Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. .április 14., szombat Mindenből egy keveset A munkára nevelés régi gondja az iskolának. Hajda­nán ez föl sem merült, mert a gyermek a társadalmi helyzetének megfelelő tévé- kenységekkel már otthon megismerkedett. Az élet hoz­ta magával, főleg a földmű­ves-, iparos- és kereskedő­világban, hogy korán, foko­zatosan az életkornak meg­felelő ismeretek birtokába jutott, pusztán a segítés nyo­mán, amellyel részt vett a család gazdasági munkájá­ban. Ahogy változott ez az életforma, s a család egyre inkább megszűnt gazdasági közösség lenni, úgy fogyott a gyermek munkaismerete. Űr keletkezett. De egy olyan igény is, hogy a tanulók ösz- szességének legyen közvetlen fogalma a fizikai munkáról, legalább annyi: ne essen ki a kezéből a szerszám, ha oly­kor otthon valamit meg kell csinálni. És megszületett a gyakor­lati foglalkozás című tan­tárgy az általános iskolában. Fúrtak, faragtak a gyerekek, talán ügyesedtek is. Fémtál­cákat, hamutartókat, fara­gott virágkarókat hoztak ha­za fiúk, lányok. A kézimun­ka-, varrástanítás egy időre kiment a divatból, majd ké­sőbb visszatért, sőt bővült a háztartási ismeretek ugyan­csak hasznos „tudományá­val”. Ezt váltotta föl a tech­nika tantárgy, mely ebben a tanévben a 6. osztályig ért el. S párhuzamosan a gim­náziumban is bevezették. De miből is áll mindez? Este 7 óra. Csöngetnek. Az ajtóban a folyosón kettővel arrébb lakó fiatalasszony áll. Egy reszelőt kér kölcsön. Gyorsan előkerül a konyha- szekrényből a kombinált cit­rom-, alma- és káposztare­szelő. Ideges nevetés. Nem ilyen kell, hanem egy szer­szám, a holnapi technika­órára. Szerencsére akad az is a szerszámosdobozban. Másnap este a második osztályos kislány hozza visz- sza. Mit csináltak? Virágka­rót. Nagyon szép lett, di­csekszik boldogan. Ötöst ér­demelt érte. Készül a kés Technikaóra a Békéscsa­bai 1-es sz. Általános Isko­lában. Két takaros műhely, az egyik kisebb, a másik na­gyobb. A polcokon egy cso­mó műanyag tárgy, dobo­zok, flakonok, amiket a gye­rekek hoztak otthonról, de a maguk készítette darus ko­csit is látni, meg egy kis lapos kocsit kerekekkel, és egyéb ügyes dolgokat. Amar- rébb fametszetek. A hosszú asztalok cakkosan kialakítva, hogy külön kis munkapadja legyen mindenkinek. Rajta a szerszámostálca, a 6/a osztá­lyos gyerekek előtt kötény. A munka előtt egy kis el­mélet. Mióta ismerjük a műanyagokat? Milyen cso­portjai vannak? Mire, hol lehet használni? Stb. Majd a mai feladat megbeszélése következik és indulhat a törhetetlen üvegből (plexi­ből) készülő papírvágó kés munkálata. A nyers darabra papírcsíkot tesznek — hogy föl ne karcolják —, erre raj­zolják a mintát a kivágás­hoz. Ezt fonalfűrésszel vég­zik, nem könnyű, de ügyesen csinálják, aztán az élek rás­polyozásához fognak. Persze, a segítség készen áll, a tanár hol itt, hol ott mutatja meg a praktikus fo­gásokat. S két óra alatt el­készülnek a kések. A másik műhelyben ez idő alatt az osztály másik fele egy vi­rágtartó műszaki rajzával bíbelődik. Mi van és mi nincs a technikában? Öra után Buri Ferenccel — aki megyei vezető szak- felügyelő is — beszélgetünk. Az 1978-ban bevezetett tech­nika célja, mint a gyakor­laté is volt, a munkára ne­velés munkával, ám sokkal alaposabb elméleti felkészü­léssel. Az első osztályban a foglalkozás papírmunkákkal és gyurmázással kezdődik, majd később fokozatosan is­merik meg a gyerekek a szerszámokat, azok haszná­latát. Ez a tárgy érdekesebb és vonzóbb a réginél, el­méletben pedig sokkal mé­lyebb. Mielőtt például a fával kezdenének dolgozni, megis­merkednek a fa tulajdonsá­gaival és útjával a kiterme­léstől a különböző feldolgo­zásig. Az elektromosság kap­csán pedig; hogyan jut el az áram az erőműtől a fogyasz­tóig. Megismerik a gyerekek a biztosítékot, a villásdugó bekötését, a háztartási gé­pek működési elvét. Hogy csak néhány dolgot említ­sünk. És mint a virágtartó tervezése is mutatja, rajzot tudnak készíteni és olvasni. De vajon otthon, ha el­romlik valami, ha apró hiba mutatkozik, értenek-e hoz­zá, vagy rögtön szerelőért kiált majd ez a nemzedék is? Ilyen céllal nem foglalkoz­nak semmivel — az elektro­mosság nem játék —, a fel­adat a technikai gondolko­zás kialakítása. Az élet min­den területén. Milyen hely a konyha? A napi gyakorlat szerint a háztartás, a családi otthon egyik fontos műhelye. A tan­tárgy szempotjából viszont: nem. Csak ezzel lehet ma­gyarázni, hogy a technika bevezetésével megszüntették a háztartási ismeretek, az ételkészítés, konzerválás, a szabás-varrás tanítását. An­nak ellenére, hogy szinte az ország minden tanára kérte, hogy megmaradjon. A tech­nika tantárgy logikája is ezt kívánná, hiszen széles körű alapismereteket — minden­ből egy keveset — kíván nyújtani, s ebből nem hiá­nyozhatnak a háztartással kapcsolatosak sem. Amelyek megtanítására egyre kevesebb a szülők ide­je és türelme otthon, vagy ha áldoznak rá, mástól kell elvonni. Akárhogy van, eze­ket az ismereteket nem le­het készen megvenni, mint egy papírvágó kést. S az is ritkán fordul elő — akkor is csak hobbiból —, hogy va­laki maga készítse a virág­tartóját. Már azért is, mert konyha minden lakásban van, s naponta üzemel, szer- számosműhely viszont né­hányban. így aztán kevés vigasz, hogy a jövő évtől ebben az iskolában fakultatív tan­tárgy lesz, s esetleg 10—15 kislány forgolódik az ösz- szes helyett az edényekkel, háztartási gépekkel berende­zett szép, modern konyhában és a varrógépek körül. Ahe­lyett, hogy a fiúk is kötele­zően tanulták volna. Mert valahol csak el kellene kez­deni az oly sokat emlegetett közös háztartási tehervise­lést. Hiszen ma is igaz a régi mondás: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Beszélő füzetek A gimnáziumi technika tankönyvet nézegetve, még inkább a „mindenből egy keveset” érzése fogja el az embert. Márcsak azért is, mert hol fizikának, hol ma­tematikának tűnik, másutt meg kémiának, de olyan rész is van, amely a kör­nyezeti ismeretek fogalmába esik. Persze, nem az tisztán egyik sem. Az első osztá­lyos tanterv nagy része az anyag és átalakítása című témakörhöz tartozik, a töb­bi a mérés, erősítő, vezérlés, szabályozás. A második osz­tályban fő szempont a rend­szerelmélet kialakítása; meg­értetni azt, hogy minden — az egész élő- és gépi világ — elemekből tevődik össze. Legyen az emberi vagy állati test, egyszerű • vagy bonyo­lult géptechnológiai eljá­rás, stb. A technika az első két osztályban kötelező tárgy, aztán fakultatív. Mottója, mint azt az egyik másodi­kos füzet elején olvasom: „A második év végével nem ér véget kapcsolatunk a technikával. Nem új ismere­tek adása a cél, hanem — módszert adni az új isme­retek megértéséhez és el­raktározásához.” Ebből fa­kad, hogy itt már nincs fú­rás-faragás, természettudo­mányos fogalmakkal dol­goznak, s a gyakorlati mun­ka rajzokban, ábrákban mu­tatkozik meg. Ezt tükrözik a füzetek is, amelyek ritka szépek, színesek, sok mun­kát sűritenek, s a minden­kori anyaghoz kapcsolódó kivágott cikkeket is tartal­mazzák. Legtöbb az Élet és Tudományból való, de ta­lálni a Technikából, Nép- szabadságból, Lakáskultúrá­ból, sőt a Pajtásból is. A füzetek vázlatosan, de hűen rögzítik az órák anya­gát, az első osztályban pél­dául ilyesmiket: „Az anyag és energia átalakítása; Álla- potmeghatározjis; Hálóza- tok-tárolók; Alapkísérle­tek — műszerismertetés; A részek kapcsolata (alcím: A rendszer mint részrendszer; Ellenállás-szigetelés; Méré­si gyakorlatok, stb. A má­sodik osztályból: Az ember és környezete; Szerszámfej­lesztés; Építkezés; Szabvá­nyosítás; Az elemek kap­csolata; Az ember és a gép kapcsolata; Tervezés (gyárt­mányterv, gyártásterv, háló­terv; A számítógép, stb. És ezzel közel sincs itt min­den, de arra jó a felsorolás, hogy lássuk, micsoda óriási területet fognak át, a min­denből egy keveset elve alapján. Nézzük a számítógépet! Most épp az van soron. A 2,c. osztály feléből az egyik kislány ül az Mt 1080 Z School Computer mellett, előtte a képernyő. A többiek előtt füzet, abban kísérik végig a feladat megoldását, majd váltják egymást a ta­karos kis számítógépnél. Volt már, amikor többisme­retlenes egyenletet oldottak meg a géppel, most külön­böző sugarú körök szerkesz­tése folyik. Adatokat, érté­keket adnak meg Bánkúti Sándor tanár irányításával, van úgy, hogy módosítani kell valamit, mert nem jön ki a kívánt eredmény. A gép az új utasítást tudomá­sul veszi, sőt, mindig csak az új utasítás szerint dol­gozik. Aztán fölmerül, hogy sűrűk a sorok, s hogy olvas­hatóbb legyen, a tanár a sorközkihagyás műveletét is­merteti. Végül a pontosan megoldott feladat nyomán megjelennek a kisebb, na­gyobb körök — szinte ko­szorúba fonva — a képer­nyőn. Olyan szép, mint egy csipke. Mindenki örül. S így valahogy folytatódik tovább a szögfüggvények alkalmazása és fut a körraj­zolási program. Óra után újból a tan­tárgyról beszélgetünk. Egye­lőre nem épül rá az általá­nos iskolai anyagra, csak ha majd ott elérte már a 8. osztályt. Pedig itt az első év nagyrészt összefoglalója lenne az ott tanultaknak, így viszont a kettő közt nincs meg a kellő átmenet Gyakorlati haszna? Az oly szükséges technikai-termé­szettudományos szemléletet nyújtja és megtanít együtt­élni a gépekkel, működé­sűkről fogalmat adva. Ma­ga a szemlélet ez utóbbinál sokkal tágabb körben iga­zít el, vezérfonál lesz a ké­sőbbiekben. A számítógéppel 20 órán át foglalkoznak. Ennek a 20 órának azonban több vál­tozata lehetséges: település­tervezés, mezőgazdasági nagyüzem, közlekedésszerve­zés, vegyi üzem és gyár szer­vezése ... Eléggé meglepő témák röpke 20 órában. Bánkúti Sándor a számító­gépet választotta. Persze eh­hez is nagyon kevés ez az idő, csak a barátkozásra elég az új ábécével. Mert a számítógép a mai kor ábé­céje, s az igazi az lenne, ha a szűk ismerkedést tanulás válthatná föl, mert nem az iskolának tanulunk, hanem az életnek. Vass Márta Gyorsmérleg a középfokú iskolákba jelentkezésről Március 20-ig érkeztek be megyénk középfokú iskolái­ba a 8. osztályosok jelent­kezési lapjai. Folyamatos helyzetelemzésre alapozott megyei intézkedések, az ál­talános iskolai pedagógusok növekvő hozzáértése és sze­repe a pályairányításban, továbbá a szülők és a tanu­lók megfontoltabb elhatáro­zásai következtében mér­séklődött az első helyen tör­ténő jelentkezések arányta­lansága. Míg az előző évben 969, az idén várhatóan 767 tanuló nem nyer felvételt — a mindkét tanévben mint­egy 5500 végzősből — az el­ső helyen jelölt iskolába vagy szakra. Az első helyen megyénk gimnáziumaiba jelentkező fiatalok az idén kedvező eséllyel pályáztak. Csupán á békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba volt mérsé­kelt túljelentkezés. A gim­náziumokat — az Erkel Ferenc Gimnázium és a bé­késcsabai egészségügyi szak- középiskola melletti gimná­zium kivételével — második helyen jelölő tanulók felvé­teli esélye is jó. A középfokú képzési célú szakközépiskolák közül a békéscsabai közgazdasági és kereskedelmi szakközépisko­lába a felvehető létszámnál százzá] többen jelentkeztek. Mindkét egészségügyi szak- középiskolába 33—33 volt a túljelentkezők száma. Re­mélhetik még felvételüket a második helyen a gépszer­kesztő, cipőipari, illetve a Vásárhelyi Pál szakközép- iskolába jelentkezett tanu­lók. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolák sorában az ősszel először induló elekt­roműszerész szakközépisko­lai osztályba több mint négyszeres (!) volt a túlje­lentkezés. Mérsékelt túlje­lentkezés volt az autószere­lő. a baromfitenyésztő és a zöldségtermesztő szakközép­iskolai osztályba. Az ipari szakmunkáskép­ző intézetbe első helyen ta­valy 15 szakmára volt ösz- szesen 332 fős túljelentke­zés; az idén a túljelentke- zett szakmák száma 9-re, a tanulóké pedig 200-ra csök­kent. Tíznél nagyobb a túl­jelentkezés az autószerelő-*, a gázvezeték- és -készülék- szerelő-, a mezőgazdasági gépszerelő, a bútorasztalos-, a nőiruha-készítő, s a szo­bafestő és mázoló szakmák ra volt. Az élelmiszergazdasági szakmák 370 helyére 290 ta­nuló jelentkezett első he­lyen. A felvehető létszám­nál többen jelentkeztek a növénytermesztő gépész, húsfeldolgozó és lótenyész­tő szakmákra. A kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmák tava­lyi 341 fős felvételi keretére 501 tanuló jelentkezett az első helyen. Az idén — a csökkenő munkaerő-kereslet miatt — kevesebb (300) helyre 439 tanuló adta be jelentkezését. Az egészségügyi szakisko­lába a 35 fős felvételi keret­re tavaly 120 (!) tanuló je­lentkezett első helyen. En­nek következtében a mosta­ni 8. osztályosok közül egy évvel ezelőtt ide már „csak” 88-an szándékoztak első he­lyen jelentkezni. Végüj is március 20-ig 54-en jelent­keztek, tehát 19 fős volt a túljelentkezés. Megyénk és más megyék középfokú iskoláiban az el­ső helyre fel nem vett ta­nulók — a második helyre történt jelentkezésük alap­ján — még mintegy ezer helyre esélyesek. A felvéte­lek „nagyüzeme” a lépcső­zetes felvételi rendnek meg­felelően május 19-ig tart. A második helyről is elutasí­tott tanulók (tavaly 430 volt) további tanácsadását a Bé­kés megyei Pedagógiai Inté­zet pályaválasztási csoportja látja el­Dr. Bőke Gyula TIT-munka Gyomaendrődön A TIT gyomaendrődi szer­vezete 1982. februárjában alakult, a már korábban működő gyomai és endrődi szervezetből, s jelenleg 78 tagja van. Az első közös szezon az 1981/82-es volt, en­nek is csak egy része. Ek­kor 45 szerződéssel 273 elő­adást bonyolítottak le, ame­lyeken tízezren vettek részt. Az 1982/83-as évadban 56 szerződéssel csaknem 1400 foglalkozást kötöttek le, s a résztvevők száma is meg­kétszereződött. A számszerű növekedés mellett örvendetes, hogy nőtt a szerződést kötő új partne­rek, elsősorban gazdálkodó egységek száma, illetve olyanok kapcsolódtak be, akik korábban valamilyen ok miatt nem kötöttek szer­ződést a TIT-tel. Jelenleg 18—20 gazdálkodó egységgel, az általános iskolákkal, há­rom középfokú intézmény­nyel, a gimnázium levelező tagozatával tartanak kap­csolatot, sőt, az óvodákban is rendeznek — természete­sen az életkorhoz igazodó — ismeretterjesztő előadásokat. Jó a kapcsolat a KISZ-szel (a községi bizottság szerve­zésében megtartott előadá­sokon 400-an vettek részt), a Vöröskereszttel, az MHSZ- szel, a művelődési központ­tal. Érdeklődést váltott ki a 40 órás tűzvédelmi tanfo­lyam, amelyen 74-en vettek részt, és tettek sikeres vizs­gát. Elsőként itt indult a megyében targoncakezelői tanfolyam. A 105 órás elmé­leti és 20 órás gyakorlati ok­tatáson 44-en vettek részt és kaptak három targoncatípus­ra országos érvényű, mun­kavállalásra jogosító bizo­nyítványt. A három elsőse­gélynyújtó tanfolyamon 69- en, a két tüzeléstechnikai tanfolyamon 35-en vettek részt. Az 1983/84-es évadban tovább szeretnék növelni az előadások számát, és azok tartalmi színvonalát. Az eleki művelődési házban nyílt meg a napokban Kalcsó Jó­zsef festőművész olajképeinek kiállítása. Képünk a nagy ér­deklődéssel fogadott tárlat megnyitója után készült. Közé­pen a kiállító, vendégei körében Fotó: Halász Gyula MOZI Hz óriás Bizonyára nem gondolta Déry Tibor, hogy egyszer Az óriás című novellájából filmet csinálnak. Ha meg­érte volna, nagyot csalódik, mert Szántó Erika elsőfil­mes rendező első filmje — gyenge film. Filmecske ta­lán, vagy még annyi sem: jól-rosszul összevágott jele­netek, pillanatok sora, ami­ből ugyan összeáll a végére valami, de ez a valami nem méltó Déry Tiborhoz. Megteremteni Déry világát filmen: kétségtelenül nagy vállalkozás. Merész is, ha úgy tetszik, de hát ki ne lenne merész, mint egy első­filmes ifjú rendező, aki „ide nekem az oroszlánt is” lelke­sedéssel veti magát a belát- hatatlanba, hogy aztán alig- alig keveredjen ki belőle. Szerencsére kikeveredik, és nem bukik mégsem akkorát, mint amilyennek ez a bukás látszik. Ezúttal — azt hi­szem, a leghelyesebben — tegyük azt, hogy keressük meg, ami ebben a gyengécs­ke filmecskében a mégis jó, a biztató, vagy legalábbis elfogadható. Jó, hogy a vontatottan bontakozó, közhelyes böl­csességekkel túlterhelt film­ben mégis akad egy-két olyan pillanat, képi hangulat, mely atmoszférát teremt, hacsak villanásnyit, de mégis iga­zit. Ezek a néhány másod­percek, jól fotografált ar­cok, drámai töltésű felvilla­nások jelzik, hogy az első­filmes Szántó Erika sokkal jobb második és harmadik filmet csinál majd, mert hi­szen kár lenne az első bukás után megvonni tőle a bizal­mat és a lehetőséget, hogy bizonyítson. Biztató, hogy van érzéke a szereplők kiválasztásához, és még azt is merte vállalni, hogy a behemót (ahogy Dé­ry megálmodta) főhős sze­repére a nem éppen behemót Bubik Istvánt választotta, aki azért tudott óriás is len­ni, mert jó színész, és el­hisszük neki a behemótsá- got. Mert az nemcsak testi, hanem lelki is: nagy, tiszta lelke van ennek az óriásnak, hiszékeny, elárulható tiszta lelke: képes azt hinni a vi­lágról (1945 után játszódik a történet), hogy ugyanolyan jó és tiszta, mint ő. Pap Ve­rát (képünk) is jól válasz­totta, és kitűnő melléksze­replők egész sorát lehetne ideírni Dörner Györggyel az élen, folytatva Gobbi Hildá­val. Adódik, hogy fenntartá­sok nélkül dicsérhető az operatőr, Zádori Ferenc, Szunyogh Balázs zenéje azon­ban időnként teljesen eltű­nik és nem azért, mintha kitűnően simulna a képi vi­lághoz, mintha összeolvadna vele. Ez a zene — sajnos — legalább annyira esetleges, mint az egész film, melyben végül is kihasználatlanul ma­radt egy kitűnő film lehető­sége. Kitapintható, hogy már a forgatókönyv (a rendező írta) felszínes, gyatra, hogy nem nyújt lehetőséget sem a rendezőnek, sem a színé­szeknek valami többre, fan- táziadúsabb játékra. Ha pe­dig így van, miért nem mondta valaki (például a dramaturg): álljon meg a menet, újat kell írni! Job­bat! Dérysebbet! Nem mondta; a filmet megcsinálták, a mozikban alig ül egy-két néző. Nagy luxus! És közben azt hallja az ember: ez is csak magyar film ... Mert ilyenkor a jó magyar filmeket senki sem említi. Pedig akad egy-ket­tő. Sőt több is. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents