. 14.02: Oktatásunk pótvizsgái. 14.22: Operaáriák. 14.44: Magyarán szólva, (ism.) 15.05: Révkalauz. 15.35: Kamarazene. 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Kovács Gyula nótáiból. 17.05: Vizsgálatok nyomában, (riport) 17.30: Reflektorfényben egy operaária: Donizetti: Szerelmi bájital. 19.15: Évszázadok mesterművei. 19.46: Szarkafészek, (színmű) 20.30: Operettkedvelőknek. 21.30: Az aggteleki tájvédelmi körzetben. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Baranyay László zongorázik. 23.30: Népdalok. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az izraelita felekezet negyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Slágermúzeum. 9.3ff: A koronázási palást a restaurátorok műhelyében. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.14: Gyermekeknek. 14.00: Zenedélután. 15.25: Könyvről — könyvért. 15.45: A Manfred Mann’s Earth Band felvételeiből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Rockújság. 19.48: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Humorimpex. 21.46: Santana összes albuma. XXIII/10. 22.30: Késő esti töprengések a gazdaságról. 23.20: Slágerek. III. MŰSOR 9.00: A magyar pedagógia évszázadai. 12. 9.27: Operafelvételek. 9.59: Hándel-művek. 11.05: A mosoly országa, (opera) 11.30: A LaSalle vonósnégyes hangversenye. 13.07: A negyedik kívánság, (hangjáték) 13.54: Külföldi táncdalok. 14.34: Zenekari muzsika. 15.30: Egy rádiós naplójából. 16.30: Külpolitikai klub. 17.00: ötvenéves az Éneklő Ifjúság. 17.20: Régi magyar táncok. 17.30: Népdalszvitek, népdalkantáták. 18.03: A zeneirodalom remek- m Övéiből. 18.50: Könyvszemle. 19.05: Az Üj Zenei Üjság melléklete. 20.10: Üj lemezeinkből. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30: Paul Motian együttese játszik. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.35: A kiskertek kedvelőinek. 17.50: Virágénekek. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Tévétorna. 8.10: Iskolatévé: Fizika. 8.40: Osztályfőnöki óra. 9.00: Fizika. 9.30: Orosz nyelv. 9.50: Hegy a tengerben, (francia rövidfilm) 10.20: Ékes tárgyak, (román rövidfilm) 10.30: Kiáltás a víz után. (NSZK film) 15.35: Magyar irodalom. 16.00: Világnézet. 16.55: Bors. (kalandfilm) XV/14. (ism.) 17.55: Kertünk — udvarunk. 18.15: Tudósítás az országgyűlés tavaszi ülésszakáról. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 20.00: Szeszélyes évszakok. 21.10: Dalok, táncok a Szovjetunióból. 21.20: Péntek esti randevú. 22.20: A hét műtárgya. 22.25: Az osztrák tv könnyűzenei műsora. 22.55: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.00: Még egyszer gyerekeknek ! 18.45: Postafiók 250. 19.00: Kéresztkérdés. 19.30: Siegfried Thiele: Énekek a naphoz. (NDK film) 20.00: Reflektormagazin. • 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Ferrári Violettával Gobbi Hilda beszélget. 22.25: A szegedi körzeti stúdió és a Gyulai Várszínház közös műsora. BUKAREST 15.30:, Kulturális híradó. 15.40: A volánnál. Autóvezetőknek. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Fiatalok vetélkedője. 20.55: 40 év történelme. 21.35: Kisunokám. Játékfilm. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: Német nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: A glagolita írásbeliség. 17.40: Hírek. 17.45: A hűbelebalázsok — tvsorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A zöld terv iskolája. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Klosmerl — filmsorozat. 20.50: Könnyűzenei adás. 21.35.: Tv-napló. 21.50: A szív kultúrája. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosítás — művelődési sorozat. 18.45: Környezetvédelem — népszerű-tudományos film. 19.00: Tudományos % beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Esküdtszék — dokumentumadás. 22.05: Charlie Bubbles — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. április 13-án, pénteken 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Nyilas Misi-bérlet 1984. április 14-én, szombaton 19 órakor Békéscsabán: ELADOTT MENYASSZONY Sárdy-bérlet (Szegedi Nemzeti Színház) 19 órakor Hódmezővásárhelyen: BOLHA A FÜLBEN MOZI Békési Bástya: Vészjelzés a tenger alól. Békéscsabai Szabadság, 10, 6 és 8-kor: Ezermilliárd dollár, 4-kor: Piedone Afrikában. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Rita asszony menyasszony, fél 8-kor: Feketeszakán szelleme. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Klute, fél 8-kor: Lola. Gyulai Petőfi, 3- kor: Csizmás kandúr a világ körül, 5 és 7-kor: Gyertek el a névnapomra. Orosházi Béke: E. T. Orosházi Partizán, fél 4- kor: Barátom az esernyő, fél 6 és fél 8-kor: Spagetti-ház.
