Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

1984, április 11-, szerda

o

Takarékosabban a vízzel

Az ember jobban bírja az éhséget, mint a szomjúságot. Szervezetünk kétharmad része is víz.

Természetesnek vesszük, hogy a sivatagok kivételével — Magyarországon ilyen nincs — bőven áll rendelkezésünkre a szomjat oltó nedű, és bőven öntözhetjük vele az ipar szomjas torkát is. Csak a mezőgazdaságban kezdtek fukarkodni az öntözéssel, a locsolási lehetőségek árának növekedése okán.

Vízkészleteink — ezt tudomásul kell venni, még ha szokatlannak is tűnik — nem kimeríthetetlenek. Mind nagyobb erőfeszítéseket igényel már ma a zavartalan, egészséges ivóvíz biztosítása a települések százain, s egyre komolyabb gond az ipari igény kielégítése.

Bosszankodunk, ha a nyári nagy melegben az emeletek valamelyikén nincs víznyomás. A dohogás helyett inkább a vészjelzésekre kellene figyelnünk, ami a vízellátás zavaraiban nyilvánul meg.

Az elmúlt évben hozott minisztertanácsi határozat jelzi, hogy komoly gondok vannak vízkészleteink felhasználása, a vízminőség biztosítása körül. Nem aggodalmaskodó, nem sötéten látó emberek vészhangjai ezek, hanem tudományos kutatásokkal megalapozott realitás.

Hazánk ivóvízszükséglete az évi 440 millió köbméterről az ezredfordulóra 800 millió köbméterre nő. Ez durván annyi, mintha évente 45-ször innánk ki a Balatont az utolsó cseppig. Az ipar pedig ennek is 13-szorosát fogyasztja majd, pedig ez a becslés figyelembe vette a technológiák korszerűsítésében és a többszöri vízhasználatban rejlő csökkentő tényezőket.

Nem a holnapunkért való felelősség mozdítja a legyin- tő kezet, hogy eltúlozzuk a veszélyt, hiszen utánpótlódik a víz. Már napjainkban érezhető, hogy e vízutánpótlással nincs minden rendben. Azért sem, mert nemcsak egyoldalú vízfogyasztásról van szó, hanem csaknem ugyanannyi szennyvíztermelésről, amely nitrátosodást okoz, de más módon is szennyezi ivóvízkészleteinket. Közismert, hogy megyénk talajvízszintje megemelkedett, a felszíni vizeink egyre szennyezettebbek — hol van már az az idő, amikor a Körösök még halban leggazdagabbak voltak —, a nagyobb mélységekből felhozott víz nagy része sem mindenben felel meg ivóvíznek: olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyeket már most fokozott ütemben ki kell szűrnünk, hogy tartós fogyasztása helyrehozhatatlan egészségkárosodást ne okozzon.

Megoldás van, kétoldalú is, és e kettő együttes alkalmazásától várhatunk csak javulást. Földrajzi adottságaink is erre kényszerítenek.

Az egyik megoldás: méregdrága technikával megszűrni vizeink nagy részét, ahol erre szükség van. Megyénkben csaknem 2 milliárd forint szükséges a gyors beavatkozásra, de hol van még az elengedhetetlenül mindenütt szükséges szennyvízelvezetés és -kezelés. A másik megoldás: keményen takarékoskodni mindenütt a víz használatával. Ebben nagyok a lehetőségek, hiszen példák igazolják, hogy egyes ipari vállalatoknál felére is képesek voltak csökkenteni a korábbi vízigényt.

Az ivóvízzel sem más a helyzet. Lényegesen többet használunk fel háztartásonként, mint a jogos szükségletek alapján kellene. Sajnos, az állampolgári fegyelem gyenge lábakon áll. Ráolvasás helyett vízfogyasztást mérő órák kellenének, és progresszív vízdíj alkalmazása. Többe kerül az egyre nagyobb kincset érő jó ivóvíz, mint a vízórák gyártása. Az mindenképpen igazságtalan, hogy az egyik helyen egy pohár víz is alig jut, míg másutt virágoskertet öntöznek, vagy az iparban olcsóbb legyen a víz- fogyasztás a takarékos, többszöri vízfelhasználást biztosító tisztítóberendezések beállításánál.

Szemléletváltásra van szükség. Akiket meggyőzéssel nem, azokat szankciókkal kell jobb belátásra és gyakorlatra szorítani.

Víz nélkül — tiszta, emberi fogyasztásra alkalmas, káros szenyező anyagoktól mentes ivóvíz nélkül — nem élhetünk. Ilyen vízkészletünk pedig nem korlátlan. Sokkal célszerűbben, sokkal ésszerűbben és sokkal-sokkal takarékosabban kell gazdálkodnunk ezzel a természeti kinccsel, amelyet semmi mással nem pótolhatunk.

Enyedi G. Sándor

A Villamos Berendezés és Elektronikai Vállalat Transzvill gyárában belga licenc alapján zárlatelhárító berendezéseket gyártanak, amelyekkel értékes ipari berendezéseket védenek meg az esetleges áramkimaradástól

(MTl-fotó: Balatoni József felvétele — KS)

Ráhajtott a HOFE

Beépítés előtt minden alkatrészt gondosan ellenőriznek, ez is a jó minőség egyik feltétele

A tavasz kezdetét nemcsak a mezőgazdászok tartják számon, hanem az ipar- vállalatok is: ilyenkor minősítik múlt évi munkájukat, ez idő tájt kapják meg a legjobbak a megérdemelt kitüntetéseket. Nemcsak a téma visszatérő minden évben, gyakran a helyszínek is ismétlődnek. Jó néhány olyan vállalat, szövetkezet található a megyében, ahol a kollektíva rendszeresen kivívja, hogy a legjobbak közt emlegessék őket. Ilyen a HAFE 3-as számú békéscsabai gyára is, ahol a harmadik egymás' utáni évben vehették át a Kiváló Gyár kitüntető címet.

Közösen a tervezőkkel

— Tavaly azt írta rólunk a Népújság, hogy a két csillag mellett még van hely a harmadik számára is. Ha már az újság is megírta, akkor mindent meg kellett tennünk, hogy az a csillag valóban fölkerüljön a homlokzatra. Ezek után mondja azt valaki, hogy a sajtónak nincs hatalma? — jegyzi meg tréfásan Bielik Béla igazgató.

Túl a tréfán, természetesen nagyon komoly munka előzte meg ezt az újabb elismerést. A kollektíva a múlt évben 344 millió forintnyi hajtóművet, nagyberendezést állított elő és már tőkés exportra is értékesítettek konvejort. A legfőbb partner továbbra is a Szovjetunió maradt, ide 215 millió forint értékű terméket exportáltak. A határidőket mindig pontosan tartották és minőségi kifogás sem merült fel a múlt év során.

— Azért nehogy azt higy- gye, hogy ez ilyen egyszerű volt — mondja Mag Gusztáv, a nagyberendezést gyártó üzem vezetője. — Az év során rengetég anyagellátási probléma nehezítette a munkát, emiatt gyakran menet közben kellett egyes részleteket áttervezni.

— Hogy ez mégsem okozott akkora gondot, az talán annak köszönhető, hogy nagyon sok fiatal dolgozik ebben a gyárban — teszi hozzá Papp András lakatos, brigádvezető. — Mi csaknem

mindannyian úgy vagyunk, hogy anyaghiány esetén azonnal gondolkodni kezdünk, mivel lehetne helyettesíteni. Nagyon jó a kapcsolatunk a tervezőkkel, a felmerülő problémák többségét közösen oldjuk meg.

Probléma pedig- akad éppen elég. A határidők egyre rövidülnek, és a partnerek, ha a hosszú tárgyalás után megkötik a szerződést, a lehető leghamarabb üzemeltetni akarják a berendezéseket. A HAFE tervezői kapacitása nem is elég a feladatok ellátására, külső intézeteket is bevonnak a munkába.

II hibából is tanulnak

— Ezekben a tervekben bizony elég gyakran előfordul kisebb-nagyobb hiba — mondja Gyurkovics János tervezőmérnök. — Ilyenkor elvileg visszaküldhetnénk a tervet, hogy javítsák ki, de a szoros határidők miatt erre soha .sincs lehetőség. Nincs mit tenni, ha az üzemből jelzik, hogy valami baj van, azonnal megyünk és együtt próbálunk kitalálni valamit.

Mások hibáját persze szívesen elismeri bárki, de nem féltik presztízsüket a tervezők, ha az ő munkájukban fedeznek fel a mű- helyhgliek? Kovács Ferenc mérnök szerint ez nem fordulhat elő.

— Mindenki tévedhet, így mi is és ha ezt a fejünkre olvassák, emiatt nem szabad megsértődni. Különben is a cél és a siker közös, mindannyian azt akarjuk, hogy a berendezések határidőre és jó minőségben elkészüljenek. Ha hibázunk valamit, abból is tanulunk és ezzel a tapasztalattal gazdagabbak leszünk. Ezért jó, hogy ilyen közel vagyunk a műhelyekhez, mert így azonnal visszajelzést kapunk, hogy a gyakorlatban mennyire valósítható meg, amit mi elképzeltünk.

