Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-26 / 97. szám

1984, április 26., csütörtök Közöttünk élnek a magányosok Kitöltjük a tagsági igazolványt Ki érti ezt? Sorstársaim megvetően néznek rám. Ez az ember megőrült. Mindjárt záróra, és képes beállni a sorba! Ácsorgók az utcán, a sor legvégén és valamiféle csodában bí­zok, hogy megkapom az áhított zöldség­magot. Igazuk van, morfondírozok. A ke­reskedők nem szeretik a vevőket, utálják az árut, az üzletet, a minisztériumot, az ár­rést és természetesen a kuncsaftokat. Azonnal jön egy nő, ellenségesen végigmé­ri a bamba tömeget, majd méla káröröm­mel lehúzza a rolót. Esetleg előadást tart a hátrányos helyzetünkről. Arról, hogy várja a férje, a kislánya, a vacsorafőzés. Előadja: a kereskedelemben dolgozók 75 százaléka nő, családanya, rohanniuk kell a bölcsődébe, az óvodába, ott az a rengeteg mosnivaló és különben is évek óta vár 100 forint fizetésemelésre. Ebben a boltnak ne­vezett lyukban szinte fuldoklik a büdös növényvédő szerektől, emelgeti a 10—50 kilós műtrágyás zsákot, izzad, fáj a háta a pénztárban és fél a leltárhiánytól. A ke­zét sem tudja megmosni rendesen, a ru­hája szekrény helyett egy szögön lóg. A raktár is a szomszédos házban van, lejárja a lábát azért az átkozott áruért. Mezőgaz­dasági üzlet a megyeszékhelyen! Hallatlan. Igaz, épülget az új bolt, de addig sok mér­get kell lenyelnie. Keményt vesztve bámulom a bejáratot. Valaki felsóhajt: öt óra. És valóban, meg­jelenik egy nő. Fáradt mosollyal tudomá­sul veszi a megmásíthatatlant: a sorban állóknak eltökélt szándékuk a vásárlás. Tavasz van, kell a mag a földbe, a vegy­szer a permetezőbe, kapa a kézbe. Elfor­dulok és szégyellem magam. Most jön az áldás, a kioktatás vagy a közönyös záróra. Elámulok. Az asszony gyorsan intézkedik. Ötösével beengedi a vevőket. Tanácsot ad, eligazít, segít a választásban. A kollégái mérnek, számolnak, verik a billentyűt. Ez nem lehet igazi Ezek szeretnek eladni, ér­tenek a szakmájukhoz és uvariasak. Ke­reskedők. Szükségük van a forgalomra, a haszonra, érdekük a kiszolgálás. Nem hi­szik magukat hercegnőnknek. Reggel hat­kor kelnek és olykor este hét óra körül érnek haza. Ennek ellenére türelmesek, nem csapkodják földhöz a kosarat. Dolgoz­nak. Ki'érti ezt? (seres) II Magyar Nemzeti Bank vállalkozási alapja „Ö, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szívek! A Szíriusz van tőlem távo­labb / Vagy egy egy társam, jaj, ki mondja meg?” (Tóth Árpád: Lélektől lélekig) Sok a magányos ember manapság. Az utcán, a mun­kahelyen, a boltban talán nem is tudják róluk, mi­lyen egyedül vannak. A KSH demográfiai évkönyvé­ben közölt adatok sem túl biztatóak: Magyarországon a válások száma 1982-ben volt a legmagasabb, 28 ezer 857. A 40-től 59 éves, kor­osztályig 125 ezerrel, a 60 éven felüliek között pedig 350 ezerrel több a nő. Töb­ben magányosak is, hiszen amíg a férfiak 3,7 százalé­ka özvegy, 4,5 százaléka el­vált, addig a nők 17 száza­léka özvegy, 6,3 százaléka el­vált. Az egyedül élő nők a férfiaknál nehezebben ta­lálnak társat, barátot ma­guknak. Az ismerkedési le­hetőségek, a közös szórako­zást jelentő fórumok szűk köre miatt nincs is sok re­ményük a társkeresésre. Az apróhirdetés, a társkereső irodák szolgálatai kevesek számára hoznak üdvözítő megoldást az egyedül élők nagy számához képest. Még­sem lankad a remény, a fér­fiak, és főleg a nők próbál­koznak, hátha egyszer még­is megtalálják az igazit. Klubest a Vasutasban Sorban állás fogad a bé­késcsabai vasutas művelő­dési ház bejáratánál. Lassú a haladás, míg személyre szólón mindenkinek kitöltik a magányosok klubjának tagsági igazolványát. A nők táskája élelemtői duzzad, szendvicset, süteményt, üdí­tőt hoztak, a férfiak egy-két palack itallal járulnak a bá­tyus találkozóhoz. Megtel­nek az asztalok, majd ^a te­rem egyik oldalán a nők, a másikon a férfiak teleped­nek le. Ez utóbbiak vannak kevesebben. A Képes Üjság cikksoroza­tot indított az egyedül élők­ről. Reagálásként száz és száz levél érkezett, jelezve, hogy milyen sokan van­nak. A magányosok nem tudnak egymással találkoz­ni. Ezért alakította meg a lap a magányosok klubját, s hetenként egyszer valahol az országban táncos rendez­vényre invitálják a tagokat. A mozgalomhoz már több mint hatezren kapcsolódtak. Társasutakat, külföldi ki­rándulásokat szerveznek számukra. A televízió mű­sorajánlattal kereste meg őket, a társkereső irodák partnerükké szeretnének lenni. A humánus célokat azonban nem szolgáltatják ki az üzletnek, az együtt­működéshez áthidaló, a ne­mes ügyet támogató társat keresnek. A békéscsabai klubestre Hatvantól Mezőkovácshá- záig több mint százan eljöt­tek. Többségben a Békés megyeiek vannak. Ismerős arcokat látok, Orosházáról, Szarvasról, Békésről, Geszt­ről, Elekről, Gyuláról, a me­gyeszékhelyről. A legkülön­bözőbb korosztályok 30-tól 70-ig megtalálhatók itt. Két kedves arcú, 40-es asszony mellé telepszem: — Azért jöttünk, hogy a pesti szervezőket lássuk — nevet az egyik. — Valahová társak közé szeretnénk tartozni — mondja a másik. — Ha el­vált a nő, megbélyegzettként kezelik. Kilenc éve élek egyedül, de eddig csak vagy nős, vagy részeges férfival hozott össze az élet. Nem akarok csöbörből vödörbe kerülni. — A munkám nem szere­tem. De ott legalább nem vagyok egyedül. Ha rendez­vény van a gyárban, min­denki a párjával jön. Én nem megyek senkihez ötö­dik keréknek. Szól a zene, az est házi­asszonya próbálja oldani a feszültséget, lassanként si­kerül is. A terített asztal körül kisebb csoportokban esznek, isznak a vendégek. — Mi addig maradunk, amíg tart a mulatság — magyaráz egy teltkarcsú hölgy. Itt al­szunk Csabán, csak holnap utazunk haza. — özvegy vagyok — két gyerekkel elváltam —, sose mentem férjhez — sorolják. — A férfiak gyávábbak, azért nem jöttek ide többen. Aliiba az emberben van? — Tessék elhinni, sok baj van a nőkkel — vitatkozik egy távolról érkezett fér­fiú. — Megismerkedtem az újság segítségével valakivel, hat hónapig jártunk együtt, már-már komolyra fordult a dolog, ekkor közölte, hogy sok közöttünk a korkülönb­ség, én 55 vagyok, ő pedig 43 éves. Megjártam velük már máskor is, csak a pénz­re, a vagyonra mennek. — Az én tapasztalataim se jobbak — legyint egy jóképű sötétöltönyös. — Kétszer váltam már el, tizenhárom éve egyedül nevelem a két gyerekemet. Az első asszony bennünket hagyott el, a má­sodiknál az volt a baj, hogy közel lakott az anyós. Mégis tovább keresek valakit. Tud­ja maga, hogy mi az a ma­gány? A nők végigsírják az éjszakát, a férfi legfeljebb leissza magát. Most alig tudtam az ajtón bejönni, úgy szégyelltem magam, de jónak tartom ezt a magá­nyosok klubját. A munka­helyen nem lehet párt talál­ni, ott dolgozni kell! — Miért nem szerveznek ilyen klubot a mi megyénk­ben is — fognak közre kér­dőn egyre többen. — Nagy az egyenjogúság — háborog valaki. — Nem kell nekem háromemberes feleség, akit ketten kísérnek haza, míg én várom. De olyan se, aki iszik. El tudom* én inni egyedül is a fizetésem, nincs szükségem segítségre! Őrizni a reményt Magasra csap a vita szen­vedélye, de össze is boronál- ja az embereket. Az egyik sarokban már csendesen be­szélget egy pár: — Nem tudok elég messzire menni, hogy ismerőst ne találjak. — mondja az asszony. — Itt aztán igazán nincs mit szégyellni — -válaszol a társa. — Húsz éve ismerem, de nem tudtam, hogy magá­nyos. Vasmunkás, ápolónő, anyagbeszerző, tsz-tag, nyug­díjas, pedagógus, magán- gazdálkodó, adminisztrátor, mindenféle ember található ezen az esten. — Nekem dolgos feleségem volt — bólogat egy jókedé- lyű hatvanas bácsi —, de először én kutyultam el, az­után ő, így lett válás belő­le. Most aztán a szalmaszál­ba is kapaszkodom. Ettől a mai első találkozótól még nem sokat remélek, de ér­dekel. — Mondja, melyik férfi tűri el szívesen az ápolónők három műszakját — kérdi egy fiatal nővér. — Munka mellett szereztem szakképe­sítést, azóta is tanulok, de a magánéletem nem jött ösz- sze.. . Ügy érzem, a munka­társaim szeretnek, mégsem vették észre, nem tudják, milyen egyedül élek. És ha tudják, akkor mi van? Min­denkinek magán kell segíte­nie. Égyre több pár táncol a parketten. A szervezők já­tékokkal, vetélkedővel, csa­lafintasággal ösztönözték, bátorították a párkeresőket, így találta meg most „Sám­son Delilát, Rómeó Júliát”. A félszegen beoldalgók kö­zül a klubest végén néhá- nyan kézenfogva távoztak. Egyedül, magányosan mégis sokan maradtak, akik tovább várnak, reménykednek. Per­sze a gondolat nem elvetni- való, legyen megyénkben is magányosok klubja. Csak kellene valaki, aki felkarol­ná és megvalósítaná az öt­letet. Bede Zsóka Pályázat Dz év lakóháza Vándorserleget alapítottak Gyula felszabadulásának 40. évfordulója jegyében a városi szakmaközi bizottság meghirdeti az „Az év lakó­háza” pályázatot az állami szövetkezeti és OTP-s bér­házak környezetének rend­ben tartására. Vándorserle­get alapítottak, amit a vá­rosközpontban a társadalmi ünnepeket szervező iroda ki­rakatában helyeztek el. El­ső ízben 1984. április 4. és 1985. május 1. között a la­kóház környékének rendben tartása alapján lehet egy év­re elnyerni. Véglegesen an­nak a lakóháznak a tulaj­donában marad a vándor­serleg, amelynek lakói egy­más után három éven át, vagy különböző években öt alkalommal nyerik el. A nevezéseket a városi szakmaközi bizottság, Gyula, SZOT-gyógyüdülő címére 1984. május 1-ig kell bekül­deni. Azon házfelügyelők la­kóbizalmijának nevezését várják, akik a lakókkal együtt vállalják, hogy az épület környezetét társadal­mi munkában rendben tart­ják és pályáznak az „Az év lakóháza” címre. A vándor­serleg átadására első ízben 1985 áprilisában kerül sor a SZOT-gyógyüdülőben. A fo­lyamatos társadalmi munkát, a környezet szépségét, rend­ben tartását a szakmaközi bizottság e célra létrehozott társadalmi bizottság kíséri figyelemmel és bírálja el­Hagyomány már, hogy a fogyasztási szövetkezetek nő­bizottságainak vezetői — el­nökei, titkárai — évenként háromnapos továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Ezeken a tanfolyamokon minden esetben országos és megyei szervek vezetői tar­tanak társadalmi életünk, valamint a fogyasztási szö­vetkezeti mozgalom legfon­tosabb kérdéseiről konzultá­cióval egybekapcsolt előadá­sokat. Az ÁFÉSZ-ek, takarék- és lakásszövetkezetek nőbizott­sági vezetőinek ez évi há­romnapos tanfolyamát teg­nap, április 25-én délelőtt 9 órakor a házigazda szerepét vállaló szövetkezet elnökhe­lyettese, dr. Trenyik Pál nyitotta meg az orosházi Al­föld Hotel különtermében. Ezt követően Tanai Ferenc MESZÖV-elnök a megye fo­gyasztási szövetkezeteinek Az első negyedévben hat új szerződést kötött a Ma­gyar Nemzeti Bank vállal­kozási alapja. Ennek kere­tében mintegy 400 millió fo­rintot helyezett ki különbö­ző vállalkozások, kapacitás- bővítő fejlesztések finanszí­rozására — tájékoztatták az MNB-nél az MTI munkatár­sát. A Magyar Nemzeti Bank a pénzügyi intézményrend­szer korszerűsítésének ré­szeként 1983-ban hozta lét­re a vállalkozási alapot. Az új pénzügyi intézmény nem •hitelek nyújtásával, hanem — hagyományos banki hite­lezési tevékenység kiegészí­téseként — a forrásátcsopor­tosítás más formáival fog­lalkozik. Feladata, hogy az újonnan megalakuló gazda­sági társulások és társasá­gok létrehozásához és mű­ködéséhez szükséges tőkét — amennyiben a befektetés jö­vedelmezőnek ígérkezik — biztosítsa. Vállalkozik tőke- kihelyezésre, gépek, terme­lőberendezések haszonbérbe adására, kötvénykibocsátás­ra, és más pénzügyi szol­gáltatásokra. A kisbank le­hetőségei széles körűek, mi­vel tevékenységét szektoriá- lis, ágazati megkötések nem korlátozzák. Vállalkozásait elsősorban jövedelmezőségi megfontolások alapján szer­vezi. Az alap már a múlt esz­tendőben eredményes mun­kát végzett: a magánerős la­kásépítéssé] kapcsolatos szol­gáltatások fejlesztésére, épí­tőipari kisgépeket kölcsönző országos bolthálózat kiépíté­sére 100 millió forintos ré­szesedéssel gazdasági társa­ságot hozott létre. Egy má­sik vállalkozás keretében helyzetéről és az 1984. évi gazdaságpolitikai feladatok­ról tartott előadást, melyet konzultáció követett. Dél­után Herzberger Tiborné, a megyei tanács egészségügyi osztályának' főelőadója az idős korú emberekkel való társadalmi gondoskodás helyzetét és feladatait tárta a tanfolyam hallgatói elé. Ma, csütörtökön délelőtt elsőként Pataki Tibor, a MÉSZÖV tanácsosa a mind­inkább ismertté váló kiske­reskedelmi és vendéglátó­ipari egységek új üzemelési formáiról ad tájékoztatót. Majd dr. Szaszkó László, a SZÖVOSZ szövetkezetpoliti­kai főosztályának vezetője a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa 1980. évi nőpolitikái ajánlásának va­lóra váltását és az elkövet­kező időszak ez irányú ten­nivalóit összegzi. A délutáni külföldi film magyarországi1 forgatásához adtak több mint 30 millió forintot, könyvritkaságok kiadását szintén 30 millió forinttal tá­mogatták. Az idén több új szerző­dést kötöttek, amelynek ke­retében a Gép- és Szerszám­értékesítő Vállalatnak pénzt adtak használt és új szer­számgépek — hazai és a szocialista országokban gyár­tott berendezések — vásár­lására és haszonbérbe-adá- sára. A TRITON Háziipari Szövetkezetnél egy magyar eljárás megvalósítását, au­tomatikus telefonhívó és te- lefonszám-tároló készülék gyártását finanszírozzák. Az Alumíniumárugyárban a szocialista export növelése érdekében segítik az alumí­nium készárugyártás bővíté­sét. A Skála Cooppal együtt­működve alapjuttatás for­májában támogatják a szö­vetkezeti kereskedelem jö­vedelmező ágazatainak fej­lesztését. Az alap elsősorban gyors megtérülési vállalkozások megvalósítását segíti. Az ed­dig kötött szerződéseknél ál­talában 3—5 év múltán, de néhány esetben egy éven be­lül is megtérül a befektetett pénz. Mindezek eredménye­ként a kisbank másfél éves működése során kihelyezett tőkéjéből mintegy 100 mil­liót már visszakapott. Mivel a gazdálkodó szervezetek kö­rében igen nagy az érdek­lődés az alap szolgáltatásai iránt, tervezik, hogy tovább bővítik tevékenységüket. Többek között gépek vásár­lásával és haszonbérbe- adá­sával a hazai lízing kínála­tot kívánják szélesíteni. órákban Bagi Sándor ME- SZÖV-elnökhelyettes a szö­vetkezetek és a tagok kap­csolatáról, illetve a tagok anyagi kötődéséről ad sokol­dalú tájékoztatást. A fogyasztási szövetkeze­tek nqfjizottsági vezetőinek háromnapos továbbképző tanfolyama holnap, április 27-én fejeződik be, amikor is két előadás hangzik el. Az egyik dr. Luczi József, a megyei tanács csoportveze­tőjének tolmácsolásában, aki a tanácstagok és országgyű­lési képviselők választásának rendszeréről, s a közigazga­tás korszerűsítéséről ad tá­jékoztatót. Majd Polák Eri­ka, a Magyar Nők Országos Tanácsának főmunkatársa a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség balatonaligai ülésén elhangzottakról tájé­koztatja a tanfolyam részt­vevőit. — Balkus — Egyre többen táncolnak Fotó: Veress Erzsi Szövetkezeti nőbizottsági vezetők továbbképző tanfolyama Orosházán

Next

/
Thumbnails
Contents