Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-09 / 58. szám

1984, március 9., péntek

o

Mi kell az üzlethez?

Termelők és kiskereskedők egymás közt

Régóta tudjuk, halljuk, igazán jó üzletet csak a külkereskedők és a termelők együttműködése, együttdolgozása hozhat. Viszont tanúi a kapcsolat mélyítésének, eredményesebbé tételének csak újabban vagyunk. Egyre gyakoribb vendégek megyénkben is a külkereskedelem képviselői, s látogatásuk, az információk szerzése és átadása termékenyítőén hat mindkét fél munkájára. E folyamat fényes bizonyítéka a február 20. és 25. között, a Békés megyei KISZÖV-nél, a szövetkezeti vezetők részére szervezett külkereskedelmi tanfolyam, melyen a külkereskedelmi szakma elismert szakértői tartottak előadásokat.

A kurzus záróaktusaként a szövetkezetek irányítói és a megyében jelentősebb kapcsolatokat kiépített külkereskedelmi vállalatok — az Artex, a Hungarocoop, a Hungarotex, az Intercoopo- ration Rt. és a Technoimpex —, valamint a Külkereskedelmi Minisztérium képviselői kötetlen beszélgetésen vitatták meg a munkájuk során felmerülő problémákat.

Nincsen egyedül

Az egyik sarkalatos gond a még mindig nem kielégítő információáramlás, a „megtermékenyítő” információk hiánya. Folyamatosabb és rendszeresebb kapcsolat- tartásra van szükség a jövőben. A külkereskedelmi vállalatok mindig jelezzék, ha nem sikerül az üzlet, s azt is, hogy konkrétan mi miatt hiúsult meg.

A termelőknek viszont a tervszerűbb és igényesebb gyártmányfejlesztésre kell nagyobb figyelmet fordítaniuk. Folyamatosan legyenek — mint az néhány nagyvállalatnál már tapasztalható — fiókajánlataik, amit igény szerint bármikor „elővehetnek”, és rövid átállási idővel gyárthatnak a piacra.

Persze, a tőkés exporthoz nemcsak ez, hanem pontos munka, pontos szállítás és nagyon jó minőség is kell. A külkereskedelmi vállalatok szeretnének minél több Békés megyei termelőt bekapcsolni a kivitelbe. Arra azonban az erre vállalkozóknak számítaniuk kell, hogy nem egyedül lesznek a piacon, igen erős a verseny, és nagyon oda kell figyelni a kalkulációk, az ajánlatok készítésére.

A kis tételű exporttal kapcsolatosan felmerülő gond, hogy az egyes, nem profilba tartozó cikkek exportját engedélyeztető eljárások, a papírmunka meglehetősen lassítja az üzletkötést, indokolt lenne lazítani e területen a gyorsabb munka céljából. A gyorsítás pedig alapvető, és erre a következő példa is rávilágít:

A megrendelő dollárért rendelt cserepet a Dél-Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól, és az ügylet lebonyolítására felkérte az egyik külkereskedelmi vállalatunkat, amelynek történetesen a cserép nem tartozott a profiljába. Ám tekintve, hogy tulajdonképpen két magyar fél között, dollárért és meglehetősen kis tételre kellett üzletet kötni, saját szakállára, a hosszadalmas engedélyeztetési eljárást kikerülve, vállalta az ügyletet. Az igazi azonban az lenne, ha néhány fontos — mondjuk tilalmi listán megjelölt — cikk kivételével szabályosan tehetné ugyanezt.

Versenyezni és versenyeztetni

A külkereskedelmi vállalatok munkájának jellegében jelentős változást hozott a párhuzamos exportjog- bevezetése. Általános vélemény körükben, hogy hasznos, sok pozitív vonást tartalmazó rendelkezés, mely verseny- szellemet teremtett, felrázta a külkereskedelmet. Később azonban kevésbé örömteli jelenségek is fel-felbukkan- tak. Nem egyeztetett lépésekkel ugyanis piacokat tehetnek esetleg tönkre közösen. Ebben nemcsak a külkereskedelmi vállalatok egymás közti, hanem a külkereskedelem és az ipar közti problémák is belejátszanak.

Érdekes módon a termelők, legalábbis a beszélgetésen részt vettek úgy vélik, nincs szükségük sok egymással versengő külkereskedelmi vállalatra, hanem inkább egy (profilonként egy) erős tartsa kézben a piacot. (Persze ilyen külkereskedelmi vállalat — bármily jó lenne is a termelőknek — sehol a világon nem létezik.) Ez a vélekedés azért meglepő, mert éppen a termelők nyomására engedélyezték a párhuzamos exportjogot. És nem tagadhatjuk, hogy a versenyeztetés serkentőleg, pezsdítően hat a külkereskedelemre. A monopolhelyzet tehát, ahol a termék jellege nem indokolja, megszüntetendő.

A külkereskedőkre és a termelőkre egyaránt áll, hogy meg kell tanulni versenyezni és versenyeztetni. A

játékszabályok még nem kiforrottak, és ez olykor — míg ki nem alakul a gyakorlata — problémákat okoz, ám a versenyről lemondani bűn volna.

Közismert — és a tanfolyamon is többször felmerült — a közvetett export problémája. Az export hasznainak megosztására a végterméket exportáló és a neki szállító „közreműködő” vállalat között lehetőség van, ebben szabadon megállapodhatnak. A vita azonban erről a kérdésről még nem zárult le, rendezése várható, és talán kevesebb gondja lesz majd akkor az exportra dolgozóknak az alapanyagokkal.

Hiányoznak az Ösztönzők

Több termelő kifogásolta jogosan, hogy nincs erőteljes exportérdekeltség, hiányoznak az ösztönzők. Ahogy az egyik hozzászóló fogalmazott, hazaszeretetből exportálnak, igényeknek tesznek eleget, és ebből nehéz bért fejleszteni. Kényelmesebb és jövedelmezőbb a belföldi piacra termelni. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket a kompetitiv árrendszer sem. mivel az elsősorban a hatékony kivitel növelésére ösztönöz. Így a vállalatok egyszerűen elhagyják az alacsonyabb jövedelmezőségű exportot, noha egyelőre arra is szükség van.

Egyénre szabott, és erőteljesebb ösztönzés bevezetését sürgetik a külkereskedők, az üzletkötők között is.

A termelők kérdéseiket a KKM-nek címezték, noha egyértelmű, hogy olyan horderejű problémákat vetettek fel, amilyenek megoldása nem egy tárca feladata. Az anyagi ösztönzést például csak tágabb összefüggésben a bér- és keresetszabályozással, a vállalati jövedelemszabályozással, beruházáspolitikával együtt lehet értékelni. Nem ragadható ki a nép- gazdasági környezetből a külkereskedelem sem. Amit jelenleg tenni lehet e téren, az a külkereskedelmi vállalaton belül, az osztályokra, esetleg üzletkötőkre lebontott értékelés, differenciálás.

Ami tapasztalat — sok egyéb mellett természetesen —, de mindenképpen leszűrhető a témák kapcsán, hogy nem szabad sem a termelőt, sem a külkereskedelmet egy- síkúan megítélni. Jobban megismerve egymás munkáját kiderül, milyen sokrétű és összetett is az, és ennek belátása a jobb együttműködés alapja. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyöntetűen jónak és hasznosnak minősített „kurzussal” egyik fél se tekinti lezártnak, befejezettnek e kapcsolatok mélyítését, az csupán katalizátora, előmozdítója a kölcsönösen felmerülő gondok együttes és eredményes megoldásának.

Szatmári Ilona

A geotermikus energiával fűtött, 13 hektár alapterületű üvegházakban — a szentesi Árpád Zöldségtermelő Szövetkezetnél — megkezdődött a paprikaszezon. A jelentős exporttermékből tavaly félmillió hegyes és 700 tonna töltenivalót juttattak el a fogyasztók asztalára. A képen: hegyes paprika gyűlik a ládákba (MTi-fotó — Sarkady János felvétele — KS)

Hasznot hajtó ötletek

Kapun kívül nem kellenek?

*

A kolbásztöltő gép egy gyártó cég figyelmét is fölkeltette

Sipos Sándorral, a Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kombinát gépjavító üzemének vezetőjével éppen két esztendeje találkoztam. Öt választották küldöttnek a me- zőhegyesiek az újítók országos kongresszusára. Két dolgot fogalmazott akkor meg, amit elengedhetetlennek tartott az újítómozgalom föllendítéséhez. Az egyik az volt, hogy ne lehessen ötletet elutasítani csak azért, mert ráfogható, hogy az új megoldás keresése az adott újítónak munkaköri kötelessége. A másik, hogy ösztönözzék, szervezetten propagálják a nagy haszonnal alkalmazható újítások széles körű elterjesztését.

Az újítók országos értekezlete foglalkozott is a többi között mindkét kérdéssel, új rendelet is született azóta a mozgalom ésszerűbb szabályozására. A kérdés csupán az: mi változott a gyakorlatban? Ezt kutattuk két év elteltével Sipos Sándor munkahelyén.

Érdeklődés van — üzlet nincs

— A kedvező irányú változások tagadhatatlanok — mondja Ferencz Sándor, a kombinát újítási felelőse, elsősorban a statisztikára hivatkozva. Igaz, egyik évről a másikra nem nőtt jelentősen sem az újítók, sem a benyújtott újítások száma, ám a hasznosított ötletek meny- nyisége ugrásszerűen megnőtt 1982-ről 1983-ra. Az

akkori 95-tel szemben most 137 újítást fogadtak el. A munkavédelmet fokozó 23 újítást leszámítva, anyag- és energiamegtakarítással, valamint behozatalt fölöslegessé téve csaknem 6 és fél millió forintot hozott a kombinátnak az újítások bevezetése 1983-ban, amikor az ötletek gazdáinak összességében mintegy 378 ezer forintot fizettek ki.

Galiani abbé, a XVIII. század merkantilista gondolkodója már kétszáz évvel ezelőtt megállapította, hogy „a valódi gazdagság... az ember”. Ezt a felismerést hordozzák gazdaságpolitikánk azon törekvései is, amelyekkel többek között az újítómozgalmat igyekszik az őt megillető rangra emelni. Az új rendelkezések nyomán egy-egy élen járó üzemben már valós termelőerőként számolnak a folytonosan újat keresőkkel, az ésszerűsítők „megszállott” hadával. így a mezőhegyesi kombinátban is, ahol a húsüzembe látogatva megint Sípos Sándor nevével találkozunk.

— Ö meg Varga Ferenc műszaki igazgató szerkesztette ezt a nagy teljesítményű kolbásztöltő gépet, amely mozaikáru készítésére is alkalmas — mutatja Oro- dán Lajos üzemvezető, hozzátéve, hogy a gép iránt, már egy budapesti gyártó cég is érdeklődött.

— Ezek szerint az ötletek, újítások házon kívüli értékesítésében is sikerült előbbre lépni? — fordulok Ferencz Sándorhoz.

— Igen, de nem olyan ütemben, mint ahogy reméltük. Pedig mi minden lehetőséget igyekszünk megragadni. Húsz újításunkkal szerepeltünk a tavalyi Békés megyei kiállításon és börzén, 15-nek a leírását küldtük meg az AGROINFORMNAK, amely kilencet érdemesnek tartott arra, hogy megjelentesse országos terjesztésű katalógusában. Az eredmény majdnem semmi. Pedig olyan újítások, sőt találmányok szerepelnek ebben a sorban, mint a nálunk kikísérletezett módszer a szarvasmarhák vemhességének korai megállapítására, a sertéshullák eltávolítását megoldó berendezés, vagy említhetem Demeter Andor érintés- védelmi mérőműszerét, ami egyedülálló a maga nemében, s nagy is az érdeklődés iránta, éppen csak üzlet nincs egyelőre belőle.

Több bizalmat várnának

Hol hát a hiba? A'z újítási propaganda az utóbbi időkben nagyot fejlődött. Az újítások kivitelezésében, hasznosításában, elterjesztésében közreműködők az új rendelet szerint immár közreműködői díjra is számíthatnak. A kombinát sem sajnálja a költségeket szórólapokra például, az újítókat négy, a műszaki haladásban meghatározó országra kiterjedő találmányi figyelő segíti, a gépműhely szocialista brigádjai vállalásaik közé is fölvették a kivitelezés és a hasznosítás segítését, a me- zőhegyesiek mégsem lehetnek elégedettek. Egyedül egy cukorgyári újdonságukról mondható el, hogy sikerült országosan elterjeszteniük.-r Tegyük hozzá rögtön, hogy nem a szokásos úton — figyelmeztet Túri Ferenc, a kombinát cukorgyárának műszaki igazgatója, s elárulja, hogy a tröszt megszüntetésével sem szakadt meg a kapcsolat az ország cukorgyárai között, a műszaki vezetők rendszeresen találkoznak, elsősorban éppen az újítások átadását-át- vételét szorgalmazva.

— Arra még nem gondoltak, hogy gazdasági munka- közösséget hozzanak létre ilyen céllal? Talán az anyagi érdekeltség újabb lökést adhatna e fontos folyamatnak.

— A gazdasági munkaközösség léte nem változtatna azon a tényen, hogy az újítókat továbbra is csak a „többiek zsebéből" fizethetjük. Kicsit érthetetlen, hogy amikor százmilliós értékeket bíznak ránk, tízmilliós költségek felett döntünk nap, mint nap, akkor ebben a kérdésben megkötik a kezünket — érvel a műszaki igazgató, majd egy újabb gondolatot fogalmaz meg:

— Van azután egy másik dolog is. Megvettünk korábban a veszprémi egyetemtől egy eljárást a korrózióvédelemre 200 ezer forintért, egyből a nyakunkra jött a vizsgálat. Más kérdés, hogy nekünk -lett igazunk: évek óta nem kell az adott berendezés felújítására költenünk, ami pedig jó néhány tízmillió forintban benne volt azelőtt. Ügy látszik, bizalom dolgában sincs még minden a helyén az újítómozgalomban.

a növekedés igazi motorja

Az újítások sorsáért felelős embereknek a kombinátban mindössze egy panaszos üggyel kellett foglalkozniuk az elmúlt esztendőben. Alá-' pul véve a benyújtott 174 újítást, ez az egy eset 0,6 százalékos részt képvisel, vagyis önmagáért beszél: nagy gondok a mezőhegyesi kombinátban nem lehetnek az újítók körül. Maguk ugyan arról beszélnek, hogy rengeteg még a megoldani valójuk, hiszen még mindig túl sokáig tart egy-egy ötlet elbírálása, a díjak nagyobb részét még mindig eszmei alapon, s nem a mérhető eredmény függvényében fizetik. Ami pedig a legfontosabb: az eddigieknél sokkal több energiát kell kifejteniük újításaik, találmányaik értékesítésében.

Erre már vannak jó példák is természetesen, hiszen ma már több száz mezőgazdasági üzem alkalmazza a borjak elhullását csökkentő mezőhegyesi módszert, de még mindig több millió forint szunnyad itteni újításokban és találmányokban, holott korunkban a gazdasági növekedésnek talán a beruházásoknál is hatékonyabb motorja a szellemi termékek hasznosítása. Igaz, az sem lenne egy utolsó dolog, ha ezt a gazdasági és pénzügyi szabályozás is jobban elismerné!

Kép, szöveg: Kőváry E. Péter