Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-22 / 95. szám
o 1984. április 22., vasárnap NÉPÚJSÁG Nyugodt, egyenletes ütemben dolgozik a flanellinges férfi a kis ház előtt, a kocsibejárón. A csákánykapa — úttisztítók használnak ilyesfélét — nehezen birkózik a keményre taposott földdel. A kiskabát lekívánkozott, kisütött a nap, meg hát mozog is az ember. — Itt a tavasz, rendbe kell hozni a porta elejét is. — támaszkodik a szerszám nyelére Bocsán János. — Szép székely nevem van, tudják apám Kolozsváron született — toldja meg a bemutatkozást, aztán beljebb invitál, mert a teherautók zajától alig értünk szót. A falu, Pusztaföldvár közelében tart most ugyanis a csatornaépítés, ezért a nagy jövés-menés, hordják a földet a Kamazok. A kisajtón a házszámtábla: Orosházi út 10. Az udvaron egy fenyő vigyázza az öreg kis házat, amit néhány éve vettek Bocsánék, hátat fordítva a tanyasi életnek. — Hát, hogy jobb-e itt? — vakargatja üstökét a házigazda — annyiból jobb, hogy van tévé, mosógép, ivóvíz, közelebb a doktor. Valamikor nem gondoltuk volna, hogy ilyen jó világ is lesz. Aki máma nem dolgozik, az meg is érdemelné, hogy éhen haljon, de még arra is vigyáznak. Na, szóval öregszünk, hát behúzódtunk. Pedig kinn az a csönd, meg a jó levegő, az megfizethetetlen ám! Közben megnézzük a csirkéket, megtudjuk, mi kárt tett a hófúvás. — Most meg a gázon vagyunk fölbolydulva — jut eszébe a gazdának az előző esti tanácstagi gyűlés, — az a helyzet, hogy a faluban is lesz vezetékes gáz. Csak azt az ötezer 600 forintot hogy fizetik majd az öregek, akik 1800—1900 forintból élnek? Ezen elvitatkozgatunk, és éppen elköszönnénk már, mikor megérkezik Csanádapá- cáról Bocsánné, alacsony, gömbölyű asszony. A bicikli kormányán két nagy szatyor, most már üresen. A csomagtartón papírdobozban két kotló lapul. Csirkét vitt az asszony az apácai piacra, el is kelt mind az öt pár, a Ragyog az ablak kacsatojás viszont megmaradt, hát kikelteti. De pillanatnyilag más a gondja; közel az ebédidő. Szerencsére kapott gombát Apácán, az hamar megvan, és nagyan szeretik. # A falu főutcája, a Rákóczi utca. Erre vesszük az irányt, nézelődünk, ízelgetve egy község tavaszi hétköznapját. Mindjárt az utca elején balra, a sarki portán hatalmas vasvázat igazgatnak, nyilván most készül a fóliasátor. Odébb egy bácsi a ház előtti virágágyással szöszmötöl. „Megjött már a kenyér?” — kiáltja egy biciklis asszony a járdán ballagó férfinak. Frissen meszelt házak, frissen festett kerítések jelzik, hogy megkezdődött már a húsvéti készülődés. Hankó Pálné, Manci néni éppen az ablakokat pucolja. Felnőtt lányuk Szegeden, a fiuk Csabán él a családjával, de hétvégeken sietnek haza. — Hál istennek, igazán ragaszkodó, jó gyerekek, sokat segítenek is. A fiam gondozza a fákat, a lányom a házimunka nagyját, haragszik is majd most, hogy a javát már megcsináltam. Egyszer azt mondták, ha mi már nem leszünk, akkor is hazajárnak ide — könyököl ki az ablakon Manci néni. A „gyerekek” sohasem érkeznek üres kézzel, most is ők hozák majd az ünnepi A fiatal házigazda adogatja a téglát asztalra valót. A sonka viszont már megvan, közösen vágtak a tél végén, és hagytak egy szép nagyot, mert, sonka nélkül, ugye, nem húsvét a húsvét! És a locsolko- dás? — Á — legyint Manci néni — inkább már csak a gyerekek szoktak járni. m Ebédidő. A kisvendéglő igazán kicsi, talán hét-nyolc asztal fér el, de tiszta, fehér az abrosz mindegyiken. Sokan jönnek ételhordóval, főleg idősebbek. Mint a 81 éves Sóki bácsi, a Kossuth utcából. Február végefelé halt meg a felesége, azóta jár ide, viszi magának meg a fiának az ételt. — Üres a ház, nem találjuk a helyünket. — ereszkedik a székre bánatával. Színtelen hangon sorolja, hogy s mint jött a betegség, a vélt gyógyulás, és a z a pillanat. Hirtelen, jajszó nélkül. — Azóta nem vagyok jól sehogyse. Kínlódok a jószággal, de egyre nehezebben bírom. Mintha elfogyott volna minden erőm. Biztatom, hogy jön a jó idő, meg hogy járjon többet az emberek közé. — Gondolja? — Kapaszkodik szóval-tekintettel. Csoszogva indul, — tudom, napokig rágódik majd ezen a beszélgetésen. Mezőfi néni Fotó: Veress Erzsi Itt a fizetés! Ebéd után a helyi Lenin Tsz központjába indulunk. De útközben megállít egy takaros új ház látványa az Október 6. utca elején. Éppen itt is a házigazda, Zsó- tér János, vékony, szerelőruhás fiatalember, a Lenin Tsz-ben mezőgazdasági technikus. A sógorával a házi hidrofornak készítik a helyet a melléképület előtt. — 1982 tavaszán kezdtük az építkezést — jön elénk a fiatalember, figyelmeztetve, hogy a betonjárda még friss, nehogy beleragadjunk. — Szerencsére segített a család, az egyik sógorom kőműves, a másik asztalos, a harmadik villanyszerelő. Most éppen a fűtésszerelő dolgozik odabenn, úgy gondoltuk, utána beköltözünk, a május elsejei felvonulásra már innen megyünk. Dicsérjük a házat, mire nagyot sóhajt, jelezvén, hogy nem volt könnyű idáig eljutni, különösen az anyag- vásárlás idejére nem szívesen gondol vissza.' — Tudják, egyszer, mikor megnézte édesapám, azt mondta, hosszú az út, amíg az ember a tanyáról eljut az emeletes házba. Akkor végiggondoltam, mi már ebbe születtünk, de ők még fel tudják mérni ezt az utat... A falun túl, a Szőlősi majorban van a tsz-központ. Ennek a szomszédságában pedig őzt). Mezőfi Jánosné kis tanyája. Mezőfi néni éppen a főznivaló fehér kukoricát, meg a zöldjibe való fehér babot veti, ez utóbbit napraforgó közé. — A krumpli közé meg borsót, akkor nem eszi a galamb! — adja a jótanácsot Mezőfi néni —, az meg, ott jobbra, fűszerpapaika. Hogy nehéz ennyit egyedül kapálni? Tudják, van nekem egy 115 kilós kisfiam, egyem ki a rétest a kezibül, segít az nekem, nem egyedül csinálom. Hetvenhárom évesen még dolgozi is jár. Mezőfi néni, ide, a tsz-irodára. Hol nappali őr, hol meg az ebédet osztja. „Az elnök már elment, de azért biztosan találnak valakit!” — bocsát utunkra. Egy motoros fiatalember akkor indul az iroda elől. amikor mi érkezünk. Mint kiderül, éppen ő az egyik növénytermesztési ágazatvezető, s egyben KISZ-titkár, Miszlai Zoltán. Most viszi a fizetést a határba az asz- szonyoknak, meg a lóistállóhoz. A közeli széles dűlőúton sikerül utolérni, a legallyazott ágakat szortírozó asz- szonyok karéjában guggol, osztja a pénzt. Az asszonyok — egyébként a növénytermesztésben dolgoznak, de amikor ott nincs munka, hol itt, hol ott — keveslik a keresetet. — Igaz, az órabéres munka ilyen — nyugtázza Julika, Fudala Istvánná — majd a nyáron bepótoljuk. — Főleg aratáskor! — vágja rá Miszlai Zoltán. — Jaj, ne is mondd! A kombájnok mellett a szállítójegyeket kellett tölteni, sokszor este 11-re értem haza, gondolhatni, hogy nem örült a család — nevet ösz- sze az aszonyokkal Julika. A KISZ-titkárral a fiatalokról, meg a tsz dolgairól beszélgetünk. Legelőször ő is az esőt említi, mint később Kutni Rozália, a szintén fiatal búzaágazat-vezető, akivel néhány kilométerrel odébb találkozunk a határban. — Érdekes — mondja Miszlai Zoltán —, mostanában fiatalodik a falu. Talán mert könnyebb itt a megélhetés, ugyanakkor közel a város, Orosháza csak 14 kilométer. Sokan építkeznek és egyre jobban érdeklődnek a falu, a tsz dolga iránt. Alkonyodik, hazafelé sie- tők verik föl az út porát. Lassan szedelődzködnek az asszonyok is, miközben a tavaszi nagytakarításról, to- jásfesétről, meg valami új ruháról folyik a szó nagy vidáman... Tóth Ibolya i Húsvéti zajcsata A húsvét jegyében rendezett zajcsatát az elmúlt hét végén a békéscsabai gyerekeknek a Békés megyei Művelődési Központ. Hogy az apróságok jól érezték magukat, erről beszéljenek felvételeink. A végeredmény Készül a kiskosár csuhéból Tojásfestés A kosárfonók és kis tanítványaik Fotó: Gál Edit Kiskereskedők és a honismeret a népfront napirendjén (Tudósítónktól) Orosházán, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöksége két napirendi pontot tárgyalt meg áprilisi ülésén, a kiskereskedelem helyzetét, valamint a városi honismereti mozgalom tevékenységét. Az első napirendi pont ismertetésére dr. Sebestyén Józsefet, a KISOSZ Békés megyei szervezetének titkárát kérték fel, aki elmondotta, hogy jelenleg 87 magánkereskedő van a városban, akiknek többsége vendéglátással és élelmiszer-kereskedéssel foglalkozik. Egyes divatos szakmákban többen is üzletet nyitottak, amely éles, de egészséges konkurrenciát jelent. Van még olyan "Szakma, amelyben több magánkereskedő kellene. Elmondta azt is, hogy a magánkereskedők a forgalom hat százalékát bonyolítják le a városban, és részt vesznek a lakosság jobb ellátásában. Második napirendi pontként a Hazafias Népfront honismereti munkacsoportjának titkára számot be a mozgalom tevékenységéről. Orosházán 1982 óta folyik érdemleges honismereti munka. Tevékenységük fő iránya: önművelési és közművelődési feladatok, gyűjtő- és kutatómunka, feltáró és megőrző tevékenység. Jelenleg huszonkét egyéni tag és két szocialista brigád tartozik a csoporthoz. Az elmúlt évben 36 esetben tartottak rendezvényt. Többek között néprajzi sétát rendeztek a városban, két tagnak jelentősebb írása jelent meg nyomtatásban, sőt létrehozták az ország "egyetlen kútmúzeumát, amely március 6-án a tv-ben is látható volt. Az idei munkatervben két kiemelkedő feladat szerepel: helytörténeti kiállítás Orosháza alapításának 240. évfordulója tiszteletére, valamint a város szobrainak, emlékműveinek és emléktáblás házainak a leltárba vétele. A beszámoló előadást kérdések és hozzászólások követték, majd az értekezleten részt vevő párt-, tanácsi és népfrontképviselők köszönetét mondtak a honismereti mozgalom egyes tagjainak munkájáért. Kiss Horváth Sándorné
