Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
o 1984, április 10., kedd Könyv, bársonyban A szóban forgó könyv, illetve könyvmodell — ami azt jelenti, hogy a kötet lapjai üresek — sötétkék bársonykötésben, apró, sárgaréz sarokdíszekkel maga az elegancia. Szépsége egyszerűségében. és az anyag nemes voltában rejlik. Jó lenne kézbe venni — de most néhány hétig egy csupa üveg tárolóban lehet csak gyönyörködni benne itt. a békéscsabai Kner Nyomda központi üzemének előcsarnokában. A kötetet, mint a többi szintén szép könyvet, díszdobozt, fiatal könyvkötő szakmunkások és szakmunkástanulók készítették egy vállalati szintű, fiataloknak kiírt pályázatra. A bársonykötésű előtt felirat: ,.Az év legszebb könyv- kötészeti munkája”. Aki készítette:' Knyihár Mária. Folyosókon, nagy munkatermeken megyünk át. A kötészetre igyekszünk, de az igazat megvallva, nem valami gyorsan haladunk. Mert ugye, muszáj egy kicsit .„szemezgetni” a színes dobozok ezreinek látványában. Abba például konyakos meggy, emebbe meg mogyo- rókrémes desszert kerül — nyelünk nagyokat. No. és a még ívekben heverő könyvek. a pompás illusztrációk! Kénytelen az ember beleolvasni, elgyönyörködni felettük. Itt jobbra pedig hatalmas nyomógépek, sajnos, éppen csendesen várakoznak. A kötészeten újabb csábító látvány: kész könyvek garmada. Ezeket borítékolja, vagyis öltözteti színes-fényes könyvborítójába Knyihár Marika is. „Szobotka Tibor: Hazugság Száműzetésben" — ez áll a borítón. — De jó lenne belelapozni! — Rn is vagyok így, de hát ilyesmire nemigen van ám idő! — nevet megértőén Marika —. egy óra alatt 310-et kell beburkolni vagy átválogatni. Az biztos, hogy ha jól néz ki egv könyv, már belelapoz az. ember! — Azt hiszem, most egyszerre beszél magából az olvasó meg a könyvkötő szakom bér! _ Hát, az biztos, hogy a k önyveket nagyon szeretem, azért is választottam ezt a szakmát. A könyv szeretele mellett. azért más is befolyásolta őt a szakmaválasztásban: itt, a K nőiben könyvkötő szakmunkás az édesanyja is. Marika gyakran dolgozik a hajtogatógépnél, ezt szereti a legjobban, de ért a többihez is. Készséggel indul előre, hogy megmutassa. Odaáll a masina mellé, igazgatja a festékszagú papírtömeget a sibolófával. „Sűrített levegő viszi az íveket a hengerekre, innen kerülnek az első hajtásra” — magyarázza, s hogy nem tűi értelmesen bólogatok, újrakezdi. — Nem unalmas egész nap a gép mellett? — A, szinte mindennap más a munkám. A tanulóévek egyébként annyival voltak jobbak, hogy ott mindent kézzel készítettünk, csak harmadikban kerültünk gép mellé. Azért vannak talán ezek a vetélkedők, szerencsére, hogy a kézi kötést is gyakorolhassuk. Engedéllyel, munkaidő után pedig lehet albumokat is bekötni. — A szakmában ki a példaképe? — A munkatársak. „Az év legszebb könyvkötészeti munkáját” úgy két hétig készítette Marika. Előtte persze gyűjtötte az ötleteket, amiben segített az édesanyja és a művezetője. No meg a nyugdíjas Katona Imre bácsi, aki be-bejár egykori munkahelyére, „ötőle tanultam a legtöbbet” — így mondja a sudár termetű, nyugodt mozgású fiatal lány, és még hozzáteszi: „Imre bácsi örül neki, ha kérdezősködik tőle az ember.” „ — Vajon kihasználják azt a lehetőséget, hogy tanulhatnak az idős szakemberektől? — Nem nagyon, pedig érdemes lenne. — Mostanában mit olvas? — Kevés az idő olvasásra, ugyanis tanulok. Beiratkoztam a szakmunkások szak- középiskolájába. A legkedvesebb könyveimet egyébként többször is el szoktam olvasni, van ojyan, amit már tízszer olvastam. Nagyon szeretem a Delfin-sorozatot. — A könyvkötészet, azt hiszem, nagyon aprólékos munka. Van türelme? — Attól függ, mihez. A munkámhoz igen, de ha például varrni kell!!.. — legyint, jelezvén, nyilván nem nagyon kedveli ezt a fajta munkát. Az elegáns, sötétkék bársonykötésű könyv készítője a pályázatban kiírt cím és jutalom mellé rangot is kapott: Knyihár Mária mostantól Kiváló Ifjú Munkás... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Számítógépes betegnyilvántartás Számítógépes betegnyilvántartó rendszer kialakításán dolgoznak az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet szakemberei. A SZTAKI-ban — első lépésként — szűkebb területen próbálták ki az eljárást. A korábbi megállapodás értelmében az Országos Kardiológiai Intézet rendszeresen megküldi a Jahn Ferenc kórház infarktusos, infarktusgyanús, valamint fiatalkori hipertóniás betegeinek az adatait, amelyeket a SZTAKI-ban feldolgoznak, és az eredményt folyamatosan visszaküldik a Kardiológiai Intézetnek.- A kutatóintézetben most egy teljes kórházra kiterjedő számítógépes nyilvántartó rendszer modelljét alakítják ki; a munkával várhatóan még az idén elkészülnek. Külföldön már létezik ilyen rendszer, amelyben számítógép segítségével tartják nyilván a betegek valamennyi adatát úgy, hogy azok — tetszés szerinti csoportosításban — a kórház bármelyik osztályán levő terminálra a központi géptől lehívhatók, vagy az egyik osztályról a másikra átküldhetők. Mindez önmagában is gyorsabbá, pontosabbá teszi a betegek ellátását és csökkenti az orvosok és ápolók adminisztrációs terheit. Emellett lehetőség nyílik az úgynevezett követési rendszer kialakítására is. Ennek lényege: az egyes betegek adatait a számítógép nemcsak megőrzi, hanem értékeli, és például indokolt esetben jelzi, ha a beteget újabb kezelésre szükséges visszahívni. A számítógépes nyilvántartással adott betegségek, tünetek gyakoriságát is figyelemmel kísérhetik, és statisztikai összesítéseket készíthetnek vele. Alkalmazásával a diagnosztikai feltevéseket a meglevő adatokkal összevethetik, ami segíti a gyógyító munkát. Honvédelmi nevelőmunka az iskolákban Az iskolákban folyó honvédelmi nevelőmunka eredményeit, gondjait, eddigi tapasztalatait a közelmúltban összegezték. A Művelődési Minisztérium illetékesei az MTI munkatársának elmondották: a középfokú iskolákban — a meglevő gondok mellett — eredményesen valósítják meg a honvédelmi nevelőmunkának az új — az 1981 82. tanévtől bevezetett — tantervekben meghatározott feladatait. A követelmények teljesítése azonban a tapasztalatok szerint még egyenetlen színvonalú, iskolánként változó. Ennek legfőbb oka, hogy egyelőre nincs tankönyv és olyan módszertani útmutató, amely a megtanítandó tananyag lényeges részeit is tartalmazná. így a pedagógusoknak a felkészülés a tanítási órákra igen sok idejét veszi igénybe, mert számos, hozzáférhető forrást kell ehhez felkutatni. Ezen a közeljövőben változtatni kívánnak a művelődésügy irányítói; a többi között az oktatók rendszeresebb felkészítését, segédanyagok közreadását tervezik. A legtöbb iskolában népszerűek a honvédelmi versenyek. A diákok elméleti fel- készültsége azonban hézagos. Jó eredményeket érnek el viszont a gyakorlati feladatok teljesítésében. Legkedveltebbek a harci túrák, a fegyveres erők napja alkalmából rendezett honvédelmi napok, a sport- és turisztikai rendezvények honvédelmi programjai. A honvédelmi nevelőmunka szerves része a fegyveres pálya megismertetése, megszerettetése. Ennek érdekében differenciáltabbá, a fiatalok életkori sajátosságaihoz jobban igazodóvá tették az úgynevezett pályára irányító táborokat, amelyekben ma már általános és közép- iskolások egyaránt részt vesznek. Évente mintegy ezer fiatal táborozik, s különösen az ifjúgárdisták között vannak sokan, akik élethivatásul választják a haza fegyveres szolgálatát. A jövőben nagyobb figyelmet fordítanak a résztvevők kiválasztására és mozgósítására, hogy valóban a pálya iránt már vonzalmat érző fiatalokat készítsék fel a táborokban. I Kenyérfront Mintha használna az orvosok tanácsa, hogy minél ke- | vesebb szénhidrátot tartalmazó élelmiszert együnk. Me- I gyénk négy tanácsi sütőipari vállalata tavaly 45 ezer tonna kenyeret, 86 millió péksüteményt és 12 ezer tonna úgynevezett édesipari lisztesárut állított elő, illetve értékesített. Ez a mennyiség összességében 1982-höz képest csökkent. Az okokat