Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-27 / 73. szám
Mezőkovácsháza 1984. március 27., kedd Több mint húsz éve a népfrontmozgalomban Barta Bálint népfronttitkár még 1962-ben került kapcsolatba a HNF-mozgalommal Mezökovácsházán. Hosszú időn keresztül — nyugdíjba vonulásáig — mint járási tanulmányi felügyelő tevékenykedett. A kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után két évig állás nélkül volt, majd 1938-ban a pusztaszeri általános iskolában helyezkedett el, ahol később igazgató lett. A felszabadulás után Csanádpálotán és Dombiratoson tanított, s végül Mezökovácsházán telepedett le. Közben elvégezte a tanárképző főiskolán a földrajz-természetrajz szakot. Két lánya szintén pedagóguspályára lépett, felesége pedig a nagyközség könyvtárosaként dolgozott. Tavaly volt 25 éve annak, hogy a HNF-titkárt megválasztották az ÁFÉSZ felügyelő bizottságába elnöknek. A Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetése mellett még számos elismerést kapott a felsőbb szakmai és társadalmi szervektől a kiváló tanácsi és közéleti munkájáért. Ottjártunkkor éppen egy előterjesztés összeállításán munkálkodott. A helyi nép- frontmozgalomrói beszélgetve megemlítette, hogy a megyei testület a 13 tagú elnökség és a 40 tagú bizottság mozgalmi tevékenységét 1983-ban elemezte, és jónak értékelte. Ezenkívül a ref.- kovácsházi területen 12 és a 67-es majorban 3 tisztségviselő és aktivista dolgozik. Kedvező a helyzet az életkor szerinti megoszlás és a foglalkozási ágak tekintetében is. A HNF-üléseket azonban csak ez év szeptemberéig tarthatják meg a tanács épületében, s ezért új megoldást kell keresni ebben az évben. Várhatóan a tsz klubjában vagy a KIOSZ épületében alakítanak ki megfelelő helyiséget. A népfront egyik fontos célkitűzésének számít a kistermelés fellendítése. A testület, ezen belül a gazdaság- politikai munkabizottság, 1980-ban azt indítványozta, hogy hozzanak létre hobbikerteket. Ez az elképzelés azóta már megvalósult, ugyanis a 67-es major mellett 260—300 parcellát osztottak ki az igénylőknek. A népfront megvizsgálta, milyen a vetőmagok és a növényvédő szerek beszerzésének lehetősége. Ugyancsak a népfrontosok voltak azok, akik gyakori agitációjukkal támogatták a szennyvíztársulat létrehozását a településen. Munkájuk eredményeképpen összesen 6 brigád alakult meg, s mindegyik közösség vezetője egy-egy HNF-elnökségi tag lett. Most viszont a gázprogram végrehajtása van napirenden. Egyesek ugyan sokallják a 13 ezer forintot, ennek ellenére mégis nagy érdeklődést lehet tapasztalni a lakókörzetekben. Ezt bizonyítja, hogy megvan az a létszám, amely a kivitelezés elkezdéséhez szükséges. A népfront a tanáccsal közösen nemcsak a közutak, kerékpárutak, járdák építése, karbantartása, a közvilágítás korszerűsítése végett szervez társadalmi munkát, hanem a fásítási terv megvalósításába is szeretné bevonni a lakosságot. Minden évben tisztasági hónapot rendez, s az ebből adódó feladatokat a HNF-aktívák a tanácstagokkal együtt látják el. A HNF művelődéspolitikai munkabizottságának egyik lényeges területe a politikai ismeretterjesztő előadások szervezése a tüzelés- technika, a gyógyszertár és a KIOSZ dolgozói részére. Főként a jogpropagandában .kedvezőek az eredmények. Az alkotmányjogi ismeretek átadására alakult albizottság munkájához kapcsolódva 11 jogász fejt ki tevékenységet. Az oktatáspolitikát tekintve a népfront igyekszik segíteni a szülői munkaközösségeknek például a nevelőtestületi értekezletek anyagának előkészítésével. A honismereti albizottságnak viszont most gondjai vannak az általa összegyűjtött dokumentumok, tárgyi emlékek elhelyezésével, bár erre is lehet megoldást találni az elkövetkezendő időben. Az olvasó népért mozgalom egyik színtere az ifjúsági tábor, ahol különösen a hátrányos helyzetű gyermekek foglalkoztatására nyíjik jó alkalom. A népfront könyvekkel jutalmazza a mesemondó és szavalóversenyek, továbbá a rajzpályázatok nyerteseit. Befejezésül Barta Bálint népfronttitkár a nő- és rétegpolitikai, valamint a béke-, barátsági munkabizottság tevékenységéről tájékoztatott bennünket. Amint jelezte, igen jól sikerült tavaly a megyei testülettel közösen rendezett kiállítás és ankét, amelyen az érdeklődők a korszerű táplálkozásról soksok értékes információt szerezhettek. A másik testület viszont rövid kivonatokat szokott készíteni az aktuális politikai, társadalmi eseményekről való megemlékezésekre. Ilyen volt legutóbb például az uruguayi vendégek részvételével tartott rendezvény. Figyelemre méltó az is, hogy szolidaritási alapra akkoriban több ezer forintot fizettek be a településen. A sokrétű népfronttevékenységet a titkár mellett Gajdos Istvánné elnök, aki egyébként az Országos Tanácsnak is tagja, szintén nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel segíti. E szervezőirányító mozgalmi munkának minden bizonnyal még jobb lenne a hatásfoka és még több eredmény lenne. ha függetlenített titkár látná el a megnövekedett feladatokat a jövőben. Bukovinszky István Ilyen is van A Táskarádió — Görgényi Zoltán szerkesztésében — időről időre meglepetésekkel szolgál. Egyik legutóbbi adásában például kitűnő eszmefuttatást hallottunk arról, hogy miként változik lassan, de biztosan az a bizonyos ifjúsági „rétegnyelv” általánossá? Mondhatná az olvasó, és e jegyzet ivója is, hogy „ilyen is van", volt, és lesz is, ha nem venné figyelembe azt, amiről a Táskarádió beszélt: az effajta beszéd, hogy cucc, cikis, menő stb. beszűkíti a gondolkodást, elszegényesíti a nyelvet. Hogy a kifejezési tehetetlenségek oka éppen abban keresendő, hogy „cucc”-ot mondunk ' sokezerféle tárgy helyett, hogy a gondolkodási restség már a legmagasabban kvalifikált értelmiségi körökben is fellelhető, ha a beszélgetés, információközi és szókincsét vizsgáljuk. Aztán: a trágárság. Lassan újkeletű közhely már, hogy a legkülönbözőbb fórumokon felemlegetik, és semmi haszna, burjánzik tovább. Hogy már az óvodában megtanulják a gyerekek azt a néhány „szükséges" szót, amit aztán a legkülönbözőbb módon és helyzetben alkalmazhatnak, eljutva később odáig, hogy — idézek a műsorból — elég 10 szexualitásra vonatkozó szó ahhoz, hogy a „tárgyban" nyelvi kapcsolat jöhessen létre. Semmiképpen sem megnyugtató, hogy „ilyen is van". Hogy általános iskolásaink, középiskolásaink tömegei panelszavakból építkeznek, hogy képtelenek a szép, tartalmas, színes beszédre, gondolataik kifejezésére, kifejtésére. Egyre több a felkiáltás, a figyelmeztetés. Es az eredmény? .. . A minap kezembe került egy tavalyi, novemberi újság, melynek egyik cikkében piros rostirónnal húztam alá pár mondatot: „Nálunk az elmulasztott lehetőségekért senki sem felel. A mai közfelfogásban az minősül kárnak, ha effektiv veszteségeket okozok valahol, de azt, hogy egy lehetőséget nem használok ki, senki sem tekinti kárnak." Emlékszem, írni akartam erről, utalva közben Németh László gondolataira is, aki hajszálra hasonlóan vélekedett az önmaga lehetőségei alatt maradó emberről és emberi tevékenységről. Aztán valami más, feltehetően sürgős munka miatt elmaradt az egész, de íme, semmi el nem veszhet, egyszer csak újra szemembe szöktek a pirossal aláhúzott mondatok. Kerestem az összefüggést: lehet-e szóvá tennem (mert elégszer sosem lehet!) mindezt, az Ilyen is van speciálisan szűkebb körű jegyzeteiben? Hamar rájöttem: de mennyire! Aztán példákat kerestem: mikor és hogyan történt ez vagy az, ami a „lehetősén alatt" maradva végül is kisebb-nagyobb (de inkább és mindig nagyobb) károkat okozott? Aztán letettem a ceruzát, és eldobtam a jegyzetpapírt, amin jópár példa sorakozott már. Egy egész csapat „elmulasztott lehetőség". Mit kezdjek velük? Mert valóban: felelősségre vonható-e az, aki — bár tehette volna nem vállalkozott, és maradt a biztonságos középúton? Volt egy lehetőségem szólni erről Ezt a lehetőséget kihasználtam. Csak kérdés: kihasználtam-e teljesen? Újítómozgalom a hadseregben Mondják, ha betérsz egy étterembe, nézz körül a mellék- helyiségben, és megmondod, hol jársz? Olyan helyen-e, ahol mindenek felett tisztelik a tisztaságot, a kulturált körülményeket, ahol a vendéglátás igazán magas színvonalú? A látszat — ezekben a kis helyiségekben — nem csal, a csillogó csempe, a kézbe vehető törülköző és minden egyéb valahol félreérthetetlenül bemutatja a mindezekért felelős (felelősek), az egész vendégfogadó vezetési stílusát. A minap a gyulai várfürdőben jártam. Volt másfél órám. hogy áldásaiban részesítsem magam, és miközben úsztam a kellemes és tiszta vízben, eszembe jutott a fenti intelem. A' kisördög nem hagyott nyugodni, kikászálódtam a medencéből, és elindultam felderíteni: csal-e a „látszat a várfürdőben? Nos, nem csalt! Szinte túlzott dicséretnek tűnik, de a kulturáltságnak és a (láthatóan) mindennapos tisztaságnak olyan színtere fogadott, melyet nem lehet szó nélkül hagyni. És, hogy nemcsak tisztaság volt, hanem minden más kellék is bő mennyiségben, az már (vagy még?) egyenesen csoda. Ezek szerint a gyulai várfürdőben nem csoda. És ez azt bizonyítja, hogy . ..? Igen. Feltétlenül. Kedves olvasóim, de jó is leírni, hogy ilyen is van . . . Sass Ervin u Életszínvonal, 1984 Q Küzdelmes megőrzés Mentés a magasból. A személymentést is gyakorolták a nemrégiben Tatabányán tartott tűzoltási gyakorlat alkalmával (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Az újító- és feltaláló mozgalomnak a magyar néphad- snegben is harmincéves múltja van. A szellemi tőke mobilizálása nemcsak az ipar és a mezőgazdaság különböző szektoraiban fontos, hanem a néphadseregben is. Erről beszélgettünk Mázán Pál mérnök ezredes elvtárssal, az Állami díj kitüntetettjével, a magyar néphadsereg haditechnikai fejlesztési főnökével. — Mi jellemzi a magyar néphadsereg újítómozgalmát és milyen eredményeket értek el? — A honvédelmi minisztertől kapott jogkörben lényegében a mai napig azonos szervezet tervezi, szervezi, ellenőrzi a mozgalmat. Ez a Magyar Néphadsereg Haditechnikai Fejlesztési Főnöksége, illetve az MN Haditechnikai Intézete. A mozgalom irányításának, a központi feladatok megszabásának, a mozgalom eredményeinek, és maguknak az újítóknak a népszerűsítését, illetve a módszereket olyan szerencsésen sikerült kialakítani és: illeszteni a néphadsereg feszes fegyelmi, szolgálati, ellenőrzési és jelentési rendszeréhez, hogy a nem termelő népgazdasági ágazatok, illetve főhatóságok felügyelete alá tartozó területek országos újítási versenyét több ízben megnyertük. Az 1981-ben megrendezett újítási konferencián meghatároztuk azokat a területeket, amelyeket az új gazdasági körülmények között 1985-ig elsősorban ajánlunk újítóink figyelmébe. Ezeket a területeket évenként újítási feladattervben tesszük közzé konkrét újítási témák formájában, körülhatárolva a főbb elvárásokat és a valószínű díj mértékét is. Az elmúlt évben sikerült újítóink érdeklődését a néphadsereg olyan területei felé fordítani, amelyek közül a legfontosabb a harckészültség és a kiképzés színvonalának emelése, valamint a gazdálkodás. Továbbá az érvényes újítási és találmányi kormányrendeletek szellemiségének és konkrét előírásainak propagálása a parancsnokok és az újítási megbízottak körében. — Hogyan segíti ez a mozgalom a néphadsereg feladatainak színvonalasabb teljesítését, a takarékos gazdálkodást, a technika megóvását? — Újítóink köre szakmai szempontból határozottan emelkedő színvonalú, összhangban az új kormányrendeletek célzatosságával. A sok tekintetben káros és túlhaladott, úgynevezett munkaköri kötelesség fogalmának eltörlésével szélesebbre tárultak a hadsereg műszakitechnikai szakembereinek a lehetőségei is. Egyre több mérnök és technikus tiszt, tiszthelyettes, s polgári dolgozó nyújt be értékes javaslatot. Ilyen például a páncéltörő rakéták gyakorló műanyag fejrészének kialakítása, amely nemzetközileg is figyelemre méltó megoldás. A honvédelmi jellegű találmányok legnagyobb hányada természetszerűleg szolgálati szabadalom, azaz a tulajdonos a magyar néphadsereg képviseletében a Hadi- technikai Intézet. — Milyen további feladatot kell a hadseregben az újítómozgalomnak megoldania? — Szélesítenünk kell a kiképzési, építési, harckészült- ségi és más feladatok újításon alapuló megoldását, amelynek eredményeként megtakarítások érhetők el. Fontos feladatunk az információs rendszer tökéletesítése, amelynek eredményeként szélesebb körű ismeretekkel fogunk rendelkezni a kialakuló tendenciáktól*—a szükségessé váló beavatkozások területeiről, az ellenőrzéseink, továbbképzéseink aktuális témáiról. A minőséget, a színvonal emelését, a konkrét megtakarításokat állítjuk a figyelem középpontjába. Ehhez a múltban is. ma is, és a jövőben is megkaptuk, illetve igényeljük a parancsnokok, a párt- és tömegszervezetek, valamint az újítási megbízottak aktív munkáját és kedvezményezéseit. Meggyőződésünk, hogy a magyar néphadsereg strukturális korszerűsítése tovább erősíti a kedvező tendenciákat, és további lendületet ad a mozgalomnak. Sokan kétségbe vonják az életszínvonal megőrzésére irányuló eredeti tervcélok realitását. A kétség és a felfokozott aggodalom nem alaptalan. A mindennapi élet tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a vártnál kedvezőtlenebb külső és belső feltételek közepette feladataink is, gondjaink is növekedtek. Sok jel szerint mégsem kell és nem is szabad lemondani eredeti céljainkról. Az egyes családok — lehetőségeikhez mérten több-kevesebb sikerrel — szintén mindent megtesznek azért, hogy anyagi helyzetük ne romoljon. (Persze nincs mindenkinek reális esélye erre.) Társadalmi méretekben az életszínvonal megőrzése méginkább feladat, nehéz, de nem reménytelen küzdelem. Van mit védeni Mit mutatnak a tények, az adatok? A lakosság reáljövedelme és fogyasztása a VI. ötéves terv első három esztendejében egyformán 4-5 százalékkal növekedett, az idei népgazdasági terv e szint fenntartásával számol. Ez, igaz 1-2 százalékkal elmarad a középtávú előirányzatok időarányos részének teljesítésétől, és halvány, töredékes kópiája csak a ’60- as, ’70-es évek dinamikus fejlődésének, napjainkban mégis becsülésre méltó eredménynek számít. (Több nyugat-európai országban — az NSZK-ban, Svédországban. Belgiumban, Hollandiában — 2—5 százalékkal csökkent, másutt stagnált vagy ugyancsak szerény mértékben nőtt a személyes fogyasztás az utóbbi három esztendőben.) Ebben a nehéz időszakban is az életkörülmények több vonatkozásban érzékelhetően javulnak hazánkban. Általánossá vált az ötnapos munkahét, az idén az iparban, az építőiparban, az államigazgatásban bevezetik a heti 40 órás munkarendet. Tovább erősödött országunkban a létbiztonság, amely egyfelől a keresőképes lakosság tényleges jogát jelenti a munkához, másfelől a rászorulókról való körültekintő gondoskodást. Szocialista vívmányunk a lakosság teljes foglalkoztatása napjainkban, amikor a fejlett tőkés országokban 35 millió munkanélkülit tartanak nyilván, különösen felértékelődött. A nyugdíjasok illetve a járadékosok száma hazánkban jelenleg már 2,25 millió, s tavaly óta 6 éves koráig egy gyermek után is fizetnek családi pótlékot. (A nyugdíjak átlagösszege jelenleg 3100—3200 forint, az átlagkereseteknek csaknem 60 százaléka, a családi pótléké gyermekenként havi 700 forint.) Gyakorlatilag általánossá vált az óvodai elhelyezés (90 százalékos) és a középfokú oktatás. (Az általános iskolát végzettek 93 százaléka tanul tovább közép-, szakmunkásképző és szakiskolákban.) A felsőfokú oktatási intézményekben csaknem 100 ezer hallgató tanul, a 18—22 éves korosztály 10 százaléka. Elmaradás és ellentmondás Magyarországon az ingyenes egészségügyi ellátás az állampolgári jogok közé tartozik. Az orvosoknak a lakossághoz viszonyított számarányát tekintve az európai élmezőnybe tartozunk. Kielégítő a helyezésünk a kórházi ágyak számarányát tekintve is, a szükségletekhez mérten azonban mégis elmaradunk. Egészségügyi intézményeink túlzsúfoltak, fejlesztésükben is lemaradás mutatkozik. Az öt évre tervezett 6500—7000 kórházi ágybój négy év alatt 4500 a helyére kerül. Kedvezőtlenül alakult hazánk népesedési helyzete. Az ország lakossága tavaly 21 ezerrel, tavalyelőtt pedig II ezerrel csökkent. Mérséklődött ugyanis a születések és nőtt a halálozások aránya, jórészt a lakosság korösszetételének kedvezőtlen alakulása következtében. (Itt jegyezzük meg, hogy a keresők száma szintén folyamatosan csökken — tavaly 35 000 fővel — a ’80-as évek közepéig, majd ezt követően egy évtizeden át mérsékelten növekszik, s a ’90-es évek közepétől ismét csökken; az ezredfordulón várhatóan a jelenlegi szinten
