Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

1984. április 1., vasárnap o Kétsopronyi Rákóczi Termelőszövetkezet Az aszály azért itt is szóba kerül Ma még igazán nehéz len­ne megjósolni, hogy a ter­melőszövetkezetekről szóló írásainkból mikor maradnak el majd végleg a tavalyi nagy szárazság kártételeire utaló kifejezések, hivatkozá­sok. Sajnos az újságíró hiá­ba szeretné kerülni a ténye­ket — attól tartva, hogy az aszályt immár unos-untalan felemlegetve éppen azt a fi­gyelmet oltja ki, amelyet pe­dig fölkelteni akar — a té­nyek 'makacs dolgok, s ha egyfelől kitérünk előlük, másfelől bukkannak elébünk. O így van az a kétsopro­nyi Rákóczi Tsz eseté­ben is, amely ugyan csaknem húszmillió forintos nyereséggel fejezte be az aszályos esztendőt, ami mind- össze_800 ezer forinttal ke­vesebb az év elején terve­zettnél, ám mégis más e tel­jesítmény megítélése, ha azt is tudjuk, hogy az erre hi­vatott bizottság több, mint 23 millió forintos aszálykárt ál­lapított meg a termelőszö­vetkezetben. Aratás idején egyébként a helyzet még csöppet sem lát­szott ilyen komolynak Két- sopronyban. hiszen az étke­zési búza tulajdonképpen terven felül fizetett a szántó egyötödén. Az értékesítés so­rán pedig takarmánybúza- többlet-eladással még egyen­líteni tudtak a keletkező ár­bevétel-kieséseken. A Rákóczi Tsz növényter­mesztésében inkább az őszi­ek betakarításakor fordult kedvezőtlenre a dolgok állá- sa: az előbb említett 20 mil­liót meghaladó kiesést a ta­karmánykukorica meg a hib­rid önmagában is produkál­ta. Kukoricát eleve csak az eredeti vetésterület 70 szá­zalékáról tudtak aratni, s ott is csak a remélt hozamok kétharmadát. Nem sikerült emellett a cukorrépa sem, szerencsére az az ágazat — a vetőmagtermelés —, amely az utóbbi időkben külön is nevet szerzett a kétsopronyi közösnek, az állattenyésztés­sel együtt besorolt a bevé­teleket gyarapító tevékeny­ségek közé. O Tudni kell, hogy a Rá­kóczi Tsz-ben összesen a szántó egyötödén ter­mesztenek különböző — ku­korica, cukorrépa, naprafor­gó, fajtaborsó, petrezselyem, sárgarépa — vetőmagvakat, s ezek közül most, a sárga­répamagot leszámítva, valaj mennyi többet hozott a kony­hára az előirányzottaknál. Más kérdés, hogy ezt a több­letet a lóbab meg a szója vártnál kisebb termése „el is vitte”, így év végére maradt a növénytermesztési főága­zatban az a húszmillió fo­rintot közelítő árbevételi hi­ány. Az elmúlt esztendő tehát — ezt a végeredmény isme­retében máris megállapíthat­juk — az állattenyésztés éve volt a kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben. Csak néhány bizo­nyító erejű adatot erre: 200 tehén a tervezett 3 ezer 770 liter helyett 4 ezer 405 litert adott egyedenkénti átlagban éven át, vágómarhából 300 helyett 360-at értékesítettek, hízóból pedig a _számított nyolcezerrel szemben 9 ezer 200-at. A jó eredményhez termé- szetésen a hozamok növelé­sén túl a költségek folya­matos lefaragása is hozzájá­rult. Anyagra, alkatrészekre mintegy húszmillió forintot terveztek a kétsopronyi ak költeni, végül is 18 millió fo­rintból sikerült a feladatokat megoldani, az előirányzott munkadíjösszeget sem túl­lépve. O A háztáji forgalom Kétsopronyban az aszály ellenére is nö­vekedett 1983-ban: a porták­ról több mint hétezer ser­tést értékesített a tsz a re­mélt 5500 helyett. Az alap- tevékenységen kívüli tevé­kenységek 20 millió forinttal gyarapították az árbevétele­ket Hát így jött össze, ami összejött, végül a Rákóczi­ban elegendő és biztos ala­pokat teremtve ahhoz, hogy elvonások fokozódását figye­lembe véve is legalább 15 millió forint nyereség eléré­sét tűzhessék ki célul maguk elé 1984-re a már kialakult és bevált termelési szerkezet további finomításával. (kőváry) Vörösbor-fesztivál Befejeződött a Sopronban rendezett nemzetközi vörösbor- .fesztivál. A kapcsolódd bor­versenyre 30 magyar, osztrák és csehszlovákiai gazdaság, il­letve egyéni termelő 122-féle vörös bort nevezett be. A borok két nemzetközi zsűri előtt vizsgáztak. A két bizott­ság 20 bort arany-, negyvenet pedig ezüstéremre talált méltó­nak, A verseny legsikeresebb hazai résztvevője a "Villány— mecsekaljai Borgazdasági Kom­binát volt: borai három arany­érmet nyertek. A Sopron lAl- lami Gazdaság és a Közép_ magyarországi Pincegazdaság két-két aranyérmet, a Bada- csony-vidéki Pincegazdaság, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, valamint a Szekszárdi Állami Gazdaság pedig egy-egy arany­érmet szerzett. Az ausztriai és a csehszlovákiai vörös borok 8-8 aranyérmet vittek el. 1985-ben ismét megrendezik a fesztivált Sopronban. A Vasutasok Szakszervezetének Művelődési Házában ökrös Jánosné Bíró Piroska kecskeméti amatőr festő munkáit áp­rilis 10-ig láthatják az érdeklődők Fotó: Gál Edit Téglakálvária téglából négyzetméterenként 12—14 ezer, házgyári ele­mekből 14—16 ezer forintos, költséggel épít. Az egyik tanácskozáson az Alföldi TÜZÉP Vállalat igazgatója rezignáltan meg­jegyezte: hitel, építési enge­dély van, a falazóanyag-ellá­tás pedig olyan, amilyen. Magyarul: az idén még ke­vesebb tégla és cserép jut a családi házat építőknek. A több csatornás értékesítési rendszer voltaképpen csődöt mondott. Ehhez tette hozzá a MÉSZÖV elnökhelyettese, hogy Békés megye fogyasz­tási szövetkezeteinek 1984. évi tégla és cserép keretszá­mát az ÉVM csökkentette. Ugyanakkor ennek nagy ré­szét a Dunántúlról és az or­szág más, távoli vidékeiről kell drága pénzen elszállíta­ni. holott megyénkben talál­ható hazánk egyik legna­gyobb tégla- és cserépgyára, a kisebb üzemekről nem is beszélve. Vásárlás felárral Mindez azt példázza: va­lami nincs rendben a tégla gyártása, forgalmazása körül. Érzékletesen szemlélteti a gondokat dr. Sinkovics Alf­réd kandidátus, az MTA Közgazdaságtudományi Inté­zetének főmunkatársa a Köz- gazdasági Szemle februári számában. (A téglahiány anatómiája.) A tanulmány mindenképpen figyelemre méltó, hiszen nagyon sok ember járja a téglakálváriát, olykor belerokkanva a foly­tonos hadakozásba. Miért, miért? — kérdezzük mások­tól és önmagunktól. A szer­ző megpróbál felelni a meg­annyi kérdésre, amellyel bi­zonyára a legtöbben egyet­értenek. A téglatermelés mennyi­ségben az elmúlt 15 évben semmit sem változott, nem követte a nemzeti jövedelem emelkedését. A gyárak a több csatornás értékesítés le­hetőségeit kihasználva elad­hatnák a téglájukat, amely­nek a vevő is örülne. Ezzel szemben termelésük túlnyo­mó részét átadják a TÜZÉP- vállalatoknak. A vásárló itt befizeti a tégla árát, a to­vábbi másfél százalékos fel­árat, ezért megfelelő utal­ványt kap. Ezután meg kell tudnia, hogy a megvett tég­lát hányszorra lehet elszál­lítani. Ehhez a TÜZÉP-nél megadják a tégla súlyát, mé­retét, és a szükséges teher­autó típusát. Megkezdődik a szaladgálás gépkocsi és ra­kodók után. A fuvarozók el­képesztően magas árakat szabnak meg: a tégla árának 30—40 százalékát is elkérik a szállításért. A téglagyárak­nak általában nincsenek sa­ját járműveik, tehát nem fu­varoznak, csak kiszolgálnak. Az építtető a papírokkal tal­pal egyik gyárból a másik­ba, mert jó előre kérnie szükséges egy időpontot az áru elszállítására. Ez leg­alább két-három hetet vesz igénybe. II verseny feltételei De ez az „állatorvosi ló­nak” csak az egyik oldala. A téglahiánynak ugyanis me- chanizmtisbeli okai is van­nak. A téglaipart csaknem száz vállalat alkotja. Elvben tehát adva van a verseny. Minthogy azonban az ágazat árai mindig mesterségesen alacsony szinten voltak, csak elenyésző fejlesztésre volt lehetőség, ennek is nagy ré­szét központi pénzekből va­lósították meg. Ennek ellené­re jelentős bővítési progra­mot hajtottak végre. A trösz­ti formát nyilvánvalóan a tárcaszintű irányítás nehéz­ségei és érdekei hozták lét­re. Mi a teendő most? — kérdezi Sinkovics Alfréd. Véleménye szerint vissza kel­lene állítani az önálló válla­lati gazdálkodás feltételeit, ez garantálná az egészséges versenyt. A nehézség abban van, hogy a feltételek na­gyon összetettek. A termelés mintegy 65 százalékát adják a korszerű,' illetve felújított gyárak, a többiek „lerob­bant”, hagyományos üze­mek. Ami a gazdaságpolitikát illeti a '60-as években a feszítő lakásgondok miatt a házgyári technológia került előtérbe. Téglából nem tud­tunk volna 20 év alatt csak­nem másfél milliónyi lakást építeni. Most a nagy meny- nyiségi lakáshiányok enyhül­tek, a házgyárak pedig ki­használatlanul állnak. Ma a minőségileg igényesebb la­kásépítés fokozza a tégla iránti keresletet. A beton­elem árban nem versenyké­pes a téglával. A „házgyári gondolkodás" a téglát tehát háttérbe szorította, ami ön­magában nem baj. A baj az, hogy túlzottan szorította háttérbe. A kérdés csak az: kinek a terhére lehet lese­lejtezni a házgyárakat és fejleszteni a téglagyártást.. Nyilvánvaló, hogy mindkettő csak a társadalmi források-' ból oldható meg, s a kiala­kult arányokat a jövőben meg kell változtatni. Ezért hosszú távon kiegyenlítettebb munkamegosztásra van szük­ség az elemes és a tégla­alapú építkezési formák kö­zött a műszaki fejlesztésben is. Ugyanis a lakosság ma Csúszópénz és spekuláció Kétségtelen, az 1970-es években az energiaválság drágította a téglát, rontotta a gazdaságosságát, fgy a gazdaságpolitika sem válto­zott. Természetesen voltak fejlesztések: főleg korszerű, a jobb höszigetelésű' falazó­blokkok gyártását fokozták, összességében a téglaterme- lés mégis egy helyben topo­gott. Ezzel megteremtettük a lakótelepi életformát, amely nagyon sok társadalmi el­lentmondással jár. A ház­gyári lakás szinte* megbénít­ja az embereket. Érthető te­hát, hogy a lakosság építési kedve megnőtt, ugyanakkor 1983-ban a téglahiány nyo­masztóvá vált. A legsúlyo­sabb a helyzet a kisméretű tégláknál, de a tapasztalatok szerint a többi fajtából sincs elegendő. Mindenki elismeri: a téglaipar kitesz magáért, a munkások éjjel-nappal dol­goznak, bevezették a szom­bati, a vasárnapi termelést, az ágazat jelentős béreme­lést kapott — a tégla még­sem elég. A hiány súlyosbo­dásának a jele: a téglautal­ványokat tavaly csak egyre növekvő csúszópénzért lehe­tett beszerezni a TÜZÉP- eknél. Az is tény: sokan fel­vásárolják az utalványokat viszonteladás céljából, és az­után nagy haszonnal tovább­adják. Ez a spekuláció a végső fogyasztót sújtja és egy újabb „kereskedelmi” lépcsőt iktat a rendszerbe. A szerző végül leszögezi: meg kell változtatni a tégla­termelés (kereskedelem, szál­lítás) gazdasági mechaniz­musát, s ezzel együtt új, táv­lati gazdaságpolitikát szük­séges kialakítani ezzel kap­csolatban. Ma, amikor az ál­lami házgyári lakásépítés aránya és mennyisége lassan csökken, s a magánlakás­építések nőnek, az építő­anyagok kereslete és a kí­nálat^ közötti szakadék egy­re mélyül. A feszültségeket a téglapiacon rövid távú in­tézkedésekkel csak enyhíteni lehet. Megszüntetésükhöz a téglatermeléssel és kereske­delemmel kapcsolatosan új gazdaságpolitikára és gazda­sági mechanizmusra kellene áttérni. Tudjuk, a tanulmány so­kakat vitára ingerel, még akkor is, ha nem töreked­hettünk a teljességre. Az vi­szont vitathatatlan: ebben az egyenlőtlen küzdelemben a vevő a kiszolgáltatott! Ennek megszüntetése pedig aligha tűr halasztást. Seres Sándor II tárgyalóteremből Kit rejtegetsz a lakásban? A féltékenységnek könyv­tárnyi irodalma van. Egyes pszichológusok szerint olyan betegség, mely elsősorban a házastársakat támadja míg, és előbb-utóbb elviselhetet­lenné teszi az együttélést. Szembeszökő tünete. hogy aki beleesik, minden alap nélkül gyanúsítgatja élete párját. Pedig a házasság bizalom nélkül olyan, mint a vallás hit nélkül. Márpedig a Balláék há­zasságából igencsak hiány­zott a bizalom. Fiatalon keU tek egybe. Békéssámson- ban laktak. A Vörös Októ­ber utcában családi házuk volt. Házasságuk második évében fiuk született. Anya­gi körülményeik kiegyen­súlyozottak voltak, csak a féltékenység zavarta meg a házassági idillt. A megyei bíróság tárgyalásán egyér­telműen igazolást nyert, hogy Bállá András folyton féltékenykedett a feleségére. Mikor katonai szolgálatot teljesített, meglepetésszerű­en haza-hazalátogatott. Ké­sőbb pedig italhoz nyúlt. Ez még jobban feltüzelte képze­letét. Most már nemcsak gyanúsítgatta, de meg is verte a feleségét. Pedig az asszony hű volt. Eszébe se jutott, hogy megcsalja a fér­jét. A féltékenységí inzultu­sok azonban megviselték, meg kissé el is idegenítették a férjétől, meg talán a kíván­csiságot is felébresztették benne, hogy milyen lehet az a tiltott gyümölcs, amelytől annyira óvják, illetve amiért annyi pofont kapott, jólle­het még meg sem ízlelte. Házasságuk tizedik évé­ben történt. Az asszony Bé- késsámsonról Hódmezővá­sárhelyre busszal járt dol­gozni. Űtközben ismerkedett meg Cz. Istvánnal. Az is­meretségből szorosabb kap­csolat jött létre, amelyről a férj is hamarosan tudomást szerzett. A korábbi gyanúsít- gatásokból így lett valóság. A férj felelősségre vonta fe­leségét. Bállá Andrásné megígérte, hogy megszakítja a kapcsolatot. Bállá azonban tovább gyanakodott. Akkori­ban tanfolyamon volt. Taxit fogadott, s október 18-án éj­szaka váratlanul hazatért. Megzörgette az ablak redő­nyét. Mivel választ nem kapott, betörte az ajtót. A felesége hálóingben fogadta. Ezer forintot kért tőle, hogy kifizesse a taxist. Miután rendezte a számlát, faggatni kezdte. — Kit rejtegetsz a lakás­ban? — Senkit — válaszolta ár­tatlan hangon az asszony. Ballát elragadta az indu­lat. Megütötte, majd a nya­kát ragadta meg. Nagyda­rab férfi volt, az asszony pedig alacsony termetű. Ijedtében bevallotta, hogy Cz. Istvánnal töltötte az éj­szakát, aki most a kamrában bújt el. Bállá feltépte a kamra ajtaját, mögötte ott állt kimeresztett szemekkel, sápadtan, mint egy bo‘el- jesedett látonjás. az asszony lovagja. Bállá keze ökölbe szorult, s arcul ütötte olyan erővel, hogy felrepedt a szemöldöke. Cz. István visz- szaütött, majd lefogta a férj kezét, s a falhoz szorí­totta. — Ha lehiggadsz. meg­tárgyaljuk az ügyet. Cz. elment, Bállá elzavar­ta. Később áthívta a szom­szédból Cz. nagybátyját. Ta­lán azzal a gondolattal, le­gyen szemtanú is. Csak ez­után kezdte keresni a fele­ségét. Mivel nem találta meg, felébresztette a 10 éves fiát. Meg is ütötte, hogy sír­jon, és így hívja magára az anya figyelmét. A gyerek sírt és kiabált. — Anyu gyere, mert apu megvert! A gyermek hangjára az asszony előjött, de előzőleg a kamrában magához vett egy kenyérvágó kést, és az­zal ment ki a hátsó kijára­ton az udvarra. — Nem bántod a gyere­ket! — kiabálta. Egyenesen a férjéhez kö­zeledett, egy hirtelen moz­dulattal hasbaszúrta, majd a mellkasába szúrt a késsel. A döbbenet pillanatát kihasz­nálva ragadta magához a gyereket. Bement az előszo­bába, magára zárta a W. C. ajtaját. Bállá utána in­dult. Berúgta az ajtó ablak­üvegét. Egy üres gázpalack­kal döngette a W. C. ajta­ját. A zajra előjött Bállá testvére. Védelmébe vette az asszonyt, meg a gyermeket, s próbálta távoltartani tőlük a fivérét. Bállá András erő­sen vérzett, dühében külön­böző tárgyakat vagdosott a felesége felé, aki egy ajtó mögött rejtőzködött el, mi­közben a sógora a testével védte. Időközben értesítették a mentőket. Bállá Andrást kórházba szállították. A has- üregi vérzés következtében életveszély lépett fel, amit csak az időben alkalmazott szakszerű orvosi beavatkozás hárított el. A tárgyaláson Bállá And­rásné a cselekmény elkö­vetését beismerte, és elis­merte a bűnösséget is. Azzal védekezett, hogy kisfiát a férje úgy megütötte az ud­varon, hogy a lépcsőről le­esett, s azért vette magához a kést, hogy férjét megijesz- sze vele. Arra ugyan nem emlékezett, hogy a hasi szú­rás után még a mellkast is megszúrta volna, de nem tette kizárttá. Tettét azzal magyarázta, hogy felindulí állapotban volt. A történtek miatt már nem tudott ural­kodni magán, nem bírta ide­gekkel és elvesztette önural­mát, s ezért szúrta meg a férjét. A vádlott védője arra hivatkozott, hogy az asz- szony jogos védelmi helyzet­ben volt, amikor tettet elkö­vette. A megyei bíróság ál­láspontja szerint a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben. Jogos védelmi helyzetben ugyanis az cse­lekszik, akinek a cselekmé­nye a jogtalan támadás el­hárításához szükséges mér­téket nem lépi túl. A Békés Megyei Bíróság dr. Kecskeméti Lajosné bün­tető tanácsa Bállá András- nét életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt egy év szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként két év­re eltiltotta a közügyek gya­korlásától. A szabadságvesz­tést börtönben kell végre­hajtani. A büntetés kiszabá­sa során a megyei bíróság súlyosbító körülményként értékelte az élet elleni bűn­cselekmények elszaporodá­sát. Enyhítőként értékelte a vádlott őszinte, feltáró jelle­gű beismerését. Figyelembe vette, hogy férje tettlegesen bántalmazta, és azt a méltá­nyolható indulatát, hogy gyermekét álmából költötte fel és megütötte, hogy sírá­sával a rejtekhelyéről elő­csalogassa. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész a vádlott terhére, a védő pedig enyhí­tésért fellebbezett. (Serédij

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents