Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
1984. március 4., vasárnap iZHÜ»Jl»f‘Tc1 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG II Kertészszigeten újra N incs a községnek olyan pontja, ahonnan ne lehetne látni a széfét. Az út mentén kertes házak. Sok új is akad közöttük. A tenyérnyi település fölött, mint egy óriás, trónol a víztorony. Mindenfelé csend. Kellemes, pihentető csend. Itt nincsenek zakatoló gyárak, a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet üzemegységei is a község határán kívül helyezkednek el. A környezetszennyezést hírből sem ismerik Kertészszigeten. Mindössze 712-en lakják. A tanácsházán négyen dolgoznak. Kertészsziget sem nem társ-, sem nem közös tanácsú község, hanem önálló, melynek körzetközpontja Szeghalom, mondják nem kis büszkeséggel. A községnek van kultúrotthona, iskolája, óvodája, vegyesboltja, orvosi rendelője. A lakosság zömmel a füzesgyarmati termelőszövetkezetben dolgozik. Sokan járnak Szeghalomba is. Dolgoznak a harisnyagyárban, az állami gazdaságban, a tejfeldolgozó üzemben, de vannak, akik Füzesgyarmaton találtak jó munkaalkalmat. A közlekedés kitűnő. Vannak, akik elköltöznek, vannak, akik ide jönnek lakni. Lacházi Pálné, a tanács gazdálkodási előadója Szeghalomról jött. Megkedvelte a községet. Vad Györgyné pénzügyi előadó azt mondja, semmi pénzért nem költözne el innen. Van villany, járda, közműves vízellátás. A községben azonban elkelne egy új ABC-áruház. Párttitkár, tanácstag, önkéntes rendőr A község pártalapszerve- zetének 33 tagja van. Többségük a termelőszövetkezetben dolgozik. Nem véletlen, hogy a párt elbeszélgetéseken és a beszámolón a legtöbb szó a termelőszövetkezetről esett. — A tsz-nek nehéz esztendeje volt. A növénytermesztésben károkat okozott az aszály — mondja Lengyel Károly, a község párttitkára, aki egyben a Kertészsziget határán levő törzsbaromfitelep vezetője is. — Más ágazatokban viszont jó eredményeket sikerült elérni. A tagság keresete nem csökkent. Éves átlagban az egy főre eső jövedelem 50 ezer forintot tesz ki. — Milyen más témával foglalkozott az alapszervezet tagsága a beszámoló során? — Külön foglalkoztunk a szeghalmi ÁFÉSZ munkájával, melynek a községben két boltja van. Az áruellátással meg vagyunk elégedve. Még a nagy havazás idején sem okozott gondot. Az ÁFÉSZ-bolt azonban elavult helyiségben működik. Szükségünk lenne egy új ABC-re. Foglalkozunk a megoldás módjával. Lengyel Károly tanácstag is, sőt, önkéntes rendőrként egy 12 fős csoportnak a vezetője. A beszélgetés során a közrendről is szó esett. — Szorgalmas, dolgos emberek élnek Kertészszigeten. Évente a lakosság több mint 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végez. Rendzavaró események ritkán fordulnak elő. A múltkor azonban történt egy kellemetlen ügy. A gázcseretelepről, amely kint vana a község határán, elloptak három gázpalackot. Gépkocsival érkeztek a tettesek, bizonyára nem kertészszigetiek voltak. .....nekem elhihetik!” I dős férfi közeledik. Sörbe botja ritkán koppan, inkább csak ott támaszkodik rá, ahol sáros a járda, öltözete posztónadrág, viseltes zakó, garbó, amiről lerí, hogy nem valami meghitt barátságban van vele a gazdája. Annál inkább a szemébe húzott fekete kucsmával. — Jó napot kívánok! Lakatos Mihályt keressük, azt mondták errefelé lakik, nem tetszik ismerni? — Ismerem, hogyne ismerném már, mikor én vagyok! — koppant a bottal az öreg. — Aztán hová ilyen legé- nyesen, kiskabátban? — Nincs most hideg, nem fázok én! Megyek a boltba kenyérért. Együtt ballagunk tovább, belemerülünk a beszélgetésbe. Kiderül,' hogy Miska bácsi a 90. évét tapossa. Füzesgyarmatra való, 1941 óta lakik Kertészszigeten, itt jutott pár hold földhöz. Miska bácsinak rokona majd’az egész falu. Hogyne lenne az, mikor a Lakatos házaspárnak tizenkét gyereke látta meg a napvilágot, ketten még kiskorukban meghaltak, egy fiút meg úgy 10 éve veszítettek el. Az unokák, dédunokák számát se tudja már Miska bácsi, nemhogy mindnek a nevét is fel tudná sorolni. — Szóval a házban magam maradtam, az asszony ’72-ben halt meg — zárja le a témát szárazon. — Már van vezetékes víz a faluban — jegyezzük meg a hidroglóbusz láttán. — Van az, de köll a nyavalyának, egy kannával elég nekem, azt meg győzöm hordani. Fiataloknak való már — legyint a botjával. Fiatalasszony köszön ránk, Miska bácsi utána fordul, kék szemével huncutul csippent: „Haj, az asszonyok, azok nagy zsiványok, nekem elhihetik!” Betét helyett fürdőszoba A Gyanútlan gyakornok, meg az Együttélés vaskazettában várja, hogy a következő állomásra, valamelyik falu mozijába érkezzen. A Gyanútlan gyakornok és az Együttélés ugyanis egy francia, illetve egy magyar film, amelyet az elmúlt napokban vetítettek Kertészszigeten, és most itt, a takaros postaépületben várnak szállításra. Csendes a hivatal, ritkán nyit ajtót ügyfél. — A hónap közepén, fizetéskor szokott nagyobb forgalom lenni — magyarázza Kláricz Jánosné hivatalvezető. — Mennyire takarékosak a falubeliek? — Nem csekély a postai takarékbetétkönyv-állományunk, de most, hogy megvan a vezetékes víz, szerényebben gyarapszik. Sokan ugyanis fürdőszobát csináltatnak, meg autót vesznek, arra megy a pénz. Közben a kezelőtáblán kigyulladt egy lámpa, Kiss Károly gyakornok kapcsolja a hívót. — Amióta Szeghalom is benne van a távhívó rendszerben, sokkal gyorsabb a telefonálás — jegyzi meg a hivatalvezető, majd az újságelőfizetésekről beszélgetünk. Amint elmondja, többek között 82 Népszabadság, 66 Népújság, 13 Népsport, 33 Szabad Föld, 86 Képes Újság, 111 Rádió- és Televízió Újság, 34 Füles, 29 Családi lap, 43 Nők Lapja, 15 Magyar Ifjúság jár a faluba. — A rejtvény újságokat, kiadványokat nagyon kedvelik nálunk, azokat mindig el tudjuk adni. — Rengeteg lottó is fogy — veti közbe Ignácz Jánosné kézbesítő, aki most végzett a napi munkájával, s dohogva próbálja letörölni a sarat a csizmájáról. — Megkapják készen a szép új házat, és még arra se képesek, hogy lesöpörjék a járdát előtte! Rz Iskolaigazgató Szilágyi József 1981-ben érkezett Körösújfaluról csa- ládjávaal Kertészszigetre, és az iskola igazgatója lett. Jelenleg 77 diákot kilenc pedagógus tanít, ketten pedig fizetés nélküli szabadságon vannak. A létszám változó, és ez gondot okoz. Az 5. és a 6. osztályt össze kellett vonni, mert kevés volt a tanuló. A gyerekek nagyobb része szakmunkásképzőbe megy, néhány lány pedig gimnáziumba jelentkezett. Sokan a kétegyházi mező- gazdasági szakmunkásképzőt választották. — A szakiskola elvégzése után kik jönnek vissza a községbe? — A fiatalok nagy része úgy megy szakmunkásképzőbe, hogy a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezettel tanulmányi szerződést köt. Ok természetesen itt maradnak a községben, és a termelőszövetkezetben helyezkednek el. Sajnos, előfordul lemorzsolódás is. Ennek az az oka, hogy nem reális a pályaválasztás. A baráti kör befolyásolja őket. Néha pedig a szülőt kell győzködni, hogy a gyereket helyes iránybe tereljük. A mostani 8. osztályosok tanulmányi eredménye középszintű. A 7.-esek viszont kimondottan jó eredményeket érnek el. Legtöbb gond ter- mészetsen az összevont osztályokkal van. — Milyen művelődési lehetőségek vannak a községben? — Van könyvtár és mozi a kultúrotthonban. Nagy gondot fordítunk a tanulók iskolán kívüli programjának megszervezésére. Rendszeresen tartunk különböző rendezvényeket, de ellátogatunk a környező nagyobb községekbe, városokba. A közelmúltban két tanulóval jártam Oroszlányban, bányászok szeretnének lenni. Megnéztük a bányát és a szakmunkásképző intézetet. Nagyon megtetszett nekik a szakma. A falu vegyesboltját a szeghalmi ÁFÉSZ üzemelteti. A kerékpártól a drótkerítésig, a vetőmagtól a könyvig van itt minden. Friss kenyeret naponta kapnak Füzesgyarmatról. A roskatag, falu széli, alacsony épület azonban már nem a legalkalmasabb a kulturált kereskedelemre Mi leszel, ha nagy leszel? Beczi Anikó vidám, csinos kislány. Az általános iskola 8. osztályos tanulója. A közelmúltban úgy döntött, hogy tanulmányait Békéscsabán, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában folytatja. — Alaposan meggondoltad az elhatározásodat? — A barátnőmmel beszéltük meg, hogy ki, hova megy, milyen szakmát választ. Nekem más jutott az eszembe. Igaz, gondoltam a gép- és gyorsírásra, meg arra is, hogy textiltisztítással foglalkozom majd, ha felnövök. De, ha gép- és gyorsíró lennék, akkor sokat kellene tanulni, és én a helyesírást valahogy nem szeretem. — Talán kevés idő jut a tanulásra? — Azt nem mondhatnám, időm lenne. Olykor bevásárlással foglalkozom, vagy takarítok. — A szakmaválasztásodhoz mit szóltak a szüleid? — Rám bízták a választást. Azt mondták, ha nekem tetszik, hát csináljam. — Milyen elképzelésed van erről a szakmáról? Talán felszolgálónő akarsz lenni? — Nem, nem, nem ilyesmire gondoltam. Én a pult mögött fogok állni. Olyasvalaki leszek, aki majd méri az italt. Valami nagy vendéglőben szeretnék dolgozni. Ilyen nincs itt Kertészszigeten, hát majd a városban maradok. Pizsama a szatyrokban Indulnánk a Dózsa utca 3-ba, Vad Imrénéhez. Kérdezősködünk, merre vegyük az irányt, s kiderül, hogy a közelben kerékpárját toló fiatalasszony az, akit keresünk. A kerékpáron hatalmas szatyrokban rengeteg férfipizsama. — Sietek a buszhoz — áll meg egy percre a fiatalasz- szony —, viszem a kész munkát a bucsai telephelyre, s hozom az újat. A békéscsabai FÉKON-nak varrunk, a faluból úgy hatan-heten, évek óta. Megkapjuk a kiszabott anyagot, mi csak ösz- szevarrjuk. Jó, hogy van ez a lehetőség, mert helyben más munka nincs, ezzel meg, ha igyekszik az ember, lehet úgy 3 és fél ezer forint körül keresni. Azért is Jó, mert így mindenre jogosultak vagyunk, jár az SZTK, nyugdíj. Közben szaporázzuk a lépést a buszmegállóhoz, le ne késsen Vadné. Hasonló csomagokkal már többen is várnak, együtt folytatjuk tovább a beszélgetést. — Fodrászhoz hová járnak? • — Hát, amióta a faluból elment a fodrász, Bucsára, vagy Gyarmatra megyünk, de legtöbbször megcsináljuk magunk a frizurát — kap a hajához az egyik fiatalasz- szony. — S ha elromlik a mosógép? — A GELKA egy héten egyszer jön, amit lehet, helyben megnéz, ha nagyobb a hiba, elviszi. — Patyolat-kirendeltség van-e? — Ugyan, nekünk a saját mosógépünk a Patyolat. Az viszont igaz, nagyon jó a buzsközlekedésünk, és a boltra se panaszkodhatunk, csak hát égető szükség lenne már egy új épületre, azon a régin nincs már mit javítgatni, felújítani. — A legutóbbi két filmet látták-e a moziban? — Ügy higgye el — mondja Vad Imréné —, házaspárok már el se mennek moziba, kinevetnék őket. Fiatalok, gyerekek járnak, de mostanában már a fiam Is azt mondta, nem megy többet, egy szót se lehet érteni, akkora a zaj, mindenféle megjegyzések. Hát bújja inkább a tévét mindenki. Az oldalt írták: Serédi János és Tóth Ibolya, a fotókat Veress Erzsi készítette.
