Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-22 / 95. szám

NÉPÚJSÁG 1984. április 22., vasárnap o Hímes tojás pálinkával? Nincs esztendő, hogy ne figyelmeztetne a sajtó, a rá­dió, a televízió: közeleg a húsvét, jönnek a locsolók, jönnek a locsolkodó gyere­kek is! Ne itassuk őket sze­szes itallal, mert ha minden házban csak egy kortyot kapnak, akkor is, mire a sor végére érnek ... És nincs esztendő, hogy a mentők — valahol az or­szágban — ne szállítanának szirénázva súlyosan alkohol­mérgezett kiskamaszt a kór­házba. ' Hozzátenném, hogy a nagy­kamasznak, sőt a felnőtt fér­fiembernek sem kötelező holtrészegre innia magát húsvét ünnepén. Pedig saj­nos gyakran ez történik. A rendőrség fekete krónikája a két, sőt, most az általános szabad szombattal együtt há­romnapos ünnep után ijesz­tően magas lehet, ha nem vi­gyázunk. Részeg kerékpáro­sok, ittas autóvezetők, moto­rosok szerepelnek benne. És akkor még nincsenek a lis­tán azok, akik „csak” ott­hon, a családjukban okoztak bajt ittasan, vagy a kocsmai verekedésben sérültek meg, illetve sértették meg máso­kat tettlegesen is, nem csak szóval. Miért, hogy nálunk, Ma­gyarországon nem is ünnep az ünnep alapos italozás nél­kül? Nem lehetne másként? De bizony lehetne. Félreértés ne essék: nem antialkoholista prédikációt kívánunk folytatni, csupán a mértéktelenség ellen szeret­nénk szót emelni. Legyünk őszinték: nem kellemesebb úgy társaságban vagy csalá­di körben lenni, ha megál­lunk egy kellemes kis nyo­másnál, vagy méginkább a nyomás előtt, és beszélgetni tudunk egymással, és nem teszünk olyat, amit másnap­ra megbánnánk? Igen ám — mondhatja bár­ki —, de a locsolás szép szo­kás, és a locsolókat kínálni is illik. Ez így igaz, de... Először is a gyerekeket, a fiatalokat egyáltalán nem szükséges szeszes itallal kí­nálni. A hímes tojás, a cso­kitojás, a húsvéti bejgli — néhol aprópénzt is szokás — valóban elegendő a kínálás­hoz. És italnak ott a kóla, a gyümölcslé. Ne hozzuk a gyerekeket olyan helyzetbe, hogy úgy érezzék, ha a fel­nőtt kínál, nem illik azt mondani: köszönöm, én nem iszom. Szabály legyen: gye­reknek egy cseppet sem! És a felnőtteknek? Tudom kár lenne ugyan­ezt leírni, de talán nem is szükséges. A felnőtt férfia­kat, ha locsolni jönnek a lá­nyos házhoz, kínáljuk meg egy laza fröccsel (és hozzá harapnivalóval is, ami meg­köti az alkoholt, nem enge­di hirtelen felszívódni), ki­csiny pohár borral. A pálin­ka, a tömény ital semmi esetre sem locsolóknak való, hiszen a negyedik, ötödik háznál már nem bírják, nem bírhatják tovább, és ebből támadnak hol kisebb, hol nagyobb bajok, sőt tragédi­ák. Ne legyünk előidézői: a hímes tojás mellé nem köte­lező a pálinka. Ügy is fogal­mazhatnánk, hogy: tilos! S. M. Ipari formatervezési pályázat Az Alkotó Ifjúság Egyesülés, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesü­let, az OMFB Ipari Formaterve­zési Tanácsa, az MTESZ Inno­vációs Köre, a Magyar Keres­kedelmi Kamara Ipari Forma- tervezési Tájékoztató Központja és a Generalart pályázatot hir­detett vállalati szakemberek szá­mára. Olyan konstruktőrök, technológusok, ipari formaterve­zők pályamüveit várják, akik megvalósított termékek, vagy esetek leírásával, bemutatásával bizonyítják: miként segítette az ipari formatervezés alkalmazása a