Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

1984. április 1., vasárnap B BÉKÉS MEGYEI lEMiIuKfiicj újra Battonyán H ogy rohan az idd! Szinte el sem hinné az ember, hogy immár csaknem negyven év telt el a (elszabadulás óta. Márpedig így van! Megyénk és természetesen, legdé­libb nagyközségünk, Battonya a múló évtizedek hagyomá­nyaihoz hasonlóan évenként kétszer is ünnepelheti ezt a sorsdöntő évfordulót. Mi mással is kellene és illene kezdeni ezt a községriportot, ha nem azzal, hogyan készültek, készülnek szeptember ÍS-ra, erre a nagy eseményre a község lakói és vezetői. Sok szépet és jót lehetne erről elmondani, feleleveníteni. A szép sza­vak azonban elfakulnak a tettek fényében. Ez is bizonyítja, hogy önkényesen idézve a költő sorait: a teremtő munka az élet anyja, akitől szép jövendőnk ered. De Idézzük fel a teg­nap és a ma erőfeszítéseit, a mindennapos küzdelmet, ame­lyek a nagyközség fejlesztését és szépítését szolgálják. Az utcák itt-ott most „csatatérre” hasonlítanak. Építik a szenny­vízelvezető csatornát, a Malinovszkij és a Néphadsereg utca sarkán magasba szökkent a DÉLÉP építette 120 OTP-s la­kás. Néhány méterrel odébb, ahonnan a múlt év végén új helyére költözött a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakkö­zépiskola Martos Flóra leánykollégiuma, szorgosan dolgoznak a munkások, felújítják a volt Lakatos-féle házat. De mi is készül itt? A választ Roczkó Milán, a nagyközségi pártbizottság tit­kára adja meg. A felszabadulás 40. évfordulójának előesté­jén, szeptemberben itt nyitják meg a battonyai születésű, né­hány éve elhunyt, nemzetközi hírű Molnár C. Pál festőmű­vész emlékházat azokból a művekből, amelyeket még életé­ben adományozott szülőhelyének. A folytatás? A mellette le­vő épületben, jelenleg a HTV telepének helyet adó Kolbusz- féle házban — az új üzemcsarnok felépülte után — végre- valahára megnyílhat a községi múzeum. A pillanatnyilag itt- ott őrzött újkőkori és más évezredekből származó és feltárt, országos és nemzetközi figyelmet felkeltő értékes leletek méltó helyre kerülhetnek, mindazokkal a történelmi jelentő­ségű és fontosságú tárgyakkal együtt, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a Maros hordalékkúpjának e szegletén sok évez­reddel ezelőtt már emberek éltek. És élnek, dolgoznak ma is. Szemmel látható most is a településfejlesztés eredménye. Am társadalmi munkával is megsokszorozzák. A MOM- gyáregység szocialista brigádjai a közelmúltban felhívásuk­ban kérték fel a község szocialista brigádjait arra, hogy kö­vessék példájukat, vegyenek részt a „40 órát a 40. évforduló­ért” kommunista műszakban és településfejlesztő társadalmi muijkaakciókban. Felhívásuk nem maradt válasz nélkül. Va­lamennyi szocialista brigád csatlakozott hozzájuk ebben az évfordulóhoz illő, nemes vetélkedésben. Aztán jöhet az ünnep. Milyen lesz? Országosan kiemelt, -politikai nagygyűléssel, kulturális és sporteseményekkel szí­nesített programmal. A tervek szerint a felszabadulás 40. év­fordulója alkalmából itt rendezik a női nemzetközi nagymes­terek felszabadulási sakkversenyét. Addig azonban még sok nehéz lépés van hátra a község­ben az élet és a munka sakktábláján ... A magányos bádogos Versenyben a vevőkért Hétköznap délelőtt az ÁFÉSZ-bisztróban Magdu Lucián Híd az Éren át Fahíd az Éren át... Topolyák avarán tipegő hajnal-fény, tavaszát deríti. Éjszakai álmát a szerb templom tornya s szomorúfűz