Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
NÉPÚJSÁG 1984. március 31., szombat Készül a Medgyesbodzás—‘Békéscsaba közötti távvezeték földmunkája Az új kutak csatornabekötése Fotó: Veress Erzsi Az ivóvízcsövek földbe helyezése A távvezeték hegesztése Ivóvizünk tisztaságáért Örömmel olvashatjuk a statisztikai adatokat arról, hogy mind több település és család jutott az elmúlt években vezetékes ivóvízhez. Egyre inkább az emlékezés témája lesz ma már, hogy milyen nehéz is volt — néha bizony kilométerekről — kannázni a vizet, s már előre fáztunk a nagymosás közeledtétől. De ritka az olyan öröm, amelybe üröm is ne vegyülne. Mind többen tették és teszik ma is szóvá, hogy az se mindegy ám, hogy milyen az a víz, amihez hozzájutottunk. Találkoztam emberekkel, akik nem voltak restek a csapvízből mintát venni. Hát az bizony nemegyszer hasonlított inkább a moslékhoz, mint iható folyadékhoz. Magyarázat persze mindenre volt: megpang a víz a vezetékek egyes szakaszain, s ettől olyan, amilyen, de iha- ■ tó. Sokan nem hitték ezt, s kifakadva mondták is: igya az, aki ilyet állít. Egy-egy vezetékszakasz tisztítása után is hasonló állapotokat tapasztalhattunk. Egy dologban viszont mindenki egyetértett : nem törvényszerű, hogy a vezetékes ivóvíz ilyen legyen. Kevesebb szó esett arról, hogy ez a víz — a megye nagy részére ez vonatkozik — olyan helyekről és talajrétegekből jön, amely meglehetősen magas vastartalmú és egyéb ásványi anyagokat is tartalmaz oldott állapotban. De nem csak ez a gond, bár önmagában ez is éppen elég lenne. Hatalmas vízfogyasztókká léptünk elő. Nemcsak mi használjuk a vizet, sokszor szükségen felül is, hanem az ipar is követeli a maga részét. Lépést tartani ilyen igények kielégítésével nem kis feladat. Nem csoda hát, ha a vízellátással kapcsolatos megoldások nem mindig voltak a legtökéletesebbek létrehozásuk pillanatában. Így aztán az egyik gond a másikból ered. A mezítlábas ember is úgy van a fagyok beálltával, hogy mindegy, milyen az a bakancs, csak legyen a lábán valami. De ha már megvan, akkor támad az újabb igény: lehetne szebb, lehetne finomabb bőrből is. Az igény elhangzott és elhangzik ma is: jobb minőségű vízzel lásson el bennünket a víz- és csatornamű vállalat, illetve az, aki erre hivatott. Ügy tűnik, hogy most eljött az ideje ennek. Kormányprogram alapján a megyei tanács nagy munkába vágott: megszüntetni a panaszokat a lehető leggyorsabban, a lehető legrövidebb idő alatt. Mi lesz a módja? Cs^pre- gi Pál — a közvetlen felelőse a megyei tanácsnál ennek a nagy feladatnak — úgy mondja, hogy a vízminőség javítására két úton közelítenek. Az egyik megoldás az, amellyel a növekvő vízigényt is ki tudják elégíteni. Ennek a lényege, hogy további új kutakat kapcsolnak be a vízellátásba. Ezek Medgyesbodzás környékén készültek és készülnek el. Azért olyan messze Békéscsabától, a legnagyobb vízfogyasztótól, mert az ott húzódó Maros-hordalékkúpból nyerhető legközelebb kielégítő mennyiségű és minőségű ivóvíz. A vízminőségi vizsgálatok ezt támasztják alá. Ezek a kutak azonban nem csak a víz mennyiségét növelik majd, hanem mentesek a kígyósi és a csabai kutak magas és a víz minőségére hátrányos ásványi anyagoktól. A medgyesbod- zási és a meglevő kutak vizének keverése önmagában is minőségi javulást fog jelenteni a mennyiségi igények jobb kielégítése mellett. I másik megoldás ezzel időben párhuzamos: olyan tisztítóberendezéseket építenek a vízellátó hálózatba — az elsőt, ha a nagyüzemi próbát a laboratóriumi kísérletek után kiállja, már 1984-ben, tehát már az idén —, amelyek képesek kiszűrni a víz felesleges vas- és egyéb ásványi tartalmát. A végleges megoldást a kettő együttes megvalósítása jelenti. Jogos ezek után a kérdés: hol tartunk e koncepció megvalósításában ? Jó hír, hogy sokkal előrébb, mintsem sokan gondolnák. A Medgyesbodzás környéki kutakat már megfúrták. Hozamuk és vegyi összetételük a vártnak megfelelő.' Most készül a kutak összekapcsolása • és ugyancsak megkezdődött annak a távvezetéknek az építése is, amely Kígyósig eljuttatja a medgyesbodzási vizet, ahol a meglevő szivattyúk átszerelésével, bővítésével csatlakoztatható az érkező víz a jelenleg működő rendszerbe. Kígyósig 16 kilométer távvezeték szükséges, továbbá a víz fogadásához ötezer köbméteres tárolómedence. Hasonló nagyságú tározó épül a vandháti és a makkosháti vízműtelepeknél is Békéscsabán, ahol a kétfajta víz keverését végzik majd és az ehhez szükséges szivattyúk beépítésre kerülnek. Szerepel a tervben továbbá, hogy meghosszabbítják Békéscsabáról az ivóvíz-távvezetéket Kamut—Murony irányába. Ez további 18 kilométernyi csőfektetést jelent. Elkezdődik Doboz, Sarkad, Sarkadkeresztúr, Méhkerék, Kötegyán ivóvízhálózatba törtéríő bekötése is. Végül — számolva a növekvő vízellátással — tovább folytatják Medgyesbodzás környékén a vízbázis növelését újabb kutak fúrásával. Ez csak az első ütem, amelyből egy kisebb, de fontos rész már megvan. Közel ötvenmillió forintot fordítottak ezekre. Az egész fentebb ismertetett feladat 1985 végére megoldást nyer, kivéve a Doboz irányába haladó 48 kilométernyi távvezeték, amely az említett időpontig csak Gerláig készül el, de építése folyamatosan halad tovább. Mindez csak az első nekirugaszkodás. Ezt követi a több éven át tartó munka a vízminőség teljes biztosításáig és a növekvő vízigény biztonságos garantálásáig. Az egész vízellátási rendszer tervét ez év közepéig a MÉLYÉPTERV és a BÉ- TERV közösen készíti el — szól részükről az ígéret. E tervezés a megye vízminősége javításának generális megoldását biztosítja. Végrehajtása — mint mondtam — már megkezdődött. Még ebben az ötéves tervben 370 millió forintnyi munkát végeznek el ebből. A VII. és a VIII. ötéves tervekben szintén jelentős összegek kerülnek erre a célra. A megye vízminőségének javítása ösz- szesen,' de tavalyi áron kalkulálva másfél milliárd forintot igényel. A megye ilyen nagy feladattal megbirkózni csak a kormány messzemenő támogatásával képes. Erre garanciát a kormányprogram ad, amelyet decemberben fogadott el. Az az eltökélt szándék, hogy á vízzel kapcsolatos panaszok megszűnjenek. Mindig türelmesebb az ember, ha látja a megoldást. A megoldás itt, van előttünk: kísérjük figyelemmel, segítsük mielőbbi megvalósítását lehetőségeinkhez mérten. A sorrendiség kérdéseiben lehetne ugyan vitázni, de azzal nem az építkezés halad. Mindenekelőtt a meglevőt javítsuk, mintsem a panaszokat szaporítsuk. A sorrendet — melyik községet előbb, melyiket utóbb — ez szabja meg. Enyedi G. Sándor Életutak Felelősséggel dönteni Meglepődik, amikor megtudja, hogy írni szeretnék róla. Ugyan, mit számít az őkis életútja? Tette a dolgát, mint annyian ebben az országban. Mondom: éppen ezért esett rá a választás. A kicsi, apró cselekedetek nőnek folyammá az évek alatt. Ettől megy előrébb a világ. Beszélgetünk, oldjuk a feszültséget. Jól jött az éjszakai eső, zöldül a határ, most már végérvényesen itt a tavasz. Április! Szemében ma is kislányos ragyogás fénylik. Dr. Grestyák Gizella Mezökovácsházán született szegény parasztcsalád ötödik gyerekeként. Az édesapa és a négy fivér a mezőhegyesi ménesbirtokra járt dolgozni. A felszabadulás után földet kaptak. — Az elemi iskolában jól tanultam, csak közbejött a háború — bogozza az emlékek fonalát. — Mégis sikerült bejutnom Batto- nyán a polgáriba. Kezembe került egy újság, amely hírül adta, hogy munkás- és parasztfiatalok jelentkezhetnek a népi kollégiumba. Ez volt a legendás NÉKOSZ! Képzelje el, felvettek. Különbözetivel leérettségiztem a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, természetesen Budapesten. Az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjas kollégiumba 1949-ben kerültem. Éjjel-nappal tanultunk. Megzörren a helikonos doboz a kezében. Nem gyújtja meg a cigarettát. Eltűnődik. — Nekem nagy lehetőséget adott a fel- szabadulás. Tanulhattam. Csak ez érdekelt igazán és a mozgalmi munka. Már 1947- ben MADISZ-tag voltam. A Szovjetunióban eltöltött öt év pedig kitörölhetetlen élménnyel, csodálattal ajándékozott meg. Akkor, 1950-ben 800 leendő egyetemista utazott a baráti országba. Én Novocser- hoszkba, egy Don melletti, akkor 160 ezer lakosú városba kerültem, ahol sok felsőfokú intézmény működött. Az állatorvosi és állattenyésztési fakultáson végeztem 1955-ben. — Miért éppen ezt a szakot választotta? — Őszinte leszék. A társaim, a barátaim rábeszéltek, mert eredetileg orvosnak készültem. Nem akartam elszakadni tőlük, így ráálltam, hogy állatorvos legyek. Ügy érzem: jól választottam. Serceg a gyufa a> dobozon. A sárga láng megvilágítja az arcát. , — Kemény esztendők voltak — folytatja szinté a füst mögé rejtőzve. — Az orosz nyelvtudásunk tökéletesítése először gondot okozott, de 3-4 hónap elteltével ment minden, mint a karikacsapás. Igaz, velünk délután külön Ás foglalkoztak a tanárok. Itthon viszont a kemény, küzdelmes munka várta. Mindenképpen az idős szülei közelében akart maradni, ezért választotta első munkahelyéül a Mezőhegyesi Állami Gazdaságot. — Nem félt az előítéletektől? Akkoriban még fehér hollónak számított a női állatorvos. — De féltem. Nagyon jólesett, amikor kellemesen csalódtam. A kollégák elfogadtak, segítettek. Pedig rettenetesen nehéz szakma. Sokáig, 1968-ig itt dolgoztam. Az édesanyám egyre többet betegeskedett. Ismét hazajöttem Kovácsházára, az Űj Alkotmány Tsz-be. Nemsokára kineveztek a járási hivatal szakállatorvosának. Üjabb fordulat, amelyre voltaképpen nem is számított. A testület 1974. január 1-től megválasztotta a járási pártbizottság titkárának. Hozzá tartozott a pártépítés, a tömegszervezetek, a propaganda, a művelődésügy. Szerteágazó terület, de nem rettent meg. Fiatalon, 1948-ban belépett a pártba, Mezőhegyesen pártoktató volt, részt vett a tsz-szervezésben, helytállt 1956-ban. Később vb- és pártbizottsági tag az állami'gazdaságban, végül a járási vb és párt- bizottság tagja. — Ennyi tapasztalattal a háta mögött nyugodt szívvel ülhetett a titkári székbe... A fejét ingatja. A gondolatait rendezi, majd lassan megszólal :< — Időbe telt, míg világosan láttam az összefüggéseket. Tizenkilenc település tartozott akkor a járáshoz. Nem akarok a világért sem dicsekedni, de ilyen sokrétű feladatot megoldani aligha gyerekjáték. Jó kapcsolatot alakítottam ki a vezetőkkel. Közülük jó néhányat oktattam a marxizmus—leninizmus esti egyetemen, .hiszen 1963' óta filozófiát tanítok. — Voltak meleg pillanatai? — Hogyne. A politikai munka kívülről talán egyhangúnak látszik. Nem egy álmatlan éjszakát okozott a dilemma: vajon jól, felelősséggel döntöttünk-e a testületi ülésen, mert minden állásfoglalás mögött emberek, sorsok vannak. Ezt az érzést soha máskor nem tapasztaltam. — Augusztus 1-től nyugdíjba megy. Fel- " készült erre? — Egy éve mást sem csinálok. Tisztáztam önmagámmal: ennek így kell lennie. Most már több idő jut a szépirodalomra, az utazásra. Remélem, hogy nem hagynak munka nélkül a volt kollégáim. Elnyomja a Helikont. Mintha azon tű- ■ nődn'e: hogyan lehetne még többet tenni az egyre terebélyesedő, fejlődő szülőföldért. Seres Sándor
