Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984, március 10., szombat o IgUiWkfeM A Csepel Autó szeghalmi gyárában az üzem tanműhelyében képzik szakembergárdájukat A Békéscsabai Egészségügyi Szakközépiskolában az egészségügyi dolgozókat oktatják A Gyulai Szabók Ipari Szövetkezetének tanműhelyében a könnyűipar szakmunkásait képzik Fotó: Fazekas László fl munkaerő-gazdálkodás helyzete és feladatai „Az előttünk álló feladatok megoldásának fontos feltétele a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatása.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából) Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a foglalkoztatáspolitikában két fő cél érvényesül: a teljes foglalkoztatás változatlan szinten való fenntartása mellett a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának erőteljes javítása, a társadalmi munka- időalap jobb kihasználása. Az egyik fő cél, a teljes foglalkoztatás fenntartása folyamatosan megvalósult, hiszen a férfiak gazdasági aktivitása a demográfiailag, a nőké a társadalmilag lehetséges maximumon van. Szabad munkaerőforrás a megyében gyakorlatilag nincsen, hiszen a minimális létszámú jelenleg nem dolgozó, munkaképes korúak zöme a megye perifériális területein élő szakképzetlen nők köréből kerül ki, akik a társadalmilag szervezétt termelésbe nem vonhatók be. A megyében a munkavállalási korú népesség S^áma az elmúlt években csökkent. (Ennek fő okai a demográfiai viszonyokban — elöregedés —, és a vándorlási veszteség hatásaiban keresendők.) Emellett növekszik a munkavállalási korú (18 éven felüli) tanulók létszáma is. Mindez oda vezet, hogy a rendelkezésre álló munkaerőforrás nagysága, az aktív keresők száma csökken. Ez következett be az elmúlt évben is. (A csökkenés 1,6 százalékos volt.) Természetesen ez a csökkenés az egyes népgazdasági ágakban nem egyenlő mértékű A létszámcsökkenés ellenére a termelési feladatok általában teljesültek, gondok csak az építőipar létszám- csökkenéséből adódtak, a befejező szakipari munkák elhúzódása miatt. A termelési célkitűzések teljesülése azt mutatja, hogy a gazdálkodó szervezetek a hiányzó munkaerőt más módon igyekeztek pótolni: jobb munkaszervezéssel, a belső munkaerő-tartalékok feltárásával, kihasználásával. Mindez már a foglalkoztatáspolitika másik fő céljának eszköztárába tartozik. A foglalkoztatás hatékonyságának javításában értünk el némi eredményt, azonban ezek még csak a kezdeti lépések voltak. A munkajogi szabályozásban az elmúlt években számos olyan változtatásra kerül sor, amely nagyobb mozgásszabadságot biztosított a munkáltatók és a munkavállalók számára a rugalmasabb, változatosabb foglalkoztatási formák alkalmazására. 1983 elejétől bővültek a lehetőségek a nyugdíjasok foglalkoztatására. A jogszabályok alapján a nyugdíj folyósítása mellett évente ledolgozható óraszám 1260 óra, a kereseti határ 60 ezer forint, azonban ezek a keretek módosíthatók. A munkáltatók jogos igénye alapján osztályunk 76 esetben megemelte ezt a határt. Szintén 1983-tól nyílt lehetőség a külföldön történő egyéni munkavállalásra. Báláz érdeklődés igen nagy volt, a külföldi munkalehetőségek korlátozott száma miatt megyénkből mindössze 4 fő utazott ki. A hatékonyabb foglalkoztatás szükségszerűségét hozta előtérbe az a tény is, hogy az elmúlt években vezettük be az ötnapos munkahetet, és az idén nagy lépést tettünk a munkaidő csökkentésében. Január 1-től a megyében 33 ipari és építőipari vállalat, szövetkezet