Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

1984. április 10., kedd Szerelőcsarnok épül a város szélén Két teljes évet tudhat immár maga mögött a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Termelési Együttműködése, melynek jelenleg huszonhat közös gazdaság, a gyomaend- rődi Viharsarok Halászati Tsz, az Agrober, s hat szövet­kezeti közös vállalat a tagja. Két és fél évvel ezelőtt a szervezés azzal a céllal indult, hogy megyénk déli felé­nek vezető gazdasági üzemei az összefogásban rejlő több­letenergiákat együttesen szabadítsák fel a gabona- és hústermelés fejlesztésére, növelésére. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat orosházi építésvezetőségénél arról tá­jékoztatnak, hogy Orosházán dolgozik Benkő Sándor aranykoszorús segédmunkás­brigádja, amely az Alföldi Kőolaj és Gázipari Gépgyár öntödéjében egy vasvázas szerelőcsarnok építésével szerzett jó hírnevet magá­nak. Most már a második hasonló csarnokot építi. Ennél a munkánál találko­zom a brigáddal, amely a tetőszerkezet elkészítésével foglalatoskodik. Az öntöde az utolsó gyár az ipartelep üzemeinek sorában, ennek is a külső részén épül a csar­nok. Utána már a szántóföl­dek következnek. S amíg a városban úgy érezzük, hogy csak csendes szellő fújdogál, a nagy síkságon kialakuló szél időnként orkánszerűvé erősödik, és meg-megrázza a tetőszerkezetet. Egy időre abba is kell hagyni a mun­kát, mert félő, hogy még a szerszámokat is lesodorja. * * * Sem az építésvezető, sem a művezető nincs jelen. Va­jon honnan tudják, hogy mit kell csinálni? Mert látom, hogy dolgoznak, és elég jó ütemben. Talán szakmunkás is van közöttük? Kiderül, hogy egy van, ő pedig Mészáros János, aki­nek kőműves a szakmája. Annak ugyan most nem ve­szi a hasznát, ám a falazásnál — mert ilyen feladat is van — igen. Az érettségijének is van haszna, mert jobban át tudja tekinteni a dolgokat. — Az épületszereléshez pe­dig mindenki ért. Régen dol­gozunk együtt. Mészáros Já­nos, Koós Mihály, Égető László, Kemény István, Ki­rály Károly, Szalka János . . . Sok évvel ezelőtt ilyen sor­rendben érkeztek ide — em­lékszik vissza Benkő Sándor, aki az első volt közöttük. — Minek az alapján dol­goznak? — kérdezem. — Megkapjuk a rajzot és csináljuk. Most ugyan a rajz a ládában van, mert a jelen­Ezeknek az elképzelések­nek a megvalósítását a kö­zelmúltban tekintette át a tu­dománypolitikai bizottság. Mint megállapította: a hatá­rozatokat követő intézkedé­sek hatottak a teljes kutató­intézeti hálózat fejlesztésére. A hagyományos kutatóinté­zeti formát a kezdeti 124-ből csak 74 tudományos műhely őrizte meg. A kutatóintézeti hálózat átalakításában ki­emelkedő jelentőségű mozza­nat volt az úgynevezett mű­szaki fejlesztő vállalatok lét­rehozása. Az ezekbe az új szervezeti formákba tartozó intézményeknek elsődleges feladatuk, hogy a kutatási eredményeket a gyakorlat számára alkalmazhatóvá te­gyék, s elősegítsék minél gyorsabb és széleskörűbb al­kalmazásukat. Ma már 52 ilyen vállalat működik, s a tevékenységükkel kapcsola­tos kezdeti tapasztalatok ösz- szességükben kedvezőek. Az új szervezeti forma vonzó­nak bizonyult, ezt az is mu­tatja, hogy önálló kezdemé­nyezésre is létrejöttek ilyen egységek. Tevékenységük fo­kozódó mértékben a termelő vállalatok, gazdaságok gya­korlati problémáinak megol­dására irányul, és minden­kor igazodik a piac igényei­hez. Műszaki fejlesztő