persze nem csupán az egészséges táplálkozást szorgalmazó ismeretterjesztésben kell keresni. Ugyanis változnak fogyasztási szokásaink, és az árak is befolyásolják a keresletet. Mindezekről szó volt azon a tanácskozáson, amelyet a közelmúltban tartottak Gyulán a megye tanácsi élelmi- szeripari vállalatainak gazdasági és társadalmi vezetői. Számot adtak arról is: a nehéz gazdasági körülmények ellenére ebben a tervidőszakban jelentősen fejlődik megyénk sütőipara. Beruházásokra eddig mintegy 91 millió forintot költöttek. Termel az orosházi, a gyulai kenyér-, valamint süteményüzem, felújították a békési kemencéket. Nemsokára üzembe helyezik a békéscsabai süteményüzemet. A technológia korszerűsítésével együtt nagy gondot kell fordítani a választék bővítésére. Még mindig kevés az élettanilag fontos, rostosabb összetételű kenyerek kínálata. Igaz, próbálkoznak, hiszen piacra került a vázsonyi, a köményes, a korpás és a házi kenyér. Tagadhatatlan, az újra való törekvés nagy erőfeszítéseket követel. A gépesítés nem megy egyik napról a másikra, a kézi munkához pedig szakmunkások szükségesek. Ráadásul a magyar élelmiszeripari gépgyártás gyerekcipőben jár, importbeszerzésre azonban egyelőre nincs lehetőség. A fogyasztó természetesen érti a gondokat, de a megoldás aligha az ő feladata. A legtöbben azt kifogásolják, hogy a kenyér nem friss. Előre sütésre még egy ideig szükség lesz, viszont jobb raktározással, a liszt arányának helyes kialakításával, a szakszerű kereskedelmi tárolással enyhíthetők a panaszok. Továbbra is gond az adalékanyagok gyenge minősége. Ugyanakkor előtérbe kerül az üzemben dolgozók személyes felelőssége. A minőség javítása ugyanis jóval bonyolultabb és összetettebb szervezést igényel, mint a termelés növelése. Nem árt közelebbről is szemügyre venni: milyen kenyér, péksütemény, linzer és sóspálcika kerül az asztalunkra? Nos, a vásárlók véleményét, a hatósági ellenőrzés megállapításait figyelembe véve a termékek minősége 1983-ban általában javult. Bizonyíték erre, hogy 1982-ben a megvizsgált termékek 14,8 százalékát, tavaly 9,6 százalékát kifogásolták. Ezek közül évek óta az első helyen szerepel a súlyhiány. Jelentős hiba a sületlen, a rugalmatlan, a sűrű belű kenyér, amelyek többsége emberi mulasztás következménye. Sok üzemben nem tartják meg az új kenyérszabvány előírásait, holott erre megvannak a feltételek. Akkor is élire és egymásra helyezik a forró kenyeret, amikor a raktárban üresek a tároló polcok. A péksüteményeket kisütés után azonnal a rekeszekbe rakják, így az alul levők összenyomódnak, fogyasztásra alkalmatlanná válnak. A kormány gazdasági bizottsága 1981-ben hozott határozatot a minőségszabályozási rendszer továbbfejlesztéséről. Ennek egyik sarkalatos pontja a saját minőségi ellenőrzés megszigorítása. Ez itt-ott meg is hozta a gyümölcsét. Békéscsabán például minőségellenőrző csoportot alakítottak, amelynek hatására 11,8-ról 3,6 százalékra csökkent a minőségileg kifogásolt termékek aránya. Gyulán a technológiai fegyelem megsértéséért nem csupán erkölcsi elmarasztalás éri a hanyag dolgozót, hanem anyagilag is felelősségre vonják. A vállalati laboratóriumok felszereltsége viszont enyhén szólva hiányos. Érzékszervi vizsgálatokon kívül alig-alig kerül sor fizikai-kémiai minőségellenőrzésre. Egyetlen kivétel az orosházi vállalat, ahol a feltételek adottak. Ez meg is látszik a termékek minőségén, mert a hozzá tartozó üzemekben legkevesebb a kifogásolt kenyér és egyéb sütemény. A kenyérfronton tehát nincs visszavonulás! Inkább meg kell fújni a minőségi riadót. A taktika és a stratégia egyszerű: most és a jövőben is csak ízletes, több napig eltartható és fogyasztható, a korszerű táplálkozáshoz igazodó terméket lehet magasabb áron eladni. A műszaki fejlesztés, a választékbővítés ma már aligha elhatározás kérdése, inkább gazdasági kényszer, amely jobb munkát és előrelátóbb szervezést feltételez. Seres Sándor Ügyintézés munkaidőn túl Ügyintézés — munkaidőn túl. Kevés téma van, amelyről annyit írtak az újságok, beszélt a rádió, a televízió, mint ez. Mégis, hiábavalónak tűnnek az erőfeszítések, az ördögi körből nehezen tudunk kilépni. Hiába mutatják ki évről évre az úgynevezett munkanap-fényképezési vizsgálatok, hogy a vállalatokat, intézményeket, végső soron a népgazdaságot tetemes károk érik azon munkaidő-kiesések miatt, amelyek a dolgozók hivatalos ügyeinek ihtézéséből adódnak. A munkahelyi vezetők mégis elengedik beosztottaikat, ha a tanácshoz, a közjegyzőhöz, vagy a földhivatalba szeretnének menni. A hivatkozási alap jól ismert: az ügyintézőknek is csak négyig vagy ötig tart a munkaidejük, utána már hiba kilincselnének a hivatalban, nem tudnák elintézni a dolgukat. Látva a helyzet tarthatatlanságát, először a tanácsok tettek lépéseket a munkaidőn túli ügyfélfogadásra. A hét meghatározott napjain — ezt a helyi szokásoktól, igényektől függően vidékenként eltérően megállapították — este 6-ig, fél hétig is nyitva tartották az ügyfél- szolgálati irodát. Az ügyintézők azonban öt óra után már többnyire hiába vártak az ügyfelekre, ők továbbra is munkaidő alatt igyekezték letudni hivatalos dolgaikat. Tehették, mert a munkahelyükről elengedték őket. S akadt még erre némi magyarázat is: a meghosszabbított félfogadási időben a tanácsi ügyfélszolgálat nem tud érdemben intézkedni, legfeljebb felvilágosításokat, tájékoztatókat ad, összegyűjti a kérelmeket. Hiszen nem azok a tanácsi előadók ülnek ott az irodában, akik másnap majd hivatalosan döntenek, intézkednek az ügyekben, az állampolgárok pedig személyesen velük szeretnének találkozni, beszélni. Ezt az igényt egyébként a népi ellenőrök is jogosnak találták, amikor többször is alaposan megvizsgálták a munkaidőn túli ügyintézés tényleges helyzetét, lehetőségeit. A következő lépés tehát az volt, hogy a meghoszszabbított félfogadást az érdemi ügyintézőkre is kiterjesztették. S a tanácsokon kívül azokra a hivatalokra is, amelyek az állampolgárok egyéb — öröklési, ingatlanátírási, illetékeztetési stb. — ügyeit intézik. Őszintén meg kell mondani, hogy a népi ellenőrzési jelentés nyomán általánosan elrendelt meghosszabbított félfogadási időért az ügyintézők — finoman fogalmazva — egyáltalán nem lelkesedtek. Sok gondot okoz ennek bevezetése a hivatalok vezetőinek, hiszen 1984. március 5-től az államigazgatás és az igazságszolgáltatás területén is áttértek a heti 40 órás munkahétre, s éppen ezzel együtt kell megoldani a munkaidőn túli félfogadást. Ne felejtsük: nemcsak az ügyfelek, az ügyintézők is emberek. Sőt, többnyire nők, családos anyák, akiknek éppúgy megvannak a jellegzetes gondjaik. Nem titok, hogy a hivatalok új munkarendjének bevezetése több helyen éles vitákat váltott ki a hivatalok vezetése és a szakszervezetek között, s van, ahol máig sem alakult ki a megegyezés. Mindez persze a hivatalok belső ügye — mondhatja most bárki. Valóban így van. De nem árt ha mindenki tudatában van, hogy milyen nagy nehézségek, súlyos feszültségek árán tudja csak megoldani az igazgatási apparátus a meghosszabbított félfogadást. Az ügyfeleknek és a dolgozóikat munkaidő alatt hivatalos ügyintézésre továbbra is elengedő vállalatoknak legalább annyival illenék viszonozni a hivatalok erőfeszítéseit, hogy valóban élnek a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségével. A jelenlegi helyzetet tehát röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy most már a munkaidőn túli ügyintézés valamennyi fontos feltétele — a hivatalok részéről — biztosított. A továbbiakban így elsősorban a munkahelyi vezetőkön — no meg persze a munka szervezettségén, a munkaidő kihasználtságán — múlik, hogy este hat óra után is rányitják-e az ajtót a tanácsi előadóra, a föld- hivatali ügyintézőre. Aki — ha már úgy is ott kell lennie a hivatalban ezen a késői órán — biztosan inkább dolgozna, mint hogy a plafont nézze. Hiszen ő is szeretné kihasználni a munkaidejét. Deák András
