Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. április 14., szombat

o

Életutak

Járj igaz úton

Az életútra visszatekinteni csak annyiban érdemes, amennyiben tanulságul szolgál. A hosszúra nyúló beszélgetés során mondta Barna Pál, aki az orosházi járási pártbizottság első titkáraként vonult nyugdíjba a közelmúltban. De hát ez nem is volt beszélgetés. Felizzottak az emlékek. A lelket felemelő derű éppúgy, mint a megpróbáltatás, vagy a helytállás nehéz pillanata, amikor azonnal kellett cselekedni. Kellett, mert a tett valamennyiünk érdekét szolgálta. Felpattant a székről, arcát kiverte a verejték. Szenvedéllyel, a meggyőzés hitével idézte a tovatűnt időt. A saját sorsán keresztül az újjászülető történelmet.

— Agrárproletár családban születtem Békéssámsonban 1924-ben. Hárman voltunk testvérek. Az élet nehéz volt. Emlékszem az éhségkonyhára, még a kenyérre is, amit apám onnan hozott.

Az elemi iskola elvégzése után Tótkomlóson szabószakmát tanult és négy évig segédként dolgozott. A szakmából azonban alig lehetett megélni. Érződött már a háború szele. Különösen a kisebb településeken nemigen tellett az embereknek ru- havarratásra. Ezért aztán édesapjával el; ment a vasútépítéshez kubikolni. Húszévesen élte meg a felszabadulást. Ez volt életének sorsfordulója. Szülei 1945-ben a párt tagjai lettek. Édesanyja sokat olvasott. Az MNDSZ-ben is tevékenykedett.

— Én a két munkáspárt egyesülése után lettem a párt tagja. Korábban az egyesítést előkészítő egységbizottságban dolgoztam.

Helytállására, igyekezetére, öntevékenységére a megyeszékhelyen is felfigyeltek. Pártiskolára küldték. Hamarosan a megyei pártbizottság politikai munkatársa lett. Így hát elkerült Békéssámsonról, melyhez most is erősen kötődik. Édesanyja szavaival lépte át a község határát.

— Járj igaz úton!

Eszményi útravaló. Benne van egy agrárproletár asszony egész életfilozófiája, erkölcsi tisztasága éppúgy, mint osztályhűsége. Feledhetetlen emlék. Iránytű, mely időtlen és pontos.

A megyei pártbizottságon volt titkári referens, dolgozott az adminisztratív osztályon, édesanyja szavait nem felejtette el. Az 1956-os ellenforradalomban tanúsított helytállásáért kapta meg a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Tömören összegzi a tanulságot.

— Könnyű akkor helytállni, amikor süt a nap. Ha igazán elkötelezi magát az ember az eszméhez, akkor van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a nehézségekkel. Másképpen nem megy. Ez adja az erőt.

1964-ben a gyulai járás tanácselnöke lett. A magasabb beosztás nagyobb felelősséggel és több gonddal járt. A mezőgazdaság átszervezése, a szövetkezetek megerősítése volt a központi feladat. Aztán kezdetét vette az új gazdasági irányítási rendszer. A tanácsi munka is változott. Fokozatosan előtérbe került a gazdasági önállóság. Ezekben az években jött létre a gyulai járás és a szovjetunióbeli munkácsi járás testvéri kapcsolata.

— Gyakran megfordultak nálunk szovjet elvtársak. Különösen Rakosino községgel volt nagyon jó testvéri kapcsolatunk. A XX. Kongresszus Kolhozból többször jártak nálunk. A kolhoz elnöke egy ukrán ember volt, de magyarul is tudott. Egyszer meglátogattuk az egyik termelőszövetkezetet. Utána beszélgettünk. Nagyon jó véleménnyel volt a látottakról. Észrevettem azonban, hogy kifogásolnivalója is

akad. Végül a következőket mondta. Igaz, ez a maguk dolga, de én soknak tartom az adminisztratív létszámot. Sok az iroda. Elgondolkodtató még most is, amit mondott.

Barna Pál 1970-től 1984. január elsejéig, a járások megszűnéséig vezette az orosházi pártbizottságot. Ebben az időszakban álltak át a termelőszövetkezetek az iparszerű termelésre. Nagy lendülettel fejlődtek a községek. Művelődési házak, iskolák épültek.

— Büszke vagyok termelőszövetkezeteinkre. Mezőgazdaságunk világszínvonalon termel. Nincs a járásnak olyan szövetkezete, amely ne kapott volna valamilyen kitüntetést. Jó a vezetés mind politikailag, mind szakmailag. A képzésre a pártbizottság mindig nagy figyelmet fordított. Volt olyan év, amikor az orosházi járásból a Politikai Főiskolán hárman tanultak. Ez még a rektornak is feltűnt.

— A temérdek elfoglaltság mellett ju- tott-e ideje a családra?

— A családra mindig kell hogy jusson idő. Nem értek azokkal egyet, akik hol ilyen, hol olyan okokra hivatkoznak, hogy nem jut idejük a családra. A családért felelősek vagyunk, akármennyi az elfoglaltság, időt kell szakítani a gyerekekre. Az egyik fiam ügyvédjelölt, a másik egyetemista.

— És a testvérei?

* — Az egyik gépkocsivezető, a másik téesztag. Velük is, meg a szülőföldemmel is rendszeres a kapcsolatom. Legutóbb tegnap jártam Békéssámsonban egy veterántalálkozón. Magammal vittem azt a festményt, melyet itt őriztem a pártbizottságon. Lenint ábrázolja, ahogy a Kreml udvarán a Vörös Hadsereg civil katonáival beszélget. A képet a községi pártbizottságon helyeztük el.

' — Mint nyugdíjasnak akad elfoglaltsága?

— Egyszer majd leírom az emlékeimet. Akad néhány fontos tanulság. Egyelőre azonban más irányú elfoglaltságaim lekötnek. Sokan keresnek fel. A legkülönbözőbb ügyekben kérnek tanácsot, útbaigazítást. Az én ajtóm mindig nyitva volt, amikor a pártbizottság élén álltam, hát most sem zárom be. Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán a speciális kollégiumon pártépítést tanítok.

Üjra felidézi a múltat, ismét visszatér édesanyja emlékéhez. A szívet melengető igaz útravalóhoz. Mintha hozzá szólna, mintha neki mondaná: magamtól követeltem a legtöbbet. Meggyőződésem, hogy a vezetőnek példát kell mutatnia.

Serédi János Fotó: Veress Erzsi