szerveze­legi m.unkát ismerjük. Már csináltunk ilyet. — Mennyi a keresetük? Mi szerint fizetnek? — Azt mondják, hogy tel­jesítmény szerint. De ne­künk az a tapasztalatunk, hogy ha kevesebb az óra, ak­kor magasabb az órabér, és fordítva is így van — mond­ja Égető László. Az időközben odaérkező Oláh Albert művezető ezt az állítást cáfolja: — Teljesítmény szerint ke­resnek. Az igaz, hogy egyes munkák normáját már felül kellene vizsgálni, mert el­avultak. De az is igaz, hogy napi nyolc óra a munkaidő. Ennyit kell dolgozni, nem kevesebbet. * * * — Milyen lehetőség van a több keresetre? — Nem vagyunk ösztönöz­ve — vélekedik Mészáros János. Benkő Sándor így fogal­maz: — Ha hajtunk, ha nem, csak kicsi a különbség a ke­resetben. Oláh Albert arra hivatko­zik, hogy például most is van célprémium kitűzve. Kemény István az épület szerelésén javasolt egy meg­oldást, ami nagyon meggyor­sítja a munkát. — Honnan támadt az öt­lete? — érdeklődöm. — Dolgoztam a Mezőhe- gyesi Cukorgyárban is. So­kat tanultam akkor. Ott a brigádom megkapta a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet — büszkélkedik joggal. — Mit kapott az ötletért? — Semmit. Nem adtam be újításnak, csak szóltam a művezetőmnek. — Az újítási javaslat be­adásának vannak szabályai. Érdemes lenne erről tájékoz­tatni Kemény Istvánt és a többieket is — fordulok Mészáros Jánoshoz, megje­gyezve még azt, hogy úgy látszik, a vállalaton belül is elég periférikusán él és dol­gozik a brigád. Aztán egy kicsit Jobban tek kisvállalkozási formában is működnek. A kutatóinté­zetekben, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél alakult gaz­dasági munkaközösségek nagy része fejlesztő tevé­kenységet végez azokon a te­rületeken, amelyeken szűk a kapacitás, illetve a piac igényli a tevékenység bőví­tését. A műszaki fejlesztő vállalatok azonos jövedelem után a népgazdasági átlag­nál kisebb adót fizetnek. Ez a szabályozás az eredmé­nyességben teszi érdekeltté az új szervezeti egységeket. Fontos eredmény, hogy e szervezeti formában értelmét vesztette a korábbi mennyi­ségi szemlélet, így az újabb feladatokhoz ma már nem alkalmaznak új embereket. A kutatóintézetek nyitot­tabb, rugalmasabb működé­sét az úgynevezett keretinté­zetek létrehozása tette lehe­tővé. Erről az új szervezeti formáról a tudománypoliti­kai bizottság megállapította: a keretintézeteket azokon a területeken célszerű létre­hozni, amelyeken az együtt­működést a szakmai érde­keltségi viszonyok lehetővé teszik, illetve gazdasági ér­dekek indokolják a kooperá­ciót. Az egyetemek, a kutató- intézetek és a termelő vál­lalatok együttműködésének gyakorlatában más, rugal­nekibátorodva elmondják az emberek, hogy ők ebben az évben is két kommunista műszakot vállalnak. A ke7 resetüket iskolafejlesztésre és a vállalati lakásvásárlási hozzájárulás elősegítésére ajánlják fel. Űk azonban részben orosháziak és rész­ben végegyháziak. Kérdésük: az utóbbiak az iskolafejlesz­tésre szánt összeget miért nem juttathatják Végegyhá­zára? Egyébként a kommunista műszakokkal kapcsolatban még egy kérdés felmerült: nem lenne helyes, ha ha­sonló felajánlást tennének a náluk jóval nagyobb kerese­tű vezetők, vagy irányítói munkakörben dolgozók? Csakúgy, mint a munkások, önként vállalással. * * * Panasz hangzik el, hogy nem kapnak' szappant és mo­sószert és gyengének tartják az üzemi étkezést is. Hely­telenítik, hogy három éve nem szerveznek építők nap­ját Orosházán, csak Békés­csabán. Oda ugyan meghív­ják az orosháziakat is. De manapság családostól oda és vissza a vasúti jegy ára a keresetükhöz képest igen magas. — Miért nem segítenek magukon? Ha jár szappan és mosószer, bizonyára meg­kapják. Ha gyenge az üzemi étkezés, ugyancsak lehet ja­vítani rajta. Az építők nap­ját is meg lehet szervezni. De ne várják a sült galam­bot! — mondom Mészáros Jánosnak. • Ebben maradunk. Egyetért velem Oláh Albert is. lényegében sokat tettek ezek a tíz-tizenöt év alatt jól összeszokott brigádtagok a vállalat asztalára. Talán még többet tesznek majd, ha vá­laszt kapnak a kérdéseikre és eloszlatják a kételyeiket: Mert ők továbbra is a válla­latnál akarnak dolgozni, az itteni munkával akarják a kenyerüket megkeresni. Pásztor Béla más szervezeti formák is lét­rejöttek, s ezek jelentősége a [ keretintézetekével egyenran- j gú. A jövőben nagyobb súlyt szükséges helyezni arra, j hogy a kutatóintézetek az új ; szervezeti formákat önállóan j válasszák meg. A korábbi el- j képzelések szerint a keretin- s tézetekben a kutatói lét- ’ szám kisebb része állandó, I nagyobb része pedig változó j állományból tevődött össze. ! Ezeket a megkötöttségeket a ; TPB feloldotta. Az értékelés szerint a ku- i tatóintézeti hálózat alakítá­sára vonatkozó TPB-határo- ' zatok előírásai összességük­ben megvalósultak. Csökkent 5 a kutatóintézetek, s növeke- < dett a műszaki fejlesztő vál- ; lalatok, leányvállalatok, és a ‘ legnagyobbrészt önerőből j gazdálkodó intézmények szá- ( ma. Javultak a kutatási eredmények társadalmi hasz- j nosulásának feltételei, a tudó- 1 mányos műhelyek szellemi kapacitása a rugalmas szer­vezeti formáknak köszönhe- ; tőén jobban bekapcsolódhat a társadalmi, gazdasági fel- . adatok megoldásába. A ku- i tatói ntézetek szervesebben ; épülnek be a gazdasági élet- j be, s ez a tudomány növek- i vő részvállalását is jelenti ; az intenzív fejlesztésben. Az • eddigi tapasztalatok arra fi- l gyelmeztetnek, hogy a jövő- ( ben nagyobb figyelmet kell fordítani az egyetemi és a ' vállalati kutatóhálózat fej- I lesztésére, a szükséges ossz- | hang megteremtésére is. Ezt í a kérdést még az idén napi- I rendre tűzi a tudománypoli- I tikai bizottság, s a társadal- I mi szükségleteket, az elsőd- I leges fejlesztési tennivalókat, j illetve a tudományfejlődés I igényeit figyelembe véve I megfogalmazza a kutatóinté­zeti hálózat távlati fejlesztő- j sére vonatkozó elképzelése- I két. Tervbe vették a búzater­mesztésben a hat-, a kuko­ricatermesztésben a 10 ton­nás hektáronkénti átlagter­més egyöntetű elérését, a tájra jellemző ipari növé­nyek termesztési színvonalá­nak emelését, a sertés- és baromfihús-termelés jelentős fejlesztését. Bár mindezt hosszú távú programként kell fölfognunk, mégsem ér­demtelen áttekintenünk: mi­képp sikerültek az első lé­pések e célok eléréséhez ve­zető úton. II gabona­programban Kezdjük a búza- és a ku- koricatermesztéssel! Azt már tudjuk, hogy ed­dig még nem látott rekord született a DÉTE területén: a csanádapácai Széchenyi Tsz'-ben 7 ezer 150 kilo­gramm őszi búzát arattak tavaly nyáron hektáronként. Ősszel pedig a kevermesi Lenin Tsz jeleskedett a ku­koricabetakarításban, a medgyesegyházi Haladás Tsz-szel együtt. Az előbbi helyen 10 ezer 570, az utób­bin 10 ezer 33Ö kilogramm szemet hoztak le a kombáj­nok egy-egy hektárról. A rekorderek azonban a kivételt jelentették 1983-ban. jelezve: milyen termést ta­karíthattak volna be üze­meink, a DÉTE gazdaságai, ha nincs az aszály. De volt. Különösen az orosházi tér­ség szenvedett a csapadék- hiánytól, amit jól mutat az itt elért 5 ezer 340 kilogram­mos kukorica-átlagtermés, szemben a szerencsésebb ko­vácsházi körzetével, amely meghaladta a hétezer kilo­grammot. Ezek a számok sajnos nem akármilyen veszteségeket ta­karnak, hiszen a DÉTE ér­dekeltségi területén az el­múlt esztendőben több mint 38 ezer hektáron vetettek kukoricát, amiből szemes­ként betakarítani csak 35 és fél ezret tudtak. De már ezt megelőzően a nyári aratás is nagy csalódást okozott, miután a 34 ezer hektár őszi búza a tavaszon még joggal remélt hat tonnán felüli át­laghozam helyett csupán 5 ezer 365 kilogrammot adott. Hozzá kell tennünk: a rendkívüli mostoha körül­mények között ezt is igen szép eredménynek kell te­kintenünk, s ez egyben va­lóssá teszi ama várakozása­inkat, melyek szerint az ősz­szel tovább növelt búza-ve- tésterületek „délen" átlagon felül járulnak majd hozzá az idei kiemelt országos gabo­naprogram teljesítéséhez. Ezt éppen a DÉTE célirá­nyos tevékenysége garantál­ja. Hiszen az együttműködés egyik legfőbb törekvése a legkorszerűbb fajták, tech­nológiák és gépek meghono­sítása, elterjesztése, a tudo­mányos eredmények minél gyorsabb gyakorlati alkal­mazásának, segítése. Bizonyításul csak egyetlen ilyen kezdeményezést emel­jünk ki, ez pedig a folyé­kony műtrágya használatá­nak megszervezését célzó erőfeszítés, amely a mai szűkösebb anyagi lehetősé­gek közepette is eredmé­nyesnek ígérkezik. Az ipari növények — a cukorrépa, a seprűcirok, a napraforgó, a szójabab, a rostkender meg a kertészeti kultúrák — ter­mesztéséről csupán annyit: a DÉTE szakemberei jól lát­ják, hogy a szervező munka növelése is a szinten tartás­sal kecsegtet legfeljebb, míg a vetőmagvak előállítása a feltételek jobb alakításával bővíthető. A hústermelésben Áttérve már most a hús­termelésre, elöljáróban az állapítható meg, hogy ebben a megye déli szövetkezetei­ben a sertéshús-előállítás vi­szi a prímet. A hatodik öt­éves terv eddig eltelt szaka­szában összesen tizenegy kö­zös gazdaság látott hozzá az ágazat anyagi-technikai fel­tételeinek megújításához, aminek eredményeként évi 70 ezerrel nőtt az egy év alatt meghizlalható sertések száma. Ezzel együtt az 1981- ben a húsiparnak feldolgo­zásra átadott 316 ezer hízó­val szemben tavaly már 353 ezret vásárolhattak fel a húsipariak a térségben. Ha ehhez hozzászámítjuk a DÉ­TE taggazdaságai által szer­vezett háztáji üzemek telje­sítményét — a 197 ezer hí­zott sertést —, akkor ebből kitűnik, hogy a DÉTE szinte egymaga képes lekötni a Gyulai Húskombinát éves feldolgozó kapacitását. Az idén a nagyüzemi hízókibo­csátás a DÉTE-n belül vár­hatóan további 50 ezerrel nő. Érthető ezek után, hogy az együttműködés különös hangsúlyt fektet a takar­mánygazdálkodás ésszerű megszervezésére, törekszik a saját keverők számának nö­velésére. a legjobb receptú- rák, a legtöbbet ígérő pre- mixek megszerzésére, az im­portfehér je-felhasználás csökkentésére. Utóbbiban je­lentős eredményeket is fel tud mutatni, tudniillik si­került megoldani a baromfi- ipari melléktermékek hasz­nosítását már négy tagszö­vetkezetnéj is s ezzel egy időben másik négynél a tej­ipari melléktermékek fel- használását. Ezek a megol­dások kettős hasznosítást je­lentenek, hiszen köztudott, hogy a DÉTE nemcsak a ba­romfitenyésztés, árutermelés és értékesítés integrátora, de a nagybánhegyesi Zalka Tsz tejüzeme* révén tejfeldolgozó kapacitást is magáénak mondhat. S ha már itt tartunk, a baromfitenyésztésről jegyez­zünk meg annyit — s nem többet, mert az már egy kü­lön újságcikket igényelne —. hogy az együttműködés az erők társításával, az érde­kek egyeztetésével viszony­lag eredményesen tartja fenn a tojás- és baromfiter­melő partnerüzemeket a ba­romfipiac viharos hulláma­in. A szarvasmarha- és juh­tenyésztésben a célul meg­jelölt szinten tartáson túl a termelési eredményekben, a minőség alakulásában még terven felüli teljesítménye­ket is fel tudnak mutatni, vagyis elmondható, hogy a DÉTE az állattenyésztés fel­lendítésében vállalt kötele­zettségeinek fennállása má­sodik évében eleget tett. A termelés­szervezésben Mindenesetre az indulás­kor megfogalmazódott prog­ramból adódó feladatok leg­alább olyan számosak, mint a két év alatt élért eredmé­nyek. A gabona- és húster­melés fejlesztése továbbra is a DÉTE tevékenységének kö­zéppontjában marad. Nem kezelhetjük azonban mellé­kesként azt az összehangoló szervező munkát sem. amellyel az együttműködés s annak szervei — az igaz­gató tanács, igazgatóság, a különböző ágazati-szakmai bizottságok — a térség nö­vénytermesztésének, állatte­nyésztésének teljesítményét igyekszik növelni. Utóbbiba az önálló nö­vénytermesztési kísérletek szervezése, agrokémiai köz­pontok létrehozása, az ipari növények exportjának foko­zása. a vetőmagtermesztés kiterjesztése éppúgy bele­tartozik, mint a korszerű ta­karmánygazdálkodás tudo­mányos megalapozása, a háztáji gazdálkodás, a mel­léküzemági tevékenység ma­gasabb színvonalra emelése, az anyag- és energiagazdál­kodás közös ésszerűsítése, avagy az együttes készletgaz­dálkodás alapjainak megte­remtése. Az első két év után mind­azonáltal nem lehet még messzemenő következtetése­ket levonnunk. Annyit álla­píthatunk meg biztonsággal, hogy az eddigi eredmények biztatóak, de ezeknek fényé­ben sem szabad megfeled­keznünk arról, hogy a DÉTE nem rövid távra alakult gaz­dálkodó szervezet — hasz­nosságát évek hosszú során át kell bizonyítania. Kőváry E. Péter Tavaszi öntözés A kedvezmé­nyes öntözési lehetőséget ki­használva, a Hajdúszobosz­lói Állami Gaz­daságban 320 hektáros terü­leten mestersé­ges esőztetéssel pótolják a hosszú száraz­ság miatt hi­ányzó 150—200 mm csapadé­kot. A képen: őszi vetésű bú­zára hull a mesterséges eső (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele—KS) Értékelés a kutatóintézeti hálózat átalakításáról — A kutatóintézeti hálózat hatékonyságának növelésére, a kutatás-fejlesztés és a társadalmi gyakorlat kapcsolatá­nak megerősítésére az utóbbi három évben több határo­zatot hozott a tudománypolitikai bizottság. E határozatok kimondták, hogy azok a kutatóintézetek, amelyeknek munkájában kisebb mértékű a kutató, s nagyobb, jelen­tősebb arányú a fejlesztő, termelő, szolgáltató tevékeny­ség, alakuljanak egyéb költségvetési szervvé, műszaki fej­lesztő vállalattá, vagy vállalatok kutatóintézeteivé. Ahol erre lehetőség nyílik, a kutatóintézetek hozzanak létre kí­sérleti üzemeket, leányvállalatokat, s úgynevezett keret­intézetek kialakításával segítsék elő a nyitottabb, rugal­masabb működést. / H DÉTE — két év után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents