Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-19 / 92. szám
1984. április 19., csütörtök o ifri jilíJfcfiTc? Vállalkozó pénzintézetek Mind több új pénzintézet és más szervezet kapcsolódik be a hazai vállalatok műszaki-fejlesztési törekvéseinek, exportbővítést célzó beruházásainak finanszírozásába. A Magyar Nemzeti Bank 1979-ben létrehozott innovációs alapjának megalakulása óta — a kedvező tapasztalatok hatására — az elmúlt években sorra alakultak az új kisbankok. Az Állami Fejlesztési Bank közreműködésével négy ilyen innovációs pénzintézet — a Műszaki-Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés, az Építőipari Innovációs Alap, az Agrár Innovációs Társulás és az Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Társulás — jött létre. Alapításukban, az alaptőke biztosításában részt vettek az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és az OKISZ. Az Ipari Minisztérium Ipari Innovációs Alap névvel kisbanki funkciókat is ellátó műszaki-fejlesztő vállalat létrehozását tervezi. Az új innovációs pénzintézeti tapasztalatok kedvezőek. A legnagyobb eredményt a Magyar Nemzeti Bank innovációs alapjánál könyvelhetik el. Közel öt év alatt a 600 millió forintos alaptőkéből mintegy 370 millió forintot helyeztek ki. Az alap támogatásával számos új mezőgazdasági és ipari technológiát kísérleteztek ki, illetve vezettek be. Több új termék, így a Helia—D, új játék, számos növényvédő szer és állati tápszer jelent meg a piacon. Mindezek eredményeként az alap kölcsöneiből mintegy 100 millió forint már megtérült. Az újabb kisbankok a műszaki fejlesztések mellett mindinkább törekednek a teljes innovációs folyamat finanszírozására. Az alapvető kutatás-fejlesztésen túl a kivitelezéssel és a hasznosítással kapcsolatos beruházásokra is nyújtanak kölcsönt. Ilyen formában a Műszaki- Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés eddig mintegy 285 millió forint innovációs kölcsönt helyezett ki. Többek között támogatják a számítástechnikai koordinációs intézet új személyi számítógépcsaládjának kifejlesztését. Pénzt adtak a Győr-Sopron megyei Állami Húsipari Vállalatnak, hogy a kapuvári üzemben korszerűsítsék a csomagolást. A vállalatnál a kölcsön segítségével új technológiát vezetnek be, s ezzel az egyesült államokbeli igényeknek megfelelően csomagolhatják a sonkát. Az egyesülésnél úgy számolnak, hogy az általuk támogatott 15 fejlesztésnél a többletexport árbevétele eléri a 3,3 millió dollárt, és az importmegtakarítás pedig mintegy 2,4 millió dollár lesz. Az Építőipari Innovációs Alap a megalakulás óta eltelt 9 hónap alatt 13 szerződést kötött, s ezek keretében mintegy 100 millió forint értékű kölcsönt -nyújt. Több magyar találmány megvalósítását támogatják, így az úgynevezett vákuumos szennyvízelvezetést s a szennyvízcsatornák felbontás nélküli javítását. Üj építőelem-rendszer kifejlesztésére is kölcsönt adtak. A viszonylag kis alaptőkével rendelkező Építőipari Innovációs Alap a közelmúltban forrásainak bővítésére 50 millió forint értékben kötvényt bocsátott ki. Az akció sikerét bizonyítja, hogy a vállalatok az értékpapírokat mintegy hatmillió forinttal túljegyezték. Az idén kezdte meg működését az Agrár Innovációs Társulás, amely meglehetősen kicsi, 161 millió forint alaptőkével látott hozzá a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az innovációs elképzelések felkutatásához és támogatásához. Az alapítók — az ÁFB, a MÉM, a TOT és a SZÖVOSZ — úgy tervezik, hogy a nyílt betéti társulásba másokat is —, például az agrárágazat gazdaságait — bevonnak. A társulásnál hozzáláttak az innovációs elképzelések elemzéséhez. A legjobbakat kiválasztva eddig három szerződést kötöttek. összesen mintegy tízmillió forint értékű kölcsön nyújtásával segítik e programok indítását. Hulladékpapír-felhasználással cellulózt takarítanak meg Mind több papírhulladék felhasználását tervezi a Papíripari Vállalat. Tavaly ösz- szes terrrtelésük 47 százalékának volt az alapanyaga a visszagyűjtött hulladék. Ezt az idén 3 százalékkal kívánják növelni. A visszagyűjtött hulladék a szennyezettségtől függően 20—60 százalékig képes helyettesíteni a cellulózt. A MÉH Vállalattal való hagyományos együttműködés lehetővé teszi, hogy e fontos nyersanyagbázis tovább bővüljön. A MÉH ugyanis korszerű telephelyek kialakításával, előzetes tisztítással, préseléssel kívánja a felhasználó igényeit kielégíteni. Többek között ez is lehetővé teszi, hogy a Papíripari Vállalat az idén 10 százalékkal növeli tőkés exportját. A többlet — amely teljes mértékben a hulladékból készül — a hagyományos piacokon: Ausztriában, Iránban, Görögországban talál gazdára, hullám alappapír formájában. Szintén hulladékból gyárt szürke kartont a Budafoki Papírgyár. A Norvégiától vásárolt gépsor felállításával 1985-től 15 ezer tonnával több kartont állíthatnak elő, visszagyűjtött alapanyagból. Gyulán Fejlesztés a Dürer Nyomdában A közelmúltban kezdte meg a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat a gyulai Dürer Nyomda beruházásának megvalósítását. Az épületek egy része ugyanis már életveszélyessé vált és emiatt az elmúlt évben le kellett bontani. Ennek helyén kezdődött meg az. építkezés, amelynek eredményeként egy kétszintes padlástér-beépítéses épületet alakítanak ki. A tervek szerint a földszinten helyezik el a kötészetet, az expedíciót, büfét, portát és műszaki raktárt. Az emeletre kerülnek a szociális helyiségek: a melegítő konyhás ebédlő, a kultúrterem és az irodák. A kötészet új helyre való telepítésével régi gond oldódik meg Gyulán, a papírraktározás. Azt is remélik a dolgozók, hogy az új épületbe való beköltözés után végre megszűnik a jelenlegi zsúfoltság és a mai kornak és igényeknek megfelelő szociális és kulturális körülmények között dolgozhatnak. Az építkezés korántsem volt egyszerű. Ugyanis a tervező — a BÉTERV— és a kivitelező vállalatok többszöri tervegyeztetése kellett ahhoz, hogy az idén hozzákezdhessenek az alapozási munkálatokhoz. Az óépület kialakításához meg kellett szerezni a műemléki felügyelőség hozzájárulását is. A beruházás költségei megközelítik a 17 millió forintot, és remélik, hogy az átadást a jövő év közepén megtarthatják. Kép, szöveg: Béla Ottó A kivitelező vállalat dolgozói alapoznak B mérgek megmaradnak... Veszélyes hulladékok Veszélyes hulladék sok helyen keletkezik, például a nyomdákban is, a hengerek maratásánál Fotó: Fazekas László Narancssárga víz folyt a kútból. Meglepődtek, és nem merték használni. Pedig jó ötletnek látszott: kutat fúrni a gyár udvarán, talajvizet használni a galvanizáláshoz. Csakhogy aztán fúrta őket a kíváncsiság. Mitől ilyen ez a víz ?! Megvizsgáltatták a KÖJÁL-lal. Króm volt benne. Akkor már tudták, honnan fúj a szél. Az erősen mérgező, szennyező anyag az üzemből került ki, éppen a galvanizálás mellékterméke. Valamikor régen kerülhetett a talajba, amikor még nem betonfalú aknába, hanem csak téglából épített szikkasztóba engedték a szennyezett vizet. A föld megőrizte a mérget, átitatódott vele. El kellett szállítani, biztonságos helyre, csakúgy, mint a kilenc méter mélyre fúrt kút vizét. Közben persze leállt a termelés. Tudják-e? Mindennek már jó néhány éve, az üzemben sem szívesen emlékeznek a kellemetlen esetre, mely szerencsére megbetegedést nem okozott, mégse árt néha-néha — okulásul — felidézni azt. Békés megye nem tartozik a nagyipari területek közé, de ipara bővülő, fejlődő, ami gazdasági szempontból mindenképpen kedvező folyamat. Arra azonban már most gondosan ügyelni kell, hogy környezetvédelmi, egészségvédelmi oldalról se legyenek ennek kedvezőtlen következményei. A veszélyes hulladékok keletkezése bizonyos technológiai folyamatoknál elkerülhetetlen. De vajon tudják-e „termelői”, hogy milyen bánásmód illeti meg ezeket? A KÖJÁL település- és környezetegészségügyi osztályának vezetőjét, dr. Kádi Ilonát kérdezzük: — Tudniuk kell, mivel jogszabály rögzíti a veszélyes hulladékok kezelésének módját. Először is, mielőtt bármiféle veszélyes hulladékot eredményező beruházás megkezdődne, ahhoz az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) és a Közegészség- és Járványügyi Felügyelőség engedélyét kell kérni. Mi megvizsgáljuk a kérelmet, felmérjük, milyen egészségre ártalmas folyamatok, veszélyforrások lépnek, léphetnek fel a leendő üzemben, és ezek megelőzéséhez, elkerüléséhez már a tervezés időszakában tanácsokat adunk. Veszélyes hulladéknak tekinti a jogszabály „mindazt a termelési vagy egyéb tevékenység során visszamaradt anyagot, amely, vagy amelynek bármelyik bomlásterméke az emberi életre, egészségre, illetőleg az élővilágra közvetlenül, vagy közvetve, azonnal vagy késleltetetten károsító hatást fejt ki (mérgezhet, fertőzhet), és amelyet a termelő nem képes felhasználni vagy értékesíteni”. Huva vigyék? A megyében a KÖJÁL kimutatása szerint 625, veszélyes hulladékot kibocsátó gazdálkodó egység van. Emellett rendelkezünk 67 lerakóhellyel (kerítéssel körülzárt dögtér, ahonnan meghatározott időközönként az állatifehérje-feldol- gozó vállalat elszállítja a tetemeket), és nyolc ártalmatlanítóval, ami nem más, mint dögkút. Regionális, veszélyes hulladék lerakóhely nincs az Alföldön. — Békés megyében — folytatja a doktornő — a leggyakoribb veszélyes hulladékot az élelmiszeripar produkálja. Az ipari üzemekben nagyon sokféle mérgező anyag keletkezik, amelyek közül itt a különböző felületkezelések során visz- szamaradó galvániszap a legveszélyesebb. Galvanizálást (valamely tárgynak fémmel való bevonása elektrolízis útján), vagy galvántechnikai részműveleteket sok üzem folytat. Szükség van erre a gépgyártásban, a járműiparban, az elektronikai, a finommechanikai, az optikai üzemekben. Az ekkor keletkező cianid-, króm-, réz-, nikkel-, vagy egyéb fémtartalmú galvániszapokat mindentől (csapadéktól, levegőtől) elzárt betontartályokban tárolják az ártalmatlanító helyre történő szállításig. A Komárom megyei Talajerő Vál lat veszi át a galvániszapot átmeneti tárolásra, későbbi felhasználásra, de csak a víztelenített és szelektált iszapot. E folyamatok teljesítésére azonban nem sok kibocsátó képes. — Az átmeneti tárolásra vonatkozó rendeletet nem nehéz megtartani. Inkább ártalmatlanító helyet találni gond. Az Alföldön — bár több kutatás folyt, és folyik most is — még nem sikerült erre alkalmas helyet találni. Az új technológiát, az új termelési eljárást alkalmazó üzemeknek njár a tervezés időszakában gondolniuk kell e tényekre. Sajnos, több üzemben nem ismerik az 56/1981-es minisztertanácsi rendeletet, amely a/ veszélyes hulladékok keletkezéséről, ellenőrzéséről, ártalmatlanításáról szól — ösz- szegzi a KÖJÁL tapasztalatait dr. Kádi Ilona. Boross László, Békés megye környezetvédelmi titkára a legsúlyosabb környezet- védelmi gondként említi az ipar veszélyes hulladékait. Szerinte körülbelül 800— 1000 helyen képződnek — beleértve a kisüzemeket és a kisipart is — ilyen termékek megyénkben. — Tapasztalataink alapján a mérgező anyagokat kibocsátók mintegy fele nem tett eleget bejelentési kötelezettségének. Kénytelenek vagyunk bírságolni. Nehezíti a helyzetet, hogy az erőfeszítések ellenére nem alakult ki országosan a begyűjtés, tárolás rendszere. Ügy tűnik, megsemmisíteni, ártalmatlanítani nehezebb és drágább a veszélyes hulladékokat, mint előállítani. A megoldás útján véleményem szerint az első és legfontosabb lépés: megértetni az emberekkel, hogy helyrehozhatatlan károkat okozhatnak. Unokáink is inni fogják? Még egy liter fáradtolaj is több ezer köbméter ivóvizet képes tönkretenni. Mérgeznek a helyenként „ottfelejtett”, nagyobb meny- nyiségben megmaradt növényvédő szerek, műtrágyák, pedig ezek, ha egyáltalán lehet ilyen minősítést tenni, a kevésbé veszélyes „hulladékok” közé tartoznak. — A legveszélyesebb — jegyzi meg rezignáltan a környezetvédelmi titkár — a mai emberi magatartás. A föld nem semlegesíti a mérgeket! És a víz sem. Ezt tudnia kell mindenkinek a munkahelyen és otthon is. A természet titkos útjain ezek bekerülhetnek szervezetünkbe. Jelenleg 6—12 méterig a talaj nitráttal szeny- nyezett. És ez a szennyeződés egyre mélyebbre húzódik. Az ivóvizet most 60— 400 méter mélységből nyerjük. De vajon unokáink milyen vizet fognak inni ? Előzzük meg a veszélyforrások kialakulását, mert amit most elrontunk, azt 50—100 év múlva se hozhatjuk helyre. Szatmári Ilona
