Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

1984. április 18., szerda Szomszédolás HÍRLAP Világnézeti oktatás a kö­zépiskolákban. A fiatalok politikai arculatának formá­lása érdekében vezették be a középiskolákban a Világ­nézetünk alapjai című tár­gyat. Kik is oktatták eddig ezt a fontos tantárgyat? Többnyire a legképzetteb­bek. Igazgatók, igazgatóhe­lyettesek és a történelemta­nárok. A világnézetünk alapjait a középiskolák ne­gyedik osztályában, heti két órában oktatták. Legna­gyobb gondot a tanterv és a tananyag hiánya okozza. Jól képzett pedagógusokra van szükség. A szegedi József Attila Tudományegyetem Fi­lozófiai Tanszéke sietett se­gítségére az illetékeseknek, és indított egy filozófiatör­téneti stúdiumot. A márci­ustól novemberig tartó tan­folyamon három megye — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád — 16 oktatója vesz részt, és szerez megfelelő tu­dást. Elillanni! Követeljük a rendet. Még azzal is érve­lünk, hogy jogunk ez. Lá­tom, hogy például a közúton X, meg Z, meg Y fikarcnyit sem veszi figyelembe a sza­bályokat. Azt is látom, hogy látja ezt B is meg M is. Tu­dom, hogy ha ketten-hárman eljuttatnák illetékes helyre, amit láttak, hatásosabb len­ne így az ellenőrzés. Sajnos, ritka az ilyen konkrét jel­zés. Nem szeretünk tanús­kodni. összekoccant két au­tó. S amíg a résztvevők vi­táztak, a tanú gyorsan el­sietett, pedig mindent látott. Ilyen a mentalitás. Ma a jelszó az ilyen ügyekben: el­illanni ! Különben a nyuga­lom és a rend hívei va­gyunk. Csongrádi diákszínjátszók. A csongrádi Batsányi János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola diákszín­pada jó húsz esztendeje mű­ködik. A márciusi városi di­áknapokra Petőfi Apostolá­nak dramatizált változatával készültek. — Imádom megnevettet­ni az embereket — mondja Imre András, az érettségi előtt álló fiatalember. — Tanév elején mindig sokan vagyunk, nagy a lel­kesedés, de ha kiderül, hogy itt „izzasztó” komoly mun­ka folyik, jó néhányan el­párolognak — folytatja Uj- szászi Gabriella. A csongrá­di diákszínjátszók városi rendezvényeken, iskolai ün­nepségeken mutatkoznak be. Az utóbbi időszak kiemelke­dő eredménye volt az or­szágos diáknapok gálaestjén a Pécsi Nemzeti Színházban óriási sikerrel bemutatott emlékműsoruk. Könyvek újra a könyvtár­ban. Ez a legtermészetesebb megállapítás Jászladányban korántsem ilyen egyértelmű. Alig egy hónapja költöztek vissza a másodszor is felújí­tott épületbe, ahonnan két évvel ezelőtt kényszerültek kivonulni. A korábbi hatvan négyzetméter helyett most már 250 négyzetméter alap- területtei rendelkeznek. Az új közművelődési intézmény­ben folyóirat-olvasó és ze­nei részleg is van. Jászla­dányban úgy látszik, végre hosszú időre megtalálták he­lyüket a könyvek. Vendégvárás, kedvcsinálás. Április 30.—május 5. között rendezik meg a Szolnok me­gyei idegenforgalmi napok rendezvénysorozatot. A ren­dező bizottság széles körben szeretné bemutatni Szolnok megye idegenforgalmi látvá­nyosságait, a vendégvárás, pihenés, szórakozás megyei lehetőségeit. A megyében ki­tűnő gyógyvizek találhatók. Május elsején elindul az el­ső sétahajó a Tiszán, és ugyanazon a napon megkez­dődik a toronyzeneműsor a Tisza Szállóban. A Tisza II. tározó és környéke kellemes pihenést nyújt az ide láto­gató turistáknak. A rangos rendezvénysorozatot idegen- forgalmi bál zárja május 5-én a Tisza Szállóban. Élete a birkózás. Néhány évvel ezelőtt hosszas rábe­szélésre vállalt edzősködést Kaposvári Géza. A MÁV- járműjavító kazánkovácsa a felszabadulás előtt kezdett birkózni, 1942-ben. A fel- szabadulás után jelentős si­kereket értek e] tanítványai