Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 100. szám

1984. április 29., vasárnap Lépéshátrányban Sportkollégium Békéscsabán — Könnyen megtalálja — int barátságosan a park bokrait nyesegető, kék köpe­nyes öregúr. Hiszek neki. Pedig ha nem igazít ponto­san útba, sohasem bukkanok rá a füzesgyarmati művelő­dési házra. „Épp a mozival szemben” — mondta. Itt állok és ke­resgélem, melyik épületre il­lene rá, hogy a mintegy hat­ezer lakosú község közműve­lődésének otthona legyen. Jobbra modern, több szintes lakóházak hirdetik a városi életmód iránti igényt. A fü­zesgyarmatiak egy része la­kótelepen él. ABC-áruházban vásárolnak, van strandfürdő­jük, vendéglőjük, 1000 gépko* csijuk (igaz, benzinkút nincs), van könyvtáruk, művelődési házuk. Állítólag valahol itt. Szemben foltos falú, hosszú­kás épület; középső, homlok­zati részén valamiféle el­mosódó írás. Ez lenne az? — tűnődöm, aztán — próba, szerencse — benyitok a kis­kapun. A legelső ajtó zárva. A második ugyancsak. A harmadik előtt valamiféle zajra leszek figyelmes. Be­nyitok. A szűk folyosó, a hirtelen fölfelé futó lépcső elárulja, hogy színpad mögé jutottam. A drapériák jóko­ra paravánt őriznek; e mö­gött rejtőzködnek a bábokat mozgató gyerekek. A terem felől hirtelen harsány neve­tés hangzik. A függöny ré­sén látom: tele a terem. Lendületből futja — Évente egyszer-kétszer tart nagytermi előadást a gyermekbábszakkör — tá­jékoztat immár az épület külsejét meghazudtolóan ba­rátságos irodában Makra Péter, a művelődési ház fia­tal igazgatója. Nemcsak ő fiatal, de két munkatársa, sőt az épület másik szárnyá­ban helyet kapó könyvtár két könyvtárosa sem régen lépte át a felnőttkor határát. Gondjaikat pedig tapasztalt népművelőnek sem lenne könnyű megoldani. — öt éve kísérletezünk azzal, hogy bemeszeljük a művelődési házat — mutat­ja a nyomaték kedvéért az ujjain Makra Péter. — Meg lehetne csinálni társadalmi munkában: de miből vegyük az anyagot? Belül még ki­néz valahogy a ház. A nagy­teremből leválasztottunk egy klubhelyiséget, úgy-ahogy berendeztük, még színes tv-t is szereztünk. A téesz — ugyanis ő végezte az át­alakítást — három év után most nyújtotta be a számlát. Ez a kiadás — mit mondjak — a legrosszabbkor jött! — Lehetne itt igazi kultu­rális életet teremteni. De hát ilyen körülmények között? Jóformán nekünk lett utol­jára színes tv-nk a falu­ban. Már mindenkinek van otthon magnója, lemezját­szója . . . Mit nyújthatnánk mi? Ismerem az igényeket; a videojátékok például most nagyon népszerűek. De mi­korra mi megengedhetjük magunknak, biztos, hogy már mindenkinek lesz. Így a végtelenségig megmarad­hat a lépéshátrány. fl terv irreális? — Amiben szerintem le­het és érdemes is lépni — folytatja —, a szakkörök, a klubok, a kiscsoportok. Vagyis azok a közösségek, amelyekben a gyerekek, a felnőttek érdeklődési kö­rüknek megfelelő szabadidős tevékenységet végezhetnek. Csak hát ezek is egyre többe kerülnek! A bábcsoportunk például évi 10 ezret visz el, és mennyivel több kellene! Ügy beszél, mint aki nap mint nap végiggondolja, sőt gyakran el is mondja mind­ezt. Három éve igazgatja a művelődési házat. Elődeitől, akik többségében egy-két év után feladták, felújításra váró épületet, hiányos fel­szerelést, egy-két jól-rosszul működő csoportot, évek óta nem változó költségvetést örökölt. — Itt van például az idei pénzügyi tervünk. Azt kell mondanom, hogy irreális. Nézzük csak a diszkót: 40-et tervezett erre az évre a GA- MESZ, esetenként négyezer forint bevétellel. Ehhez min­den egyes alkalommal telt ház kellene, de hát számol­nunk kell a konkurenciá­val. A vendéglőben szesz van, videojáték van ... És a gyermekműsorok? Egy alka­lomra ötezer forint bevételt, ugyanakkor ezer forint ki­adást terveztek a pénzügyi szakemberek. Én megértem a szempontjaikat, de nem számolnak az árak emelke­désével. Ennyiért műsort kapni? Azt már nem is mondom, hogy jó műsort! Pedig manapság igencsak megnézi a közönség, mire költi a pénzét. Ahhoz, hogy a terv pontról pontra (vagyis forintról forintra) teljesül­jön, nagy-nagy szerencsére lenne szükség. No és jóval korszerűbb körülményekre. flz esély nulla — A helyzet az, hogy tiz év múlva a művelődési ház épülete életveszélyessé válik. Szakemberek szerint jelentős felújítási munkát nem érde­mes végezni. Rövidesen ké­szen lesz a külső festés, s valószínűleg a büfé is. Eny- nyi, amit tehetünk, vázolja a helyzetet Makai István ta­nácselnök. — Égető szükség volna a községnek egy új művelődési házra, de szinte a nullával egyenlő az esé­lyünk akkor, amikor a kör­nyező települések (például Szeghalom) sincsenek jobb helyzetben. A szükséges ösz- szegnek még a felét sem tudnánk előteremteni, gaz­dálkodó egységeinktől pedig nem várhatjuk, hogy erejü­kön felül segítsenek. Közsé­günk középületekben igen szegény, így arra sem gon­dolhatunk, hogy egy régebbi épületet tegyünk alkalmassá kulturális célokra. Pedig a lakosságban — elsősorban a fiatalokban — erősen él az igény a kulturált szórako­zásra. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy ez nem csupán tárgyi feltételek kér­dése. Az igazság az, hogy jobb szervező munkával töb­bet lehetne felmutatni. Gyak­rabban kellene kopogtatni a gazdálkodó szervek ajtaján, jobban kellene támaszkodni a község párt- és állami ve­zetésére. A szakkörök ha­gyományaira, a KlSZ-szerve- zetek aktivitására, néhány jól működő klubra építve élénkebb kulturális életet le­hetne itt teremteni. A szá­mok gyakran önmagukért beszélnek: az idén mindösz- sze öt rendezvénynek adott helyet a művelődési ház. Vé­leményem szerint a pénzügyi tervünk nem irreális, jó szervező munkával, rendsze­res kapcsolattartással telje­síteni lehet. * * * A nagyterem már kiürült. Bár odakint tűz az áprilisi nap, bent hűvös van. Pedig az egyetlen olajkályha teszi a dolgát. A székek a sarok­ba zsúfolva várnak: hátha hamarosan ismét szükség lesz rájuk? Bár kopásuk in­kább az idő, mint a sok használat számlájára írható. Az előtérből frissen me­szelt helyiség nyílik. Ha igaz, itt büfé lesz hamarosan. Büfé, ahol elpoharazgatnak az emberek; esetleg egy-egy rendezvényre is benéznek. Ha benéznek, talán ott is maradnak. És akkor már nem gondolnak arra, milyen csúnyácska ez az épület. Mert meglátják, milyen szép lehet az, amit nyújtani tud. Gubucz Katalin Számos országban nagy hagyományai vannak mind a középiskolai, mind a főis­kolai, egyetemi sportkollé­giumoknak. Nálunk hagyo­mányokról nemigen lehet beszélni, hiszen hazánkban csak néhány sportkollégium létezik. Ezek közül egy a Kulich Gyula középiskolás fiúkollégium Békéscsabán. Jelenleg 103 diák lakik