— Én is tanúsíthatom, hogy ez így van — veszi át a szót Papp András. — Ha menet közben kiderül, hogy valamit, akár anyaghiány miatt, akár másért nem lehet úgy megcsinálni, ahogy

elképzelték, azonnal módosítják a tervet. Azt is megköszönik, ha valamilyen egyszerűsítésre teszünk javaslatot és nekünk is sikerélmény, ha a legközelebbi tervnél már látjuk, hogy belevették a mi megoldásunkat is.

— Nálunk speciális helyzetben vannak a tervezők — veti közbe Hankó Pál főmérnök. Itt nem az a feladatuk, mint egy nagy intézetben, .hogy termeljenek minél többet, hanem az, hogy jó, a gyakorlatban is megvalósítható munkát adjanak ki a kezükből. A szoros kapcsolat a termelő üzemekkel, a mindennapi kontaktus biztos, hogy hozzájárul gyárunk sikeréhez.

Nőtt a tekintély

A HAFE immár harmadik éve mindig Kiváló gyár lett. Lehet az év elején olyan célt kitűzni, hogy- az év végére megszerezzék ezt a címet? Mag Gusztáv szerint ez lehetséges.

— Ha egymás után jönnek a jó negyedévek, akkor a- fél év körül már érezzük, hogy menni fog a dolog és még jobban ráhajtunk. Persze mindig közbejöhet valami, de én a múlt év vége felé már éreztem, hogy ismét meglesz.

— Én egy kiésit fordítva látom a dolgot — mondja Papp András. — Nálunk az utóbbi években annyira felgyorsult a munka, hogy ez szinte „automatikusan” hozta magával a Kiváló címet. És nagyon sokat köszönhetünk az itt levő szovjet átvevőknek is. Ök évről évre

egyre keményebben, szigorúbban veszik át tőlünk a munkát, így szinte kényszer- pályára kerültünk: ha meg- akarunk felelni az ő követelményeiknek, akkor automatikusan jól kell dolgoznunk.

— Erről még nem beszélgettünk, de azt hiszem, a többiekben is van némi büszkeség, ennyi siker után. Szerintem gyárunk presztízse alaposan megnőtt az utóbbi években — büszkélkedik Kovács Ferenc.

— Én ezt saját példámmal is igazolhatom — teszi hozzá Gyurkovics János. — Hét éve, amikor ide kerültem, legtöbben azt sem tudták, eszik-e vagy isszák a HA- FE-t. Most már nemcsak a nevünket ismerik, hanem az ismerősök gratuláltak is az újabb kitüntetéshez.

— Hát még ha ennek az lenne a következménye, hogy az új dolgozók is jobban jönnének hozzánk — sóhajt fel Papp András. Egykét jó szakembert azonnal szívesen látnánk a műhelyben.

— Néhány gyengét meg a kapukon kívül! — veti közbe Mag Gusztáv. — Most már azért eljutottunk odáig, hogy nem veszünk fel akárkit és aki menni akar, azt is hagyjuk. Kialakult nálunk egy - olyan munkásgárda, akikre mindenben lehet számítani, ide már rangot jelent bekerülni. Nekünk arra is gondolnunk kell, hogy az elért sikerek köteleznek, és ha tavaly azt mondtuk, hogy van helye egy harmadiknak, akkor most hozzátehetjük : elfér ott a negyedik is.

Kép, szöveg: Lányai László

Bélmegyeri Új Barázda tsz

Melléktevékenység főszerepben

„Aki sokat markol, keveset fog” — tartja a mondás. Megtoldva pedig: „Aki nem markol, az semmit sem fog”. Bizonyos értelemben és fokon az előbbiekhez hasonlítható a bélmegyeri Üj Barázda Tsz tevékenysége is. A megye egyik legmostohább adottságú nagyüzemeinek sorába tartoznak, kegyetlen talajviszonyokon gazdálkodnak. A veszteség évenként visszaköszönő, nem kívánatos vendég. Pedig dolgos tagjai vannak a szövetkezetnek, és az új iránt is fogékonyak.

A szövetkezet alaptevékenysége, mint más mező- gazdasági nagyüzemeké, a növénytermesztésből és állat- tenyésztésből tevődik össze, amiből bizony nem, vagy csak nehezen lehet ezen a vidéken megélni. Persze, a bélmegyeriekéhez hasonló körülmények között gazdálkodik még jó néhány nágy- üzem. Ezért is láthatott napvilágot több esztendős előkészítés után, 1980-ban az a rendelet, mely lehetővé tette a termelőszövetkezeteknek az ipari tevékenységet.

* * *

— A faüzem alapjai adottak voltak, kezdetben az Óbuda Tsz gesztorságában főleg csomagolóelemeket gyártottunk, két éve pedig már önállóan, a piaci igényekhez alkalmazkodva dolgozunk. Aztán, ugyancsak az

óbudaiak segítségével kialakítottuk az építőágazatunkat, majd a kazánszervizt, a bedolgozó ágazatot, a hidrauli- ka-pneumatikaszervizt és a két kooperációs irodánkat — sorolja Varga Péter ipari főmérnök. Közben a szövetkezet elnökhelyettese, Vida János az elmúlt évi főkönyv kivonatát teszi elém. S még mielőtt belelapoznék, hallom:

— Ha az ipari ágazataink nem lettek volna, a veszteségünk csaknem 14 millió forinttal lenne magasabb.

A bélmegyeri Űj Barázda Tsz tavaly 199 millió forint termelési értéket produkált, pontosaan 5,8 millió forint veszteséggel. A termelési érték 35 százaléka származik az alaptevékenységből, mely arány képes volt arra, hogy a 65 százalékos ipari termelésből származó csaknem 20 millió forint nyereséget elvigye, sőt, veszteséget okozzon a gazdaságnak.

— Az árvíz után kölcsönöket vettünk fel, s a törlesztés á kamatokkal évente meghaladja a tízmillió forintot. Ügy ítéljük meg: az

egyszeri egyedi rendezés jobb lett volna, újabb terhek nélkül kezdhettük volna az új tervidőszakot — folytatja Vida János.

— Ha nem indítjuk az ipari kiegészítő ágazatot, a termelési értéket, a nyereséget kellett volna növelnünk ahhoz, hogy képesek legyünk törleszteni a hiteleket. Igen ám, de ilyen talaj adottságok mellett, ahol a búza hektáronkénti Hozama nem éri el a három tonnát, ez lehetetlen — magyarázza az ipari főmérnök.

* * *

Az ágazatok közül a szövetkezet legdinamikusabban az építőágazatot fejlesztette. Ma már a három részleg, a Békés megyei, a budapesti és a debreceni több mint 230 építőmunkást foglalkoztat.

— Ez egy kisebb építővállalat létszámának felel meg ... — vetem közbe.

— Az elmúlt esztendőben még csak ötventagú volt ez az ágazatunk, s 10,6 millió forintos árbevételt produkált, 11-12 százalékos nyereséggel. A nagyobb arányú felújítások számunkra kedvezőek — magyarázza az elnökhelyettes.

— A mi építőrészlegünk amolyan hézagkitöltő, főként felújítási munkákat vállalunk, olyanokat, amelyek nem gépesíthetők, a kisiparosok erejét meghaladja, vállalatoknak nem fekszik, mert kicsi. Gépi felszereltségünk meglehetősen gyenge, nálunk még mindig a kézi munka dominál, legfontosabb szerszámunk a kőműveskanál és a kőműveskalapács. — Közben a létesítmények jegyzékét teszi az asztalra a főmérnök.

Építőrészlegük tavaly tisztességes nyereséget ért el, munkájukra igény van, ezért is döntött úgy a szövetkezet vezetősége, hogy bővítik tevékenységüket. így is vették át egy másik tsz-től a 150 tagú budapesti és a 30 tagú debreceni épitőrészle- get. A három részleg csaknem teljes önállóságot élvez, önelszámoló egységek. Ezekben a hetekben Budapesten legnagyobb munkái a sportkórházban, a fővárosi tanácsnál, a postánál és az IKV-nál vannak. A debreceniek a Hajdú-Bihar megyei GMV-nek vállaltak felújításokat.

* * *

A szövetkezetnek nemcsak tevékenységi köre bővült, hanem a létszáma is. Az alkalmazottakkal együtt több mint ezren dolgoznak a tsz- ben, s ma már 490 tagja van a közös gazdaságnak, pontosan kétszer annyi, mint két esztendővel ezelőtt.

. A megváltözott körülmények miatt mindenütt szigorodtak a gazdálkodás feltételei. A bélmegyeri Üj Barázda Tsz idei tervében még nagyobb szerepet kapnak az ipari ágazatok, különösen az építőágazat. Amit a föld nem termel még, azt igyekeznek pótolni más munkával. A tervezett 238 millió forintos árbevételből 21 százalék származik csak alap- tevékenységből. Az ipari tevékenységből 26 millió forint nyereség várható, vagyis annyi, amennyi elbírja a növénytermesztés terheit. Nem akarnak sokat markolni, csak annyit, amit azután biztonsággal meg is tartanak.

Szekeres András