őrzi. Avitt deszkáinak, a csonka karfáknak nem találnád mását; mégis e karcsú ív évtizedek óta tartja oda hátát, hogy magyar, szerb, román cipelje át rajta örömét, bánatát, piacra áruját. Agg-korát jelöli: podegrás falába, amint vízbemártva iszappal kúrálja. — Várja gyógyulását. — Fahíd az Éren át. . . csak teveled együtt szeretem Battonyát. . . Falugyűlés — tanulságokkal Nem valami szívderítő, de igaz: a szolgáltatás mai szín­vonala aligha méltó a nagy­községhez. Az sem vigasztal­ja különösebben a battonyai- akat, hogy egy sor település­ről ugyanez mondható. A Gelkának, a Patyolatnak csak felvevőhelye van, amely bi­zony meghosszabbítja a vál­lalási időt. Az egyéb szemé­lyi szolgáltatást néhány kis­iparos igyekszik elviselhető­vé tenni. A szolgáltatóházban rá­dió- és tévészerelő, női fod­rász és órás, valamint ci­pész dolgozik. Az épület vé­gében rátalálunk Frank Mi­hály bádogosmesterre, aki vegyes kisiparosnak vallja magát. 55 éves, Dombegyhá­zán született, de 30 éve Bat- tonyán él. Nem kis büszke­séggel mondja: — Ismer mindenki a köz­ségben. Az apám géplakatos volt, tőle lestem el a mester­ség fortélyait. Nem inaskod- tam én kérem egy percig sem. Megtanultam magamtól a fogásokat, mert szeretek mesterkedni. Dombegyházán, az állami gazdaságban trak­tort vezettem, 24 évig dol­goztam a battonyai építőipa­ri, illetve az asztalosipari szövetkezetben, közben mun­ka mellett kiváltottam az ipart, egy éve pedig önálló vagyok. Nyugodt szívvel mentem vizsgázni Békéscsa­bára, megvan a papírom ró­la. Képzelje el, hatvanhá­romban szabadult fel nálam két bádogostanuló, azóta egyetlen fiatal sem érdeklő­dik. Sajnos, mind a ketten elhagyták a szakmát. Nekem pedig annyi a munkám, hogy nem győzöm. Jönnek a kö- zületek csőstül, de nekem el­ső a lakosság. Ráver a lyukasztóra. Csak úgy zeng a műhely. Az utóbbi években Batto- nyán is megélénkült a ke­reskedelem, a vendéglátás. Annak ellenére, hogy a VI. ötéves terv elkészítésekor az ÁFÉSZ akkori vezetői nem számítottak a verseny­társakra. Jelenleg a Május 1. Termelőszövetkezetnek öt kiskereskedelmi és három vendéglátóipari üzlete van. örvendetes, hogy az utób­biak közül kettő melegkony­hás, amely elősegíti a gyor­sabb, a kulturáltabb közét­keztetést. Ezenkívül színesí­tik az áruválasztékot a szerződéses üzletek és a ma­gánkereskedők boltjai. Igaz, a fogyasztási szövet­kezetnek sincs szégyenkezni valója. Mindent megtesznek azért, hogy az egyre növek­vő igényeket kielégítsék. Az elmúlt évben adták át a 4-es és a 6-os számú kis ABC­A nagyközségben meglevő kihasználatlan munkaerő hasznosítására hozták létre két évvel ezelőtt a Híradó­technikai Vállalat békéscsa­bai gyáregységének batto­nyai üzemét. Jelenleg nyolc- vanan — zömmel lányok, asszonyok — dolgoznak az üzemben. Rausz Gyula ener­gikus fiatalember, az üzem vezetője. Így beszél eddigi tevékenységükről, a további elképzelésekről: — Nagy segítséget kaptunk az induláshoz a békéscsabai gyáregységtől. Azóta is igazi munkatársi kapcsolatban ál­lunk a csabaiakkal. A terve­ink között szerepel, hogy mi­nél nagyobb önállósággal dolgozzunk a jövőben. Most folyik egy új telephely épí­tése a nagyközség határában. Ebben az üzemrészben mint­egy száz dolgozónak tudunk további munkalehetőséget biztosítani. A beruházás vár­hatóan július elejére lesz kész, s ezután következik a gépek beszerelése Battonya A Petőfi Tsz 4 ezer 800 hektáron gazdálkodik. A szö­vetkezetnek több mint ezer tagja van. — Az idén fő célunk a ho­zamok növelése és a költsé­gek csökkentése — jelenti ki határozottan Keszthelyi Zol­tán, a tsz elnöke. Sajnos, az időjárási viszo­nyok nem nagyon kedveznek a növénytermesztésnek. Sze­retnénk tovább bővíteni a háztáji integrációt is, első­sorban a broylercsirke vo­natkozásában* Az alaptevé­kenységen kívüli ágazata­inkban mintegy kétszázhet­venen dolgoznak. Az elmúlt időszakban romlott a vas­ipari ágazat és a tésztaüzem eredménye, ugyanakkor ja­vult a ruha- és alumínium- üzem jövedelmezősége. A hatékonyság növelésére tá­mogatjuk a kisvállalkozások, szakcsoportok létrejöttét. Építőipari szakcsoportunk részt vesz a lőtér építésében, valamint más fontos helyi lé­tesítmények felújításában. — Ügy tudom, hogy a na­pokban két évtizedes elnöki tevékenység után nyugdíjba áruházát, a kisvendéglőt, és a 16. számú élelmiszerbol­tot. Nemrégen átszervezték a vendéglátóipari ágazatot, új vezetők kerültek a Nem­zeti vendéglő élére. Az 1981. szeptemberében megnyílt ÁFÉSZ-bisztrót hamar meg­kedvelték a battonyaiak és az átmenő vendégek. Kósáné Tímár Mária, az üzlet ve­zetője elmnodotta: a hat dolgozó havonta átlagosan 170 ezer forint értékű árut értékesít. Leginkább a kö­zépiskolás diákok látogatják a bisztrót, ahol öt-hatfajta ételt, süteményt, hidegkony­hai készítményeket, kávét, üdítő italt lehet kapni. Az sem közömbös, hogy a reg­gelizni kívánók szintén meg­találhatják a legkedveltebb ételeket: a teától a rántot­téig. felszabadulásának évforduló­jára szeretnénk indítani a termelést. Az új telephelyen helyet kap egy teljes mű­anyagműhely; egy szerelő- és alkatrészműhely. Dolgozóink szociális ellátását szolgálja az itt épülő korszerű öltöző- és étkezőhelyiség. Az üzemünk termékeit — különböző rádió-, tévé- és magnetofoncsatlakozókat — közvetve a szocialista orszá­gokba exportáljuk. Nálunk a teljesítménybérezést, az úgy­nevezett brigádelszámolási formát alkalmazzuk. Az el­múlt két évben jól összerá­zódott a kollektíva, eredmé­nyesen tevékenykedik a szak- szervezet és a KISZ — fe­jezte be az üzemvezető. A Híradótechnikai Vállalat battonyai üzeme elindult a fejlődés útján. Az idei jelen­tős bővítés után várhatóan még nagyobb önállóságot kap a jövőben, s ennek hasz­nát a battonyaiak és a nép­gazdaság látja. vonul. Hogyan értékeli az el­múlt húsz évet, és mit taná­csol az utódjának? — Voltak sikereink és ku­darcaink is. Természetesen több volt a jó, mint a rossz. Amikor hetvenben szinte mindent elvitt a belvíz, na­gyon nehéz volt újrakezdeni. De látja, a komplex meliorá­ció megvalósulása után év­ről évre javult az eredmény. Ha újra kezdhetném, ugyan­ezt az utat járnám végig. A tagsággal, munkatársakkal jó volt a viszonyom. Kialakult köztünk a kölcsönös bizalom. Én úgy érzem, ezt a hivatást — mert én- annak tekintem ■— becsülettel láttam el. A jövőben is a bizalom erősíté­sét tartom á legfontosabb tényezőnek az új vezetés szá­mára. Persze nem szakadok el a téesztől. Mivel pártve­zetőségi tag vagyok, to­vábbra is segítem a szövet­kezetei — fejezi be az el­nök. Egy elnök megannyi meg­próbáltatás és siker után el­búcsúzik. Két évtizedes irá­nyítása alatt jelentősen fej­lődött a Petőfi .Tsz. Nem véletlenül, anyaghi­ány miatt került tudósítá­sunk fölé a Battonyán szüle­tett, román származású, fia­talon elhunyt Magdu Lucián költeménye, amely szívbe- markoló szépséggel árasztja a szülőföld szeretetét. Ki-- csendül belőle az is, hogy az itt élt és élő magyar, szerb és román emberek sorsa mindig is közös volt: együtt dolgoztak,* örültek, szenved­tek és bánkódtak. Ma sincs másként, mert az élet, a munkás hétköznapok nemcsak sikerekben bővel­kednek, olykor kudarcokban sem szűkölködnek. Negyven év óta a maguk gazdái. Ahogy dolgoznak, úgy élnek, mulasztásaikat senki nem pótolhatja. önkéntelenül ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor hétfőn este ott voltam a már sok éve nagyon hiányolt falugyűlé­sen. Miért? Azért, mert ahogy Engj Illés népfronttit­kár elmondta: 600-nál több meghívót küldtek ki — jó­akarattal mégis alig 150-en „szorongtunk” a József At­tila Művelődési Központ nagytermében. Pedig érde­mes lett volna eljönni a fa­lugyűlésre, még akkor is, hogy az órák előreigazítását semmibe vevő jószágot a megszokott időben kellett etetni. Takács Dezső tanácselnök olyan részletes tájékoztatást adott a nagyközség előtt álló idei gazdasági, társa­dalmi terveiről és feladatai­ról, amit nemcsak tanácsta­goknak illő tudni, a lakos­ságnak sem árt megismerni. De most már kár ezen el­mélkedni. A pártbizottság, a tanács és a népfront veze­tői megtették a lépést a tö­meges tájékoztatás javításá­ra, s mindez garancia arra, hogy a legközelebbi falu­gyűlés jqval népesebb lesz. Szerény gazdasági lehető­ségeink továbbra is határt szabnak a szárnyaló képze­leteknek. A földön maradva mégis jelentős fejlődést te­mélhetnek a battonyaiak az idén. Folytatódik a már említett új lakótelep, a HTV-üzemcsarnok, a szenny­vízelvezető csatorna, a gáz­vezeték, utak, járdák építé­se. A lakosság örömére a fürdőnél is meggyorsítják a munkát, mert ahogy a falu­gyűlésen is szóltak róla: ide­je már használatija venni az áldott termálvizet. Ez nem­csak a helybelieknek a régi óhaja, hanem a környező te­lepülések lakainak is. Úgy tűnik, most már elmozdul­tak a holtpontról. Aztán nem kevés munkábad a fel­újítások sora, a külső park­építés és -rendezés, a Szá­raz-ér kotrása, a környezet­szépítés, hogy a szeptember 23-i évfordulón kicsinosítva fogadhassa a nagyközség a vendégeket, lakóit, és az in­nen elszármazottak, népes seregét. Természetesen sokat kell ezért még tenni, de az elmúlt évtizedekben a bat­tonyaiak sokszor bizonyítot­ták: önként vállalt munká­jukra mindig számíthatnak. Ahogyan a falugyűlés han­gulatából kitetszett, * most sem lesznek restek ásót, la­pátot és gereblyét venni a kezükbe, hogy az érzelmek­kel teli szív mellett szép környezettel tiszteljék meg a felszabadulás 40. évforduló­ját. Mert, s ezt is a falu­gyűlés bizonyította, a maiak is szeretik szülőföld­jüket. Dolgozni és tenni akarnak érte nemcsak a munkapadoknál, a határban, az üzletekben, a hivatalok­ban, hanem jószántukból munkaidő után is a széles utcákon és tereken. Egyszó­val a településen, amelynek földjére Magyarország tör­ténetében először 1944. szep­tember 23-án léptek a fel­szabadító szovjet katonák. Ma is szeretik szülőföldjü­ket. Ezt fejezték ki mind­azok, akik a falugyűlésen keresetlen szavakkal pa­naszkodtak, javasoltak, de egyben jelezték azt a szán­dékukat is, hogy tenni, ten­ni akarnak községükért. Annyi a munkám, hogy nem győzöm Az oldalt írta: Podina Péter, Seres Sándor és Verasztó Lajos. A fotókat Fazekas László készítette. Építik a szennyvíz- és csapadékelvezető csatornát Fejlődő fiatal őzem Fő cél a költségek csökkentése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents