Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984. március 10., szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Köves István: A luxemburgi Henri Pfaff mondja feleségének — jogos szakmai büszkeséggel — 1945 júniusában, amikor is a meleg miatt mégis inkább a konyhában készülnek vacsorához Lásd csak, Charlotte, mi hiba lett volna ezt a wehrmacht-zsákot elásni, igaz, volna mit mesélnie, ha tudna, no de — szerencsére — nem tud, s nézzed, mi mindent tudtam elhozni benne, Charlotte-om, csupa csuda kincs, enni- s füstölnivaló: Öt doboz keksz, és ebben a zacskóban kakaó, de valódi, nem az a szörnyű, belga utánzat, ez meg itt, nézd csak, hiszed-e, hering, a bizony, s itt van a párja, két doboz finom, tengeri hal, e díszes dobozban gyűrűs szivarka, s ez csokoládé, nem tej, keserű, sonkahúskonzerv, majd fél kiló egy-egy, levespor, a legjobb, ökörfejes, két karton tengerész-cigaretta, zsilettpengék, meleg harisnya neked, s végül ebben a pompás üvegben mi kotyog, úgy van, kedvencem, gyomorkeserű! Keres-e jobban Mandorf-les-Bainben bárki is, mint a te Henrid? Aranykezű asztalos Charlotte az urad, azért öt hívták most is a Hotel Palace-ba, s nem a sok ugri-bugri fülest, mert nemcsak a bér, a munka sem volt semmi, asztalt meg székeket kellett csinálnom, de nem akárhogy, úgy képzeld, szög nélkül, csak csapolással enyvbe eresztve, egy fia szöget, srófot nem vihettem, minden a nyers fa s a fűrész, akár egy régi mester-remek. És még ez sem a minden! Ügy kellett összecsapolnom a bútort, hogy összeomoljon, ha egy „vendég” teljes súlyával ránehezül, enni lehessen az asztal lapjáról, ám ráállni nem, s a szék is épp hogy csak álljon, de meg ne bírja egészen egyiküket sem. Nem volt könnyű munka, gondolhatod, Charlotte, izzadtam, s volt hogy remegett a kezem, de nem [gondoltam rá, kiknek csinálom, föl-sem pillantottam, ha valamelyiküket szembekísérték velem. Ma befejeztem, kifizettek az amcsik, jöhettem, jöttem is rögtön, ahogy a lábam hozott, a kertkapuban, képzeld, rigó röppent előttem, Charlotte, s akkora csönd volt! Holnap a fák közt tán harkály fi kopog. Szente Béla: A természeti kép... A természeti kép, mivel indul a dal, valamiért most elmarad. Nem hajlik vessző, nem szól madár, nincs csönd a fűz alatt. Könnyelmű, setét éjszakák keringnek a szomszédos világ fölött, s magukba fognak mérnök-mód e szabályos körök. Féligaz vágyak csacsognak a csöndben. Száz már nőkről álmodik. Akad, ki virraszt. Köröttem ez a vers ólálkodik. Egy gombnyomás a vonatkürtbe fúj. Ellobban a villanylámpa. A rím tiszta, derék, kemény, csak amit húz-von, az a sánta. A természeti kép, mivel zárul a dal, akármiért, most elmarad. Nem hajlik vessző, nem szól madár, nincs csönd a fűz alatt. Egyenesben lenni jó Levendel Júlia és Horgas Béla Pár-sor című kötetéről PÁR SOR 1 Azt hiszem, a költőesszé valamennyi irodalmi műfaj között az egyik legszebb. Sok oka van rá, hogy az lehessen. Legtöbbször igen komoly a tárgya: emberi önvizsgálat; a művész saját személyét akarja tisztán látni, társadalmi, nemzeti tudatát elemzi, keresi helyét a világban, választ próbál adni arra, mi a dolga, melyek lehetőségei, cselekedni próbál felelősségteljesen. Tulajdonképpen ezt teszi minden költő, író; a legnagyobbak mindenképp. De az esszéíró valamennyi közül a legőszintébb, a legegyenesebb. Hiszen mondandóját, véleményét nem kell cselekmény vagy drámai konfliktusok mögé rejtenie, mint a próza- és drámaíróknak. Az esszéíró majdnem olyan szubjektív lehet, mint a lírai én, mint a vers maga. Nem kell elbeszélnie, hogyan látja a világot (természetesen így is képet kapnánk a szerzőről), elég azt mondania: ez vagyok én — ebben a világban. Akár a vers lírai énje, olyan ez az esszéíró. Persze, nincs könnyű dolga, nem jelent ez a fajta őszinteség egyszerűséget is egyben, vagy azt, hogy az esszé könnyű műfaj lenne. Ellenkezőleg. Nem véletlen, hogy „pályakezdők” nem írnak esszét, s hogy általában a legjelesebb lírikusok alkotnak maradandót a műfajban. Feltétele az átfogó műveltség, felkészültség, az óriási művészi tapasztalat, bölcsesség. Na meg a szerénység. T. S. Eliot, a világirodalom