itt, közülük nem mindenki sportol versenyszerűen. Az 1979 óta sportkollégiumként működő intézményben át­lagban tanévenként 50—60 százalék a sportolók ará­nya. A kollégium vezetője Me- dovarszki János, aki maga is első osztályú sportoló volt. Kérdésemre, mi tette szük­ségessé a sportoló diákok egy helyre való összevoná­sát? — ő válaszol. — 1979-ig is volt Békés­csabán több jól sportoló kol­légista diák. Sokan közülük a válogatottságig vitték. Ko­rábban sok súrlódást oko­zott a különböző kollégiu­mokban, hogy a sportolók­nak — egyébként termé­szetszerűleg — teljesen más az időbeosztásuk, mint a töb­bieknek. Az ebből fakadó nézeteltérések megszünteté­se, és a sportolókkal való intenzívebb foglalkozás volt a cél. A városi tanács és a sportegyesületi vezetők hat­hatós támogatásával kezd­hettük meg munkánkat 1979. szeptember 1-én. Jelenleg 11 középiskolából vannak itt diákok. — A többi kollégiumhoz képest mennyiben más az itteni élet? — Ugyanaz a rendtartás, nevelési terv vonatkozik ránk is, mint a többiekre. Inkább a házi- és napirend­ben vannak különbségek. Ezeket úgy alakítottuk ki, hogy biztosítsák a tanulás és a sporttevékenység össz­hangját. A tanulók számára kötelező tanulási időt hatá­roztuk meg, melynek mérté­ke az elért eredményektől függ. A tanulási időt 14 és 21 óra között lehet teljesíte­ni, ezen belül minden diák úgy osztja be az idejét, ahogy számára az a legked­vezőbb. Mindenkit ellenőr­Elkészült a nyári szegedi ünnepi hetek közművelődési és szórakoztató programja. Eszerint a szabadtéri játé­kok előadásai mellett mint­egy félszáz más esemény várja a látogatókat. A mú­zeumban, a művelődési há­zakban 13 állandó és 8 idő­szakos kiállítást tekinthet­nek meg az érdeklődők. A huszonnegyedik szegedi nyá­ri tárlaton előreláthatóan több mint száz mai magyar alkotó művei kerülnek a kö­zönség elé. Július 27—29. között a zünk. Aki valamilyen oknál fogva nem tesz eleget az adott héten tanulási kötele­zettségének, akkor szombaton kell pótolnia mulasztását. — A gyerekek hogyan él­nek ezzel a szabadsággal? — Nem élnek vissza vele. Nagy az önállóságuk, ez bi­zonyos, de ez megnöveli fe­lelősségérzetüket is. ön­magukat hátráltatnák a „já­tékszabályok” be nem tar­tásával, hiszen a helyi minő­sítési rendszerünk, s a ked­vezmények is személyre sza­bottak, a kötelességek telje­sítése arányában. — Kik lehetnek a kollégi­um lakói, milyen a kiválasz­tási rendszer? — Általában a kiválasztás elég szervezett, valószínű, hogy a legtöbb tehetséges gyerek idekerül, de nem biz­tosan. Az általános iskolai testnevelők jelzik a tehetsé­ges gyerekeket, de a kisebb településeken, s a nagyob­bakban is — nemcsak Bé­kés megyében — még erő­sen él az a szemlélet, hogy a sport valamiféle „úri pasz- szió”, s a szülők nem enge­dik sportolni gyerekeiket. Ezen a szemléleten min­denképpen változtatnunk kell, ez is egyik feladatunk: a sport nyerje el az őt meg­illető társadalmi rangját, s ne azonosítsuk — miként er­re mindenki hajlamos ha­zánkban — pusztán a labda­rúgással. — Akik sportolóként ér­keznek elsőben, mint vég­zett negyedikesek is úgy tá­voznak innen? — Nem, és ez nem is baj, azt hiszem, természetes. Az elsősök és másodikosok kö­zött mindig több az aktívan sportoló, mint a felsőbb éve­seknél. Egyrészt többen a leendő életpálya felé orien­tálódnak, a felkészülés köti le energiájukat, másrészt másoknál előbb-utóbb kide­rül, hogy nem lesznek ké­pesek országosan is jelentős eredményekre. De mindkét társaság sportszeretete meg­marad, és ez is nagy nyere­ség a jövőt illetően. — Vannak-e fegyelmezési gondjaik? — Nem túlzók, alig. A gyerekok értelmes, rendsze­szegedi ifjúsági napokra ér­kező fiatalokat könnyűzenei műsorok, karneváli felvonu­lás, utcabál várja többek kö­zött. Július 22. és 24. között szakszervezeti néptáncegyüt­tesek folklórestjeit tartják az újszegedi liget szabadtéri színpadán. Társastánccáopor- tok nemzetközi versenye, „bo­szorkánybál” hagyomány- őrző néptáncegyüttesek, algyői és népzenei együtte­sek dorozsmai találkozója, sok sportprogram is színe­síti a szegedi ünnepi hetek programját. rés elfoglaltsággal rendel­keznek, céljuk van. A tan­testület egységes fellépésé­ben, s a diáktanács is meg­felelően teljesíti feladatát, ezzel is segítve a mi mun­kánkat. * * * Délután három fiúval ta­lálkozom. Sipiczki Róbert harmadikos, a diáktanács titkára, Tasy Zsigmond ne­gyedikes, ő a versenyszerű sportolást sérülés miatt hagyta abba másodikos ko­rában. Mindketten komoly fiatalemberek, ők már dön­töttek jövőjük felől. Róbert programozó matematikus, Zsigmond közgazdász sze­retne lenni. Előbbi fiziká­ból, utóbbi politikai gazda­ságtanból jutott be az orszá­gos középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe. Juhász Benedek elsős, mögötte „csak” sportsikerek vannak, többek között korosztályos országos bajnokságon első helyezést ért el váltófutás­ban. Jelenleg tízpróbázik, még nem választott pályát. — Milyen az élet a kol­légiumban, milyen progra­mok vannak? —. Az általunk kiválasz­tott témákból hallgatunk TIT-előadásokat — mondja Zsigmond —, vetélkedőket szervezünk, filmeket vetí­tünk, városi rendezvényekre, moziba járunk, s van sok játék is a kollégiumban. — Mit csináltok szabad időtökben? Benedek válaszul egy át­lagos napi programját so­rolja el: — Hatkor kelek, reggeli­zem, iskolába megyek. Fél 3-ra érek vissza, megebéde­lek. Az edzés 3—4 órakor kezdődik, onnan hat óra A Békés megyei Moziüze­mi Vállalat szervezésében májusban kiemelkedő filmes esemény is lesz megyeszer- te. A legkiemelkedőbb min­denképpen Magyar József, Balázs Béla-díjas érdemes művész filmrendezőnek mos­tani bemutatkozása lesz má­jus 7. és 9. között. Békéscsa­ba és Gyula üzemeiben, is­koláiban a közönség A mi iskolánk című legújabb do­kumentumfilmje mellett a korábban készült, méltán nagy sikerű Mi, büszke ma­gyarok és a Miért állnak? című rövidfilmjeit láthatja, majd a vetítések után Ma­gyar Józseffel is találkozhat. Május 8-án a Gyulán sorra kerülő Köröstáj-nap vendé­geivel is találkozik a rende­ző a SZOT—MEDOSZ-üdü- lőben. A hagyományosan május­ban megrendezésre kerülő béke- és barátsági hónap — amely május 9-től június 9- ig tart — során több film- bemutató is lesz megyénk közel harminc mozijában. Többek között a megyénkbe- li közönség most láthatja először a budapesti film­szemle nagydíjas alkotását, Mészáros Márta Napló gyer­mekeimnek című filmjét, to­vábbá az NDK-beli Futásod véget ér, a szovjet Vészjel­zés a tenger alól című fil­meket. Felújították Stanley Kramer Megbilincseltek cí­mű világsikerét, amelynek két főszereplőjét Tony Cur­tis és Sydney Poitier alakít­ja. Az Eltűntnek nyilvánít­va című Costa Gavras-film — Jack Lemnonnal a fősze­nulok, majd megvacsorá- zom. Utána általában fél 10-ig megint tanulok ... — Nagyon kevés a szabad időnk — veszi át a szót Ró­bert. — És talán éppen azoknak van a legkeve­sebb, akik szabad szilenciu- mosok. ök különböző szak­körökre járnak, tanulnak, a szakkönyveket bújják, ké­szülnek a továbbtanulásra. Én sem tudok addig nyu­godni, amíg egy-egy ötlete­met nem sikerül megolda­nom. Aki valaha írt már egy programot, azt hiszem, az is így van vele. Zsigmond is egyetért vele: — Bár érdekel a művészet és az irodalom is, keveset tudok foglalkozni velük, s itt az érettségi. És a politi­kai gazdaságtan — mely a legjobban érdekel — ko­moly tudomány, sokat kell olvasni hozzá, hogy járatos legyen benne az ember. — A lányokra jut-e idő­tök? — Hát... — felel Róbert mosolyogva —, nagyon be kell osztani a perceket, hogy rájuk is jusson, de azért szo­rítunk számukra is néha egy kis időt. . . * * * Sok mindenről beszélget­tem még a fiúkkal. Megtud­tam többek között: az utób­bi években folyamatosan aranyokleveles kollégiumi minősítést érdemeltek ki. S most — a diákok kezdemé­nyezték — megpályázzák a Kiváló Kollégium címet is, melyhez jó indulási alap a nemrég a KISZ KB-tól ka­pott dicsérő oklevél is. repben — ezekben a mo­zikban újra vászonra kerül. Öt megyénkbeli községben tartották meg az elmúlt na­pokban az általános iskolá­soknak még a tanév elején meghirdetett Barátunk a film elnevezésű játék helyi vetél­kedőit. A megyei döntőt — amelyen a helyi vetélkedők legjobb alsó és felső tagoza­tos csapatai vehetnek részt — május 11-én 2 órától a békéscsabai ifjúsági és út­törőház nagytermében tart­ják. Az úttörő korúak cso­portjában az itt első helye­zett csapat részt vehet a nyá­ri zánkai filmes szaktábor­ban, a kisdobosok legjobbjai pedig értékes tárgyjutalom­ban részesülnek. Az elmúlt évekhez hason­lóan az általános és közép- iskolásoknak az idén is ked­vezményes bérletet hoz for­galomba a vállalat. A négy film megtekintésére jogosító szelvény rövidesen megvásá­rolható lesz; minden bérlet­tulajdonos egy-egy posztert is kap a pénztáraknál aján­dékba. A megyei filmforgalmazá­si vállalat ezekben a napok­ban juttatja el megyénk vál­lalatainak a munkavédelmi kisfilmek ajánló jegyzékét. A mellékelt tájékoztató szerint a választott filmeket bármi­kor levetítik; szolgálva ez­zel mindannyiunk érdekét. Hamarosan elkészül az a jegyzék is, amely az ifjúsági kluboknak készül, s hason­lóan kisfilmeket tartalmaz. (ni) Pénzes Ferenc Fotó: Gál Edit Iskolanapot tartottak április 26-án a békéscsabai Kereske- delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben. Dél­előtt a KISZ-tagság megválasztotta a 13 tagú új KISZ-bi- zottságot, s annak titkárául, 3 jelölt közül Horváth Margi- tot. A délelőtti programban szerepelt külpolitikai fórum, két pol-beat-műsor, délután pedig a József Attila-szavalóver- seny városi döntőjét bonyolították le, melyen a középfokú tanintézetek legjobb versmondói vettek részt. A képen: country-zenét játszik az orosházi trió Fotó: Fazekas László Szeged várja vendégeit Filmes események májusra Sipiczky Tasy Juhász Róbert Zsigmond Benedek körül jövök vissza. Hétig ta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents