Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-19 / 92. szám
1984. április 19., csütörtök Egy átrál és egy régebbiről Koszta Rozáliával Koszta Rozália festőművész a múlt héten Londonban járt. Mint arról lapunk is hírt adott, a londoni magyar napok alkalmából nyílt kiállítása a gyulai művésznőnek. Megérkezése után két nappal beszélgettünk, amikor még — a művésznő szavaival élve — az is hihetetlen volt, hogy ott járt, az is, hogy már itthon van. Nevetve mondta, reggelente meg kell fogja a falat, hogy biztosan érezze, Gyulán vagy Londonban ébredt-e fel. — Hogyan jött létre ez az út, és ez a kiállítás? — Tavaly nyáron Gyulán járt Braun Gyula, aki a londoni követségen a kulturális osztály vezetője. Ö egyébként gyulai, engem ismer régebbről, s ezúttal munkáimra volt kíváncsi. Megnézte a képeimet, s tetszettek neki. Azt mondta, szeretné, ha lenne egy kiállításom Londonban, de ennek az a feltétele, hogy az angoloknak is tetsszenek a munkáim. Ö megmutatta a képeimről készült diákat az ottani hozzáértőknek, s ők igept mondtak. Az Angol Kapcsolatok Intézetének vendégeként utaztam Londonba, ők gondoskodtak rólam egy hétig. A kiállítás 9- én, a magyar napok hivatalos megnyitójának napján nyílt meg. Megtisztelő volt, hogy a megnyitón — a szinte egybeeső időpontok ellenére — megjelent a magyar nagykövet is. London belvárosában, közel a Piccadilly- hez, a Jermyn Streeten található az a magángaléria, ahol helyet kaptak a képeim. Ez egy tízszer hat méteres terem, kiváló világítással. Húsz képemet állítottam ki. Roppant érdekes volt, hogy London legelegánsabb negyedében, ahol olyan kirakatok vannak, amelyekben az árakat már fel sem tüntetik, én kirakom a békési parasztokat, a búzatáblát, a gyulai utcácskákat. Abban a környezetben, ahol minden olyan felfoghatatlanul drága és nagyvárosias. — Vajon mi vonzotta őket ezekhez a képekhez? — Talán az egzotikum, ami valóban benne van az én kis házaimban. A Daily Telegraph másnap már írt a kiállításról. Az újságíró szerint is ezeknek az utcácskáknak és házaknak a hangulata hatott. Van egy képem egy békési barátnőm házának kertajtójáról. A kertajtó lécekből van, körben őszirózsák. Ez úgy hatott Londonban, mintha a virágos rét szele fújt volna be abba az elegáns negyedbe. Friss volt. Szóval nem is úgy éreztem, hogy csak én vagyok ott Londonban, hanem velem vannak a gyulai parasztok, a gyulai utcák ... nem tudom, lehet-e érzékelni, félelmetes volt... De jó is volt, hogy ott voltak velem, mert így nem voltam egyedül. — Egyszer már járt Londonban ... — 1980-ban elhatároztam, elmegyek Londonba. Nem a város érdekelt, mert én még senkit nem hallottam Londonról úgy beszélni: „Jaj, ez egy olyan város, amit egy festőnek látnia kell”, hanem egy Piero della Fra- cesca-kép, a Krisztus meg- keresztelése miatt, ami az ottani nemzeti galériában látható. Emiatt mentem 1980 novemberében Londonba. Remek volt: a National Gallery, a Tate Gallery á British Múzeum, s a város, úgy együtt minden. Az egyik ájulatból a másikba estem, hogy mennyire más minden, mint a kontinensen . . . — S milyen volt a kép? — Elsőként mindjárt a képpel akartam találkozni. Csakhogy a képet épp másolta egy fiatal nő. (Valószínű főiskolás volt, s ezt a feladatot kapta.) Kétségbeestem, ugyanis így képtelen voltam kapcsolatot teremteni a képpel. Körbe bolyongtam a galériában, és sorba fedeztem fel a többi képet... Aztán visszamentem Piero della Fracescá- hoz, s nem volt ott senki. Először csak álltam ott, hogy mit szól hozzám, itt vagyok. Aztán egyre-másra jöttek elő a szépségek. Any- nyi finomság, annyi érzékenység, tisztaság ... Annyi gyöngédség van a képben, én még ilyennel nem találkoztam. — Nagyon más volt, mint a fotókon? — Más. A reprodukciókból valahogy az érzés eltűnik. Ott csak a puszta forma marad meg. Az eleven képen ... nem, nem tudom én ezt elmondani, de azt látni kell. De az a kifejezés, az az érzés, ami sugárzik egy képről, az nem sugárzik egy repróból. — Van-e ebben a képben valami, ami megjelenik az ön munkáiban, törekvéseiben? — Egyre több olyan dolgot fedeztem fel Piero della Fracesca képén, ami nekem segít. Erőt ad a munkámhoz, értelmét látom annak, hogy embert fessek, mert ma is szükség van azokra a tiszta, kifejező arcokra, mint Piero della Fracesca idejében. Tudom én, hogy nem olyan harmonikus az életünk, de akkor sem volt az élet olyan, mint amilyen harmóniát sugároztak a képek. Hát micsoda harcok, öldöklések, dúlások voltak Leonardo idejében, s Leonardo mégis képes volt olyan harmóniát adni a képeivel, ami most is sugárzik, és most is erőt ad. Ungar Tamás Felhívás Több mint egy évtized telt el azóta, hogy az első hivatásos együttesek és szólisták színpadra léptek azzal az eltökélt szándékkal, hagy a barokk és barokk előtti korszakok muzsikáját korabeil hangszereken, autentikus stílusban műveljék, és terjesszék a magyar zene- hallgatók körében. Ezzel párhuzamosan felnevelődött egy olyan ifjabb nemzedék, amely igyekszik követni elődeit. Tevékenységük felmérése, szakmai továbbfejlődésük segítése céljából a KISZ Központi Bizottsága 1984. augusztus 18—20. között a mihályi kastélyban országos amatőr régizenei fesztivált rendez. Benkő Dániel és a Bakfark Consort, valamint Czidra László és a Camerata Hungarica szakmai vezetésével. A részvétel feltételei; nevezési kategóriák: hangszeres szólisták, hangszeres-vokális kamaraegyüttesek (3—& fő). A nevezés módja: 15 perces, kazettára rögzített, szabadon választott műsor, melyen barokk és barokk előtti európai és magyar zenei anyag szerepeljen, lehetőleg az eredetit megközelítő, rekonstruált előadásban, korabeli, illetve másolati hangszereken (ez utóbbi hiányában a régi hangszerek modern változata is megfelelő.) A hangszalagok mellett írásban kérjük feltüntetni az előadó vagy előadók nevét, címét, munkahelyét, életkorát; az együttes hangszeres összetételét és repertoárját. A beküldött kazetták alapján szakmai zsűri válogatja ki a fesztivál résztvevőit, melyről a jelentkezőket 1984. május 31-ig értesítjük. A nevezéseket 1984. április 30-ig kérjük beküldeni az alábbi címre: KISZ Központi Bizottság, kulturális osztály. 1388 Budapest XIII. kerület, Üjpes- ti rakp. 37—38. Hangverseny Orosházán Orosházán a Petőfi Művelődési Központban április 19- én, ma este 7 órakor rendezik meg az Országos Filharmónia III. bérleti hangversenyét. Műsoron Mozart: Szöktetés a szerájból — nyitány, A-dúr klarinétverseny, Hangverseny-ária, valamint Häydn: D-dúr szimfónia. A Békéscsabai szimfonikus zenekart Kovács János vezényli. Közreműködnek: Horváth László klarinét és Csavlek Etelka ének. A műsort Turcsányi Emil ismerteti. Az orosházi hangverseny egyik közreműködője, Horváth László klarinétművész Egy kép a londoni kiállításról: FeketerKörös HANGSZÓRÓ Nem lehet elvitatni a rádiótól, hogy műsorszerkezete, tartalma változatos, és a három adón mindig található olyan program, amelyet szívesen, érdeklődéssel hallgatunk. Volt idő, amikor ennek az ellenkezőjét nem volt nehéz állítani, mi több bizonyítani: ma már csak éji órákon fordul elő, hogy klasszikus zene a Kossuthon, a Petőfin és a 3. műsorban is... De most nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy a rádió tömegigényt és rétegigényt egyformán, színvonalasan elégít ki, tehát betölti tömegkommunikációs szerepkörét. Az elmúlt hét végén is volt választék. Hogy egyformának tűnő programokból kerestem írni valót, nem a véletlen műve. Szeretem (bizonyára a kedves olvasó isj"' a közvetlen hangulatú, kötetlen, jóízű beszélgetéseket, amikor a megkérdezett interjúalany szíves-örömest kitárulkozik, és megengedi, hogy gondolataival, örömeivel, szomorúságaival megismerkedjünk. Négy beszélgetést hallgattam végig szombaton és vasárnap és mondhatom, egyik jobb volt, mint másik! Kezdtem szombat reggel 9 órakor: Randevú d Kossuth Klubban. A vendég: Moór Marianna színművésznő, a riporter: Feledy Péter. Nem kell különösebben bemutatni őket. Moór határtalanul bájos és közvetlen, beszélt a gyermekkoráról, zuglói kamaszlányoskodásáról, meg arról: hogyan lett filmszínésznő iskolás létére. Egyik mondata különösen megragadt bennem, és elindított egy egészen más irányú gondolatsort. Első filmgyári élményeiről beszélt, amikor nyolcadikosként kis időre bekerült a felnőttéletbe, „ahol ő lehetett, és nem szóltak rá mindenért...” Szóval: „ő” lehetett. Mint személyiség, és nem érezte a (túlontúl?) szigorú fegyelmezés és rendre oktatás kötelékeit. „Szabad” vizekre hajózhatott, „kiszabadult” az iskolából... Bizony, ez nagyszerű érzés, kicsiben-nagyban mindenki átélte. A kérdés csupán annyi: miért, hogy az iskolás annyira nyűgnek érzi az iskolát? Nem sok-e, amit (sokszor formálisan) követelünk tőlük? Hogy ezt csináld és ne azt csináld?! Hogy ez a helyes, és az a helytelen. Hogy így gondolkozz és ne amúgy. Hogy csendben légy, és ne sokalld az időt reggeltől kora estig?! De sok-e? Elég-e az a ráhatás, ami iskolásainkat éri? Nem kevés-e inkább? Azt hiszem, alapvetően tanára és diákja váltogatja! Hogy elsősorban kettőjük kapcsolatán múlik: elvágyódik-e a diák az iskolából, vagy jól érzi ott magát? Moór Marianna a filmgyárban kiszabadulást érzett. Pedig ott is rászóltak, gondolom, nem is egyszer. Csak a körülmény, az volt más? Érdekesebb? Török Sándor íróval Szabó Éva beszélgetett. A riporter a gyermeki lélek kitűnő ismerője, a nyolcvanéves író ugyanúgy. Kettejük, és az író felesége, valamint vendégeik, igazán felejthetetlen órával ajándékozták meg a Petőfi rádió szombat délelőtti hallgatóit. A Csili csala csodáinak népszerű írója nagy mesélő: élete történetét is úgy mondta el Szabó Éva diszkrét érdeklődésére és finom kérdéseire, hogy valamiféle mesében érezhettük magunkat. Olyan mesében, ahol a jó öreg, kedves apóka annyi szépet mond, annyi bölcset, amit megőrizni mind szinte lehetetlen. „Miért ír?” — kérdezte a riporter. „Mert missziótudat munkál bennem, mondta az író, mert azt akarom, hogy sok ember gondolkozzon el azon, amit leírok. Ha nem írom le, akkor arról senki sem gondolkozik. Az embereket így is lehet tanítani arra, hogy éljenek.” Szerény szavak, önhittség nélküli szavak. De várhatunk-e mást annyi mesehős szülőatyjától, aki hisz e mesék erejében?! Aki hisz abban, hogy a gyermekkor csodákkal és sejtelmekkel van teli, hogy gyermekkorában egyszer mindenki királyfi lesz, és jót cselekszik. Ha majd felnő, és megokosodik, arra is rájön: munka nélkül nem számíthat előbbre jutásra; hogy aki segít önmagán, azon mások is segítenek... Bölcsesség, szétszórt jóság. Sok ilyen beszélgetést hallgatnánk szívesen. Fehérvári Győző volt a kérdezőpartnere Lörincze Lajos tanár úrnak a Petőfi rádió vasárnapi műsorában. A nyelvi durvaságról csevegtek, kerülgetve az „éter hullámait sem tűrő” szavakat, hogy azért a példa ereje se hiányozzon. Világjelenség, mondta Lörincze tanár úr, és a demokrácia teljes félreértése, a „ma mindent szabad” látványos ürességének „polgárpukkasztó” formációja. Meg a műveletlensé- gé, a butaságé. A tekintélytisztelet hiányáé. A nevelés hiányáé. Pedig — tette hozzá neves nyelvtudósunk — nem mindegy az sem, hogy a trágár szó hol, mikor, milyen helyzetben hangzik el. Lehet vaskosan tréfás, szűk cimbora körben, de ízléstelen a vasárnapi ebédnél. Vagy az autóbuszon, amikor éppen az édesanyánkkal utazunk. Vagy a kislányunkkal. Vagy tömegnyi embertársunkkal együtt. . . Többször kellene szóvá tenni ezt a témát. A műsor fő idejében is! sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Rossini: Bruschino úr (vígopera). 9.44: Népzenei hagyományőrző műsor. 10.05: Semprun: A nagy utazás című regényéről Bajomi Lázár Endre és Réz Pál beszélget. 10.35: Az Állami Népi Együttes műsorából. 11.23: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 11.43: Glemba (regény). 15. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Rapcsányi László vendége: Viski János festőművész. 13.00: Operettfelvételekből. 13.39: Világirodalmi könyvszemle. 14.09: A Budapesti fúvósötös felvételeiből. 15.05: Nóták. 15.28: Kagylózene — Kiskun- majsán. 16.00: Csajkovszkij: Manfred (szimfónia). 16.49: Könyvszemle. 17.05: Családtervezési modell. 17.30: A Purcell énekegyüttes énekel. 17.38: Ivan Lacic: Hanus mester (hangjáték). 19.15: Zenekari muzsika. 19.40: Grazi gráciák, I. (riport). 20.40 : Töltsön egy órát kedvenceivel. 21.40: Miért írta meg? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Wilhelm Gurtwängler vezényel. 23.28: Operaáriák. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Verbunkos muzsika. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak! (ism.) 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Nemzetközi kamarakórus- fesztivál. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.28: Csajkovszkij: Hat kis darab. 13.35: Szokolay Sándor műveiből. 14.00: Lelátó. 15.10: Az én Rádióm. 16.00: Ajándékműsor beteg gyerekeknek, (ism.) 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó — az önismeretről. 18.35: Hétvégi Panoráma. 19.40: Tudósítás az asztalitenisz EB-ről, és az öttusa Budapest Kupáról. 19.55: Slágerlista. 20.35: Szociológiai figyelő. 21.05: Hívja a 33-43_22-es telefonszámot. 22.20: Gershwin-melódiák. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Könnyűzene. 9.50: A Modern rézfúvósegyüt- tes játszik. 10.04: A Kodály-vonósnégyes felvételeiből. 11.05: A hugenották (opera). 12.00: Klasszikus balettzene. 13.07: Kórusművek. 13.47: Fiataloknak! (ism.) 14.37: Donizetti: Szerelmi bájital (opera), (ism.) 15.18: Zenekari muzsika. 15.59: Zenei Lexikon. 16.20: Szereted az operát? (ism.) 16.50: Pillanatkép. 16.55: A Poptarisznya dalaiból. 18.05: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Népdalfeldolgozások. 20.00: Romantikus kamaraestek. 21.00: Latin-Amerika irodalma. 21.25: Népszerű szimfonikus zene. 21.55: Napjaink zenéje. VI/2. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hugo Montenegro zenekara játszik. 17.20: Hazai holmi. Körmendi Lajos írása. 17.25: Üj citerafelvételeinkből. 17.35: Tervek, célok, eszközök. 17.50: A Martin—Culter szerzőpáros dalaiból. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Deltácska. 8.50: Fizikai kísérletek. 9.00: A földrengések, (kisfilm) 9.10: A vulkáni működés. 9.20: Magyar nyelv. 9.30: Tájak, városok, nyelvjárások. 3. 9.50: Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok. (angol tévéfilm, ism.) 12.00: Iskolatévé: Osztályfőnöki óra. 15.00: Iskolatévé: Pedagógus nézőinknek ajánljuk! 15.35: Történelem. 16.05: Környezetismeret. 16.45: A mi emberünk. (NDK tévéfilm) VII/3. 17.45: Tévébörze. 17.55: Pedagógusok fóruma. 18.30: Telesport. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. • 20.00: Jogi esetek. 20.45: Panoráma. 21.45: A hét műtárgya. 21.50: Házimuzsika, vers és kiállítás Óbudán. 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.30: Perpetuum mobile, (ism.) 19.10: A szegedi körzeti stúdió román nyelvű műsora. 19.30: Zaharij Zográf. (bolgár rövidfilm, ism.) 20.00: Mendelssohn-est. 21.00: Tv-híradó 2. 21.25: Kutasi Gyula: Tisztán vagy szódával, (tévéfilm) BUKAREST 15.35: Szünidei matiné. 15.45: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Népdalok. 20.50: Fórum. 21.10: Elvtársak. Film. 1. rész. 21.55: Fiatalok vetélkedője. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.45: Videooldalak. 16.55: Sportok, foglalkozások és úszni tudás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Pályaválasztási tájékoztatás. 17.45: Tv-sorozat gyerekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Kérték — nézzék. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Politikai magazin. 21.05: Koldusok és fiúk — humoros sorozat. 22.00: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Időszerű a kultúrában. 19.00: Lépések — ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. április 19-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK Egressy-bérlet 19 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK József Attila-bérlet 19 órakor Battonyán: BOLHA A FÜLBEN 1984. április 20-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK Justh Gyula-bérlet 19 órakor Mezőhegyesen: BOLHA A FÜLBEN MOZI Békési Bástya, 4-kor: Boszorkányszombat, 6 és 8-kor: Szupermodell. Békéscsabai Szabadság: István, a király. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Cicák és titkárnők, fél 8-kor: Kóma. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Piedo- ne Afrikában, fél 8-kor: Kína- szindróma. Gyulai Petőfi, 3-kor: Harmadik királyfi, 5-kor: Mexikó lángokban I—II. Orosházi Béke: Mennyei seregek. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Öz, a csodák csodája, fél 6 és fél 8-kor: Hanyatt-homlok. Szarvasi Táncsics: Te rongyos élet!, 22-kor: Lola.
