Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

1984. március 31., szombat

Három diák a három tavaszról

Csák Júlia

Szilágyi Gabriella

A magyar történelem dicsőséges lapjaira kívánkozó három jeles évfordulót ünnepelünk minden tavasszal. Ilyenkor tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk 1848 forradalmi hőseire, a Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonáira és az igazi szabadságot hozó felszabadítókra, a hős szovjet hadseregre. Mit jelentenek ezek az ün- jiepek a ma fiataljainak? Mit tudnak ezekről a történelmi sorsfordulókról?’

Valljanak minderről a legilletékesebbek, a tizenévesek, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola diákjai. Beszélgetésünk résztvevői a békési Szilágyi Gabriella, a füzesgyarmati Csák Júlia és Ambrus Attila, aki almáska- marási.

*

— Mi jut eszetekbe március 15-ről?

— Nekem elsősorban Petőfi neve — mondja Gabi. Az ő költészete buzdította a népet arra, hogy lerázza magáról a több évszázados igát.

— Én úgy vélem, hogy az akkori, nálunk csak 10—15 évvel idősebb forradalmi ifjúság Petőfi, Vasvári, Irinyi és társaik azért küzdöttek, hogy jobb, szebb élete legyen a sokat szenvedett magyarságnak — kapcsolódik a beszélgetésbe Attila.

— Na és ne felejtsétek el Kossuth Lajos nevét és tetteit sem akkor, amikor 1848- ról emlékezünk — mondja Júlia.

— Mi volt a jelentősége ennek a forradalomnak és szabadságharcnak?

— A jelentősége — tűnődik el egy pillanatra Júlia, majd így folytatja: — Az volt, hogy a magyarok először akarták a szabadságot. Igaz, mindez akkor csak rövid ideig sikerült. Az árulók segítségével a túlerő győzött.

— Jó ötletnek tartom, hogy március 15-én délután a Korzó étteremben irodalmi kávéházat tartottak. A gond csak az volt, hogy kevés jegyet kaptunk — mondja Gabi.

— Én úgy érzem — napjaink rohanó világa ellenére —, minden magyar családban szó esik erről az ünnepről — vallja Attila.

— A Tanácsköztársaság már közelebbi évforduló valamennyiünk számára. Ti hogyan értékelitek 1984 tavaszán ennek a jelentőségét?

— A dicsőséges 133 nap megmutatta a világnak, hogy Szovjet-Oroszország után egy másik országban is magához tudta ragadni a hatalmat a munkásosztály. Kun Béla és társai példája azt bizonyította, hogy érdemes harcolni a szobadságért, a jobb jövőért — jelenti ki határozottan Attila.

— Azt hiszem, a középiskolás korúak is átérzik ennek az ünnepnek a súlyát. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindenki. Ma is akad olyan diák, aki annak örül, hogy ezeken a napokon nem kell iskolába menni — fejti ki a vélemé: nyét Júlia.

— A KlSZ-alapszerveze- tek a három tavasz ünnepéről különbböző vetélkedőket szerveznek itt az intézményben — egészíti ki a többieket Gabi.

— A második világháború több éves szenvedése után, 1945. április 4-én a szabadság napjára ébredhetett az ország népe. Mit jelent ez a nép nekünk, magyaroknak?

— Azt hiszem, ez az az ünnep, amiről valamenniyen a legtöbbet hallottunk. Sok helyütt a családokban még élnek az események szemtanúi — a nagyszülők, szülők —, akik sokszor órákig beszélnek a háború borzalmairól — mondta Júlia.

— Egy szóval válaszolok, a szabadságot jelenti számunkra. A békét, a nyugodt taAmbrus Attia

Fotó: Gál Edit

nulást, a szorgalmas, dolgos munka feltételeit teremtette meg hazánkban 1945. április 4-e — fogalmazza meg tömören gondolatait Attila.

— Ezen az évfordulón zászlódíszbe öltözik a város. Megkoszorúzzák az emlékműveket, az itt elesett felszabadítók sírjait. Az iskolában is ünnepséget tartunk. Ezen irodalmi összeállítással, műsorral emlékezünk meg április 4-ről — meséli Gabi.

— A KISZ-esek minden év ben a forradalmi ifjúsági napok keretében emlékeznek meg a történelmi évfordulókról. Milyen rendezvényeket szervez az iskola KlSZ-szer- vezete?

— Már hagyomány, hogy megtartjuk az iskolai FIN- napokat. Az idén március 26—30. között került sor a rendezvényekre. Többek között tanár—diák mérkőzést szervezünk, a KlSZ-alapszer- vezetek között politikai vetélkedőt tartottunk. Megrendeztük a fordított napot is, amelyen diákigazgató irányítja az intézményt, s számos, érdekes esemény színesítette a programot — fejezi be a beszélgetést Attila.

A három középiskolás vallomása azt tükrözi, hogy fiataljaink jó része ismeri, s magáénak vallja történelmünk jeles dátumait. Napjainkban azonban többször éri az a vád ifjúságunkat — olykor jogosan is —, hogy nem minden esetben vallja magáénak hős elődei tetteit. Azután azt is sokan felvetik: a mai fiatalok hazafias nevelése sem mindenütt kielégítő. Egy dolgot azonban ne feledjünk: ifjúságunk olyan lesz, amilyenné mi, felnőttek neveljük őket. Erre is gondoljunk a hétköznapokon, ilyenkor, a három tavasz ünnepén, amikor forradalmi elődeinket, nemzeti múltunk dicső sorsfordulóit ünnepeljük. Verasztó Lajos

0 balesetek egyharmada otthon történik

A nem üzemi balesetek kutatásának helyzetéről, s a megelőzésükkel kapcsolatos teendőkről tanácskoztak a héten a Magyar Tudományos Akadémia munkavédelmi albizottságának és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége balesetvédelmi társadalmi munkabizottságának együttes ülésén az MTA székházában.

Az összes baleseteknek mintegy egyharmada az otthonokban, a ház körüli munkák, illetve a szabadidős tevékenységek során történik. Míg 1970-ben még csak 43 ezer 790, addig tavaly már 66 ezer 180 ilyen balesetet jegyeztek fel. Figyelmeztető tény, hogy a sérülteknek mintegy 10 százaléka gyermek volt — hangsúlyozta referátumában Bencze Béla egyetemi tanár, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója.

Harminc mentőállomás nyilvántartásait vizsgálva azt tapasztalták a szakemberek: az otthoni balesetek közt igen magas, mintegy 40 százalékos a különböző gyógyszerek, vegyszerek, az alkohol, a széndioxid és az emberi szervezet számára káros gombák okozta mérgezések aránya. Nagy a verekedések, az égések, a forrázások miatti sérülések száma, s a balesetek 14 százalékánál a részegség is kimutatható, mint befolyásoló körülmény. Figyelmeztető adat továbbá, hogy az otthoni balesetek csaknem 8 százalékát az agresszív cselekmények okozzák, s sok az olyan két-, három-, négyesztendős kisgyermek, aki szülei gondatlansága, fegyelmezetlensége miatt szenved súlyos égési sérüléseket, illetve hozzájut a számára veszélyes gyógyszerekhez, vegyszerekhez.

A nem üzemi balesetek megelőzésében csak társadalmi összefogással érhetők el jelentősebb eredmények — húzta alá Székely Lajos egyetemi tanár, a Hazafias Népfront balesetvédelmi társadalmi munkabizottságának elnöke. Rámutatott: a HNF felmérései arról tanúskodnak, hogy az emberek jelentős része a háztartásban elszenvedett sérüléseket nem is tekinti balesetnek.

* * *

Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága lakossági osztályának vezetője, Alexa János elmondta, hogy megyénkben az elmúlt évben a bejelentett balesetek száma 15 536 volt. Ebből 5237 volt háztartási baleset.

Több törődési a nyugdíjasokkal!

Beszélgetés dr. Kurucz Bélával, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetőjével

A nehezebb körülmények, az ország gazdasági gondjai kétségkívül a lakosságnak több mint egyötödét jelentő nyugdíjas korosztályt érintik a legérzékenyebben. Mit lehet és kell tenni ellátásuk javításáért, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséért, a nyugdíjrendszer belső ellentmondásainak feloldásáért? A kérdésekre dr. Kurucz Béla, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetője válaszolt.

— Az összesített statisztikák szerint szerint a nyugdíjas családok jövedelmének kétharmadát adja a nyugdíj, egyharma- dát a munkajövedelem, egy főre jutó jövedelműk így megközelíti az aktív családokét. Az átlag tehát kedvező képet mutat, de az áltag bizonyára soha. sem elegendő ok az optimizmusra.

— Csakugyan nem, hiszen

a legidősebb korosztályhoz tartozók, a gyenge egészsé- gűek és sok más nyugdíjas nem számolhat a nyugdíjat kiegészítő munkajövedelemmel. Sajnos, a kereső családtagok segítségével is csak kevesen. A jelenlegi 2800 forint körüli nyugdíjátlag sem sok, ha figyelembe vesszük a fogyasztói árakat. Ám a nyugdíjaknak mintegy 20 százaléka kevesebb havi 2000, 40 százaléka pedig

2500 forintnál, és minimális összegű, vagy ennél kevesebb nyugdíjat kap az ösz- szes ellátott 30 százaléka. A saját jogú minimális nyugdíjak 60 százalékát az utóbbi néhány évben állapították meg, rövid szolgálati idő, és ezért alacsony munkajövedelem alapján. Többségében nők tartoznak ebbe a kategóriába .

Nem vitás, hogy nyugdíj- rendszerünk nemzetközi ösz- szehasonlításban is jónak minősíthető, az ellátás színvonala megfelel a gazdaság fejlettségének. Jelenleg a nemzeti jövedelem 10 százalékát költjük nyugdíjakra, s az arányt tekintve ez inkább sok, mint kevés. Az összeg mégsem elég, mert a nyugdíjasok száma a kilencvenes évekig még növekedni fog, az új nyugdíjak összege a korábbinál magasabb keresetek és hosszabb szolgálati idő miatt ugyancsak magasabb lesz, s gondoskodni kell a nyugdíjak vásárlóértékének legalább részleges megőrzéséről is. A foglalkoztatottak száma viszont már nem növekszik tovább, így a kiáramló bértömeg sem, következésképpen a felhasználási arány az elkövetkező években aligha javulhat számottevően.

— Az arányok azonban nemcsak a foglalkoztatottak számától függenek, hanem attól is, mekkora értéket hoz létre munkájával a társadalom.

— Magától értetődik, hogy a nemzeti jövedelem növelése fontos feltétele annak, hogy az aktív keresők és a nyugdíjasok jövedelme az indokolt különbségeket mutassa, s hogy a nyugdíjasok életszínvonala ne csökkenjen. A pillanatnyi gondokat azonban ez nem oldja meg. A nehézségeket egyelőre más módokon lehet csak áthidalni. Az egyik mód: 1984. január 1-tői a gazdálkodó szervezetek — a korábbi 30 százalék helyett — a tervezett munkabérek 40 százalékát kötelesek befizetni társadalombiztosítási járulékra. Közbevetőleg megjegyzem, hogy miután a költségvetési szervek dolgozói is részesednek a társadalombiztosítási szolgáltatásokból, kívánatos lenne, hogy ezekre a szervekre is vonatkozzék a 40 százalékos befizetési kötelezettség, mert jelenleg ez csak 10 százalék. Ettől függetlenül az új rendelkezés a távlati célokat is jól szolgálhatja. Azzal, hogy jelentősen megdrágítja a munkaerőt, az élőmunka jobb kihasználására, hatékonyabb, több értéket teremtő munkára ösztönöz.

— A nyugdíjasokat érintő legfontosabb feladat nyilván az átlagosnál jobban elértéktelenedett nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése. Milyen esélyek vannak erre?

— A megállapított nyugdíjak vásárlóértékének csökkenését nyilván csak bizonyos fokig ellensúlyozhatja az évenkénti automatikus nyugdíjemelés és az esetenkénti külön kiegészítések. Arra is fel kell figyelni, hogy míg nyugdíjrendszerünk a nyugdíjak megállapításánál a munka szerinti elosztás elvét követi, az áremelkedések ellensúlyozására hozott intézkedések — hosszabb időszakot véve alapul — valamelyest torzuláshoz vezettek. Az értékmegőrző funkció nem egyformán érintette a különböző kategóriába tartozókat, és sokan idővel más csoportba kerültek, mint voltak az indulásnál. Egy példa: az

1971-es megállapított 1600 forint nyugdíj az akkori nyugdíjátlag kétszerese volt, mai összege — 2855 forint — az átlag körül van. Más nyugdíjak az átlag alatti kategóriából idővel az átlag szintjére emelkedtek, s mindez sok feszültség forrása. Az árszínvonal emelkedése következetesebb, megbízhatóbb ellentételezési gyakorlatot igényel. Ezzel kapcsolatban több, egyelőre vitatott elképzelés van. A legéletképesebbnek talán az látszik, hogy a tervezett áremelkedések előtt minden évben ki kellene számítani, hogy — egy átlagfogyasztót véve alapúi — milyen mértékben indokolt emelni a nyugdíjakat, s ezt az összeget kapná minden nyugdíjas. így az átlagfogyasztó szintjéig minden nyugdíjas védelemben részesülne. A jelenlegi nyugdíjautomatizmus ezzel megszűnhetne, de mindez még nem zárná ki, hogy egyes — különösen lemaradt — nyugdíjasrétegek egyedi intézkedésekkel külön emelést is kaphassanak, legalább ötévenként.

— Időről időre lábra kapnak a híresztelések, hogy a gondok megoldására felemelik majd a nyugdíjkorhatárt. Változatlanul megnyugtató választ lehet adni erre a feltevésre?

— A jelenlegi nyugdíjkorhatár társadalmunk jelentős eredménye, ezt nem szándékozunk feladni. Általános változtatásra gazdasági helyzetünk sem kényszerít, s az a foglalkoztatáspolitikai cé- lokhak sem felelne meg. Az viszont megfontolandó, hogy — bizonyos időhatárokon belül — maguk az érintőitek is mérlegelhessenek, mikor akarnak nyugdíjba menni. Sokan sérelmezik, hogy bár szívesen dolgoznának még néhány évig, -mihelyt elérik a nyugdíjkorhatárt, vállalatuk nem tart igényt további munkájukra. Mások korábban megfáradnak, és ha lehetne, 30—35 évi munka után szívesen nyugdíjba mennének, a korhatár elérése előtt is; annak ellenére, hogy a rövidebb szolgálati idő nyilván a nyugdíj összegére is hatással van. Megfontolást érdemlő szempontok, ám kérdés, hogyan lehet mindezt úgy átültetni a gyakorlatba, hogy se az állam, se a munkáltató, se a munkavállaló érdekeit ne sértse. Az elemzés hosszabb időt igényel, de az biztosnak látszik, hogy a korhatár előtti nyugdíjba menés tovább növelné a nyugdíjkiadásokat. Mindenesetre a közeli bevezetésére nem lehet számítani.

— Térjünk vissza a jelenleg rendelkezésre álló pénzforrásokhoz. A társadalombiztosítás intézményrendszerén kívül Is van olyan lehetőség, amelyet jobban Is ki lehetne használni. A tanácsi segélykeretekből például évről évre jelentős összegek maradnak meg.

— Nos, tény, hogy a helyi tanácsok nem mindig osztják szét a segélykeretet az utolsó fillérig, de egy-egy tanácsot tekintve ez kis összeget jelent, s csak akkor látszik soknak, ha összeadjuk a maradékot. Éppen ezért a megyei tanácsok nagy része ma már összevonja az itt-ott megmaradó pénzösszegeket, s gondoskodik elosztásukról. A tanácsi segélykeret 1983. szeptember 1-től összesen évi 200 millió forinttal emelkedett, s az Egészségügyi Minisztérium irányelveket adott ki, hogyan kell a segélykeretet felhasználni. A kis nyugdíjasok időszakos segélyezésének szükségességére különös figyelmet fordítottak az irányelvekben, s ez rendben meg is történik. A nyugdíjasokat érintő tanácsi munkának nem ez a gyenge pontja. A gond az, hogy nincs társadalmi hálózat, amelynek segítségével pontosan és gyorsan felderíthető- ek volnának az idős emberek életkörülményeiben beállott változások, a meggyengült egészség, 'vagy a nyugdíj melletti esetleges munka- lehetőség megszűnése. Be kellene vonni ebbe a munkába a lakóbizottságokat, falun pedig elsősorban a Vöröskeresztet. Össze kellene fogni a tevékenységet, a mainál jobban megszervezni a rászorulók házi gondozását is. Ma még azt sem lehet pontosan megmondani, hogy a rendelkezésre álló segélykeret mennyire alkalmas a legszükségesebbek kielégítésére, mert az idős emberek nagy része szemérmes, és nem megy el gondjaival a tanácshoz. El kell hozzájuk menni, ahogyan néhány helyen — nagyon dicséretesen — már meg is teszik. Ma körülbelül 150 ezer idős ember él teljesen egyedül az országban, s ha örvendetes is, hogy már több mint 900 öregek napközije működik, s a hetes napközi otthonok hálózata is kialakulóban van, még mindig nem törődnek eleget a személyes problémákkal, ezek felderítésére, az idős emberek sajátos érzékenységére.

— Ügy véli, a nyugdíjasok jobban igénylik a társadalom figyelmét más korosztályoknál?

— Minden bizonnyal. Már maga a nyugdíjazás is megviseli az emberek többségét, nehezen tudnak átállni az új életritmusra. Sokan egyszerre fölöslegesnek érzik magukat, ezért senkitől semmit nem kérnek. Mindez azért van így, mert a legtöbbjüket felkészületlenül éri a változás, pedig az idős korra való felkészítés társadalmi nevelési program is lehetne. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó kezdeményezés a Gerontológiai Intézeté, amelynek munkatársai a TIT keretében előadás-sorozatot tartanak az idős korosztály érdeklődő tagjai számára.

A társadalombiztosítás területén dolgozók lehetőségei korlátozottabbak ennek a gondnak a megoldására, de azért megemlítem a szabályt, amely szerint már a nyugdíjazás előtt egy évvel kérni lehet a szolgálati idő pontos megállapítását, s így a nyugdíjazás után 30 nappal már folyósítható a nyugdíj. A folyamatos ellátás szempontján kívül a törődést, a figyelmességét is hangsúlyozza ez a rendelkezés, mert ez is fontos, nem csak az anyagiak. Főként olyan időszakban van nagy jelentősége, amikor az anyagiakra sajnos a szükségesnél kevesebb jut.

Szöghy Katalin