tért át a 40 órás munkahétre. Tapasztalataink szerint a gazdálkodó egységek megalapozott tervek alapján, zökkenő- mentesen oldották meg az átállást, a munkaidő-kiesést a hatékonyság növelésével ellensúlyozzák. A szolgáltató egységek a lakossági igények változatlan, jó színvonalú kielégítése érdekében a nyilvántartási időt nem változtatták meg. Az első fél év végén várhatóan a megye több mint 30 ezer dolgozója már 40 órás munkahéten fog dolgozni. A foglalkoztatás hatékonyságának növelése szempontjából jelentős eszköz a munkaerő szakképzettségének növelése. Ez két módon érhető el, egyrészt a demográfiai csere révén — a munkába álló fiatal korosztályok szak- képzettségi szintje magasabb, mint a nyugdíjba vonulóké —, másrészt a felnőttképzéssel. Az elmúlt években a középfokú képzés általánossá vált, az általános iskolát elvégzett fiataloknak évente mindössze 2,5—3 százaléka nem tanul tovább (kb. 150 fő). A megye területén minden évben 2600—2800-an kerülnek szakmunkásképző intézményekbe, mintegy ezren gimnáziumban, és körülbelül 12Ö0-an szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat. A középfokú képzés struktúráját igyekszünk ösz- szehangolni a távlati termelésfejlesztési célkitűzésekből adódó munkaerő-szükséglettel, ennek ellenére előfordul, hogy végzés után elhelyezkedési nehézségekkel találkozik a fiatal. Jelenleg ez elsősorban a gimnáziumban érettségizett, szakképzetlen lányokra vonatkozik, akik számára nem tudunk elegendő adminisztratív jellegű munkakört biztosítani. A felnőttképzésnek a megyében már hagyományai vannak. A dolgozók gimnáziumaiban, a szakmunkások szakközépiskoláiban évről évre igen sokan tanulnak, és évente mintegy 1000—1200 felnőtt szerez szakmunkásbizonyítványt. A jelentős volumenű felnőttképzés következménye, de elősegítője is lehet a tervszerű munkaerőátcsoportosításnak, amely a hatékony foglalkoztatás másik lényeges eszköze. A feleslegessé váló munkaerő végleges vagy ideiglenes átcsoportosítása (kölcsönadása) megyénkben még nem vált gyakorlattá, gazdálkodó egységeink inkább a munkaerő „tartalékolására” törekednek. A hatékony foglalkoztatás elősegítése céljából (és ennek megfelelően, a magasabb jövedelem biztosítása érdekében) jogszabályok egész sorát alkották meg az új típusú gazdasági szervezetek vonatkozásában. Ezen szervezetek száma 1983-ban mintegy másfélszeresére nőtt. A legjobban a vállalati gazdasági munkaközösségek, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok száma emelkedett. Emellett megalakult 10 kisvállalat és kisszövetkezet (ebből 8 a GEL- KA és az AFIT átszervezése folytán jött létre). A foglalkoztatáspolitika rendkívül szoros kapcsolatban van a bérpolitikával. E tekintetben meghatározó jelentőségű a keresetszabályozási rendszer, hiszen ettől függnek a bérfejlesztési lehetőségek. 1983-ban ezek az elmúlt években megszokottnál szerényebbek voltak, így a foglalkoztatottak átlagkeresetének növekedési üteme 1983-ban mérséklődött, a szocialista szektorban 4,3 százalékkal haladta meg az előző évit. Ezen belül a fizikai foglalkozásúak átlagkeresete 3,8 százalékkal növekedett. Megállapítható, hogy a gazdálkodó szervek a szerényebb béremelési lehetőségek ellenére keresik azokat az eszközöket, amelyekkel biztosítani tudják a dolgozók differenciálását, a jól dolgozók életszínvonalának növelését. Dr. Molnár Margit, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője Fegyelmezettség, szigorú következetesség, másoknak is támaszt nyújtó akaraterő sugárzik belőle. Pedig mindössze 44 éves. Mondatait takarékosan, pontosan formálja, nem engedi, hogy érzelmei elragadják. A tényekben, a szépítés nélküli valóságban hisz. Életútját is szárazon, lakonikusan fogalmazza meg. 1940-ben született Mezőberényben. A XVIII. században, a község 1723-as újratelepítése után kerültek oda német és szlovák ősei. Ezt is csak azért kutatta fel, mert büszke herényi származására. Mikor szülőhelyéről szól, mindig átmelegszik a hangja. Nem véletlen, hogy a Mezőberényben többször is megforduló Petőfi csodálatos vallomása jutott eszembe őt hallgatva: ,.Itt születtem én, ezen a tájon ...” A hely fogva tartja beszélgetőpartneremet, Zolnai Lászlót is, a nagyközségi pártbizottság titkárát. A genius loci (a hely szelleme) sorsformáló volt számára. Szülei az akkori Alföldi Szövőgyárban dolgoztak Berényben. 1954-ben már nem számított kirívó esetnek, ha egy munkáscsalád fia gimnáziumba iratkozik. Zolnai László — mert helyi gimnázium nem volt — a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium diákja lett. Érettségi után nem vették fel a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, így hazatért. Nem volt benne keserűség, hogy az ÁFÉSZ-nél kezdte meg felnőtt életét, mégpedig segédmunkásként. Aztán jött a malomipari vállalat, ahol könyvelő lett, majd a takarékpénztár. 1966-ban pedig megválasztották a nagyközségi pártbizottság titkárának. Ennyi nagyvonalakban az életútja. Politikai tevékenysége sokkal színesebb. Az ifjúsági mozgalomba még gimnazista korában kapcsolódott be. 1954-ben lett DISZ- tag, majd, mivel a gimnáziumban később szervezték meg a NlSZ-t, Mezőberényben az elsők között lépett be a helyi szervezetbe 1957-ben. Hamarosan KISZ-vezetöségi tagnak választották, majd nem sokkal később már titkárként dolgozott. KlSZ-aján- lás alapján vették fel a pártba 21 éves korában, ahol a községi pártalapszervezet. vezetőségi tagja volt 1964 és 1966 között, egészen titkárrá választásáig. A rövid életrajzhoz még az is hozzátartozik, hogy 1966 óta tagja a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának, és 1975-től 1980-ig — választói megelégedésére — látta el országgyűlési képviselői megbízatását. 1960- ban nősült, s egy lánya van. Életútjában nincsenek szenzációk, „csak” hosszú, felelős munkában eltöltött kemény munkanapok. Igazságszeretetével, következetességével, megértő segítőkészségével és rendkívüli munkabírásával vívott ki tekintélyt, szeretetet magának. — Nem tudom délután 5 órakor fiókba zárni a gondokat — vallotta. — Mert aki így tesz, nem is alkalmas arra, hogy egy nagyobb közösség érdekeit képviselje. — Mit csinál egy párttitkár? — próbáltam bővebb megnyilatkozásra sarkallni. — Egy pártbizottság titkára nagyon ösz- szetett tevékenységet folytat. Hiszen munkája egyrészt gazdasági, másrészt politikai. A nagyközségben sok gazdasági egység van, és így nekem is sokat kell foglalkozni gazdasági kérdésekkel. A nehezedő körülmények bonyolultabbá tették mind a tanácsi, mind a községpolitikai munkát, de az ideológiai, kulturális és emberi ügyek intézését is. Ebben a feladatkörben mindenhez kell érteni, ugyanakkor a hátránya az. hogy egy-egy adott szakterületet nem ismerhet meg az ember kellő mélységben. Ezért, iratkoztam be önszorgalomból 1963- ban a marxista—leninista esti egyetemre, majd végeztem el 1974-ben a szakosítót. Előtte még 1962-ben a közgazdasági technikumot is elvégeztem. Nagyon jó hasznát, vettem ezeknek a tanulmányoknak, hiszen megfelelő gazdasági szemléletet kaptam általuk. — Egy párttitkárnak mindenről tudnia kell, ami a településen történik. — Ez igaz, de nem pletykaszinten. Mindazt tudnia kell, ami a döntések meghozatalához szükséges. Hiszen egyedül ezt a munkát nem lehet csinálni. Feltétlenül a kollektív bölcsességhez kell folyamodni, hogy megalapozott lehessen a döntés. A párt héttagú végrehajtó bizottságától is éppen ezért nagyon sok segítséget kapok munkámhoz. — Mindenkinek sajátos, egyéni munka- módszere van, még akkor is, ha ugyanazt a funkciót látja el. ön milyen fontosabb alápelvek szerint alakította ki munkamódszerét? — Először is fontosnak tartom, hogy ismerjem az embereket, a településen élők hangulatát. Ehhez azt tartom a legjobb módszernek, ha sokat tartózkodom kinn a területen. Hiszen nincs jobb, mint áttételek nélkül, a helyszínen tájékozódni. A munka alapja a középtávot felölelő vezérfonal. Hiszen egy testületnek látnia kell, hogy a ciklus ideje alatt hová akar eljutni. Mezőberényben biztosítva van a munkaerő, s a vezető gárda utánpótlása. Az üzemek sorsát illetően — mert ma távolabbra nem láthatok —, 1990-ig. optimista vagyok. És még egy fontos dolgot szeretnék kiemelni: nem szabad félni a fiatalítástól. Ezt saját tapasztalatom alapján is merem állítani, hiszen magam is 26 éves koromban lettem a pártbizottság titkára. Mezőberényben, szerencsére, sok intézmény élén fiatalok állnak. — Van egy mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában . . . — Nekem előnyt jelentett, hogy itt születtem. Az emberek egyharmadát név szerint ismerem, sokat látásból, s talán csak a fiatalokat ismerem kevésbé. Előnyösnek tartom azt, ha helyi emberekből kerülnek ki a vezetők. Azt viszont, hogy herényi legyen valaki, nem a születése határozza meg, hanem az, hogy herényivé vált-e. Engem hívtak már más településre is, de nem mentem, mert úgy érzem, nem valószínű, hogy az ország vagy a világ bármely helyén megtalálnám azt, amit itt. Szeretem az itt élő embereket, s mert ismerjük egymást, jobban meg is nyilatkoznak. Arra azonban mindig vigyáztam, hogy nem szabad becsapni őket. Az egyenes beszéd híve vagyok. Ugyanakkor egy vezetőnek tudnia kell nemet is mondani. — Sok barátja van? — Olyan, aki előtt nem kell „viselkedni", olyan kevés. Viszont nagyon sok kedves ismerősöm van. — Egy pártbizottság titkára felelős ember. Bizonyos mértékig hatalom van a kezében. Hogyan élt ezzel? — Ki merem jelenteni, nem éltem vissza vele még soha. A lelkiismeretem tiszta mások és magam előtt is. Igyekszem nem „okosnak” lenni olyan területen, amihez nem értek. Minden szakterületen ki szoktam kérni a tapasztalt és hozzáértő elv-' társak véleményét. Egyébként bennem nincsenek kategóriák az emberek számára, amelyet a társadalmi életben betöltött szerepük határozna meg. — Szereti azt, amit csinál? — Igen. Ez ugyan nem szakma, amire előre készülni lehet. Mikor szó volt róla, hogy a pártbizottság titkára leszek, nem kérdeztem meg apámat, pedig három évig ő is volt Mezőberény párttitkára. Mérlegre tettem, mi a jó, mi a rossz benne. S azt, hogy képes vagyok-e erre a feladatra. Persze a politikai felkészültséget állandóan karban kell tartani. Olvasni kell, s kint járni az emberek között. S ha valamit tehetek értük, Mezőberény fejlődéséért, akkor már úgy érzem, nem éltem hiába. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Életutak „Mindig az embert kell tekinteni”