egyik legjelentősebb költője és esszéírója mondta: „...a kritikus, bár tüze, ahogy öregszik, már kisebb lánggal ég, az idők múltával egyre nyíltabbá válik* és — ha minden jól megy — bölcsességben és alázatban is gyarapodik”. Levendel Júlia és Horgas Béla Pár-sor című kötete Műhelynapló, ez az alcíme is. Munka, kísérlet, próbálkozás (az esszé egyébként próbát is jelent), elmélkedés a szerző személyiségéről, életéről. így is mondhatnánk: írásban gondolkodás mindarról, ami a tartalmas létet, a kiegyensúlyozott, boldog ember jelenlétét a világban, a családban, a munkahelyen, az adott társadalmi körülmények között jellemezheti. Hitvallás munkáról, tenni- akarásról, lelkiismeretről, szeretetről, beteljesülésről és halálról. Visszatekintés a saját életre, számvetés — talán az élet derekán. . Horgas Béla 1937-ben született. Budapesten szerzett tanári diplomát. újságíró. Több verseskötete jelent már meg: Nevetni sírni (1965), Távolságok (1967), Naptár (1968). ^étalovaglás (1969). Novellákat és karcolatokat tartalmaz a Címke- ragasztás (1967). verseket, elbeszéléseket a Mammut- fogak (1980) című kötete. Feleségével, Levendel Júliával együtt irodalmi tanulmányokat is ír. A Pár-sor a házaspár munkáit gyűjti egybe, néhány verset, de főleg esz- széket közöl Horgos Bélától, Levendel Júliától pedig egy tanulmányt Babitsról, Kosztolányiról, és egy Gerzson György-könyvet illető, kritikának szánt, de hosszabb önéletrajzi írássá nőtt regény- részletet. Az indító esszé dialógusban készült; a szerzőpár arról fejti ki véleményét, hogy mit jelent ma Magyarországon — önmaguknak és a társadalom szemszögéből — Egyenesben lenni, saját, és közösségi normákhoz felnőni, elvárásoknak megfelelni, ügyeskedni, érvényesülni, kompromisszumokra hajlani, nemes tartást megőrizni. Horgas Béla Alagút- ja és Levendel Júlia regényrészlete, Az ínség Jós- nőhöz látogat annyiban közös, hogy mindkettőben a halál közelsége, a visszavon- hatatlannal, a megmásítha- tatlannal való találkozás, a tehetetlenség a biológiai törvénnyel szemben — a költő édesapja, illetve a feleség ismerőse, Gerzson György orvos és író távozik el örökre —, ez készteti az írókat kíméletlen önvizsgálatra, megható önvallomásra. A Pár-sor Horgas Béla líráját is közelebb hozza az olvasóhoz. Ahogyan verseit ismerve többet adnak az esszék is. Líra és próza alátámasztják egymást; együtt teljesebb képet fesetenek a költőről, aki az újabb magyar irodalmon belül ahhoz a lírai irányzathoz tartozik, amelyet a 60-as években az alkotó személyiség önmegvalósítására való törekvés jellemez elsősorban. Az önkifejezés igénye a XX. század második felében élő ember műveltségéből, társadalmi tudatából, nemzeti felelősségéből fakad. Hasonló jelenségek figyelhetők meg más országok irodalmában is — a társadalom hasonló fejlettségi fokán. A humanista világkép, a műveltség, tájékozottság, érzékenység jellemzi Horgas Béla verseit és esszéit. Olyan költőkkel rokonítható ezek alapján, mint Görgey Gábor, Eörsi István, Gyurkovics Tibor, Páskándi Géza, Mezei András, Gergely Ágnes, Orbán Ottó, vagy Tandori Dezső. Ami a hagyományokhoz való kötődést, az indulást vagy a formai jegyeket illeti, persze, nem beszélhetünk egységes irányzatról. Még csak 47 éves Horgas Béla. Mondhatnánk, hogy esszéírónak talán túl fiatal. Ám ahogyan filozófiai ösz- szefüggésekre, ember és társadalom leglényegesebb kérdéseire a választ keresi, ahogyan saját helyét, szerepét, a művészi, nemzeti tudat és felelősség lényegét definiálni igyekszik, igazi szép esszék születnek tollából. önvizsgálata és számvetése — magas fokon — sokat ígérő, mély nyomokat hagy. maradandó élmény az olvasónak. Horgas Béla és Levendel Júlia Pár-sora a gondolati igényesség, az önismeretre irányuló törekvés művészi példája — szép könyv. Horgas Béla szavaival: „A Pársor elvkeresés is, a humánum és az esztétikum általános normáinál konkrétabb elvek keresése. Rögzítése egy próbálkozásnak, kitörési kísérlet, két személy önmeghatározása és fölhívása”. Niedzielsky Katalin Portrék a Sárrétről Képek Tóth Ferenc festőművész szeghalmi kiállításáról Fehér Lajos Sinka István Szabó Pál
