Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
1984, április 14., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Viharsarok—Dél-Alföld * Gondolatok az országos és régió-történetírásról 1984. február 10-én, pénteken, a Magyar Rádió meglepő, megrettentö hírrel szolgált: „a Viharsarokban hóvihar tqmbol”. Másnap a katonai terepjárók sem birkóztak az utakon rekedtek kimentésével. Az ottfagyot- tak, az ítéletidő átrendezte a hírszolgálat hangulatát, s „hóvihar sújtotta dél-alföl- di”-vé lépett elő Békés és Csongrád megye területe. A Népszabadság február 15-i számában is így állt: „Szabaddá tették a főutakat a Dél-Alföídön”. Jelezni szeretném ezzel: hazánk dél-tiszántúli tájegységének megjelölésére nyelvünkben kétféle tájfogalom, névszó is él. Kapitalizmus kqri történelmünk részeként, a mozgalom-. a politikatörténet bázisán asszociálódott egységgé, régióvá az 1920 előtti Magyarország déli nagy tája. Először 1848-ban találjuk együtt a 7 megyét. Aradot Bács-Bodrogot, Békést, Csaná- dot, Csongrádot, Temest és Torontáli, amikor az Országos Honvédelmi Bizottmány az országot 8 katonai körzetre tagolta, s ez a terület a Szeged központú 4. hadmegye lett, ahol a szabolcsi nagyhalászi születésű Csuha Antal ezredes személyesen ellenőrzi a déli hadsereg hadkiegészítését. Nem ilyen esetleges, hanem mélyebben fekvő törvényszerűség munkál abban, ami miatt társadalmi viharzónává vált a történeti ország része. Ambrus István Egerben. 1888-ban megjelent „A szocializmus” c. munkája egyike az ez idő tájt a Nyugat- Európában feltűnő politikai áramlatról eszmélkedő műveknek. „Magyarországot elkerüli a szocializmus — vélik —, mert alapvetően agrárállam a mienk”. Az 1890 végén alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt, tömegbázisát kiszélesítendő, az első pillanatoktól javasolja a Pesten megfordult dél-alföldi szociáldemokrata agrárproletároknak munkáskor alakítását. hogy ez legyen a szövetség tömegszervezete. 1891. április 5-én a Békés megyei Gazdasági Egylet választmányi ülésén Hunyady Lajos nagyszénás! birtokos kijelenti: aggasztó a helyzet, mert a szegények mozgalmát a szociáldemokrata párt budapesti vezetői támogatják. 1891. május—június agrárszocialista felkelések színhelye Orosháza. Békéscsaba, Battonya. A néhány év múlva budapesti egyetemi tanárrá, akadémikussá előléptetett bé- késcsaba-gerendási születésű Gávai Gaál Jenő aradi kamarai titkár, 1891-ben „Az alföldi munkásmozgalom” c. munkájában még csak az Arad, Békés és Csanád megye területére szorítkozott mozgalom „orvosszere”-it firtatta. 1894, Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János. 1896-ban Ormos Efle a vásárhelyi munkásmozgalomról készített munkájában leszögezte: „Az alföldi munkás- mozgalom kiindulópontja Arad, ahol a budapesti példát követve, 1891. március 29-én, húsvét másnapján alakult meg a szociáldemokrata párt”. Egyben Szeged és Hódmezővásárhely körzetét is ahhoz a nagy tájhoz tartozónak mondja, ahol az Arad, Békés és Csanád megyei gazdasági, társadalmi, mozgalmi indítékok dolgoznak. 1897. június 9—10. A Torontói megyei mozgalom részeként felkelés Eleméren, magyarok, szerbek, németek véres összecsapása a karhatalommal. Élükön a helyi bíró állt. Dél-Alföld, Dél- Magyarország politikatörténetének fordulópontja ez, a radikális parasztmozgalom gazdagodását is hozta egyben. Az együttélő népek (magyarok, szerbek, románok, németek) nagy városoK- ból (Temesvár, Arad, Szeged, Újvidék, Hódmezővásárhely) támogatta mozgalom megszakítás nélkülivé vált, állandósult. Ugyanez máshol az országban nem található, de hasonló sem, különösen résztvevőit tekintve. Vadnay Andor, Csongrád megye főispánja 1900-ban mondta ki „A Tiszamellék- ről” c. munkájában, hogy a Körösöktől a Begáig szocialista a nép (vagy azzá átalakuló) tudata. Az egész dél-alföldi régió politikai elkönyvelése a Já- szi Oszkár és Pikier Gyula köre vezetésével létrejött Társadalomtudományi Társulat és a Huszadik Század „pusztító” hatásának ellen- súlyozására 1907-ben Beksics Gusztáv, Jancsó Benedek és Gyulai Gaál Jenő irányításával szervezett Magyar Társadalomtudományi Egyesület 1910 11-ben rendezett szaktanácskozmányán ment végbe. A magyar birtokviszony témában szervezett konferencia anyagából kitűnik, hogy a dél-alföldi radikális agrár (agrárszocialista) mozgalom — mint sajátos nagytáji jelenség, képződmény — áll az érdeklődés központjában. A tanácskozók olyan viszonyreform- teóriákat formáltak ki, amelyek a nagybirtok érintetlenül hagyása mellett, mégis, talán csillapították volna a birtokosokra alulról jövő társadalmi-politikai nyomást. De nemcsak idehaza került a figyelem előterébe a dél-alföldi mozgalom, külföldön Jelkeltette Seton Watson érdeklődését Angliában, Kari Kautskyét Németországban, Lev Tolsztojét Oroszországban, és az emigrációban Leninét. Századunk 10-es éveiben Féja Géza, ifjú fejjel, a Te- mes megyei valóságról szerzett benyomást. Majd, amikor 1936-ban, a nála két évvel idősebb Sárközi György létrehozta a Magyarország Felfedezése c. szociográfiai könyvsorozatot, elindítva a munkálatokat, témát ajánlott Ortutay Gyulának, Erdei Ferencnek, Szabó Zoltánnak, Féja Gézának. Amint Féja mondja: „Mikor a sorozat tervét szerkesztője elém tette, s megkérdezte, hogy melyik tájhoz ragaszkodom, gondolkodás nélkül mutattam a déli Tisza-vidékre”. „A déli Tisza-vidék közigazgatásilag Békés, Csanád. Arad, Torontói, s Csongrád vármegyét foglalja magában. Két, törvényhatósági joggal felruházott városa van: Szeged és Hódmezővásárhely”. Nem valószínű, hogy akik azt állítják, megértették Fejőt — miközben a Viharsarok határát mesterkélten keresik —, valaha is elolvasták ezeket a nyomtatásban megjelent sorokat. Féja nem kelhetett útra anyaggyűjtés végett első élményei színhelyére, a Marostól délre, csak az 1920-as trianoni határoktól északra. De tőle telhetőén megmondta (a vele készített tv-interjú- ban is, amely posztumusz, 1978. szeptember 8-án került ernyőre), hogy a történeti viharövezetnek nemcsak az általa bemutatott nagy tájat érti, semmiképpen nem csak a Maros jobb parti területet. Azt viszont el sem kellett mondania, hogy a Viharsarok kollektív munka, mert ez evidencia. Mindezek előrebocsátásával lássuk a kérdés aktualitását. Noha történészek előtt ismeretes az országos — és a régió — történetírás különbsége és nélkülözhetetlensége az előbbi számára, sajnálatos Görgényi Tamás: Hajósi pince módon a kapitalizmus kori dél-alföldi mozgalomtörténet publikálása elé némelyek akadályt gördítenek. Tőlük két .fennkölt’ vélemény hallható, illetve leírva olvasható: ,Mi közünk ma nekünk áhhoz, ami pl. Torontóiban a múlt század '90-es éveiben történt?’ S a másik: ,Mit szólnának a határon túl, ha egységbe hozható területként írnánk Arad, Temes, Torontál, Bács-Bodrog, Békés és Csongrád megyéről? Helyesebb lenne, ha előbb a határon túliak írnának e régióról’. A határon túl, az újvidéki egyetemen, éppenséggel várják, hogy írjuk meg már a kapitalizmus kori dél-alföldi régió történetét. Jó alapja lehetne ez nemzetközi történészkonferenciának, a kapcsolatteremtésnek. Ideje lenne megismernünk, mit írtak eddig az 1920 előtti Dél-Alföldről, odaát, Jugoszláviában Csehák Kálmán, Mir- nics József, Mészáros Sándor, a Lőrinc Péter néven publikáló Lobi Árpád, az újvidéki egyetem tanárai. Csak így láthatjuk a mi lemaradásunkat! Szólnom kell végül érintőlegesen a Dél-Alföra másik régiójáról. Amíg nem létezett a Budapest—Szeged— Temesvár—Buziás-i, az ún. Déli és a budapest—zimonyi vasút, s a századfordulón ezekre a főtengelyekre szerelt 3600 km-nyi — a régiót behálózó — szárnyvasút, az áruszállítás fővonala a Duna—Tisza—Maros—Körös vízi út. Ilyenképpen sajátos, belső szerkezetet alkotó gazdasági régióként is megáll Dél-Alföld hét megyéje. A víziút-korszak megelőzte a munkásmozgalom (a politikatörténet) korát, s a vasút oksági összefüggésbe került a mozgalommal. Minthogy az elfogadott korszakolást tekintve kilóg az 1917 utáni időszak a kapitalizmus korából, a nagy tájon azonban a társadalmi rend még fennmaradt, majd 1945 után kezdetét vette a váltás — de az új, illetve újra új államhatárok közt — erről a korszakról is ejtsünk szót. A két világháború közt régióként fogható fel a Körös—Maros köze pk a településmorfológiai megközelítésben, ha ezt vizsgáljuk: miként funkcionálnak a városok a tanyás övezetben a vonzáskörzet-központként, különösen Szeged, az egyetemi központ, Békéscsaba gazdasági szerepnövekedése közben? Majd a szocializmus alapjai lerakásának időszakában régiótéma lehet az ország legjobb termőföldjein, de az egyik infraszegény övezetében alakult mezőgazdasági üzem. amelynek 1 hektárra vetített árbevétele és nyeresége alatta marad azon üzemekének, amelyek gyöngébb talaj-, de jobb infrafeltéte- lek közepette gazdálkodnak. Végső elemzésben két megállapítás tehető: 1. A trianoni határ nem fogható fel akadályozó tényezőként, ha az 1920 előtti régióról kell szólnia történészeknek, saját levében fő történetírásunk, ha nem vetheti le itt-ott rá- kényszerített idétlen páncélját; 2. Egy adott földrajzi területen, egyazon időben, többféle régió rajzolható meg. Dr. Virágh Ferenc * * Elhangzott a Magyar Történelmi Társulat országos konferenciáján, Gyöngyösön. <1984. április 5—6.). Görgényi Tamás: Cs. Gy. portréja A Kárpáti Igaz Szó József Attila Irodalmi Stúdiójának költői Fábián László: * Modern János vitéz Rózsává válik Iluska — Közel az én országom. Idézz, idézz meg, szerelem, Hetedhét éjszakámon. Am színed elé ha állok, Vértezz föl talpig lángba, Vérré ver minden éneket A szelek rikoltása. Tündökölhet az elme Okos szavak magasában, Fegyvertelenül járok A földi tündér nyomában. Add, hogy ne legyek árva. S nem kell a királyságod, Hogy szívem ormára tűzzem Azt az Iluska-virágot. Finta É.va: Fény Letetted ezt a szót: kovát a térbe (asztalra, könyvre, érte nyúló kézbe), és nem mozdulsz, terepszínben figyelsz: a sors hogyan idéződik meg érte. Csak lehetőségekre lát agyad. Egy sem valóság még, nem is szabad behozni mind az elképzelteket — a biztosat kerülik a szavak. Letetted ezt a szót, s belép a képbe a megvalósulás ezer reménye s a szorongás, hogy felgyújtod magad: ha fényt akarsz, tüzet kell adni érte. Füzesi Magda: Tegnap még... Tegnap még térdig ért a nyár, belegázoltam: égetett. Mára megdermedt a határ, fagyos szél zúg a táj felett. A föld testén avar feszül, rejtőznek benne bogarak és hiszik rendületlenül, hogy a füvek kihajtanak. Kis cinke leng az ágakon . . . szemében a nap áttelel. Lelke a költővel rokon: ... Csak énekel, csak énekel...
