Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-19 / 92. szám
NÉPÚJSÁG 1984. április 19., csütörtök Közlemény az MSZMP KB 1984. április 17-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) meg a kapcsolatok békés fejlesztésében. A nemzetközi feszültség csökkentését szolgálják az újabb közös kezdeményezések is, amelyek Európának a vegyi fegyverektől való mentesítésére, va_ lamint a katonai kiadások kölcsönös befagyasztására és csökkentésére vonatkoznak. A szocialista országok azt várják, hogy kezdeményezéseikre a NATO-államok mielőbb pozitív választ adjanak. Hazánk támogatja a Szovjetuniónak az atomfegyverkísérletek általános eltiltására, a világűr militarizálásá- nak megakadályozására vonatkozó javaslatait és más- fegyverzetkorlátozási törekvéseit. Nagyra értékeli készségét a békés együttműködésre, az egyenjogú és érdemi tárgyalásokra minden állammal, amely hajlandó gyakorlati lépésekkel elősegíteni a nemzetközi feszültség csökkentését, a bizalom légkörének kialakítását. A Központi Bizottság üdvözli a kelet—nyugati párbeszéd fenntartására irányuló törekvéseket, beleértve a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi konferenciát, valamint a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokat. Szükségesnek tartja, hogy ezeken a fórumokon megállapodás szülessék a bizalomerősítő intézkedésekről, a katonai szembenállás csökkentéséről. A Magyar Népköztársaság a maga részéről kész megtenni mindent azért, hogy a katonai erőegyensúly a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg, a kedvezőtlen folyamatok megállíthatók és visszafordíthatok legyenek. 2. A Központi Bizottság hangsúlyozta: pártunk a jövőben is következetesen azon munkálkodik, hogy töretlenül fejlődjék az élet minden területét átfogó magyar—szovjet együttműködés, és erősödjék a szocialista országok összeforrott- sága, népeinek barátsága. A Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözli a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1984. február 13-i és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 1984. április 11-i döntéseit és állásfoglalásait. Mély meggyőződése, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága — élén Konsztantyin Csernyenko elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökével — következetesen, céltudatosan folytatja a XXVI. kongresszuson és az azt követő központi bizottsági plénumokon meghatározott irányvonalat. Kívánjuk, hogy a szovjet nép további kiemelkedő sikereket érjen el a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésében, a lenini békepolitika megvalósításában. Hazánk és a szocialista országok kétoldalú együttműködésének bővítését jól szolgálták párt- és állami vezetőink legutóbbi látogatásai és megbeszélései. Kádár János elvtársnak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos, baráti látogatása tovább erősítette országaink széles körű kapcsolatait, jószomszédi viszonyát. A nyílt, elvtársi légkörű megbeszélések újabb lendületet adtak pártjaink, népeink együttműködésének folyamatos bővítéséhez. Ez alkalommal is megmutatkozott, hogy kapcsolataink fejlődése elvi alapokon, a kölcsönös tiszteleten, a különbségek és a sajátosságok elismerésén és figyelembevételén nyugszik. Lubomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének hazánkban tett látogatása erősítette országaink együttműködését, hozzájárult kapcsolataink sokoldalú továbbfejlesztéséhez, a kölcsönös bizalom és az internacionalizmus szellemében elmélyítette a két szomszédos, szocializmust építő ország népeinek barátságát. Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének magyarországi tárgyalásai előmozdították az együttműködésünkben rejlő lehetőségek további kiaknázását. Népeink barátsága, a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése egyúttal erősíti a szocialista közösség össze- forrottságát, és jól szolgálja közös nemzetközi törekvéseinket. Pártküldöttségünk hivatalos baráti látogatása Kubában tovább mélyítette pártjaink, országaink kapcsolatait, erősítette szolidaritásunkat a kubai néppel. 3. A Magyar Népköztársaság a feszültebbé vált nemzetközi helyzetben is változatlanul arra törekszik, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján tovább építse kapcsolatait az eltérő társadalmi rendszerű országokkal. A nyugat-európai vezető politikusokkal folytatott megbeszélések igazolták, hogy a véleménycsere elősegítheti egymás jobb megértését, hozzájárulhat a nemzetközi feszültság csökkentéséhez. Márgaret Thatchernek, Nagy-Britannia és Észak-ír- ország Egyesült Királysága miniszterelnökének budapesti látogatása a magyar— brit államközi kapcsolatok fejlődésének jelentős eseménye volt. Bettino Craxinak, az Olasz Köztársaság miniszterelnökének hivatalos magyarországi látogatása előmozdította a magyar—olasz kapcsolatok további gyümölcsöző fejlődését. A tárgyalásokon kifejezésre jutott, hogy a feszültebb nemzetközi helyzetben is lehetséges az érdemi párbeszéd a különböző társadalmi berendezkedésű országok képviselői között. 4. A Központi Bizottság nagyra értékelte Javier Pérez de Cuellarnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának hazánkban tett látogatását, amely elősegítette a világszervezettel és szakosított intézményeivel fennálló kapcsolataink fejlesztését. 5. A Központi Bizottság kifejezte, hogy a Magyar Népköztársaság változatlanul a közel-keleti válság igazságos, tartós rendezéséért száll síkra. A Libanon belügyeibe való sorozatos imperialista katonai beavatkozás kudarca azt mutatja, hogy a térség problémáit politikai eszközökkel, valamennyi érintett fél számára elfogadható módon lehet megoldani. Közvéleményünk figyelemmel kíséri az Afrika déli részén zajló eseményeket. Hazánk támogatja a Mozambiki Népi Köztársaság, valamint az Angolai Népi Köztársaság kormányának a népi hatalom megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. Megerősíti szolidaritását a fajüldöző politika ellen, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakkal. A magyar nép határozottan elítéli a Nicaraguái Köztársaság ellen egyre nagyobb méreteket öltő agressziós cselekményeket, amelyeket a reakciós rendszerek, az ellenforradalmi erők az Egyesült Államok közreműködésével hajtanak végre. Támogatja a Nicaraguái Köztársaság igazságos harcát és a térség békéjében érdekelt minden erőnek a közép-amerikai válsághelyzet tárgyalásos megoldására irányuló erőfeszítéseit, kezdeményezéseit. 6. A Központi Bizottság nagyra értékelte azokat a találkozókat és megbeszéléseket, amelyeket pártunk az internacionalista szolidaritás és az elvtársi együttműködés szellemében a tőkés és a fejlődő világ országaiban tevékenykedő kommunista pártokkal folytatott. A közös törekvések megvalósítását és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését szolgálta a Görög Kommunista Párt, a Libanoni Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatása, pártunk képviselőinek részvétele az Osztrák Kommunista Párt, a Luxemburgi Kommunista Párt, a Német Kommunista Párt, a Norvég Kommunista Párt, a Portugál Kommunista Párt, a Spanyol Kommunista Pártkongresszusán, valamint delegációnk megbeszélései a Finn Kommunista Párt, a Mexikói Egyesült Szocialista Párt és a Holland Kommunista Párt vezetőivel. Kapcsolataink további elmélyítését szolgálta pártküldöttségeink látogatása Nicaraguában, valamint Bissau- Suinea és a Zöldfoki Szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja, az Etióp Dolgozók Pártja szervező bizottsága delegációjának hazánkban tett áltogatása. A nemzetközi béke, biztonság, a népek közötti jobb megértés ügyének előmozdításához járultak hozzá pártunk küldöttségeinek tárgyalásai a Finn Szociáldemokrata Párt, a Finn Centrumpárt, a Francia Szocialista Párt, a Jemeni Szocialista Párt, a Mexikói Intézményes Forradalmi Párt képviselőivel, valamint a Német Szociáldemokrata Párt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt delegációjával hazánkban folytatott megbeszélések. II. A Központi Bizottság áttekintette gazdaságirányítási rendszerünk működését, és meghatározta továbbfejlesztésének feladatait. 1. A Központi Bizottság megállapította: az 1968 óta érvényes gazdaságirányítási rendszer a gyakorlatban működőképesnek, eredményesnek bizonyult. Elősegítette a népgazdaság gyarapodását, az ország előrehaladását, népünk életszínvonalának, élet- körülményeinek javítását, a szocialista társadalom építését. Fejlődtek a szocialista termelési és tulajdonviszonyok, tervszerűbbé vált a gazdasági előrehaladás. Nőtt a vállalatok önállósága, hatásosabban érvényesült az anyagi érdekeltség, a munka szerinti elosztás szocialista elve. Fokozódott a vállalatok, a dolgozók érdekeltsége a szervezett, jó minőségű munkában. 2. A Központi Bizottság megállapította: a szocialista építőmunkában növekvő társadalmi, gazdasági követelményekkel kell számolni. Feladataink megoldása, hosz- szú távú társadalmi, gazdasági céljaink elérése megköveteli, hogy reálisan számba vegyük a külső gazdasági feltételeket, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy javítsuk a hazai munkánkat, maximálisan kihasználjuk gazdasági adottságainkat, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ország adottságainak megfelelő, hatékonyan működő gazdaság- irányítási rendszer a szocialista társadalom építésének, a gazdaságpolitikai célok elérésének nélkülözhetetlen eszköze. Alapvető követelmény, hogy az irányítás összhangban legyen az ország gazdasági fejlettségével, és segítse az építőmunka feladatainak megoldását. Gazdasági tevékenységünk középpontjában az elkövetkező években is a minőségi tényezők kibontakoztatása, a gazdaság jövedelem terem tő képességének és nemzetközi versenyképességének fokozása áll. Gyorsítani kell a műszaki haladást, csökkenteni a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, ésszerűsíteni a munkaerő-gazdálkodást. Javítani kell a köztulajdonnal való gazdálkodást, s fejleszteni a dolgozók tulajdonosi tudatát. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek mozgósítják a kollektívákat és az egyéneket, s jelentős energiákat felszabadítva a gazdasági hatékonyság javulását eredményezik. Tovább kell javítani a népgazdasági tervezést, erősíteni a központi gazdaságirányító tevékenységet, növelni a vállalatok önállóságát és kezdeményezőkészségét, bővíteni a szabályozott piac szerepét. 3. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a gazdaságirányítás folyamatos, összehangolt tökéletesítése fogja át az irányítási rendszer minden elemét: a tervezést, a gazdasági szabályozást, az intézményi és szervezeti rendszert, és segítse az emberi tényező szerepének teljesebb kibontakoztatását. A szocialista állam gazdaságszervező funkciójának megfelelően a központi gazdaságirányítás fő feladatai a következők legyenek: a nép- gazdasági terv és az állami költségvetés kidolgozása, végrehajtásának szervezése, ellenőrzése, a gazdasági folyamatok' összehangolása, az irányítás eszközeinek a kimunkálása és működtetése. A népgazdasági terv a társadalmi érdek érvényesítésének, a szocialista gazdaság irányításának alapvető eszköze. A népgazdasági tervezésnek és a terveknek jobban meg kell felelniük a gazdaság intenzív fejlődési szakaszával, a változó külgazdasági feltételekkel ösz- szefüggő feladatoknak. A változó körülmények között is biztosítani kell, hogy a tervek reálisak, megalapozottak legyének. Erősödjék a tervezés nyitottsága, rugalmassága. A népgazdasági tervek az eddiginél jobban mérlegeljék és vegyék figyelembe a gazdasághoz szorosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat, az oktatásügyet, a szakemberképzést, a közművelődést, a szociálpolitikát. A gazdasági szabályozás, az üzemek közötti gazdasági verseny teremtsen olyan körülményeket, amelyek a gazdálkodás valamennyi résztvevőjét az eredmények és a teljesítmények növelésére, rugalmas alkalmazkodásra ösztönzik, szorítják. A termelő üzemekkel szemben általános és alapvető követelmény a nyereséges gazdálkodás. A társadalmi szempontból fontos szociálpolitikai, művelődéspolitikai szolgáltatást nyújtó vállalatoknál, szervezeteknél, az infrastruktúra néhány ágazatánál, az egészségügyben olyan pénzügyi szabályozás működják, amely az alapfeladatok színvonalas ellátását összekapcsolja a takarékosság követelményével. Az árrendszer fejlesztésével el kell érni, hogy a termelői árak csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat juttassák érvényre, ennek révén fokozottan késztessék a termelőket és a felhasználókat a hatékony gazdálkodásra. Az árképzési és kalkulációs előírásokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és ellenőrizhetőbbé kell tenni. Folytatni kell a termelői ártámogatások leépítését. A fogyasztói árrendszer feleljen meg mind a gazdasági, mind a társadalom- politikai követelményeknek. A termelés és a szükségletek kellő összhangjának, a megfelelő áruellátás biztosításának feltétele, hogy a fogyasztói árakban érvényesüljenek a termelői árakban kifejezésre jutó szükséges ráfordítások. A fogyasztói árak tartósan ne szakadjanak el a termelői áraktól. Állami támogatást hosszabb távon csak a társadalompolitikai szempontból indokolt termékek, szolgáltatások fogyasztói ára tartalmazzon. A lakosság fogyasztásában alapvető termékek és szolgáltatások árát továbbra is központilag kell meghatározni. Változatlanul hatósági árformába tartozzanak az alapvető élelmiszerek, az üzemanyagok, a tüzelőanyagok, és más meghatározott termékek és szolgáltatások árai. Biztosítani kell a jövedelmek és az árak tervszerű alakulását, a fogyasztói árak érdemi ellenőrzését. Gazdasági céljaink elérésének fontos feltétele, hogy a társadalmi, erkölcsi megbecsülés és az anyagi érdekeltség egyaránt a teljesítmények növelésére ösztönözzön. A keresetek jobban fejezzék ki a tényleges teljesítményeket, és tükrözzék a munka társadalmi hasznosságát. A szabályozás tegye lehetővé a hatékonyan gazdálkodó, nyereséges termelést folytató vállalatoknál a magasabb keresetet, s akadályozza meg a keresetek növekedését ott, ahol a hatékonyság ezt nem támasztja alá. A jelenlegi vállalati átlagbér-szabályozás szűnjön meg azokon a területeken, ahol a teljesítmény növelésére ösztönző módszerek alkalmazhatók, s a gazdasági verseny, az ár- és költségérzékenység képes korlátozni a teljesítménnyel nem megalapozott bérkiáramlást. A bér-, illetve keresetszabályozás továbbfejlesztésével is elő kell segíteni az elosztás szocialista elvének következetesebb érvényesítését, a teljesítményt visszatartó, fékező hatású egyenlősdi szemlélet és gyakorlat visszaszorítását. Elsősorban a többet vállaló, a kezdeményező, a kimagasló teljesítményt nyújtó dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. A vállalati vezetők anyagi érdekeltségét, jövedelmét a vállalati gazdálkodás hatékonyságához kell kötni, figyelembe véve a kollektíva értékítéletét is. Társadalmi juttatási rendszerünknek az elmúlt évtizedekben kialakult alapvonásait meg kell tartani. A szociálpolitika továbbfejlesztése, valamint a társadalmi juttatásokra fordított eszközök erősítsék a létbiztonságot, mérsékeljék az indokolatlan társadalmi egyenlőtlenséget. Arra kell törekedni, hogy távlatilag az összjövedelmen belül növekedjék a munka- jövedelmek aránya. A gazdaságirányítási intézményrendszer, valamint a vállalati- szervezeti rendszer fejlesztésével elő kell mozdítani a hatékonysági követelmények érvényre jutását, a vállalati önállóság növekedését és a vállalatok közötti gazdasági verseny kibontakozását. A vállalati méretek a gazdaságosság és az észszerű termelés követelményeihez igazodjanak. Javítani kell az állami vállalatok közötti kooperációt, valamint az állami vállalatok és a szövetkezetek együttműködését. A gazdaságirányító széf vek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka, és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban. A jelenlegi vállalatvezetési formában — kinevezett vezetővel, igazgató tanáccsal, felügyelő bizottsággal — működjenek a kommunális és közszolgáltató vállalatok, valamint az állami érdekből a Minisztertanács által idesorolt vállalatok. Az állami vállalatok körében — a tulajdon jellegének változása nélkül — két új vezetési formát kell alkalmazni : a vállalati tanács, illetve a választott vezetőség útján történő irányítást. Mindkét esetben állami hatáskörben marad: a vállalatok alapítása, s egyidejűleg a tevékenységi körük meghatározása, a vállalatvezetési forma, valamint a vezetőkkel kapcsolatos káderhatáskör megállapítása, a vállalatok megszüntetése. — A vállalati tanács irányításával működjenek a közepes és egyes nagyméretű állami vállalatok. A vállalati tanács a vállalat stratégiai döntéshozó szerve, amely átruházott hatáskörben gyakorolja a szocialista tulajdonnal kapcsolatos egyes rendelkezési és munkáltatói jogokat. A vállalat folyamatos irányítása, a vállalati terv megvalósításához szükséges döntések meghozatala a vállalati igazgató feladata, illetve joga. A vállalati tanács tagjai a dolgozók küldöttei és a vállalatvezetés képviselői legyenek. Munkájában részt vesz a vállalat párt- szervezetének, szakszervezetének és KISZ-szervezetének titkára. A dolgozók küldötteit meghatározott időre a vállalati kollektíva választja. — Választott vezetőséggel általában a kisebb, minisztériumi és tanácsi vállalatok működjenek. A tulajdon feletti egyes rendelkezési és munkáltatói jogokat a dolgozók közgyűlése vagy küldöttgyűlése gyakorolja. A vállalatot az igazgató és a vállalati vezetőség irányítja. Az igazgatót és a vállalati vezetőség tagjait a dolgozók választják meg és hívhatják vissza. A vállalati tanáccsal, illetve a választott vezetőséggel irányított vállalatok esetében a törvényességi felügyeletet vagy az ágazati minisztériumok, vagy a fővárosi, a megyei, illetve a helyileg illetékes tanácsok gyakorolják. 4. A Központi Bizottság áttekintette gazdaságirányítási rendszerünk fejlesztésének társadalmi összefüggéseit. Hangsúlyozta, hogy társadalmi és gazdasági céljaink elérése megköveteli a népgazdaság teljesítőképességének jelentős fokozását, és az ezt akadályozó tényezők következetes felszámolását. Megállapította, hogy a gazdasági teljesítmények növelését akadályozza: a műszaki színvonal viszonylagos elmaradottsága, az anyagi érdekeltség nem kellő érvényesülése, az alacsony hatékonyságú vagy veszteséges gazdásági tevékenységek kiterjedt köre, az irányító munka gyengeségei, az üzem-, és munkaszervezés hiányosságai, a munkafegyelem lazaságai, s helyenként a munkaerő nem megfelelő foglalkoztatása. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésének az is célja, hogy mindezekre a problémákra olyan szocialista megoldást találjunk, amely a kedvezőtlen folyamatok fokozatos felszámolását segíti elő, és biztosítja alapvető társadalmi és politikai feladataink megoldását. A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a gazdasági építésben a párt alapvető feladata a gazdaságpolitika meghatározása, érvényre juttatása és a végrehajtás ellenőrzése. A párt- szervezetek fő feladata a gazdaságpolitikai elvek helyi érvényesítése, a végrehajtás segítése politikai eszközökkel, a tömegtámogatás biztosítása, a tömegek mozgósítása. Megfelelő ideológiai, politikai tevékenységgel alakítsák a közgondolkodást, fordítsanak fokozott gondot a kádermunkára, támogassák határozottan a jó kezdeményezéseket. A Központi Bizottság felhívja a szakszervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a társadalmi szervezeteket, hogy sajátos eszközeikkel segítsék a gazdaságirányítási rendszer továbbfej lesztését. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére 1985-től folyamtosan és ösz- szehangoltan kerüljön sor. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot, hogy dolgozza ki a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokat, terjessze' az országgyűlés elé a szükséges törvénymódosítási javaslatokat. A Központi Bizottság köszönetét és elismerését fejezte ki a kommunista és pártonkívüli tudósoknak, elméleti és gyakorlati szakembereknek, a közreműködő intézményeknek, mindazoknak, akik a tárgyalt napirend előkészítésében részt vettek. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy állásfoglalását a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről teljes terjedelemben nyilvánosságra hozza a Társadalmi Szemlében és a Pártéletben. (MTI)
