Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
NÉPÚJSÁG Kctegyházán, a művelődési házban a belső tér átalakításával javítottak a művelődési és szórakozási lehetőségeken. Az címűit év végétől fodrászüzlct, könyvbutik és tágas zsibongó áll a látogatók rendelkezésére 1983 novemberében adták át a békési kisegítő iskolát. A 70 milliós költséggel kialakított 8 tanteremben megyénk rászoruló gyermekeit oktatják, bentlakás! lehetőséget biztosítanak a számukra Az elmúlt év őszén készült el határidőre, s vette birtokba 200 kisgyermek Békéscsabán, a Wlassich sétányon a belvárosi óvodát, amely jelentősen javít a városközpontban lakók helyzetén Hamarosan befejeződik a békéscsabai ifjúsági és úttörőház felújítása, mely 1983 elején kezdődött. A munkálatok alatt a házban tovább működtek a csoportok, s most már az elkészült részeket is birtokba vették a szakkörök 1984. április 4-, szerda „Egy szegény, árva magyar...” Kétszáz éve született Körösi Csorna Sándor 1830. április 3-án Londonban a nagy tekintélyű Royal Asiatic Socie tagjául választott egy magyar tudóst, akinek „híre behatolt Kelet- Indiába, s ott a legőszintébb tisztelet tárgya lett; áthatott Angliába is ... ” A sors különös, — de nem ritka — iróniája, hogy eme hírneves hazánkfia itthoni megítélése a kortársak között korántsem volt egyértelmű. Jókai regényhőssé formálta Körösi Csorna Sándor alakját az „És mégis mozog a Föld” lapjain, mások viszont céltalannak, elhibázottnak vélték életét. A szerencsés utókor ítélete azonban egyértelmű: az egyetemes emberi tudás olyan egyénisége, aki méltán tekinthető a „tudomány Kolumbuszának", ma is érvényes a múlt század egyik híres francia tudósának azon megjegyzése, hogy „Magyarország büszke lehet rá, hogy ily ritka embert számíthat szülöttei közé”. Körösi Csorna Sándor pályafutása bizonyos szempontból tipikusnak is tekinthető korában. A reformkor, a nemzeti romantika légköre, mentalitása magával hozta a kiemelkedő egyéni vállalkozások, felfedezések, új területek megismerése iránti igényeket. A tudomány ebben az időszakban kezdett nemzetközivé válni, s amíg korábban a tudósok jószerével csak a nagyobb nemzetek fiaiból kerültek ki, ebben a periódusban (XIX. század első évtizedei) már sorra születnek kiemelkedő tudományos felfedezések addig ezen a téren nem jegyzett országokban is. (Elegendő a matematikában a magyar Bolyai, az orosz Lobacsevsz- kij, vagy a norvég Abel eredményeire hivatkozni.) A tudomány általános fellendülésében igen fontos szerepe volt az iskolák egyre nagyobb elterjedésének, s ez a tehetségek felszínre kerülését nagymértékben elősegítette. Amikor Körösi Csorna Sándor 1784. április 4-én meglátta a napvilágot Erdélyben, Háromszék megye Kőrös nevű kis falujában, ott már volt iskola, ahol az iskolamester írást, olvasást, számtant, történelmet, földrajzot, vallást, sőt, a latin alapjait is tanította. Körösi Csornát jóval a helyi iskola elvégzése után édesapja, a kis földjén gazdálkodó, s egyúttal a székely határőr ezredben is katonáskodó Csorna András végül is beíratta a nagyenyedi kollégiumba, az erdélyi kálvinizmus tudományos fellegvárába. Körösi Csorna ekkor már tizenötödik évében járt, s mint szegény sorsú, de érdemes tanulónak nem kellett fizetnie a tanításért és az ellátásért, de mindezért kezdetben kétkezi munkát kellett végeznie. 1799-ben megkezdett tanulmányait 1815-ben fejezte be. Nagyenyedi éveiről, egyéniségéről egyik diáktársa leírása alapján kaphatunk képet: „Emlékezőtehetsége szintoly nagy volt, mint szorgalma. Amit olvasott, soha nem feledte. Ritkán beszélt, többnyire röviden, s mint gyermek is, mindig megfontolva . .. Termete közepes, zömök, vállas, izmai, csontjai kemények ... Arca szabatos, szép idomú és férfias .. . Gondolkodó, mély eszű, de sebes feltaláló eszű nem volt... A legnagyobb hőségben nem izzadott, csikorgó hidegben sohasem fázott. Ilyen lángész, erős jellem és testi erő túlnyomósá- ga mellett is elhitt.. . nem volt. A tanároknak kiválasztottjuk, tanulótársainak bámulás tárgya volt. Mindezt ... egykedvűleg vette... A jó tanuló fiút becsülte, de... a barátság boldogító érzése szintoly ismeretlen volt előtte, mint gyűlölet vagy irigység. Jövőiről nagyszerű jóslatok szárnyaltak: vitéz hadvezér vagy államférfiú, hazájának, nemzetének dísze leend . .. hiú remények maradtak ...” A kortárs ezúttal tévedett. Körösi Csorna nemzetének büszkesége lett, s ebben a fentiekben leírt emberi tulajdonságai nem elhanyagolható szerepet játszottak. Ehhez járult hatalmas nyelvtudása, amit szintén Nagy- enyeden alapozott meg: latinul, görögül, németül, franciául, héberül bizonyosa/i tanult a kollégiumban, s emellett különösen kedvelte a történelmet és a földrajzot. Tudását, felkészültségét értékelte az alma mater, amikor végső vizsgájának letétele után ösztöndíjat biztosított neki az erdélyi diákok egyik kedvelt külhoni egyetemén, a hírneves göttingeri univerzitáson. Amikor 1815 nyarán megérkezett Göttin- gába, már harmincas éveinek elejét taposta, s amikor elhagyta a várost, már harmincöt éves volt. Nem volt tehát már éppen fiatal, amikor végre hozzáláthatott évek óta dédelgetett nagy terve megvalósításához: megkeresni a magyarok őshazáját. A magyarság eredetének kérdése Körösi Csorna korában egyike volt a hazai tudományos élet sokat vitatott kérdéseinek, s a legkülönbözőbb elképzelések láttak napvilágot ennek kapcsán. A részletes kutatásokat megelőzően szilárdan tartotta magát a hun-magyar azonosság elképzelése. 1770-ben megjelent azonban a csillagász Sajnovics János Lappföldön végzett vizsgálatai alapján írt könyve, amiben a magyar és a lapp nyelv azonos eredetét bizonyította. A „halszagú rokonság” felvetése az akkori művelt közösségben megdöbbenést és elutasítást váltott ki. Felmerültek más elképzelések is, ezek közül Körösi Csorna az ujgur elméletet fogadta el. Ebben nagy szerepe volt a göttingai Blumenbach professzornak, aki szerint a magyarok ősei valószínűleg a kínai évkönyvekben említett ujgurok voltak. A Belső- Ázsiában élt török fajú ujgur nép hatalmas birodalmát 840 táján a kirgizek megsemmisítették ugyan, a nép töredékei azonban a korabeli feltevések szerint megmaradtak. Ezek felkutatását, a vélt ujgur-ugor rokonság tisztázását tűzte célul maga elé Körösi Csorna Sándor, amikor 1818 szeptemberében Göttin- gából haza indult Erdélybe. Ekkor már bírta az arab, török és perzsa nyelvet, s megtanult angolul is, aminek aztán jó hasznát vette később. Eredeti elképzelése szerint Kína nyugati részét akarta elérni, s egyúttal az ázsiai területeken a finnugor rokonság kérdését is tanulmányozni akarta. A sors azonban — mint annyiszor — ezúttal is közbeszólt. Mivel Oroszországon keresztül akart eljutni Kínába, 1819-ben megszerezte az ehhez szükséges nyelvismeretet is: szerbül, horvátul és szlovénul tanult. Mivel nem kapott útlevelet, valójában engedély nélkül hagyta el az országot. 1819 novemberének utolsó napjaiban utoljára pillantott vissza szülőföldjére, ahová soha többet nem tért már vissza. Vándorbottal, tarisznyával, szerény pénzösz- szeggel indult el nemzete bölcsőjének felkutatására. Bukaresten, Ruszén, Plov- divon keresztül először Isztambulba igyekezett, de az ott dühöngő pestis miatt áthajózott Alexandriába. A járvány azonban itt is felütötte a fejét, így innen is továbbment. Nagy területet bejárva, ázsiai öltözékben, karavánokhoz csatlakozva 1820 októberében Teheránba érkezett. Itt pénze elfogyott, s innen írt levelének hatására országos gyűjtés indult útja támogatására. Az összegyűlt jelentős összeget azonban már nem várta meg. továbbindult Buhara felé. Innen a háborús hírek miatt kénytelen volt Afganisztánon keresztül Indiába indulni. Ügy gondolta, hogy Kasmíron keresztül fog majd eljutni Belső-Ázsiába. Be kellett azonban látnia, hogy ez a terv nem realizálható, ezért visszatért Lahorba (mai Lahore)). Ekkor történt sorsdöntő találkozása William Moorcroft brit-indiai kormánymegbízottal, aki rövi: desen felismerte, hogy a tibeti nyelv tanulmányozására keresve sem találna alkalmasabb embert Körösi Csorna Sándornál. Az angolok számára Tibet különösen fontos volt, s mindenképpen meg kellett ismerniük a terület nyelvét is. Erre Körösi Csorna megérkezéséig csak tétova kísérletek történtek, s ő negyvenedik életévéhez közeledve yállalta a hatalmas feladatot. 1823 nyarától 1830 őszéig a tibeti lakosságú Ládák kolostoraiban dolgozott „oly körülmények között, amelyek másokat kétségbe- ejtettek volna”. Óriási anyagát Calcuttában dolgozta fel, s ugyanitt kapta meg 1832- ben azt az összeget, amit még teheráni levelének vétele után gyűjtöttek össze részére hazájában. Ö azonban Körösi Csorna Sándor arcképe Schöfft Ágoston egykorú rajza a pénzt nemes önzetlenséggel visszautalta Magyarországra. 1834-ben elhagyták a nyomdát a Tibeti Nyelvtan és a Tibeti Angol Szótár példányai, elkészült az a két alapvető műve, ami sírjának angol nyelvű felirata szerint „az ő legszebb és legigazibb emlékműve". Ö ismerte fel elsőként azt is, hogy a régi tibeti irodalom szinte teljes egészében szanszkrít klasszikusok hű fordításából áll. Mivel az eredeti művek gyakran elvesztek, így a tibeti fordítások óriási jelentőségűek. Mindezekkel Körösi Csorna kivívta az egész tudós világ osztatlan elismerését, de ezt is csendes elégtétellel, szerényen fogadta. A siker újabb munkára sarkallta. 1842 elején ismét útrakelt. Nem tudni, mi indította arra, hogy ekkor, ötvennyolc éves korában kísérelje meg a bejutást Lhasszaba, a dalai láma „tilos városába”. Március 24-én érkezett meg Dardzsilingbe, ahol április 6-án megbetegedett. Betegségét kezdetben csak múló rosszul létnek vélte, április 11-én azonban — valószínűleg maláriában — elhunyt. A kalandos sorsú székelymagyar eredeti célját nem érhette el ugyan, de más téren alkotott maradandót. Neves kortársa, az angol W. Hunter találó megfogalmazása szerint: „Dicsősége abban áll. hogy egy álomkép nyomán indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg.” Schapenhauer szerint álmot keresett és aranyat talált. Dardzsilingi síremlékén angol és magyar nyelvű emléktáblán adóznak nagyságának, s ritkán odavetődő honfitársaink megrendültén olvashatják Széchenyi István Döblingben papírra vetett nemes veretű sorait is: ..Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül De elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve. Körösi Csorna Sándor Bölcsőjét kereste a magyarnak És végre összeroskadt Fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él Minden jobb magyarnak lelkében." Dövényi Zoltán Csorna síremléke a darzsi- lingi angol temetőben Csorna cellája a zanglai lámakolostorban