termékek versenyképességét, jövedelmezőségét, a vállalat gaz­dálkodását. A jeligés pályaműveket két példányban kell eljuttatni az OMFB Ipari Formatervezési Ta­nácsához (1374 Budapest, pf. 565.) május 15-ig. A legfeljebb hat oldal terjedelmű dolgoza­tokhoz zárt borítékban mellékel­ni kell a beküldő adatait. II földön kívüli élet és a kapcsolatteremtés lehetőségei Nemrégiben a gyulai SZOT- üdülőben a „Tudománnyal az emberiségért” előadásso­rozat keretében dr. Marx György akadémikus, a CETI- kutatás (a földön kívüli értel­mes lényekkel való kapcso­latteremtési nemzetközileg is egyik legismertebb tudósa tartott igen nagy sikerű elő­adást. A szigorúan tudományos alapokon nyugvó és logikai­lag minden hallgató számá­ra könnyen követhető elő­adás először azzal foglalko­zott, hogy milyen ismeretek­re volt szüksége az emberi­ségnek e kérdések érdemben való vizsgálatához. Megis­mertük, hogy mi a feltétele egy bolygórendszer keletke­zésének, mennyire becsülhet­jük a lehetséges intelligens társadalmak számát, és mi­lyen pontossággal tehetjük mindezt. A civilizáció átlagos távol­ságára adott értékek mellett ma még a legközelebbiek felkeresésére is egy olyan „Noé bárkája” lenne szüksé­ges, amelyen nemzedékek válthatják egymást. A kom­munikáció egyelőre csak rá­diókapcsolat útján remélhe­tő. Több országban történ­Nagy figyelem kísérte az akadémikus előadását Fotó: Béla Ottó nek ezzel kapcsolatban pró­bálkozások. A befejező mon­datokban rádöbbenhettünk, hogy mennyire értünk törté­nik mindez. Ha ráakadnánk egy civilizációra, akkor az igen nagy valószínűséggel több millió évvel előttünk járna, és megtudhatnánk tő­lük azt a legfontosabbat, hogy a mi jelenlegi szintün­ket hogyan élték túl. Márki-Zay Lajos Szeghalmon az ifjúsági házban a napokban mezőgazdasági kisgép-, szerszámbemutató és -vásár nyílt. A bemutatón, amelyet az Áfész rendezett, egyes termékekre 20 százalékos árengedményt adtak Fotó: oravszki Ferenc Mihail Kolcov: A feleség. A húg A Világjárás című riportkönyv sikere után Mihail Kolcovnak (1898—1942), „a száguldó szerkesztőnek”, a húszas-harmincas évek legélesebb szemű és legjobb tollú szovjet publicistájának, riporterének, szerkesztőjének, a Spanyolországi napló világhírű írójának újabb magyar nyelvű kötete van előkészületben, Tárcák, riportok, sza­tírák címen. Ebből a könyvből, amely ugyancsak joggal tarthat számot érdeklődésre, tesszük közzé most az alábbi írást, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 114. évfordulója alkalmából. Évtizedeken át két nőala­kot látott a párt Lenin kö­rül. A feleséget. A húgot. A távolból veszélyekkel ter­hes határokon át, csendőr­szemek vizslatekintete előtt, észrevétlenül, hangtalanul, titokban jutottak el a Köz­ponti Bizottság terjedelmes levelei a forradalmárok földalatti rejtekeihez. Utasí­tások, emlékeztetők, figyel­meztetések, elismerések, buz­dítások. Lenin írt, Nagyezsda Korisztantyinovna sifrírozott, irányított, postázott. Emberáradatban, üvegte­tős boltívek alatt, tereken, pályaudvarokon, gépkocsiról volt hallható Lenin viharos, lelkesítő gyors beszéde, kö­zelében pedig, szerényen meghúzódva a sokaságban, de legfeljebb öt lépésre tő­le mindig ott ügyelt, vigyá­zott, őrködött Marija Ilji- nyicsna, szegényes kis szőr­mebundájában. A genfi remetéből több száz millió dolgozó ember vezére, a föld egyhatod ré­szének vezetője lett. Szavait már nem sifrírozzák vegy­tintával, nem rejtik el ruhá­ba varrva, hanem rádión mondják el az egész világ­nak, négymilliós hadsereg erejével alátámasztott pa­rancsokként hozzák nyilvá­nosságra. Ám a feleség, a húg egy lépésnyire sem távo­lodott. Csak a méretek nö­vekedtek, mint a távcsőben. Nagyezsda Konsztantyi- novna olvasni tanítja Orosz­országot, a munkások és a parasztok analfabéta orszá­gát. (Az Oktatásügyi Népbiz­tosságon dolgozott. Szerk.) Marija Iljinyicsna írni ta­nítja a munkásosztályt. (A Pravda szerkesztőségének munkatársa volt. A szerk.) Tollat tesz a proletár masza- tos kezébe: — írjál magad­ról! Nálunk ugyancsak sokat beszéltek, koptattak szájat a kommunista életformáról, a pártonkívüli munkás és a párttag családjáról, kiszámí­tották, hogy száz év múlva valósul meg a tervezett élet­forma. Holott, látják, nálunk már megjelent a kommunis­ta életforma! A Lenin-csa- ládban. Ami épp oly bámu­latos, mint maga Lenin. Ami épp oly egyszerű, mint Le­nin. Végesvégig, Lenin utolsó lélegzetvételéig, a mauzóle­umba helyezésig Nagyezsda Konsztantyinovna kommu­nista és kommunista-feleség volt, és egy pillanatra sem szűnt meg az lenni. A kremli falig vezető utol­só útig Marija Iljinyicsna kommunista és kommunista­testvér volt, és egy pillanat­ra sem szűnt meg az lenni. Amikor a beteg fél napig, egyig, kettőig tűrhetőbben érezte magát, Krupszkaja már sietett is a politikai ok­tatást irányító legfőbb szerv­nél levő íróasztalához, hogy harcoljon az oroszországi tu­datlanság szörnyével, Ulja- nova meg a fagyban zötyö- gött szánkón, vagy a pave- lecki vasút kis vagonjában, hogy zihálva, félrecsúszott szőrmesapkájában mielőbb a Pravda szerkesztőségi szobá­jába érjen, a munkáslevele­zőkhöz. Azon a fülhasogatóan hi­deg héten, amidőn Lenin ha­lálának hírére megfagyott ereinkben a vér, (Sorkiban, az ágynál, Iljics utolsó útján, a Szakszervezetek Házában, a Vörös téren csak néztem a feleség, a húg egyenes tartá­sát, nyílt tekintetét, és néma­ságra kárhoztattam ma­gam ... A Szovjetkongresszuson, a Nagyszínház zsúfolt vájatá­bán, mikor olyan csönd ke­letkezett, hogy a torok is ki­száradt, Nagyezsda Konsz­tantyinovna a legváratlanab­bat, ám a legegyszerűbbet és a legszükségesebbet mondta ki. És nemcsak a Lenin ha­lálával, vele magával és párt­jával, hanem a munkásosz­tállyal kapcsolatos legna­gyobb, legnemesebb, legsze­rényebb szavakat. Ezeket: nem az a munkásosztály sze­repe a történelemben, hogy magának szerezzen édes éle­tet, hanem az, hogy harcosa legyen a világ minden el­nyomottja felszabadításának. A még friss sír felett Le­nin felesége — még ajka sem remeg — arra hív fel, hogy a halhatatlan nevet ne magasztalják a szokásos em­lékezések megindító, de sab­lonos módján. Utal az egy­szerű, mindennapi — de nagy, de reális — tettekre, arra, hogy milyen egyszerű­en és bámulatra méltóan hajtotta végre ezeket férje, Lenin, a kommunista. Vlagyimir Iljics a jövőből jött hozzánk. A mi fejünk­kel látta ezt az országot. A diadalmaskodó és megvaló­suló szocializmus földjét. És családja is — a feleség, a húg — az eljövendő kom-t munista világ családja. Kommunista nők és kom­munista feleségek! Ne csak bólogassanak arrafelé, a jö­vő légüres terébe, ne az utó­dokra hagyatkozzatok! Hi­szen Lenin családja őmellet- te állt életében és halálában is — napjainkban pedig mel­lettetek. Kommunisták, Lenin bará­tai, tisztelői, követői! Ha va­lamikor is banalitásokra, tö­ményen ájtatos frázisokra, felelőtlen, erényeskedő ál­szenteskedésre akarnátok nyitni szájatok, emlékezzetek rá, emlékezzetek: a feleség, a húg néz rátok szigorú szemmel. Néznek és a tettek­ből ítélnek. (1924) Fordította: Pető Miklós A kibontakozás programja a z MSZMP Központi Bizottságának közleménye nem érte váratlanul közvéleményünket — a gaz­daság helyzete alighanem a társadalom közérdek­lődésének középpontjában áll. Okot adott, ad erre, hogy az utóbbi években ugyancsak kénytelen volt szembeta­lálkozni azzal, amivel a világon mindenütt szembenéz­nek az emberek: a ’80-as évtized kihívásával. Magyar- országot mindez az egyensúly, a fizetőképesség megőrzé­séért folytatott kemény küzdelemmel, a magánemberig ható kényszerű takarékossággal, az életszínvonal stag­nálásával érintette. Hogyan, milyen módon folytassuk a küzdelmet elkö­telezett céljaink megvalósításáért? Miként érhetjük el, hogy az elmúlt negyedszázad vívmányait megvédj ük, s — ha szerényen s óvatosan is, de — megalapozzuk egy újabb nekilendülés lehetőségét. A válaszok megfogalmazása, a hozzájuk vezető út megkeresése létfontosságú. Ezért kezdeményezte az MSZMP azt a munkaprogramot 1983-ban, amely politikai felelősséggel, szakértelemmel, eddig felhalmozott tapasz­talatokkal hivatott megkeresni a legcélravezetőbb meg­oldást. E tevékenységről tulajdonképpen azt is mond­hatjuk — része a párt módszerének, az önmegújítás, a rendszeres korszerűsítés gyakorlata. A gazdaságirányí­tás továbbfejlesztése is e mederben halad, mintegy bi­zonyítván a folyamatosság és a megújulás együtt futását: az MSZMP politikája folyamatos reformpolitika. Az előttünk álló közlemény mindennek a jegyét ma­gán viseli, felfedezhető benne az 1956-os megrázkód­tatás utáni kiindulás, 1967, a mai gazdaságpolitika start­ja, majd 1968, az új gazdasági mechanizmus gondolata, 1980—81, az új fejlődési pálya koncepciója, s most. 1984-ben a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a ’80-as évtized szorításából való kibontakozás akcióprogramja. Mi ennek a lényege? A KB-közlemény ezt így fogal­mazza meg: „...a szocialista építőmunkában növekvő társadalmi, gazdasági követelményekkel kell számolni. Feladataink megoldása, hosszú távú társadalmi. gaz­dasági céljaink elérése megköveteli, hogy reálisan szám­ba vegyük a külső gazdasági feltételeket, de mindenek­előtt arra van szükség, hogy javítsuk a hazai munkán­kat, maximálisan kihasználjuk gazdasági adottságain­kat, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket... A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a gazdaság- irányítás folyamatos, összehangolt tökéletesítése fogja át az irányítási rendszer minden elemét: a tervezést, a gaz­dasági szabályozást, az intézményi és szervezeti rend­szert, és segítse az emberi tényező szerepének teljesebb kibontakozását”. Azaz nem elszigetelt részintézkedések­ről van szó, hanem a munkamegosztásnak olyan újra­szervezéséről, amelynek hatásai túlmutatnak a terme­lés-fogyasztás területén. Mi változik, milyen célokat jelöl a KB határozata? A változásról annyit — követjük a reform logikáját —: a KB döntése a nemzeti teljesítmény, a hatékonyság nö­velésének szolgálatában áll. Anélkül, hogy felsorolnánk valamennyi módosulást, néhány fontosra utalunk. Az első kiemelendő: az új lehetőségek kapcsán az állami tulajdon sértetlen marad, ám a vele való gazdálkodás megváltozik. Mód nyílik a vállalati gazdálkodás kereté­ben az új szervezeti formák működtetésére; a vállalati tanács, a választott vezetőséggel funkcionáló vállalat lé­nyegében az önállóság olyan fokát jelenti, amelyre ko­rábban nem volt lehe.öség. Ez nem az állami szervek, a minisztériumok feladatát csökkenti — ezek a gazdaság- politika kialakításában és megvalósításában továbbra is főszerepet játszanak. Ám az irányítás eszközrendszere módosul — a közgazdaságiak javára. A Központi Bi­zottság közleménye ezért állapítja meg: „ ... Javítani kell a köztulajdonnal való gazdálkodást, s fejleszteni a dol­gozók tulajdonosi tudatát... A szocialista állam gazda­ságszervező funkciójának megfelelően a központi gazda­ságirányítás fő feladatai a következők legyenek: a nép- gazdasági terv és az állami költségvetés kidolgozása, végrehajtásénak szervezése, ellenőrzése, a gazdasági fo­lyamatok összehangolása, az irányítás eszközeinek ki­munkálása és működtetése”. a komplex intézkedési program keretében fokozó­dik az árak, a piaci viszonyok, a versenyhelyzet, s nem utolsósorban a teljesítményhez -igazodó ösztönzőbb bérezés szerepe. A változásoktól a minőség javítását, a valódi teljesítmények honorálását várhatjuk. A Központi Bizottság határozata hamarosan a végrehaj­tás szakaszába kerül: itt a KB felkérte a Minisztertaná­csot, dolgozza ki az irányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokat, és terjessze az erre vo­natkozó javaslatait az országgyűlés elé. Ám addig is alapvető érdekünk, hogy az új törekvések szellemében szervezzük munkánkat. Matkó István Körzeti orvosok továbbképzése Az országban elsőként Gyulán, a megyei kórházban vezették be kísérletképpen a felnőtt alapellátásban dolgo­zó körzeti orvosok rendsze­res szakmai továbbképzését. A megyében dolgozó körzeti orvosoknak kötelezővé tették az ötévenkénti továbbkép­zést és így minden évben a tavaszi hónapokban kerül sor Gyulán az orvosi isme­retek felújítására. Az idén április 5-én kezdődött meg a háromhetes képzés, amely április 26-ig tart. A gyulai megyei kórház vezetése a legtekintélyesebb előadókat kérte fel a közre­működésre, s jól jelzi a tanfolyamok ragját, hogy Európa-hírű professzorok is vállaltak előadásokat. így prof. dr. Rigó János, prof. dr. Pintér Miklós, prof. dr. Altorjai István, valamint az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, Girinyi Mar­git, a megyei mentőállomás igazgatója, dr. Bumbera Jó­zsef. A megyei szaktekinté­lyek is előadásokkal igye­keznek a legkorszerűbb is­mereteket átadni a kollégák­nak, így többek között dr. Bálint János a daganatos megbetegedésekről, az azok elleni gyógymódokról, dr. Jakubecz Sándor, megyei szülész főorvos a szakterüle­téről tart előadásokat. A megye valamennyi ré­széből mintegy 20 körzeti or­vos vesz részt továbbképzé­sen, akik megismerkednek a gyulai megyei kórházban fo­lyó rekonstrukciós munkála­tokkal is. B. O.

Next

/
Thumbnails
Contents