Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-26 / 97. szám

i:n duciid----------------------------------------­Hal lenne, de nincs víz Üléseztek a megye horgászkiildöttei Mint kisebb — ám hangulati tényezők szempontjából nem lényegtelen — gazdálkodó egység, a megyei hor­gásztábor is megérezte a kedvezőtlen gazdasági év, a szélsőséges időjárás, valamint a kényszerítő körülmények hatását. Ezért fokozottan a takarékosságra törekszik, igyekszik megtalálni az ésszerű halgazdálkodás módjait, feltárni a még meglevő tartalékokat és azokat hasznosí­tani. 1984. április 26., csütörtök Készül a megrendelt termék. A „szabászon” sok múlik n vállalati stratégia: a minőség Beszélgetés Zám Dndrás vezérigazgatéval A Magyar Országos Hor­gász Szövetség Békés me­gyei intéző bizottsága me­gyei küldöttközgyűlését a napokban tartották meg Bé­késcsabán a MÁV-kultúrott­hon tanácstermében. Az egy­begyűlteket, közöttük a me­gyei tanács, a MOHOSZ, a HNF, a KÓVIZIG, a múze­um és a Viharsarok HTSZ képviselőit dr. Várnai Péter, az IB társelnöke köszöntöt­te. A megnyitó után Gulyás György intéző bizottsági tit­kár beszámolója következett, melyben az előző közgyűlés óta végzett tevékenységről adott számot a magasabb szervnek. Mint elmondta, az intéző bizottság az elmúlt évben is változatlanul a MOHOSZ és szervei, a megyei küldött- közgyűlés, valamint a saját határozataiból adódó felada­tok végrehajtását tekintette fő munkájának. Ezek első­sorban az egyesületi élettel összefüggő teendők, a megye horgászati lehetőségeinek ja­vítása, fejlesztése úgy, hogy közben tovább nőtt az IB feladatköre, egységesebb lett a koordináció és az irányító tevékenység. Bár az elmúlt évihez képest nem változott az egyesületek száma — to­vábbra is 36 —, de a lét­szám ugrásszerűen növeke­dett mintegy ezerrel. Nem változott a vízterület nagy­sága sem, 620 hektár a hor­gászkezelésű, ebből 540 hek­tár az intéző bizottsági keze­lésű víz. Az egyesületek többsége számottevően sem a tagsági díjat, sem a területi engedélyeinek árát nem emelte. Takarékosabb gaz­dálkodással és a halárak azonos szinten maradásával a korábbi évek halasítási mértékét meg tudta tartani az IB. Változatlanul nagy az igény az új horgászegyesüle­tek alakítására, de a megyé­ben következetesen alkal­mazzák a MOHOSZ vezető­ségének határozatát, mely szerint új egyesület létreho­zását csak abban az esetben támogatja, ha ez új horgász­víz megszerzésével jár. Más esetben üzemi szakcsoportok megalapítása a célszerű. Ez évtől az egyesületi alap­szabályok módosultak, és már az új rendelkezések sze­rint tartották az egyesületek közgyűléseiket, melyeken a következő kérdések merültek fel: rendezni kellene a gyer- mekhorgász-korhatárt, el kel­lene rendelni a telepítések utáni fogási tilalmat, közölni kellene a telepítések idejét; rendezni kell a vízpartok megközelítésének szabályait, hatékonyabbá tenni az el­lenőrzéseket és növelni a vi­zek, vízpartok tisztaságát. Szinte egyöntetűen merült fel mindenhol: hogyan hor­gásszunk, ha a vízparti tel­kek kiosztásával nem lehet megközelíteni a horgászhe­lyeket?! Ez utóbbi probléma elsősorban a Kákafoki holt­ágnál, de újabban a gyoma- endrődi Sirató és a Danzugi holtágaknál is jelentkezik. Ezt követően a titkár be­számolt az oktatási tevé­kenységről, az ifjúsági tevé­kenységről és táborozásról, a versenyekről és eredmények­ről, valamint a nemzetközi kapcsolatokról. A horgász­cikkellátással kapcsolatban elmondta, hogy minden je­lentősebb horgászérdekeltsé­gű helységben kaphatóak az alapvető horgászfelszerelé­sek, a megyeszékhelyen pe­dig az ellátás egész évben jó. A halgazdálkodási tevé­kenységet értékelve kiemel­te; a MOHOSZ vezetése 1984. évre kötelező jelleggel elő­írta, hogy a területi engedé­lyek árából befolyt összeg 75 százalékát kell ivadéko­lásra felhasználni, a korábbi üzemterv szerinti 60 százalék helyett. Ez az intézkedés nem érte váratlanul az IB-t, hi­szen már 1981-ben is 77 százalékra, 1982-ben 73,5 szá­zalékra, 1983-ban pedig 80,9 százalékra teljesítették a ha- lasítást. Ennél nagyobb ará­nyú telepítésre is futotta volna a bevételekből, de a vizek állapota és a vészes vízhiány még a kihelyezett mennyiség sorsát is kérdé­sessé tette. A szakbizottságok munká­ja értékelése után Gulyás György a célkitűzések ismer­tetésével fejezte be az IB beszámolóját, amelyek a kö­vetkezők: a megye tízéves középtávú tervében megje­lölt feladatok figyelemmel kísérése, megvalósítása. A horgászlétszám stabilizálása, ezen belül az ifjúsági és gyermekhorgászok számának növelése. A horgászetika ja­vítása, a szabálysértések és fegyelmezetlenségek vissza­szorítása. A halgazdálkodás eredményeinek fokozása, vagy legalább szinten tartá­sa, a horgászható vizek hor­gászkezelésbe való vétele. A horgászok számára nyújtan­dó szolgáltatás további javí­tása, az információk további bővítése. Az elmúlt időszakban vég­zett munkák ismertetése után az ellenőrző bizottság, majd a fegyelmi bizottság beszámolója következett, utána pedig a küldöttek jó­váhagyták az 1983. évi zár­számadást és kiegészítették a korábban elhangzottakat, il­letve javaslatokat tettek a közgyűlésnek. Elsőként a MOHOSZ kép­viselője, Magony Imre, a Bács-Kiskun megyei IB el­nöke tolmácsolta a központ jókívánságait és elismerését a Békés megyei IB munká­jáért. Elmondta, hogy nem a horgászlétszámot kell meg­tartani, ez növekedhet, in­kább a szabálytalankodók­tól kell megtisztítani a moz­galmat. Varga István, a Gyulai Dolgozók HE képviselője el­mondta, hogy a KÖVIZIG a közelmúltban reprezentatív vizsgálatot végzett az élővi­zek állapotáról. Sajnálatos módon a Körösök vízminő­sége az eddigi 11 százalékos első osztályú minőségről 6 százalékra esett vissza, első­sorban Békésszentandrás környékén. Javult viszont a másod-, harmadosztályú vi­zek állapota, egyre inkább a magasabb kategória felé mozdul a vízminőség. A Békéscsabai Kötöttáru- gyár HE küldötte tolmácsol­ta az egyesület felajánlását, mely szerint elvállalják a Félhalmi 3. számú holtágsza­kasz vízpartja rendben tar­tását, WC-k telepítését és karbantartását. Régóta központi kérdés a gátakon való közlekedés, a horgászhelyek megközelíté­sének lehetősége, illetve an­nak szabályozása. Elkészült a MOHOSZ IB és a KÖVI­ZIG közötti megállapodás, melyet Pálinkás Lajos, a KÖVIZIG főmérnöke ismer­tetett a küldöttekkel. Hang­súlyozta, hogy a töltésvéde­lem közérdek. Minden ren­delkezés ebből az alapelvből indul ki — joggal —, hiszen elsősorban a városok, tele­pülések, mezőgazdasági és ipari létesítmények védelme az elsődleges fontosságú. Meghatározták a közlekedés szabályait, s a közeljövőben erről minden horgászegyesü­letet tájékoztatnak, részletes térképpel illusztrálva a kü­lönösen védett helyeket. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy parkolókat jelölnek ki és hoznak létre, ahonnan a horgászhelyek gyálog köze-, líthetők meg. Hegedűs László békés- szentandrási küldött annak a véleményének adott han­got, hogy a vizek haltartó képessége már nem bír el nagyobb arányú telepítést, ezért meg kell vizsgálni a lehetséges legnagyobb hala- sítás mértékét. Nem fog csökkenni a vízparti telkek száma, sőt növekszik, így a közgyűlés megbízta az intéző bizottságot: vizsgálják meg a partok megközelíthetősé­gének formáit, valamint a vizek haltartó képességének maximumát. Végezetül a jelenlevők el­fogadták az 1984. évi költ­ségvetést és megválasztották az országos értekezlet kül­dötteit. — plp — A korábbi esztendőkben januárban, á kis mennyi­ségek feldolgozása idején alig tudtak két műszaknyi embernek munkát adni, ta­vasszal növekedett a vágó­állatok száma, majd a har­madik, negyedik évben már kihasználták a kapacitást, az év utolsó hónapjaiban pedig a vágó -és feldolgozó vona­lak reggel fél hattól, este tí­zig sem voltak mindenkor képesek a beérkezett vágó­sertés- és vágómarhaszállít­mányok feldolgozására. Az év végi hajrá természetes­nek számított a húsiparban is, mint annyi más ágazat­ban Magyarországon. Az 1983-as esztendőben viszont már úgy szervezték a termeltetést, közösen a mezőgazdasági nagyüzemek­kel, hogy egyenletes meny- nyiséget kaphassanak az év egyes negyedeiben. Ennek ösztönzésére 17 millió forint termeltetési felárat fizetett ki a Gyulai Húskombinát. — Ez annyit jelent, hogy az első negyedévben 208 ezer sertést vágtunk le, eny- nyit fogunk a második, a harmadik negyedévben, így év végére több mint 700 ezer vágóállatot dolgozunk fel. A termelés egyenletes­sé válik — teszi hozzá a ki­alakult helyzetről alkotott képhez Zám András vezér- igazgató. — Mit jelent ez termelé­si, kereskedelmi szempont­ból? — Míg korábban nem va­lósulhatott meg a vágóvo­nalak folyamatos ellátása, most a kapacitás kihaszná­lása egyenletes, s ez jellemző az exportra is. Ez azonban még nem elég, látni kell ugyanis, hogy a felvevőké­pesség véges. Elértük meny- nyiségi céljainkat. Ám a minőséggel még vannak gondjaink. Csaknem 22—24 fajta sertést tartanak me­gyénkben. Ez túl sok. A mi­nőséget kell tehát ösztönözni, és a fajok csökkentését szor­galmazni. A minőségi hono­rálás első lépcsőjeként négy gazdaságban nem a mennyi­ségre, hanem a fajtisztaság­ra helyeztük a hangsúlyt, a húsipari követelmények fi­gyelembevételével kötöt­tünk szerződést. Az itt szer­zett tapasztalatok alapján az ösztönzési rendszert az egész megyére szeretnénk kiter­jeszteni. — Hogyan határozná meg a jelzett minőség ismérveit? — Váltani kellene a jobb genetikai adottságú fajták­ra. Vannak is követendő pél­dák erre már a megyében. Többek között a kardoskúti Rákóczi, az újkígyósi Arany­kalász, a füzesgyarmati Vö­rös Csillag, a nagybánhegye- si Zalka Tsz-ek, a tótkomló- si SERKÖV esetében a mi­nőség, a fajta megfelel a feldolgozóipar számára. A minőség biztosításában jó megoldásnak tűnik az oros* házi Béke Tsz termelési, termeltetési rendszere. A 15 ezres üzemi kibocsátáson túl apa- és anyaállatokat he­lyeznek ki a kisgazdaságok­Csomagolás, és irány a ka­mion Fotó: Fazekas László ba. Az érdekközösséget meg­teremtve tehát egységes faj­ta kerülhet a feldolgozó iparba. — Az igy kapott húsipari alapanyag tehát milyen le­gyen? — Egyenletes minőségű. Ez pontosan azt jelenti, s kell jelentenie, hogy a hús javára mozduljon el a hús­zsír arány, és ez az utóbbi már a fajta kérdése. Csak így teljesíthetők a megren­delések külföldre. belföld­re egyaránt. — Milyen értékesítési ará­nyok jellemzik a kereske­delmet? — Az elmúlt évekhez ha­sonlóan a termelés 40 szá­zalékát adjuk el külkereske­delmi csatornákon. Koráb­ban termékeink zöme szo­cialista országokba került, és mintegy negyede tőkés pi­acra. Az elmúlt esztendő­ben ez az arány felcserélő­dött, de a vevő főként friss, nyers húsokat rendel. A megrendelések teljesítésé­nek elengedhetetlen felté­tele a munkatorlódások megszüntetése. De nemcsak a külkereskedelem terén nyertünk sokat. Tavaly 100 dolgozót vettünk fel azért, hogy a folyamatos termelést megszervezzük. Ekkora mennyiség feldolgozása ugyanis megköveteli, hogy a vágóvonalak reggel fél 6-tól este 10-ig üzemeljenek. Mi „meleg csákányváltásnak” neveztük el a módszert, amelynek lényege: fél 2-től fázisonként adja át a mun­kát az első műszak a máso­diknak. A munkaközi szü­netekben pedig beálló em­berek váltják a pihenés ide­jére a dolgozókat. Adott fel­tételek között így tudjuk a napi háromezer sertést le­vágni, feldolgozni. — A feldolgozás minőségi követelményei igen szigorú­ak. Milyen e területen a minőségellenőrzés? — Az első lépcső a piaci igényeknek megfelelően az élőállat-minőség, majd a közvetlen vágás utáni osztá­lyozás. Itt lép be a legszoro­sabb minőségi ellenőrzés, amely a vevőkör igényei sze­rinti kidolgozást bírálja. Ez­után a minőségellenőrzés végpontja a kimenő áru cso­magolása, együttes megjele­nése kerül górcső alá. Tö­rekvésünk az, hogy ne hagy­ja el hibás áru a vállalat te­rületét. Nem könnyű fel­adat, de mér a világpiac ér­tékítélete. a minőség létkér­dés. A Gyulai Húskombinát 35 országgal áll kereskedelmi kapcsolatban, küzd meg nap mint nap a piaci jelen­létért. Jól szervezett mun­kával, a belső technikát fej­lesztő beruházásokkal te­hetnek csak hosszú távon eleget a mennyiségi és mi­nőségi követelményeknek. Eközben pedig mindinkább szükséges az itt dolgozók bérének emelése. Ebben az esztendőben ötvenhétezer 175 forintot keres átlagosan egy vállalati dolgozó. Csök­kent a balesetek száma is. Elmúlt évi feladataikat úgy teljesítették túl, hogy köz­ben módosult a termékszer­kezet. Szervezési intézkedé­seikkel megalapozták az 1984. év sikeres gazdálkodá­sát. Pályáztak a Kiváló Vál­lalat címre, amit a tavalyi siker után ismét megérde­melten nyertek el. Számadó Julianna A korszerű gépek, a nagyüzemi termelés megköveteli a gazdálkodó egységektől az összefüg­gő, nagyméretű táblák kialakítását. A régi tanyahelyek eltávolítása, a földterület újbóli termővé „varázslása" nem kis gondot okoz a gazdaságoknak. Ebből a hasznos munkából veszik ki részüket a nagybánhegyesi asszonyok, akik a Zalka Termelőszövetkezet növény- termesztési munkabrigádjában jelenleg a tanyahelyeken található téglákat és törmeléket tá- volítják el. Képünk a határban készült, a déli pihenőn Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents