Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-29 / 100. szám
1984, április 29., vasárnap Zoli,16ni,jani Hárman az ácstanulók közül állják a piaci versenyt a magyar élelmiszerek Békéscsabán a megyei építőipari vállalat dolgozói a Wlasits utcai 29 lakásos épületet alapozzák. Hárman közülük másodéves ácstanulók. Rétes Zoltán csabacsüdi, Lakatos Antal mezőberényi, Csáki János orosházi fiatalember. Elnézem őket: szorgalmasan dolgoznak. Ismertetőjelük az a felszerelés, amitől a munkahelyen sohasem válnak meg: az ácssze- kerce, a szegestáska, az ácsceruza és a colstok. Ebből egyúttal arra is következtetni lehet, hogy ebben a szakmában az erőnek párosulnia kell az értelmes gondolkodással. Ösztöndíjat is kapnak Rétes Zoli az első, akivel szóba elegyedem. Először is megkérdezem tőle: — Miért éppen ács akarsz lenni? — Szobafestőnek készültem, de orvosi vizsgán kiderült, hogy színtévesztő vagyok. Az iskolában az ácsszakmát ajánlották. Meg is szerettem ezt a munkát. _ Most — gyakorlati foglalkozáson — mit csinálsz? — Zsaluzok. — Beszélj róla! — Előbb a vasszerelők elkészítik a vasszerkezetet, én pedig a rajz alapján deszkából kialakítom a keretet, amibe — vibrátorral tömörítve — a beton kerül. Amikor a beton megköt, lebontom a zsalut... — Mit szóltak a szüleid, hogy az ácsszakmát választottad? — Helyeselték. — Pedig nehéz munka .. . — De jól is fizetik. Különösen otthon, Csabacsüdön kisebb munkáknál, családi házak építésénél.. . — És hogy fizet a vállalat? — Még nem tudom, de azt igen, hogy az ácsok itt sem az utolsók. — És most, amíg tanulók vagytok? — Mi ösztöndíjat kapunk. Aki leszerződik a vállalathoz _ mint Lakatos Tóni tette —, először négyezer forintot, aztán havonta 500— 500 forint ösztöndíjat kap még. Ezért a szakmunkás- bizonyitvány megszerzése után két évig a vállalatnál kell dolgoznia. Csak fizikai munka? Egy kis számolás Lakatos Tónival. Rétes Zoli Lakatos Tóni és a brigádvezető — Mennyi pénzt kapsz kézhez havonta? — Az iskolai ösztöndíj 470, a vállalati 500 forint, az ösz- szesen 970 forint. — Mennyi kell a megélhetésedre? — A kollégiumi szállásdíj reggelikkel, vacsorákkal, há- vonta 150 forintba kerül, az ebédekért hetenként 20 forintot fizetek. — Akkor jócskán marad megtakarított pénzed. — Valamennyi marad. Ebből rendszerint 200 forintot hazaadok, hogy segítsem a családot. Négyen vagyunk testvérek, az apám és az anyám -is segédmunkás, de azért nem élünk rosszul, mert összetartunk. Saját házunk, kertünk is van. — Mi a hobbid? — A motorozás és a foci. A Mezőberényi SE ificsapatában játsszom, és sokszor kiabálja a közönség: „Hajrá. Tóni!” — Itt nem kell téged biztatni? — No lássuk, milyen a tanulmányi átlageredményed? — Csak 2,6. A tanulás elég_ nehezen megy. Mint megtudom, Rétes Zolinak 3, Csáki Janinak pedig 2,7 az átlageredménye, ami éppenséggel nem mondható dicséretre méltónak. Közelebb is jönnek, amikor erről van szó, s én megkérdezem : — Ügy gondoljátok, hogy amit csináltok, az „csak” fizikai munka? Egyszerre válaszolnak: — Igen, az. — De azt tudjátok, hogy a kezet az ész mozgatja. Akinek kevés az esze, annak bizony a keze sem jár értelmesen. Gondolkoznak egy kicsit, aztán Csáki Jani veszi át a szót: — A mesterünk, Frisnyicz János szakoktató is azt szokta mondani: „Gondoljátok át a feladatokat, és dolgozzatok minél okosabban, egyszerűbben, a lehető legkevesbb fizikai erővel.” — Vagyis többet ésszel, mint erővel. De ennek rí valóraváltásához ész kell. Az ember agyát pedig a tanulás és a kéz ésszel irányított munkája csiszolja, élesíti. Frisnyicz János sem tartja kielégítőnek a három legény tanulmányi eredményét, de mentségül hozza fel, hogy inkább az általános műveltséget adó tantárgyakból — mint például a történelemből — gyenge az osztályzatuk. Ezzel én vitába szállók, mert véleményem szerint az általános műveltség elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki a szakmában jó eredményt érjen el, a fejlődéssel lépést tudjon tartani, a változó világban értelmet találjon az életnek, és ne legyen másoknak kiszolgáltatva. Várja őket az épftöípar Pocsai László brigádvezető igazat ad nekem, s elmondja, hogy ács létére ő is elvégezte a szakmunkások szakközépiskoláját, és tavaly — 37 évesen — érettségizett. S mint kiderül mindjárt, Frisnyicz János 29 éves korában lett technikus. Íme, ez példamutatás. Az is szóba kerül, hogy érdemes lenne a tanulmányi eredmény alapján meg- határooztt ösztöndíj összegét jobban differenciálni. Például a kettes és a hármas átlageredmények között havonta csupán 80 forint a különbség. Ez nem nagyon ösztönző azoknak, akiknek a szülei általában 40—50 évesek, és anyagilag javarészt jól megalapozottak. — Szakszervezeti tagok vagytok? — fordulok a három legényhez. Szinte egyszerre mondják, hogy igen, de a szakszervezetről egyelőre nem sokat tudnak. Csak az jut eszükbe róla, hogy kirándulásokat szervez az ország legszebb vidékeire. Színházi és mozibérlethez is a szakszervezeti bizalmi útján tudnak hozzájutni. Ha jövőre befejezik az iskolát, és megkapják a szakmunkás-bizonyítványt, nem lesznek munkanélküliek. Lakatos Anti — mint már előbb szó volt róla — a Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz kerül. Csáki Jani az Orosházi Üveggyárral kötött szerződés alapján a gyárkéményjavító" részleg ácsbrigádjában haszCsáki Jani nosíthatja majd azt, amit tanult. Néha talán szédítő magasságban fog dolgozni. De nem fél tőle. Orvosi vizsgán minden évben ilyen szempontból is elbírálják az alkalmasságát. Csak Rétes Zoli nem határozott még, hogy hol fog dolgozni. A Békéscsabai Előre Spartacus serdülő súlyemelője. Attól függ minden, hogy milyen eredmény elérésére lesz képes. Ha sikeres lesz a sportpályafutása, Békéscsabán marad. Bizonyos, hogy szívesen látják az építőiparban is. Az ácsszakmára szükség van. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Beszélgetés dr. Papécsi Lászlé miniszterhelyettessel A megtermelt élelmiszergazdasági termékek egyhar- madát exportálja az ország. Ezt azért teheti meg a népgazdaság, mert mindenekelőtt maradéktalanul kielégíti a hazai fogyasztók igényét. Kiegyensúlyozott az ellátás, bőséges a kínálat a hazai piacon. A népgazdaság mostani helyzetében egyik legfontosabb feladat a külgazdasági egyensúly megőrzése, s ez feltételezi az export bővítését. Hogyan tud a követelményeknek megfelelni a magyar mezőgazdaság? E kérdéskörről beszélgettünk dr, Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Közismert, hogy az élelmiszer úgynevezett stratégiai cikk, tehát eladható a külpiacon. Hazánk területi elhelyezkedése kedvez a gabona- termelésnek, a gabona pedig közvetlenül és közvetve is az exportot szolgálhatja. Milyen eredményeket értünk el idáig, mik a tervek? Hogyan tudunk megfelelni kötelezettségeinknek, miként javíthatjuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetét? — A mezőgazdaság exportjának értéke 86 milliárd forint volt az elmúlt esztendőben. A termékek egyharma- dát rubelért, kétharmadát konvertibilis devizáért értékesítettük. A jelentős exporttal szemben viszonylagosan alacsony a mezőgazdaság importigénye, az értéke 43 milliárd forint. Az ágazat tehát jelentősen hozzájárul az ország egyensúlyi helyzetének javításához. A tavalyi aszálykár miatt az idén nehezebb helyzetben van a mezőgazdaság az export teljesítésében. A nehézséget azonban nem csak ez okozza. A nem rubelelszámolású piacokon az elmúlt három esztendőben jelentősen csökkentek az árak, így azonos ellenértékért több terméket kell eladni. Az előrejelzések szerint a közeljövőben számottevően nem javul ez a helyzet. Különösen a húsfélék ára rendkívül alacsony, pedig exportbevételeinknek jelentős hányadát e termékek adják. Mindezekből következik, hogy az idén csak a korábbi export szintjének megtartása lehet a cél. Ennek teljesítéséhez is feszített munkára lesz szükség. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, az élelmiszeripari és külkereskedelmi vállalatoknak együtt kell gondolkodniuk, dolgozniuk ahhoz, hogy a tervezett értékű áru elhagyja az országot. Különösképpen ügyelünk a KGST-kötelezettségek teljesítésére. Rendkívül fontos az együttműködés a szocialista országokkal, hiszen hosszú távú, tervezhető és biztonságos piacot jelentenek a magyar termékeknek. A különféle élelmiszerekért nyersanyagot, energiát kapunk, amelyeket ugyancsak nem nélkülözhet az ország. Egyebek között ezért is törekedni kell arra, hogy az értékesítendő áruk szerkezete igazodjon a partnerek igényeihez. Nagy tömegű árut értékesítünk a szocialista országokban; 2,5 millió hektoliter bort, 300 ézer tonna almát, 350 ezer tonna növényi eredetű konzervet stb. De ajánlunk szocialista partnereinknek termelési technológiákat is, így a magyar ipar Ismét fellendülőben van Füzesgyarmaton a hintó- gyártás. Az ezzel is foglalkozó Univerzál Szövetkezet az év első felére több mint húsz különféle hintó készítésére kapott megrendelést. A többségük a világbajnokságra készülő magyar fogathajtó-válogatotté lesz. A műhelyben hat kovács termékeit — gépeket, növényvédő szereket — piacra visszük. Jelenleg már folyik a VII. ötéves terv egyeztetése. Tapasztalataink egyre inkább azt igazolják, hogy a szocialista piacokon is mind igényesebbek a vevők, növekedtek áruinkkal szemben a követelmények. — Az aszály miatt csökkent az exportálható áruk mennyisége, ugyanakkor az idei terv csaknem azonos a tavalyi ténnyel. Ebből következik, hogy a második félévben több árut kell a külpiacra szállítani. Ez mindenkitől nagyobb áldozatot, fegyelmezettebb munkát követel. Készek-e rá a termelők és a kereskedők? — Az aszály miatt vesz1- teségeinket felmértük; eszerint összességében tavaly mintegy 15 százalékkal kevesebb gabona, valamint zöldség és gyümölcs termett az országban, mint két esztendeje. A belföldi ellátás nem szenvedhet csorbát, tehát e termékekből valóban kevesebbet tudunk értékesíteni. Másfelől az is igaz, hogy a takarmánygabona mennyisége elegendő az állattartáshoz, így az állati termékek exportja nem csökkenhet. Sőt, a tapasztalatok éppen ellenkezőek, az első negyedévben mintegy 30 százalékkal növekedett a húsexport az előző évihez képest. Ha a terveink valóra válnak, s a gabonatermés eléri az idén a 15 millió tonnát, a második félévben a tervezett gabonaexportot is teljesíthetjük. Átlagosan a termés 10 százalékát exportáljuk, s mert ez rövid időre korlátozódik, rendkívül ügyelni kell a szállítás szervezésére. Éppen ezért előtérbe kerülhet a vízi utak nagyobb mértékű hasznosítása is. — A jelzések szerint a fizetőképes piacokon növekszik a kínálat. Éleződik a verseny. A szigorúbb mezőnyben helyt tudnak-e állni a magyar termékek? — Bírniuk kell a versenyt, hiszen a magyar élelmiszereknek jó hírük van a piacokon. Az azonban kétségtelen, hogy mindenütt egyre inkább a jobb árut keresik, azt fizetik meg. Ezért nincs más választás, mint a termék minőségének javítása, a csomagolás csinosítása. A minőség, már jórészt eldől a termelőknél, tehát nekik is úgy kell ismerniük a piacot, mint a kereskedőknek. Ezért a gyors, pontos, megbízható információt nem nélkülözhetik a mezőgazdasági nagyüzemek sem. A legjobb az lenne, ha maguk is közvetés hat bognár dolgozik. Egy- egy díszes veretű hintó átlagosan 1200—1500 órányi aprólékos, kétkezi munkával készül el. Az áruk vetekszik a Zsiguliéval. A szövetkezet a megrendelők különleges igényeit is figyelembe veszi: eszerint vagy dob-, vagy tárcsaféket szerelnek fel, tetszés szerint változtatlenül megismernék a piacot. Ezt szolgálja a termelői exportjog kibővítése. Az Eger- Mátravidéki Borkombinát például az elmúlt hetekben kapott önálló exportjogot a bor értékesítésére, és önállóan exportál a Debreceni Konzervgyár is. A termelők piaci kapcsolata azonban még nem általános, ezért rendkívül fontos, hogy a külpiacon mozgó kereskedők szinte naprakészen tájékoztassák partnereiket. A gyors információ feltétele annak, hogy váltani, alkalmazkodni tudjon a termelő. — A mezőgazdaság export- képességét, húzóerejét kevesen vitatják. De gyakran hallani azt is, hogy drágán termel az ágazat. Milyen az élelmiszer-gazdasági termékek exportjának gazdaságossága? — A mezőgazdaságot a világon mindenütt támogatják. Az ipari termékek drágák, áruk gyorsan emelkedik, s ezt nem követik a mezőgazdasági termékek világpiaci árai. Ha a támogatásokkal együtt hasonlítjuk össze a termelés költségeit, a magyar mezőgazdaságnak nem kell szégyenkeznie. Persze földrajzi elhelyezkedésünk miatt néhány termék előállítása valóban többe kerül, mint más országokban. Brazíliában például olcsó a szója, nem az olajkazán, hanem a nap fűti a baromfiólakat, tehát a baromfihús előállítása is nyilvánvalóan kevesebbe kerül. Ezzej együtt is az a törekyés, hogy a termelési költségek mérséklődjenek, s erre a szabályozás ösztönzi is a gazdaságokat. Sajnos, a népgazdaság mostani helyzetében nem mindig törekedhetünk maximális gazdaságosságra az exportnál. Jóllehet, a nem rubelelszámolású piacokon a bevétel csak 35 százalékát adják a mezőgazdasági termékek, ugyanakkor az aktívumnak ennél jóval nagyobb arányát termelik ki. Ezért van kiemelkedő szerepe a mezőgazdasági exportnak, még akkor is, ha a termékeinkért nem kapunk olyan árat, mint szeretnénk. Persze a fejlesztéseknél a két követelményt — a mennyiséget és a gazdaságosságot — mindinkább egyszerre kell megvalósítani. — A mezőgazdasági termékek egyharmada a háztájiból származik. A munkaigényes ágazatokban ennél jóval nagyobb az arány. A sertések felét, a nyulaknak csaknem száz százalékát háztájiban tartják, de a zöldség- és gyümölcsféléknek is több mint a fele a kiskertekben terem. Milyen hatása van ennek az exportra? — E termékeknek csak egy része megy közvetlenül exportra, de az árualapot növelik, tehát feltétlenül szükség van rájuk. A háztáji termelés fenntartása, bővítése érdeke a népgazdaságnak. Ezért nem csökkent a támogatása, megőrizzük a termelés biztonságát is. Sokszor bebizonyosodott, hogy a háztáji akkor virul, ha azok, akik csinálják érdekeltek a termelésben. Az export bővítése is a termelői érdekeltség javítását indokolja. — Köszönjük a válaszokat. Farkas József ják a tengelytávolságot, és a rugózást is a kívánalmaknak megfelelően képezik ki. A füzesgyarmati szövetkezet hintói az Egyesült Államokba, Hollandiába, Angliába és az NSZK-ba is eljutottak. Megrendelőik körének bővítése érdekében a szilvásváradi világbajnokság idején és színhelyén versenyhintó-, vadászkocsi- és sétakocsi-kiállítást is rendeznek. Hintók Füzesgyarmatról