a szőnyegen. Rendszeresen látogatja ma is, nyugdíjas­éveiben, a megye szakosztá­lyait, segít, szervez, erősíti a kapcsolatokat. Üjabban a megye birkózósportjának a történetét szeretné megírni. Szervezőkészségét, precizitá­sát, akaraterejét, sportág iránti szeretetét és rajongá­sát tanítani kellene. Újítási kiállítás Debrecen­ben. A debreceni városi sportcsarnokban tartják áp­rilis 12—18. között a Hajdú- Bihar megyei újítási, talál­mányi kiállítást és börzét. Az újítási mozgalom fellen­dítése érdekében rendezett kiállítás és börze jó alkalom arra, hogy az érdeklődők minél szélesebb körben meg­ismerjék a műszaki, szelle­mi és egyéb tartalékokat, amelyek a hatékonyabb ter­meléshez nyújtanak segítsé­get. A megye ötven vállala­tának, valamint a kísérletező kedvű pedagógusoknak újí­tásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. A cigányság helyzete Haj- dú-Biharban. A cigányla­kosság állampolgári maga­tartása döntő mértékben a közösségbe való beilleszke­dés fokától függ. örvende­tesen növekszik azoknak a száma, akik részt vesznek a közéletben. A legutóbbi ta­nácsválasztás idején a me­gyében húsz cigány szárma­zású tanácstagot választot­tak. Az önkéntes rendőrök száma nyolc. A népfrontbi­zottságokban 28 cigány szár­mazású tag és 184 aktivista tevékenykedik. A megyében élő cigányság az elmúlt 20 év alatt komoly fejlődésen ment keresztül — állapítja meg háromrészes cikksoro­zatában a szerző. Däummtsm .. Cj forgalmi csomópont. Szeged új forgalmi csomó­pontját, a Csongrádi sugár­út—Északi körút keresztező­dését Rókus és Makkosháza városrész határán a közel­múltban adták át. Ezen a területen mindenütt terep­rendező gépek és emberek dolgoznak, hogy a ma még sivárnak tűnő környék ba­rátságosabb legyen. Fák, bokrok és virágok kerülnek a házak közé. Ideiglenes sátortábor. A szegedi nagyáruház előtti Dugonits téren sátortábort láthatnak az érdeklődők. Az áruház a Magyar Camping és Caravanning Klubbal kö­zösen mutatja be a kirándu­láshoz, a hét végi túrákhoz nélkülözhetetlen sátrakat, a főző- és sütőalkalmatosságo­kat, minden olyan kelléket, amely valóban a komfortos kirándulás tartozéka. A KSZV is kiállít itt, többek között vízhatlan tetőcsomag­tartót, felfújható sátrat és műszálas térelválasztókat. Összeállította: V. L. Meg kell tanulni sok apró lábon állni Tizenegy hónap nagyon rövid idő ahhoz, hogy bár­mely gazdálkodó egység új vezetői teljesen felszámolják a távozni kényszerült elő­döktől rájuk maradt gon­dokat. Annak idején megír­tuk, hogy miért kellett az 1983 májusában megtartott küldöttgyűlésnek megvonni a bizalmat a Körösmenti (vésztői) ÁFÉSZ némely ve­zetőjétől. Most ezért keres­tük fej Korányi Lajost, a szövetkezet elnökét, hogy megtudjuk: mit tett tizen­egy hónap alatt a szövetke­zet vezetése azért, hogy az örökségként kapott gondok felszámolása közben előbbre lépjen az ÁFÉSZ, minde­nekelőtt a jövedelmezőbb gazdálkodásban. Beszélgeté­sünket egy alapvető megál­lapítással kezdte a szövet­kezet elnöke. — Azt már az első hetek­ben felismerte a bizalmat kapott vezetés, hogy kiske­reskedelmi és vendéglátó­ipari ágazatunk az elkövet­kező években nem lesz ké­pes olyan mértékben fejlőd­ni, ami az ÁFÉSZ gazdálko­dásában jelentős lehetne. Mindez akkor is így igaz, ha tudjuk, hogy tovább ja­vult működési területünk te­lepülésein az alapellátás helyzete. És máris az elképzelése­ket sorolta. Azt, hogy min­denekelőtt a termeltetés és felvásárlás gyors ütemű fej­lesztésében, továbbá a túl­ságosan mellékesen, sőt, igen i'osszul értelmezett ipari ágazat jól átgondolt fejlesz­tésében látják a jövedelme­zőbb gazdálkodás lehetősé­geit. így például kimondot­ták: csak olyan árut termel­tetnek, amit jövedelmezően tudnak értékesíteni. Ezért kötöttek szerződést termelő- szövetkezetekkel és háztáji kisgazdaságokkal 40 vagon paszternák és 15 vagon ka­porfű megtermelésére. To­vábbá szerződésük van a békési Viharsarok Tsz-szel is, ahonnan hetenként ezer kövér kacsát és évenként 900 mázsa laskagombát kap a szövetkezet. A Hidasháti Ál­lami Gazdasággal kialakult kapcsolatuk nyomán ugyan­csak hetenként 500 hízott kacsát vásárolnak fel, s ugyanennyit várnak a ház­táji kisgazdaságokból. ígére­tesnek látszik az Okányban elkezdődött májlibahizlalás is. De e tizenegy hónap alatt az ipari ágazat fejlesztésé­ben is előbbre léptek. A megyében eléggé ismert okányi fafeldolgozó üzemben a nyílászárók gyártása ez­után még inkább fő profil­nak számít. Az idén 8 kü­lönböző típusban tízezer „Geréb”-tokos ablak gyártá­sát tervezik. Közben az üzem dolgozói szakcsoportot alakítottak. Tagjaik tölgy­fríz előállítására szakosod­tak. Ezt a terméket az egri TSZKER-nek szállítják. Ugyancsak az okányi üzem­ben felismertek egy újabb lehetőséget is, mely szintén jövedelmet ígér az ÁFÉSZ- nak. A nyílászárók gyártá­sa közben ugyanis évenként 100—150 köbméter fenyő- áru halmozódik fel, amit az üzem már nem tud felhasz­nálni. Megtalálták azonban azt a bútorkészítő szövetke­zetét, ahol megfelelő feldol­gozás után ezt a fenyőárut jój tudják hasznosítani. — Mindez, amiről itt szól­tam — mondja a szövetke­zet elnöke —, csak kezdeti próbálkozás. Meggyőződé­sem, hogy még nagyon sok más lehetőség is van szö­vetkezetünknél, csak jobban oda keli figyelni saját dol­gainkra. Egyébként az is meggyőződésem, hogy a mai gazdasági körülmények kö­zepette termeltetésben és felvásárlásban, de az ipari ágazatban is, meg kell ta­nulni sok apró lábon állni. Vagyis olyanná kell tenni ezeket az ágazatokat, hogy egyik évről a másikra át tudjanak állni az új piaci igények teljesítésére. Ehhez azonban meg kell nyernünk az embereket, esetenként azokat is, akik a középve­zetésben dolgoznak. Én hi­szek abban, hogy szövetke­zetünknél ez sikerül. Egyéb­ként is csak így lábalhat ki minél előbb a Körösmenti ÁFÉSZ az örökségként itt maradt gondokból. Azt már távozásunkkor je­gyezte meg Korányi Lajos, hogy két év múlva a megye hat legjobban gazdálkodó szövetkezete között szeretné látni a vésztői ÁFÉSZ-t. Balkus Imre Ilyen is van Ilyen is van: betérek szombaton délben Békéscsabán, abba a szép, új étterembe, ott a főutcán (ahol nem is olyan régen még „terelgették’ a vendégeket), és kelle­mes meglepetéssel tapasztalom, hogy igazi vendég va­gyok. Hogy megtisztelnek azzal, ami valaha minden vendégnek kijárt: szívesek, előzékenyek, ajánlanak, be­szélgetnek és gyorsak; mozdulataik praktikusak, elegán­sak. Bizony isten, meglepődöm! És futkározik a hátamon a hideg (amit jó színházban vagy moziban, vagy egy szí­vemig érő vers olvasásakor érzek), és nem tudok hová lenni attól, hogy ilyen is van? Hogy mindennek (udva­riasság, figyelem, kellemes modor) mi a kiváltója, hogy (nyilván) új formátumú felszolgálóink, vendéglátóink felismerték: vagy így, vagy sehogysem — nem oszt, nem szoroz. Engem, az ebédelni vágyót a végeredmény érde­kel, a kellemes hangulatú ebéd, amikor — végre! — én, a vendég vagyok a középpont. Most vendég vagyok, és ettől remek a hangulatom, ettől (is!) embernek érzem magam, akiről gondoskodnak, és akit tisztelnek. És én is megtisztelem azokat, akik vendégül látnak. Nemcsak borravalóval, köszönettel is. * * * Nem bírom tovább! Egy-két éve kezdett elharapózni egyes (központi) lapjainkban, hogy a labdarúgó-mérkő­zések tudósításaiban a „gól” helyett valaki kitalálta: „találat”. Először úgy voltam vele, majd csak abbahagy­ják, de amikor itt is, ott is, meg amott is követőkre ta- . Iáit az újmódi nyakatekertség, kezdtem elszomorodni. Jó, jó gondoltam, újítsunk nyelvet, ha arról van szó, meg aztán az, hogy „gól” legalább annyira nem magyar szó, mint az, hogy „telefon”, amiből persze sosem lesz „távbeszélő”. A focit azonban gólra játsszák és nem ta­lálatra, ennélfogva egyre nagyobb bennem az ellenér­zés, amit különböző tudósítások olvasásakor tapasztalok, íme, példának: „ . . . most is vitatják a bolgár találat érvényességét”. Más: „A bíró... nem érvénytelenítette a vendégcsapat találatát”. Akad azonban másféle szöveg is, ahol ugyan gól a gól, de az „újítási akarnokság” mégiscsak felüti a fejét: „Kerekes és Hannich vitte el a pálmát (?!) az első játékrész közepén egy perc alatt ügyes bólintásokból (?!) elért gólokkal.” Itt meg a „bó- iintás” a nyakatekert, meg az is, hogy „első játékrész”. Egyszóval: ne újítsunk ott, ahol nem kell! Ezek a nem magyar szavak szépen beépültek a nyelvünkbe, és ma­gyarul élnek. Nem szabad a dolgokat összekavarni! Kép­zeljük csak el, ha vívásban azt mondanánk: micsoda gól! Találat helyett. Vagy a céllövészet! Maradjon csak ott az oda illő „találat” szó. És milyen lett volna Szepesi, anno dacumál, amikor azt kiáltotta: Góóóóóól! — így „Ta-ta-ta-ta-láááálaaaat!” Hát igen: ilyen is van. De minek? * * * Láttam a minap egy mozihíradót. Üjabban — tudják — a mozihíradók, már nem híradók. Egy valamiről szólnak, azt járják körbe erről-arról tíz percig, vagy még hosszabban. Most a szarvasi csillárgyártó szövetkezetről készült a mozihíradó (vagy reklám?!), és bizony rop­pant unalmasra sikerült. Fantáziátlan, üres, semmitmon­dó beszélgetések, melyek csupán addig a szellemességig I jutottak el, hogy a kérdező (riporter?) kétszer is az el­adónak szegezte a kérdést: venne-e ilyen csillárt a laká­sába? Kínszenvedés volt, és kicsit szégyelltük is, hogy az a derék és kitűnő szarvasi szövetkezet hogyan is adhatta áldását efféle fércmunkához? Mondhatnám úgy is, hogy film- és forintpocsékoláshoz, de talán az túl erős lenne. Ha most rálegyintünk, hogy „ilyen is van”, azzal nem mennek előbbre a dolgok. Apropó! Miért nem híradó az a híradó? Mert a tv-hír- adó megelőzi? Sovány ellenérv! Olyat kell csinálni, ami egy hétig friss, és híreket ad. Régebben tucatszámra csináltak ilyeneket. Akkor hát? . . . Sass Ervin n szocialista erkölcs — a szocialista társadalom erkölcse A szocialista társadalmi forradalom győzelmével meg­kezdődik az erkölcs szocia­lista átalakulása is. Ez úgy megy végbe, hogy a korábbi viszonyok között ható vala­mennyi erkölcsi. rendszer társadalmi befolyása meg­változik, fokozatosan átala­kul a különböző társadalmi csoportok erkölcsi arculata is. Ez hosszú történelmi idő­szakot igénylő, ellentmondá­sokkal terhelt folyamat. A szocialista forradalom győzelméig a szocialista er­kölcs csak eszmeileg adott lehetőség még akkor is, ha néhány tulajdonsága márki­fejlődik a proletariátus for­radalmi harcaiban, gyakor­latában. Az is igaz, hogy ezen tulajdonságok tartalma is módosul a szocialista tár­sadalom konkrét történelmi viszonyain. Ebből követke­zik tehát, hogy a szocialista erkölcs maga is a szocialista társadalmi változások köze­pette, a gazdasági, politikai szükségleteket követve, az azokat meghatározó feltéte­lektől függően alakul. Ez azt jelenti, hogy egyrészt visz- szatükrözi a meglevő társa­dalmi állapotokat, folyama­tokat, másrészt alakítja a változások irányát a saját eszközeivel, a szocialista em­ber erkölcsi ideáljának meg­alkotásával, azoknak a főbb követelményeknek a megfo­galmazásával, amelyeknek megfelelő magatartást, gya­korlati tevékenységi módot kér a társadalom tagjaitól. Ez a követelményrendszer nem egyszeri aktusként jön létre, hanem tendenciaként, amelynek kibontakozása be­lülről is hosszú, ellentmon­dásos folyamat. A szocialis­ta társadalom gazdasági, po­litikai és kulturális építésé­nek feladatai megoldása tör­ténelmileg különböző fejlő­dési szakaszán másként és másként jelenik meg. A szocialista erkölcs ki­bontakozásának legfőbb szín­tere, szociális háttere a mun­kásosztály, ezen belül is a nagyüzemi, a szocialista épí­tőmunkában élenjáró mun­kásság. Ezt jelzi az a tény is, hogy a szocialista erköl­csi nevelést tömegméretek­ben a felnőttek, a dolgozók között kibontakoztató moz­galmat, a szocialista brigád­mozgalmat is az ő kezdemé­nyezése indította el. A moz­galom eredményeként a leg­különbözőbb szociális cso­portokban gyorsult fel a szocialista erkölcs térhódítá­sa, gyakorolják egyre töb­ben az új erkölcsi követel­ményrendszert, s tekintik azt lelkiismereti alapon is elfo­gadott sajátjuknak. A társadalom egyes tagjai számára az új, a szocialista erkölcsi követelmények el­sajátítása különböző módon történik attól függően, hogy milyenek az egyéni életfelté­teleik, tudásuk, képességeik, felkészültségük, törekvéseik és hajlamaik, amelyeken ke­resztül befogadják a szocia­lista erkölcsi szabályokat, út­mutatásokat. Ezeken a konk­rét feltételeken módosul, változik a szocialista-kom­munista erkölcsi ideál, mert azt az egyedileg megfogal­mazott célok, a boldogságról kialakult különböző elképze­lések formálják, alakítják az egyének tevékenységévé. Ezért az egyének által elfo­gadott közös szocialista er­kölcsi eszmények alapján sem lesz uniformizált, egy­síkú az egyes emberek er­kölcsi arculata, hanem a lé­nyeges, a közös tulajdonsá­gokkal összhangban változa­tos, formájában sokszínűén gazdag. A szocialista-kommunista erkölcsi eszmények elfogadá­sa a marxista—leninista vi­lágnézet elsajátításával össz­hangban történik, amely fo­lyamat a felnőtt lakosság tö­megei számára a szocialista forradalmi politikai célkitű­zésekkel való azonosulással, a tömegek közös politikai te­vékenységével kezdődik. Ez teremti meg az egyéni és a társadalmi célkitűzések kö­zötti dialektikus egységet, ez kapcsolja össze az egyéni életcélokat a szocialista tár­sadalmi fejlődés hozta mind magasabb követelményekkel. Ez az emberek erkölcsi ma­gatartásában azt jelenti, hogy alakul bennük a szocializmus ügye iránti szeretet, odaadás, a vele való azonosulás, amely most már nem csupán poli­tikai, hanem egy új típusú erkölcsi tett is. Az egyre tudatosabbá váló közösségi, közéleti tevékenység fokoza­tosan módosítja az egyének erkölcsi arculatát, teszi azt szocialista-kommunista jel­legűvé. A szocializmust építő tár­sadalmunk minden fejlődési eredménye ellenére, azok el­lenére is, amelyeket az er­kölcsi fejlődés terén elért, hazánkban a szocialista er­kölcs nem az egyetlen, amely szabályozza, befolyásolja az emberek tevékenységét. A társadalom tagjainak erköl­csi szabályozásában a szo­cialista erkölcs uralkodó, he­gemon szerepet játszik, meg­határozza a társadalom egé­sze erkölcsi képe változásá­nak irányát. Emellett azon­ban nemcsak napjainkban, de várhatóan társadalmi fej­lődésünk még hosszú idő­szakában számolni kell más erkölcsi szabályozó rendsze­rek jelenlétével. Ezek rész­ben mint a múltbeli erkölcsi szabályozás öröksége vannak jelen, részben a mai magyar társadalmi viszonyok, a szo­cializmus építésének mai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents